Heves Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-21 / 248. szám

6 FORRADALOM - 50 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2006. OKTÓBER 21., SZOMBAT Kronológia: ami '56 október - novemberében történt Egerben október 23.: Az Egri Pedagógiai Főiskolán október 21-én megala­kult MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövet­sége) megválasztja vezetőségét. Elnöke Nagy Pál harmadéves magyar-történelem szakos hall­gató. Éjjel a Honvédelmi Minisz­térium parancsára az Egerben ál­lomásozó 6. gépesített ezred a fő­városba indul. október 26.: A nagy tömeg- megmozdulások első napja. Le­döntik a Népkertben az egriek ál­tal Ivánnak nevezett szovjet kato­naszobrot, a bíróság előtti szovjet emlékművet. Nagy tömeg köve­teli a főiskola tornyán lévő vörös csillag eltávolítását, de szakem­berek híján ez csak másnap tör­ténik meg. Megalakul Eger Város Nemzetőrségének Városvédelmi Tanácsa. október 27.: Ózdról érkezett fegyveresek segítségével elfoglal­ják az ÁVH, majd a városi pártbi­zottság épületét. Egy páncélos hadnagyot, akit valaki ávósnak nevez, meg akarnak lincselni. Bí­ró Lajos, a MEFESZ egyik vezető­je és két főiskolás nemzetőr le­csillapítja a hisztérikus tömeget október 28.: A Gárdonyi Géza Színházban megalakul Eger Vá­ros Forradalmi Nemzeti Tanácsa. Elnöki tisztjét végül Balogh Lász­ló főiskolai hallgató tölti be. A nemzetőrség vezetését a Nemzet­őrség Ideiglenes Városi Parancs­noksága veszi át Jobb László hon­véd főhadnagy, Tompa András rendőr százados és Nagy Pál irá­nyításával. A forradalmi fegyve­res erő parancsnoka Jobb László. október 29.: Megalakul a nem­zetőrség fegyveres diákosztaga Czaga István hadnagy parancs­noksága alatt. november 1.: Megkezdi adását a Szabad Eger Rádió. november 2,: Miskolcon meg­alakul az Észak- és Kelet-magyar­országi Nemzeti Tanács. Heves megyét dr. Korompai János, Bíró Lajos és Nagy Pál képviselik. november 4.: Este szovjet harc­kocsik veszik körül a Líceumot, de fegyveres összetűzés nem rob­ban ki. A szovjetek elvonulnak. november 5.: Hajnalban ismét szovjet tankok veszik körül a fő­iskola épületét Harcra most sem került sor. A védők Jobb Lászlótól érkező parancsra elhagyják az épületet Az egri helyőrség leteszi a fegyvert Kozári József Világraszóló dicsőségünk: 1956 ünnepi megemlékezés „A magyar harcosok az életüket adták a szabadságért” Ötven év. Egy egész emberöltő. Fél évszázada, hogy egy éppen talpra állt országnak a legértéke­sebb embereit, a fiatalságát zúz­ták össze a zsarnokságnak min­den aljasságra mindenkor kész hűbéresei. Az élet kapujában ál­ló ifjú nemzedék kiválóságai vesztették életüket és legszebb reményeiket ebben a harcban. Olyan polgárai az államnak, akik - legyőzötten is - egy mindent megsemmisítő háború romjai­ból, szinte összebilincselt kezek­kel építettek újjá egy országot. Megszégyenítve, megalázva, sze­müket lesütve, de példamutató öntudattal. Európa egyik legré­gebbi, mindenkor és mindenki­vel szemben emberséges népe vált a szovjetek háta mögött meglapuló senkik áldozatává. Ez a nép, ez a magyar nemzet szinte évtizedes eltiprás és meg­félemlítés után talpra tudott áll­ni, és kezébe vette a sorsát. Ki­ütötte a hatalmat olyan, minden emberi tisztességtől távol álló személyek kezéből, mint Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Gerő Er­nő, Bata István és társaik. Akik­nek az '56-os forradalom első órájától véges-végig eszükbe sem jutott a néppel szót érteni. Több­ségükben csak futottak, futottak, és csókolgatták a Szovjet kezét. Azt is hazug módon. Mindenkor rabszolgatartóknak tekintve az elnyomókat, és soha-soha nem megbecsült barátnak. Nem cso­da, hiszen a Szovjetunió a hábo­rús események befejeztével egy percre sem vonult ki országunk­ból. Jelenléte az örökös aláren­deltség mellett óriási anyagi ter­het is jelentett. Sok ezer katoná­ját ennek az országnak kellett el­tartania. Természetesen a forradalom kitörésének időpontjában is itt tartózkodott ez a katonai erő. Majd egykettőre növekedett. Mindössze két napot várt a köz­vetlen beavatko­zásra. Debrecen­ben azonnal, már október 23- án katonák tá­madtak a tünte­tő csoportokra, három halálese­tet és ismeretlen számú súlyos sebesülést okozva. Erről értesül­ve tiltotta be Budapest rendőrfő­kapitánya a fegyveres tűz viszon­zását. Az izzásig feszült légkör­ben a tüntető néptömegek nem fogadták el az oroszok ígérgeté­sét, a fegyveres összecsapások folytatódtak, s egy-két napon be­lül orosz fegyveres erő szállta meg a város kulcspozícióit. Első­sorban a rádiót. A rádiónál állo­másozó ÁVH-egység tüzet nyitott a tüntetőkre, négyen meghaltak, sokan megsebesültek. Hamaro­san, már november 4-én, a szov­jet fegyveres erők megszállták a fővárost A felkelők és a szovjet haderő között hetekig tartott a közelharc, miközben a nagy tűz­erejű orosz fegyverek rommá lőt­ték Budapestet. A forradalmi központok no­vember végére feladták a továb­bi harcot. Napokon belül megin­dult a megtorlás, amelynél em­bertelenebbet még alig látott Európa. Sok ezer forradal­már esett el a harc helyén (Corvin-köz, stb.), még töb­ben fegyveres harcban, de a leg­többen a megtorlás során. Nem mellékes körülmény, hogy a szovjet hadsereg magyar- országi megszállására a szövet­ségi hatalmak 1945 után két év­re adtak hozzájárulást. Mind­annyian tudjuk, hogy ezzel szemben a szovjet haderő még sokáig maradt Magyarországon megszálló hatalomként, amelyet „összekötő” hadtestnek álcáztak. Ebbe tartozott számos gépesített, illetve légideszant és légvédelmi tüzér hadosztály. Közismert, hogy ennek az óriási katonai erő­nek a feladata volt az intézmé­nyes zsarnoki uralom fenntartá­sa, amely az 1950-es években te­tőzött. Hosszú lenne felsorolni azokat az emberiségellenes bűnöket, amelyeket ez a gárda elkövetett, nemegyszer egymás ellenére is. Vérfürdőket rendeztek hazánk földjén, több száz ember lelte ha­lálát kivégzőosztagok előtt, több ezren voltak kénytelenek elhagy­ni otthonukat és javaikat. Albert Camus Nobel-díjas francia író a forradalom napjai­ban üzente a világnak: „A leigá- zott, bilincsbe vert Magyaror­szág többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esz­tendőben. Ahhoz, hogy ezt meg­értse a fülét befogó, szemét elta­karó nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett hulla­■ Ez a nép, ez a magyar nemzet szinte évtize­des eltiprás és megfé­lemlítés után talpra tudott állni, és akkor a kezébe vette a sorsát. nia.”. De ez már a múlté, és mi senkivel, volt ellenségeinkkel sem tartunk haragot Keresnénk a megbékélést, de mindig akad­nak, akik vicsorgással viszonoz­zák a mosolyunkat. Az '56-os forradalomnak ma­napság már könyvtárnyi irodal­ma van. Ennek egy része igaz, de ravasz módon hazug alávaló- ságokat is el-el- rejtettek az írá­sokban. Ady Endre sok köl­tői igazságának egyike vala­hogy így hangzik: aki egyszer belerúgott a magyarba, alkalmat keres arra, hogy másszor is be­lerúgjon. Büszkén tekinthetünk ma is, 50 év múltán a forradalmunkra. Holott két nemzedéket próbáltak árulóvá tenni, sikertelenül. A ha­mis „rendszerfordulás" után 15 évvel a családokat összetartó ér­zelmi kapcsolat némelykor meg­bukik, de '56 szelleme és becsü­lete rendületlen. A megtorlás emberfeletti volt, mind emberélet-áldozat, mind a kivitelezés szadista módját te­kintve. 1956. december első nap­FOTÓ: KOZÁRI JÓZSEF GYOITEMÉNFÍBÖL jaiban a „Mennydörgés” nevű óriási szovjet hadművelet indult el hazánk ellen. Ennek során ez­reken felüli legyilkolt hazánkfia mellett közel kétezren elmene­kültek az országból. Leírhatatlan emberüldözés és vérfürdő követ­te ezt a „záróünnepséget”. A vüághírű és nagyszerű No­bel-díjas angol író megrázó sza­vai ragyognak felettünk ma is és mindörökké. Aki a forradalom tomboló vihara közepette a világ tudomására hozta és írásaiban megörökítette, az egész világ tu­domására hozta az alábbi mon­datokat, mintegy próféciaként: „Európa és a vüág népei csak úgy maradhatnak hívek önmaguk­hoz és Magyarországhoz, ha so­ha-soha és sehol nem árulják el azt a hitüket, hogy a magyar har­cosok életüket adták a szabadsá­gért. És soha-soha nem igazolják a gyilkosokat.”