Heves Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-25 / 250. szám

13 2006. OKTÓBER 25., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP IlliniBMIlllllllllll ' I PF. 2 3 Tömegközlekedhetünk... új rendszer Az Egerben közlekedők megtudták, mi az a feketeleves Tisztelettel búcsúzunk szeretett tanítónktól Az ország legidősebb tanítóját ve­szítettük el Seréndi István szemé­lyében, aki 98. évében költözött el az égi mezőkre. Nagy szomorú­sággal, szeretettel és tisztelettel búcsúzott tőle október 14-én csa­ládja, Mónosbél lakossága, a kör­nyező községek lakói, régi tanít­ványai, a tantestületek, barátai, szomszédai. Drága Pista bácsi! Nem felejtjük el! A szeretetet, me­lyet Tőled kaptunk, továbbadjuk! (név és cím a szerkőben) Hála és köszönet a gyógyítóknak Köszönetemet szeretném kifejez­ni az egri kórház sebészeti osztá­lyán dolgozó dr. Erdélyi Béla főor­vos bácsinak, valamint az osztály minden dolgozójának azért, hogy gondos ápolásuknak, állandó fi­gyelmüknek köszönhetően vak­bélműtétem után egészségesen, gyógyultan távozhattam. Mátyás Martin Eger, Tetemvár u. Megszólalt a lelkiismeretem a vásárlás után Az elmúlt napok egyikén késő es­te jutottam el az egyik nagy áru­házba újraírható CD-t venni, hogy biztonságosabban tárolhassam rajta új tankönyveim kéziratait A megfelelő lemez kiválasztása után még almát is vásároltam, s válogatás közben a zakóm zsebé­be tettem a lemezt. Nagy rémüle­temre már csak a buszon vettem észre, hogy a CD a zsebemben maradt, és nem fizettem ki. Mivel ilyen későn már ritkán járnak a buszok, megnyugtattam magam, hogy reggel első dolgom lesz, hogy visszaviszem a CD-t és kifi­zetem! Óriási csodálkozással fo­gadtak a vevőszolgálatnál, mond­ván, hogy ilyesmi igen ritka do­log. Jólesett, hogy meg is dicsér­tek. Örültem neki, de még inkább annak, hogy él a lelkiismeretem. Ez boldoggá tesz. Poór Károly Eger, DeákF. u. Egerben a tömegközlekedés helyi járatain állandósított, első ajtón engedélyezett felszállás szigorú regulájának az utazók többsége engedelmeskedik. Tanulékonyak és általában rendpártiak va­gyunk. Ha nem is ment könnyen, az ellenőrök feladatkörük kiszé­lesítésével, a hátsó ajtóktól az el­sőig terelve a jónépet, betanítot­ták az új rendszert. Hétköznap­okon a megyeszékhelyen reggel 8 óra előtt aki már beszorult a fél­órányi forgalmi dugóba, az tudja, mi a feketeleves. A színháztól pél­dául egy megállónyira, az autó­busz-pályaudvarig lépésben, meg-meg állva, tíz perc is kevés, a munkába igyekvőknek viszont sok. Röptében elkapott vélemé­nyek a zsúfolt járaton: Lekéssük a pesti járatot! Gyalog gyorsabb! Nem érünk be a matekórára...! Csúcsidőben sokaság várja az araszolva érkező csuklósokat. Az első ajtóhoz tódulva, a beállt liba­sor lassítja a forgalmat, abszur­dum a csigatempó, felér a járat- szám-kieséssel. A legzsúfoltabb helyeken, ha jelen vannak a jegy­vizsgálók, rendezett viteldíj ese­tén rendhagyóan megengedik a további ajtókon a fellépést. Amúgy egyesével, mint a temp­lomban a pap előtt, a busz veze­tője elé járulunk igazolásra. A lá­zadó típusúak vagy a nehezeb­ben mozgók megreszkírozzák a kinyitott „zsilipen” a bliccelést, de ilyenkor vigyázni kell, mert a harmonika nyílászárók szociáli­san nem érzékenyek, kérlelhetet­lenül becsapódnak. Előkerülnek a jegyek, bérletek lendülnek ma­gasba, a gépkocsivezető biccent, megköszöni. Van aztán, aki hiába keresi tárcájában az elbújt tiket­tet, ám tudja, hogy a mögötte so- rakozók sodornák előre, de nem úgy van az! Felszólításra a trük­közőknek vissza kell fordulniuk a jegyért. Akad olyan háziasz- szony, aki a piaci cekkeréből, a lecsónak valók és az uborka tár­saságából halássza elő igazolvá­nyát. Harsogok is jönnek, köztük egy úr: Tiszteletem! Tiszteletem! - felkiáltással a tenyerét mutatja fel... Nekem mégis annak a koro­sodó férfinak az eleganciája tet­szett, aki bérlete után nyúlva ki­használta, hogy a gépkocsivezető másfelé pillant. Flepnijéhez hoz­zá sem ért, de hogy mégse marad­jon torzó a mozdulata, elegánsan begombolta dzsekije zsebét. Már indulhatnánk, de a sofőr követő- rendszere nem felejt. A mikrofon­ba dörren az Úr hangja: Kérem, akik oldalt kísérleteztek, jöjjenek előre! Mást is pellengérre állíta­nak: A sárga pólós nő, aki hátul lépett fel, legyen szíves előrejön­ni! A megszólított hölgy lángvö­rös arccal előresiet. Válaszolt a pi­lóta kérdésére, és lelépett. Elin­dult gyalog. Kizárták az utazás­ból, mert nem tudta kifizetni a 170 forintot. A főhős mindenkép­pen a jármű vezetője, akinek számtalan dologra maximálisan kell koncentrálnia. Az érkezőket egyenként, sasszemmel köteles szondázni, és ha indokolt, fülön csípni. Olyankor felfelé is pillant, az égieken kívül a visszapillantó tükörből az utasteret is fürkészi. Miközben tisztelettudóan bólint a bérletemre, fáradtan ásít Embe­rek vagyunk. Összerázódik a tö­meg. A következő megállóban suttogó hangon szájposta érke­zik: Jönnek az ellenőrök! A Volán „jegykommandó­sainak” hatékonyságából mások is tanulhatnak. Olvasom a hírt, hogy az adócsalások ellen az APEH központosított ellenőrzési elit alakulatot hoz létre. Alaku­lunk. Simon Imre Példát mutattak emberségből, odaadásból az egri orvosok Köszönet az egri Markhot Fe­renc Kórház hospice osztály or­vosainak és nővéreinek, hogy szeretett hozzátartozónk, Csirmaz Antal Pál utolsó napja­it odaadó gondoskodásukkal próbálták fájdalommentessé és elviselhetővé tenni, valamint emberséges hozzáállásukkal a családját támogatták. Csirmaz Antalné és családja Eger Egy díszpolgár köszöneté a bizalomért Ez év augusztus 18-án tudtam meg, hogy falum önkormányza­tának képviselő-testülete egyhan­gú szavazattal döntötte el, hogy én leszek Szúcs község első dísz­polgára. Az ünnepélyes „avatásra” örömömre szeptember Ükén, falum kisboldog-asszonyi búcsúján került sor. A szentmise körmenettel zárult, s utána a pol­gármester átadta a díszoklevelet. Örömmel vettem, hogy mindazok eljöttek az élők közül a polgármes­ter hívására, akik pályám során meghatározó szerepet játszottak szakmai, emberi fejlődésemben, így itt volt dr. Lőrincz Lajos aka­démikus, dr. Holló András, az Al­kotmánybíróság ex-elnöke, Vas megyéből Péter Lajosné dr. egyko­ri munkatársam és dr. Pisákné Balogh Éva, az egri Gárdonyi Gé­za Gimnázium igazgatója. Itt volt körzetünk országgyűlési képvise­lője, Sós Tamás is. A szentmise alatt a budapesti, országos hírű Corvinus Egyetem Pralude Kóru­sa Kabdebó Sándor karnagy veze­tésével énekbetétekkel emelte a búcsúi szentmise színvonalát is. Az ünnepség hivatalos része azzal ért véget, hogy Bozó Ferenc tarnaléleszi vállalkozó a még meglévő három leleszi díszhintó egyikén kocsikáztatott meg ne­jemmel e kis palóc falu egyetlen jelentős utcáján. Az ünnepség utáni hét keddjén Négyessy Zita újságíró - a történetnek megfele­lő, még az érzelmekre is ható - írása örvendeztetett meg, amit ez­úton is köszönök. Barátaimnak ugyancsak megköszöntem, hogy megtiszteltek látogatásukkal. Dr. Kelemen Ferenc Szúcs község díszpolgára Legszebb öröm talán a káröröm? válasz Faludi Sándor úrnak, a Falugazda Egyesület országos elnökének Reagálva a Heves Megyei Hírlap 2006.10.18-i, szerdai számában közölt, Faludi Sándor által jegy­zett A megyei patthelyzetről cí­mű írására, ezennel kívánjuk tá­jékoztatni a tisztelt újságolvasót. Az Összefogás Heves Megyé­ért Egyesület politikai pártoktól független civilszervezet. 10 éve vesz részt a megye közéletének formálásában és a kistelepülések érdekérvényesítésében. Egyesü­letünk tagjai az élet különböző te­rületeiről érkeznek, különböző nézeteket és értékrendeket tarta­nak maguk számára követendő­nek. Az elmúlt évek igazolták, hogy mindezek jól megférnek egymás mellett. A sokszínűséget mi előnynek, az egyesületünket pedig sokoldalúnak tartjuk. Pol­gármestereink több mint 70-en biztos pillérei a megyei közigaz­gatásnak, biztos támaszai a kiste­lepülésen élő embereknek. Az elmúlt ciklusban az egye­sületünk (néhai dr. Jakab István elnök úr vezetésével) választási szövetséget kötött az MSZP me­gyei közgyűlésben működő frak­ciójával. Ennek a szövetségnek is köszönhetően az elmúlt 4 évben a megyében jelentős fejlesztések valósultak meg. A mandátum le­jártával ez a megállapodás is megszűnt. Annak örülni azon­ban, hogy a civil szféra nem ke­rült be a megye közéletének ala­kítását hivatott köztestületbe, árulja el a cikk szerzőinek igazi arcát, szándékát. Tüdőm, vannak emberek, akik­nek az életében a legszebb öröm a káröröm. Én, és hiszem, az egyesületünk valamennyi tagja sokkal jobban tud örülni az élet adta más örömök­nek. Például az unokám moso­lyának, egy embertársam őszinte és tiszta kézfo- gásának, vagy az ok­tóberi nap- H sütésben színpom­pába öltö­zött erdő látvá­nyának. Az egyesületünk határo­zottan kiállt és ki fog állni a me­gyei közigazgatás mellett. A re­formok keretében mi a megyét nem lebontani, hanem átalakíta­ni kívánjuk arra, hogy képes le­gyen az európai igényeknek és a kor igényeinek hatékonyan meg­felelni. Tisztelt Faludi Úr! ■ Az ön tájékozatlansága nem jo­gosítja fel arra, hogy félrevezesse, megtévessze az újság olvasóit. Mindenáron való szereplési vá­gyának jó lenne már egyszer, ha önmaga által felismert mó­don véget melyik párt tagjainak sorából, vagy valamelyik párt megyei köz­gyűlési frakciójából. És ezek után nem szervezett független civil- szervezetnek tűnő egyesületet. Ezért fontolja meg civilekről han­goztatott véleményét, mert egy­szer csak a tükröt a civilek ön elé tartják, és azt követően legfel­jebb, ha vállal­ja, önmagát vetne. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a több mint 100 fős tagsá­gunkban nincs olyan személy, akit pár hónapja zártak ki vala­képvisel- heti vala­hol. Az Összefo­gás Heves Megyéért Egyesület részéről a további, új­ság hasábjain megjelenő vitában nem kívánunk részt venni. Lakatos István Összefogás Heves Megyéért Egyesület Biztonságosabb országot! közöny Mindenki szeme láttára lopták meg a fiatal fiút Idősek vidám napja a festői Bél-kő lábánál Mostanában elég sok embert fog­lalkoztat Magyarország sorsa, en­gem is. Bár még csak tizenhét éves gimnazista vagyok, de sze­retnék egy kiegyensúlyozott, biz­tonságos országban élni, bár egy­előre ez nem nagyon lehetséges. Valószínűleg mindennapos do­log, amit most leírok, és már le­het, hogy sokuknak közhely is. Nekem is az volt egy szerdai na­pig, amikor öcsém rohanva jött haza, és újságolta, hogy mi tör­tént vele és a barátjával a félket­tes buszon. Ők még csak tizenhá­rom évesek, de már hét éve egye­dül járnak, problémák nélkül a közeli városba, iskolába. Szóval az eset: a buszon játszottak a te­lefonjaikkal, amikor az egyik is­merősük elkérte öcsém barátjá­nak a telefonját, hogy megnézze. Az tudatlanul oda is adta, mire az ismerős a következő leszálló­nál lepattant a buszról, és moso­lyogva integetett a telefon gazdá­jának. A felnőttekkel teli busz ezt végignézte, és egy „de buta vagy, fiam”-mal elintézték. Ez igen! Ezt nevezem összefogásnak! Pedig mindenhol erre buzdítják az em­bereket. A szülők feljelentést tettek a gátlástalan fiú ellen a hatvani rendőrségen, és a szolgálatban lé­vők tíz perc múlva már Lőrinci­ben cirkáltak, és keresték otthon az illetőt. De mivel ez nem az ő körzetük, két óra múlva Hatvan­ban folytatták. Persze szóltak az illetékes lőrinci szervnek is, akit egy élelmiszerbolt előtt találtak meg, épp falatozva. Elmondták neki a helyzetet, mire ő: - A jegy­zőkönyvet körülbelül jövő héten kapom meg, addig nem tehetek semmit - majd folytatta a falato­zást. Ezúton is jó étvágyat neki! Gratulálok Magyarország, csak így tovább! Bár eddig is tudtam, hogy nem túl jó az igazságszolgál­tatás, de hogy ennyire gyenge lá­bakon áll, azt nem gondoltam vol­na. Ha ezt ennyivel elintézzük, kérem, ne tanítsanak hülyesége­ket a gyerekeknek, és nem kell egy rakat időt eltölteni az össze­fogásról és az igazságosságról szóló tanításokkal. (név és cím a szerkőben) Levelezőink figyelmébe ajánljuk Ezúton közöljük, hogy anyagtor­lódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve, és szerkesztett formában közöljük. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23. A Heves Megyei Nyugdíjasok Szervezete vidám sportnapot rendezett nyugdíjasai részére szeptember 14-én. A korán reg­gel induló buszunkkal Egert el­hagyva, utunkat folytatva a völgy kiszélesedett, és jobb kéz felől hirtelen feltűnt a bükki „kö­vek” első tagja, a 780 m magas Bél-kő messze tündöklő fehér or­mával. A faluba érve már várt a helyiek kiváló szervezőgárdája, majd elindultunk a falu történel­mi nevezetessége, a ciszterciták hajdani Bélháromkúti apátságá­nak temploma felé, ami hazánk egyik legkiválóbb román stílusú műemléke. Ezt megcsodálva - ismét egy kis gyalogtúra után - a hegy lábánál elterülő tó kör­nyéki tisztást vettük birtokba. Dr. Gallovits László testnevelő ta­nár vezetésével vidám sportve­télkedőn vettünk részt, ahol ser­leget kapott az 1-3. helyezett. Volt még tesztkérdéses vetélke­dő, vérnyomás- és vércukorszint- mérés is. A kellemes idő, a festői környezet, az ózondús levegő, no meg a hátizsákból előkerülő „ott­honi” nagyban hozzájárultak jó­kedvünkhöz, hatásukra itt-ott vi­dám dalra fakadtak a nótás ked­vű asszonyok. Röviden nyugtáz­va vidám napot tölthettünk el egymással, és ez az esemény is tovább mélyítette e szép rendez­vény nyugdíjas résztvevőinek barátságát. Zelei Ferencné i i

Next

/
Thumbnails
Contents