Heves Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-30 / 203. szám

PF. 2 3 5 2006. AUGUSZTUS 30.. SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP Harminc év után Margitka elköszönt az otthon a lakóitól Napfény, Balaton, hypo cukorbetegek Fergeteges élményekben gazdag tábor, tanulságokkal Köszönet és hála a novaji emberek szívmelengető megemlékezéséért A csányi Idősek Otthonának igaz­gatónője, Pádár Sándorné 30 munkában eltöltött év után au­gusztus 8-án elbúcsúzott. A dol­gozók nevében Józsa Istvánná emlékezett az együtt eltöltött évekre, majd a kollégák műsora következett. Augusztus 10-én a la­kóktól is elköszönt az igazgató asszony. Az itt élő idősek össze­foglalták gondolataikat néhány szép versben, és minden jót kí­vántak további nyugdíjas évei­hez. Az ajándékokat Obomi Kata­lin, Helgert Mária és Csertyaszki lános adta át. Pádámé felidézte az otthon fejlődésének főbb szaka­szait. Ezek az eredmények azon­ban csak úgy voltak elérhetők, hogy éveken keresztül egy jó csa­pat állt mögötte. A legtöbb kollé­ga évtizedeken keresztül segítet­te munkáját. Horváth Jánosné gazdasági igazgatóhelyettesként, Fábián Jánosné főnővérként, Bor­dás Jánosné élelmezésvezető­ként. Emellett természetesen az otthon összes dolgozója lelkiis­meretes munkával segítette őt. Az eltelt idő alatt sikerült az ott­hont családiassá tenni, ahol min­den lakó és dolgozó jól érezte ma­gát. Reméljük, hogy a folytatás ugyanilyen szép lesz, hiszen az utódjának volt lehetősége megta­pasztalni az előzőeket. ígérjük, hogy Farkasné Horváth Magdol­nát is teljes szívvel támogatjuk. Mindent köszönünk Margitka, és kívánjuk, hogy hosszú, boldog nyugdíjaséveket tölts el családod körében! Mindig szívesen várjuk, hogy visszalátogass hozzánk! Juhász Árpád Köszönet a becsületes buszsofőrnek Az Éger-Nyíregyháza útvonalon közlekedik Tóthpál Tibor autó­busz-vezető. Ezen az útvonalon utazva elhagytam irataimat, de ő az autóbusz átvizsgálása során megtalálta, és eljuttatta hozzám. Ebben a rohanó világban példát mutatott. Jó lenne, ha mások is így figyelnének embertársaikra, és az elhagyott, de megtalált érté­keket visszajuttatnák a tulajdo­noshoz, mmt ahogyan Tóthpál Ti­bor tette. Faragó Csilla, Tiszakeszi „Hé Ricsi, ezt nézd, müyen tök jól célzok!” Kíváncsian Miron felé fordu­lok, ám eszmélni sincs időm, egy szempillantás alatt sűrű nyálkás iszapmassza teríti be az arcomat Míg látásomat visszanyerem, azon mormogok, vajon hogy a fe­nébe tud egy alig 5 éves kiskö­lyök üyen mérnöki precizitással pofán találni egy nála sokkal ma­gasabb felnőtt embert? Nem kell sokat törnöm a fejem a válaszon, máris harsány kacagás siklik fe­lém a Balaton vizén: „Bocs Ricsi, az Atust akartam...” Szitkozódhatnék hogy „átok kőikéi”, de nem teszem. Nem te­szem, mert annyira jó üyen fel­szabadultnak, önfeledtnek, vi­dámnak látni őket A „szürke hét­köznapokban” hallanak elég fe­gyelmezést, cseszegtetést a szüle­iktől. (Persze a szülők sem öröm­mel teszik ezt, de gyermekeik egészsége érdekében kénytele­nek szigorúbb fegyelmet tartani.) Ugyanis ez az izgága, eleven, a vízben önmagáról teljesen megfe­ledkező, 30-35 főt számláló gyer­meksereg mind kivétel nélkül cu­korbeteg. A Heves Megyei Diabetes Szövetség felhívására ér­keztek ide, Balatonszemesre, hogy részesei legyenek a szövet­ség 12. nyári táborának, Keller Józsefné (Lucy) vezetésével. Szí­nes programokban, na és gyer­meki jókedvben soha nem volt még hiány ezekben a táborok­ban, most azonban valóságos kis