. Soha el nem feledjük ezt a megrázó próféciát. Dr. Tóth Ferenc '5óos Szövegség egri és megyei szövetség elnöke ■ Vérfürdőket rendeztek, több száz ember lelte halálát kivégzőoszta­gok előtt, több ezren voltak kénytelenek el­hagyni otthonukat. Az 50 éves .......... a konferencia t udományos ülés Neves hazai történész kutatók adnak tájékoztatást eddigi vizsgálódásuk eredményeiről Eger Heves Megye, Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatai és az Eszterházy Károly Főiskola (EKF) tudományos ülést rendez október 27-28-án az 1956-os for­radalom 50. évfordulójára. A Megyeháza Barkóczy- termében tartandó esemény kap­csán az egyik főszervezőt, dr. Kozári Józsefet, az EKF Történet- tudományi Intézetének főiskolai docensét kérdeztük. Eredendően agrártörténelemmel foglalkozott hajdani adjunktusa, Kávássy Sándor indíttatására. Ebből is doktorált Szabad György egyete­mi tanárnál az ELTE-n. Az egri fő­iskola történelem tanszékének adjunktusa lett. A rendszerválto­záskor kapott érdekes iratanyag nyomán fordult figyelme az 1956- os forradalom felé.- Családom barátjától kaptam a dokumentumokat - meséli. - A Néphadsereg 6. hadtestpa­rancsnoksága jelentéseit tartal­mazta 1956. október 23. és de­cember között. Akkor még titkos volt, eredeti példányát a Hadtör­téneti Intézetben őrizték. A máso­laton a gépelt „forradalom" szó elé utóbb kézzel írta valaki oda azt, hogy „ellen”. Megdöbbentem, mert az ott olvasottak nem egyez­tek azzal, amit addig tanultam '56-ról, sem azzal, amit a rend­szerváltozás idején olvastam róla. Olyanok keltették fel például az érdeklődését, hogy miért csukták le a székesfehérvári nemzetőr-parancsnokot, amikor az a nemzetőrség az akkori had­testparancsnokság tisztjeiből, sőt politikai tisztjeiből is állt. Avagy: amikor egy vidéki hadtestpa­rancsnok és a győri nemzeti ta­nács vezetője '56 októberében Budapestre mentek a Tűzoltó ut­cába Angyal István fegyveres csoportjához tájékozódni, ott azt hallották, hogy Kádár elvtársat várják. Egy másik dokumentum szerint Maiéter Pál arra a kér­désre, hogy mi a véleménye az '56. októberi eseményekről, így felelt: minden erőmmel támoga­tom Nagy Imre kommunista kor­mányát- Hogy is van ez? - tette fel a kérdést dr. Kozári József. - Mind­ezek alapján megírtam egy tanul­mányt, amit Für Lajos akkori honvédelmi miniszter lektorált. Az EKF tudományos közleménye­iben és az Egri Történelmi Év­könyvekben jelent meg. Akkor­tól kutatom azt a korszakot. Engedélyt kapott rá a Hadtörté­neti Intézet levéltárától. Olyan té­mát választott, amely Egerből is jól elérhető. A Heves megyében 1956-ban állomásozott katonai alakulatok jelentéseit tanulmá­nyozta. Később Cseh Zitával, a megyei levéltár főlevéltárosával közös pályamunkához kutatott más forrásokat is, népbírósági periratokat, a történeti hivatal do­kumentumait, korabeli rendőrsé­gi jelentéseket A kötetük kézira­ta kész, ám azt pénzhiány miatt eddig nem tudták megjelentetni. A mostani tudományos ülés dr. Kozári József szerint igazán mél­tó megünneplése a forradalom 50. évfordulójának. Az esemé­nyen történész kutatók adnak tá­jékoztatást vizsgálódásaik ered­ményeiről. A konferencia elnöke Dr. Hab. Phd. Mózes Mihály egyetemi tanár, az EKF bölcsé­szettudományi karának dékánja. Ő az ülés anyagát magában fogla­ló kötet gondozója is. ■ Sz. Z. Izgalmas előadások a forradalom napjairól A konferencia résztvevőit kö­szönti 27-én 10 órakor dr. Hau­ser Zoltán, az EKF rektora is. Az előadók sorában található az első, pénteki napon a már említett Mózes Mihály, Rom- sics Ignác, Vida István, Gergely Jenő, Simándi Irén. Az egri ku­tatók közül pénteken Zachar József, Vadász Sándor beszél majd összegyűjtött ismeretei­ről A szombat teljes egészében a házigazdáké: Bartók Béla, Nagy József, Kozári József és Cseh Zita ismerteti az ülésen kutatásainak eredményét Egri főiskolai nemzetőrök igazoltatást végeznek 1956 október végén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents