Heves Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-25 / 199. szám
Űj évad az állandóság és a változatosság jegyében jubileum Két évtizede önálló a Gárdonyi Géza Színház társulata Huszadik évadját ünnepli a Gárdonyi Géza Színház önálló társulata. Az évadról, az Örökös tagságról, értékekről, színház és a közönség kapcsolatáról beszélgettünk Csizmadia Tibor igazgató-főrendezővel. Pilisy Csenge- Állandóság és változatosság - ez látszólag ellentmondás, mégis együtt kell élnünk vele a színpadon, egyensúlyt kell teremtenünk a kettő között - jelenti ki Csizmadia Tibor, az intézmény igazgató-főrendezője. - Folyamatosan szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy a színház, mint a pillanat művészete, hogyan maradjon meg. A színház önmagában konzervatív műfaj, az értékek megőrzése és felmutatása a feladata. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az európai színházi trendet, kapcsolatot kell tartani vele, hiszen ez fejlődést, új színeket jelent Miközben a színpadon estéről estére az aznapi közönség kegyeit keressük. így lesz ez idén is: az évad első fele a nosztalgia jegyében telik. Felidézzük, hogy mi volt az 1950-es, 1960-as években, vajon mi volt fontos szüléinknek, nagy- szüleinknek? A Te rongyos élet vagy a Tanulmány a nőkről emberi érzései műid tanítanak Csizmadia Tibor igazgató-főrendező bennünket. Ennek alapján talán valamit megértünk a saját korunkból is. Nosztalgia és kérdés- feltevés egyben, vajon jól csinálták-e akkor, amit csináltak, és mi most jól tesszük-e, amit teszünk.- Az állandóság és sokszínűség jellemzi a huszadik évadját ünneplő társulatot is - folytatja a direktor. - A két évtized már elég hosszú idő ahhoz, hogy végpontokat lehessen kijelölni, mi volt fontos akkor és mi fontos ma. Óriási érték, hogy a nyolcvanas évek közepén közakarat eredményeként megszületett egy társulat, amit meg kell őrizni. Azért alapítottuk az Örökös tagság címet, hogy erősítsük a kötődést, megbecsüljük azokat, akik a színház újjászületésénél bábáskodtak. Az már rajtunk múlik, hogyan létezik a színház mindennapjaiban, milyen értéket képvisel, mennyire emblémája egy városnak, a megyének és a társadalomnak. A kollégák szerint Robi egyenlő a pontossággal örökös tag Rábl Róbert ügyelő- Emlékszem egy tévéinterjúra Önnel, melyben bemutatták a Padlás egy jelenetét is. S amint nézte, rácsodálkozott, és azt mondta: ez milyen szép...! Még sohasem láttam így!- Igen, az ügyelőknél ez egészen másként működik. Az ügyelő átveszi az előadást a rendezőtől. Ennek persze nincsenek megírt szabályai, hanem szépen lassan, a próbafolyamat végére az ügyelő kezébe kerül a produkció. Innentől kezdve az ő feladata és felelőssége, hogy minden úgy történjen a színpadon, ahogy a bemutatón volt. Nem elsősorban a művészi oldal a lényeges a számára - arra ott a rendezőasszisztens, vagy helyesebben ügyeletes rendező -, hanem az, hogy a díszletek úgy kerüljenek a színpadra, a fények ott és akkor legyenek, ahol kellenek. Természetesen a színészek színpadra kerülése is az ügyelő feladata. A lényeg az, hogy a közönség ugyanannyit fizet az ötödik, a tizedik vagy a huszonötödik előadáson a jegyért, mint az elsőn. Ezért mindig ugyanazt a minőséget kell, hogy kapja. Ennek sarkalatos pontja az ügyelő - is. így természetes, hogy a darabot magát egészben nem tudja megnézni, mert közben dolgoznia kell. Egy jeles kollégám mondta, hogy mi öt-hat perccel mindig előbbre járunk, mint a szereplők, így ami éppen történik, azt pontosan sohasem láthatjuk.- Azt mondta, a technika, a gyakorlati dolgok tartoznak az ügyelőhöz. Es a lélek?- Arról talán a kollégáim tudnának beszélni, van-e lelkem, vagy csak egy gép vagyok, aki Rábl Róbert berángatja az embereket a színpadra. De komolyra fordítva a szót, ez az a munka, amit nem lehet szeretet nélkül csinálni. Szeretni kell a színészeket, a közönséget, az embereket. Engem csak az érdekel, hogy a munka szépen lemenjen, az anyagiak nem tartoznak rám.- Ennyi év után tudja-e sommázni mindazt, amit itt, ennél a színháznál tett?- Összefoglalni nem lehet, de megmarad néhány emlékezetes eset. Legfontosabb a mi munkánkban a pontosság, s ez lehet irányadó mindenkinek, aki erre a szakmára adja a fejét. Volt olyan előadás, mely úgy indult, hogy szinte az összes járáson egyszerre jelentek meg a színészek, és a zene is abban a pillanatban indult. Ekkor nem volt más lehetőség, mint visszaszámlálni, mint az űrrakéták kilövésénél: még harminc másodperc, húsz, tíz... és kezdés! Csak így indulhatott pontosan a produkció. A színházban ezt a bizonyos pontosságot velem egy szinten emlegetik: a Robi az a pontosság! ■ E. B. Augusztus 25-én és 26-án este 9 órakor újra OUVER! a Líceum udvarán! A színház maga a társulat örökös tag Gáli László az önálló egri „csapat” első színidirektora Gall László átveszi az egri Gárdonyi Géza Színház Örökös Tagja címet igazoló okiratot és a Gárdonyi Gézát ábrázoló mellszobrot Csizmadia Tibortól- Müyen gondolatok kavarogtak önben, miközben nézte a színház elmúlt 20 évéről készült összeállítást?- Szíven ütött látni azokat az előadásokat, amelyek rendezőként és színházigazgatóként közvetlenül az én munkáim voltak - kezdi válaszát Gáli László. Egy másodperc alatt föl tud az emberben torlódni mindaz az élmény, ami akkor, a munka közben magával ragadott. Kivételes pillanat így szembenézni azzal, amit létrehoztam. Nem vagyok az a fajta ember, aki otthon esténként nézegeti a múltját, talán éppen ezért volt ezt így töményen látni megrázó élmény. Nehéz percek voltak, mert az ember nem szereti, ha látják rajta, hogy meg van hatódva. A következő másodpercben azonban az azt követően született előadásokat is úgy tudtam nézni, mint amikhez nekem is közöm van, hiszen ezek az előadások sem jöhettek volna létre, ha ott, akkor, azok között a keserves kínok között nem szüljük meg ezt a csodát, amit úgy hívunk, társulat Mert nem a színház épülete, nem a kövek, nem a tégla jelenti a színházat, hanem a társulat Az a viszony, amelyet a társulat ki tud alakítani a közönségével. Igazi színházkultúra csak ott létezhet, ahol társulat van. Ahol ez a társulat otthon érezheti magát abban a környezetben, melyben működik, amit úgy hívnak, város, megye, régió, ország. Vagyis a közönség! Mert a színház csak ebben a kapcsolatban élhet- Ezek szerint mi a színház?- Az a viszony, mely a színpadról a nézőtérre és a nézőtérről a színpadra visszaáramlik.- Az összeállításból kitűnt az a fejlődés, mely direktorsága éveit jellemezte, s melynek egyik legsikeresebb bemutatóGali László ja a József és színes szélesvásznú álomkabát című musical volt, s ez a fejlődés a következő években sem szakadt meg.- Az az előadás új hang volt. Itt meg kellett teremtenünk bizonyos foglalkozásokat. Az órásból lett ügyelő, a pincérből kellékes, és így tovább. Meg kellett teremtenünk műfajokat is. Előtársulattal kezdtük - tizenhét emberrel -, amivel természetesen nem lehetett nagyoperettet bemutatni. De kis zenés játékokat már akkor is csináltunk, mutatva a majdani irányt S a második időszakban már operetteket is képesek voltunk létrehozni. Énekeseket, táncosokat szerződtettünk, saját stúdiónkban neveltünk ki gyerekekből színészeket Például a József főszereplője, Hüse Csaba is a mi stúdiónkat végezte annak idején. így teremtettünk meg műfajokat Ezek közé tartozott a musical is. Mégpedig annak is a „színes, szélesvásznú” műfaja. De erre is meg kellett érnie az időnek. Nagy drámákat - mint például a Shakespeare-ciklus - sem lehet tíz emberrel színre vinni. Ki kellett alakítani, képezni arra a társulatot, hogy mindenevő legyen, mindenféle műfajban képes legyen értékes produkciókat létrehozni. S az, hogy ez a társulat ma is így létezik, nagy öröm a színház és a közönség számára egyaránt ■ Egres „Szeressétek egymást s a közönséget!” örökös tag Menkó Teréziának még ma is remeg a hangja a színház kapcsán Menkó Terézia ügyvezető igazgató, az állandó egri társulat alapító tagja az örökös tagsági díj átvételekor a könnyeivel küzdött. Örökös tag lett - és nyugdíjba megy. Egy vérbeli színházi embertől búcsúzik az egri színház. Jónás Péter- Hogyan került a színház világába?- Jónás Zoltán, az Agria Játékszín akkori igazgatója vett fel 1983-ban gazdasági igazgatónak. Egerben akkor nem volt színház, ezt a szerepet az Agria Játékszín töltötte be a városban, a nyári előadások mellett év közben is hoztunk ide kamaraszínházi előadá- sokatAztán 1985-ben az újraszerveződő egri teátrum Agria Játékok néven lett befogadó-bemutató színház, nyári tagozattal, bábszínházzal, egyelőre még állandó társulat nélkül. Ez után az átmeneti év után, amikor Szikéra János rendező és Jónás Zoltán művészeti titkár igazgatott, 1986-ban alakult meg az első állandó társulat Egerben, Gáli László vezetésével- Azóta eltelt 20 év. Melyek voltak a legkedvesebb időszakai?- Az Agria Játékszínnél töltött két évben olyan neves emberekkel dolgozhattam, mint Fehér Miklós tervező, Valló Péter és Márton László rendező, Almási Éva és Eszenyi Enikő színészművésznők. Szikora Jánossal az átmeneti évben úgy hoztuk létre a legendás Csongor és Tündét, hogy abban kilenc színházból Menkó Terézia jöttek össze a szereplők. Gáli László tíz évében tanultam meg mindent, amit a szakmáról tudok. Az utóbbi öt évben is szép szakmai sikereket élhettem meg.- Mi jut eszébe a színház szó hallatán?- A szeretet. A színház közösség, „család”, ahol alkotó munka folyik. Ha egy civil foglalkozású ember ide kerül és egy év után nem megy el, akkor itt marad. Én egy időszakban máshová is tettem kirándulást. Azért jöttem vissza, mert hiányzott az ügyelői hívó. Voltam gazdasági vezető, majd ügyvezető igazgató. A szakmámat is szeretem. De ha nem éreztem volna át az intézmény tartalmi oldalát, ha nem szerettem volna a színészeket, a művészi munkát, akkor csak a szakmámért nem lett volna érdemes itt maradnom. Ha nem szerettem volna itt dolgozni, akkor most ennyi év után nem remegne meg a hangom.- Most nyugdíjba megy. Mit üzen az itt maradóknak?- Hogy szeressétek egymást, a munkát, amit végeztek - és főleg a közönséget! Kedves Nézőink! Várjuk Önöket előadásainkra a 2006/2007-es évadban is. Bérletet vásárolhatnak a színház szervezőirodájában (Eger, Széchenyi u. 5., tel.: 36/518-347, fax: 36/518-348, e-mail: szervezes@gardonyiszinhaz.hu ) > t Ä I