csoda, hogy a gyermekek meg­őrizték jó kedélyüket A fürdőzés előtt néhány órával ugyanis történt valami, ami a He­ves Megyei Diabetes Szövetség 15 éves fennállása óta még egyszer sem következett be; minden szü­lő, edukátor, táborvezető rémál­ma: az eszméletvesztéses eset. Az egyik kis táborlakó dodzsemezés közben (merthogy a tábor alatt a gyermekek az oktatás mellett rengeteg intenzív, mozgalmas programokban is részt vesznek) behypózott Mielőtt nagyobb ször­nyűségre gondol a Kedves Olva­só, ez a hypo szerencsére nem az a hypo. Vagyis senki nem húzott bele a hypós üvegbe (még bele­gondolni is rettenetes) hanem „csupán” az történt, hogy játék közben az egyik gyermeknek drasztikus módon leesett a vér­cukra (ezt hívják hypoglyka- emiának) és elvesztette az eszmé­letét. A gyermekekre felügyelő edukátorok szerencsére gyorsan „kimentették” a járműből a rán­gatózó és habzó szájú gyerkőcöt, és miután stabil oldalfekvésbe tették, illetve elvégezték az ilyen­kor szokásos ellenőrző rutint, be­adták a Glukagon (másnéven hypo-kit) injekciót a fenekébe. Az már csak „hab a tortán”, hogy a vidámparkban máris elterjedt a pletyka, hogy a gyermeket biztos áram ütötte meg, na és az, hogy az edukátorok „segítségére" sie­tett egy ott nyaraló orvostanhall­gató, aki „tudatlanságából” faka­dóan először megtiltotta, hogy be­adják az injekciók Persze utána elnézést kért és megígérte, hogy alaposabban tájékozódik cukor- betegség témakörben. Na ja, ezek után ez a minimum! A „kis beteg” az injekció hatására (a hipo-kit, narancssárga tokban, minden di­abéteszesnél megtalálható) 4-5 perc múlva visszanyerte eszméle­tét, majd egy fél óra múlva már saját lábán távozott a helyszínről, ijedt, megszeppent sorstársai tár­saságában. Mivel a többi kis tá­borlakó még soha nem látott üyen eszméletvesztéses esetet, a tábor­vezető, KeUer Józsefné egyenként és csoportosan is elbeszélgetett velük, hogy fel tudják dolgozni ezt az egyébként szerencsére nem túlságosan gyakori esetet. A gyermekek olyannyira elfogad­ták a történteket, hogy egy arra a célra készült oktatóbabán lelke­sen gyakorolni kezdték a glukagon injekció helyes beadási technikáját. Ez évben tehát nemcsak vi­dám, fergeteges, hanem minden­ki számára nagyon tanulságos is volt a tábor. Kérek mindenkit, jobban figyeljen ránk, cukorbete­gekre!!! Keller Richárd Nem lehet Viktor ellen menetelni... „gratuláció” Úgy tűnik, Faludi Sándor is kegyvesztetté vált, s ezért lépett ki Meglepetten olvasom a hírlapban, hogy Faludi Sándor „kegyvesztet­té vált”, és nem csak a megyei köz­gyűlés Polgári Frakciójából lépett ki, hanem a nemrég szerzett Fi- desz-tagságát is felmondta. Sőt nyüt levelet küldött jótevőjének, Orbán Viktornak, nyilván nem köszönő szándékkal. Szeretném megnyugtatni mindazokat, akik most azt fog­ják hinni, hogy köpönyegforgató vagyok és a baloldalon „csattog­tatom a nyelvem”, hogy rendíthe­tetlenül jobboldaü maradtam. Akik ismerik a történetet, azon sem csodálkoztak volna, ha a sok megaláztatásunk után mi is vettük volna azt a könnyű lé­pést, hogy kilépünk, lemon­dunk, átáüunk, és nyüt levelek­kel magyarázzuk meg vélt vagy valós igazunkat. Faludi Sándor nyüvános beje­lentése után úgy döntöttem, hogy ezt már nem lehet szótla­nul hagyni. A 2002-es önkormányzati vá­lasztásokat megelőzően a Fi­desz megyei választmánya úgy döntött, hogy a választókerüle­tek helyi szervezetei döntik el, hogy kiket jelöljenek a különbö­ző önkormányzatokba képvise­lőknek. A Pétervásárai Választó- kerület Fidesz szervezeteinek elnökei a jelölő ülésen úgy dön­töttek, hogy az első helyre Jáno­si Péternét jelölik. Ezt követő­en a megyei választmányi ülé­sen a kerületek jelölését figye- lembe véve tör­tént meg a be­sorolás, s ala­kult ki a vég­ső megyei sorrend. Miután mások ne­veinek fel- sorolása etikátlan lenne, ezért to­vábbra is csak egyet ne- vesítek, ez Jánosi Péterné, akit a megyei választmány a negye­dik, igen előkelő helyre jelölt. Megjegyzem, ő volt az egyetlen jelölt, akit több önkormányzat, intézményvezető is írásban tá­mogatott munkájának eüsmeré- seképpen. A megyei döntés felkerült az Országos Választmány elé, ahol egyszerű döntés született. A megyei elnök közölte az eredményt: Or­számára, mint fogalmazott, az egyik polgári körös vezetőjének. Meghallgatást kértünk az Orszá­gos Választmány elnökétől, Kö­vér Lászlótól, valamint Or­bán Viktortól. Elnö­künk figyelmezte­tett, hogy azt mondták ne­bán Vik­tor kérte a negye­dik helyet az egyik, számunkra mindmáig ismeretlen embere ki, nem lehet Viktor el­len menetelni. A negyedik helyre így került Orbán Viktor embere, aki nem más, mint a most kilé­pő Faludi Sándor. Jó választás volt, gratulálunk! Jánosi Péter Több éve sikeresen rendezik meg a község leghangulatosabb ren­dezvényét, a falunapot Novajon. Az idén sem volt ez másként Szá­momra az augusztus 19-i nap em­lékezetes marad. Most a műsor­ral kapcsolatban szeretnék kö­szönetét mondani. Aranydiplo­más óvónőként, 50 éves munkám elismeréseként meglepetést szer­veztek számomra egy köszöntő­műsorral. Váratlanul ért ez a gesztus, s nagyon boldoggá tett. Felejthetetlen volt sok év után ta­lálkozni a község - számomra na­gyon kedves - lakóival, volt szü­lőkkel, volt óvodásokkal. Köszön­tésemre színvonalas és lélekme­lengető műsort adtak a kis óvodá­sok, a volt „gyerekeim”, akik már gyönyörű lányok, Újak, fiatal szü­lők és az óvoda dolgozói. Jólestek Fodor Péter polgármester és Fe­renc Miklósné vezető óvónő ked­ves visszaemlékező szavai, akik munkám eüsmeréseképpen át­adták az önkormányzat megtisz­telő ajándékát Akkor nem tud­tam megköszönni. Most szeret­nék köszönetét mondani, hogy mint nyugdíjas óvó nénit, sok év után is emlékeikben megőriztek. Nyugdíjba vonulásom óta sok év telt el, de az emlékek újraéledtek ezen a napon. Valóban igaz, hogy az óvoda a szeretette épülő intéz­mény, és így a kedves emlékek tovább szépülnek. Köszönöm minden szervezőnek a fáradozá­sát, s a község lakóinak és a ked­ves ismerősöknek szeretetteljes jókívánságait Kívánom, hogy ez a kedves kis község továbbra is ilyen összetartó, jó közösség le­gyen, és eredményesen fejlődjön tovább. Pamula Miklósné Eger aranydiplomás óvónő Levelezőink figyelmébe ajánljuk Az írásokat szükség esetén rövi­dítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azo­kért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel el­látott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat: Eger, Barkóczy út 7. szám. Pf. 23. A régi kollégák ma is így köszöntik egymást: Jó szerencsét! bányásznap Manapság is igaz az a régi szállóige: ha a bányász felé egy lépést teszel, ő kettővel viszonozza Mottó: „Ha a bányász felé egy lé­pést teszel, ő kettővel viszonoz­za.”. Levéltári kutatásaim és száj- hagyomány alapján írok a Thorez Bányaüzemről. A gazdasági bi­zottság a '60-as években döntött arról, hogy Visonta térségében külszíni bányát keü nyitni, mert 10-18 méter vastag szénréteg ta­lálható a község alatt, Uletve a fa­lutól keletre 40 km hosszúságban. Ezzel egy időben készült el új- Visonta terve, mely a kitelepítés­re vonatkozott. Hovanec Bélától tudjuk, hogy a község azért nem lett „Szodoma”, mert a lakosság élethalálharcot vívott a fennmara­dásért Ma már baüadai homály fedi, hogy müyen szempontok döntöttek a kitelepítés elmaradá­sa meüett. Visonta maradt, a bá­nya megnyüt. A bányaművelést nagy kapacitású egykori NDK gé­pekre tervezték. így pl. a 32 m magas mamutgép, a 3 km hosszú és 140 cm széles gumiheveder 9,7 miüió köbméter föld és szén moz­gatására volt képes, 1969-ben in­dult a termelés. A Gagarin Hőerő­mű 1967 végére megépült, 800 megawattra tervezték, ekkor kap­csolták be az országos hálózatba. A bánya Thorez francia bányász- vezérről kapta a nevét A bánya a '70-es években élte fénykorát Dol­gozói létszáma elérte a 3000 főt. A derékhadat - korábban - mély­művelésben dolgozó bányászok alkották. Dolgoztak itt három me­gyéből jól képzett szakmunkás­ok. Rangot és megbecsülést jelen­tett a Thoreznél dolgozni, mert az átlagosnál magasabb jövedelmet biztosított a családoknak, Uletve a bányászok részére. Országosan ismert respekt törzskari vezetés élén Kálomista Imre igazgató, Dakó György, Feke Sándor főmér­nök, Szerencsés István szb-titkár, majd utódjai Kármán Csaba, Hat­vani Ferenc áütak. A Thorez He­ves megye büszkesége volt, a kül­fejtés. Tüdatjuk mindenkivel, aki­ket Ulet, hogy az önszerveződés­nek köszönhetően 132 munkás- koüektíva fejtette ki áldásos tevé­kenységét Tömöri József ötletgaz­da koordinálása meüett, a BDSZ felkarolásával. A bányásznapi ün­nepségek fénypontjai voltak évti­zedeken át A szakma elitjét ad­ták, elismert közösségformáló magatartásuk népszerű lett a csa­patok előtt. Tevékenységükkel kapcsolatban az alábbiakat említ­hetjük: az önkéntes véradó moz­galom kiemelkedő bázisa volt a Thorez; minden évben felújítot­ták az Orczy-kertet, ahol emléke­zetes, hangulatos bányásznapot szerveztek; a Gyöngyös-Lajoshá- za között közlekedő kisvasút pá­lyáját szezononként karbantartot­ták; az új Nemzeti Színház építé­séhez közel 7 millió Ft értékben téglajegyet vásároltak; rendszere­sen támogatták a mozgássérülte­ket (autóbusszal); szponzorálták a pipis-hegyi sárkányrepülő Euró- pa-bajnokság rendezését; a markazi tó kínálta lehetőségre sporthorgász egyesületet hoztak létre; kalákában - váüalati támo­gatással - munkatársak családi- ház-építésében aktívan közremű­ködtek; iskolákat, óvodákat támo­gattak. Ekkor a Mátraaljai Szén­bányák élén olyan szakemberek áütak, mint dr. Győry Sándor, dr. Goda Miklós vezérigazgatók, to­vábbá Mészáros István, Szabó Im­re, Urbán Gábor, Rózsa Kálmán és mások. Kitalálták Bükkáb­rányi, segítették Egeresein túlélé­sét Petőfibányán új munkahelyet teremtettek. Ez volt múltunk egy darabja. A bányászat jövőjéről Valaska József elnök-vezérigazgató beszél majd a közelgő bányásznapon, aki európai műveltségű szakem­ber, Gyöngyös díszpolgára. A foly­tonosságot garantálja Kármán Csaba, a mozgalom kedvence, aki ma is aktív szb-titkár. Rajtuk is múlik, hogy bányászatunk jövője, múltja a jövő nemzedékek számá­ra is ismert legyen. Jó szerencsét! Az emlékezés jogán az írásban segítségemre voltak: Domoszlai József, Tömöri József, Vass István, jelesül Szabó Miklós, aki két évti­zeden keresztül volt a Mátraaljai Szénbányák humánpoütikai osz­tályának vezetője. Ő kezdemé­nyezte, hogy Egercsehiben állít­sanak emlékművet a bányászhő­sök tiszteletére. Szabó Lajos Heves i [ I I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents