Heves Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-19 / 194. szám

2006. AUGUSZTUS 19.. SZOMBAT IIEVFS MFGYEI HÍRLAP AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPE Húszéves jubileumi ünnep Tarnaleleszen Kenyerek és egyéb finomságok - kellő szorgalommal, hozzáértéssel, kitartással Van valami jelképes abban, ahogy Tarnalelesz központjá­ban kiemelkedik a pékség nemrégen újrakorszerűsített épülete. Nem hivalkodó, ám még­is hangsúlyos látványával mint­egy igazolja, hogy kellő szorga­lommal, hozzáértéssel, kitartás­sal, hová lehet eljutni húsz esz­tendő alatt. A legfontosabb talán ez az utolsó kitétel. Mert Janovicz Gá­bornak már az első lépésnél föl volt adva a lecke, hogy ha nem akar édesapja nyomán a bányász szakmában elhelyezkedni, ám mégis szülei közelében akar ma­radni, akkor mihez fogjon ezen a nem túl sok adottsággal rendelkező vidéken. Tréfásan ma azt mondja, azért kötött ki a pék­mesterségnél, mert nagyon fá- zós, de nyilván jóval több szem­pontot vett figyelembe, ha bő tíz esztendővel a szakma gyakorlá­sának megkezdése után elhatá­rozta, erre alapozza a jövőjét. Éppen húsz éve, hogy 1985- ben fölhúzták a mai pékség első falait, amelyhez aztán ötször épí­tettek még újabb és újabb helyi­ségeket. Szükség volt a bővítésre, hiszen folyamatosan nőtt és ter­jeszkedett a vállalkozás. Az első egy-két kilós kenyerek hagyo­mányos választékát rövidesen ki­egészítették a péksütemények, aztán az igényeknek megfelelő­en jöttek a rostos, a magvas, a szeletelt, az ilyen barna, olyan barna pékáruk, majd megnyílt a cukrászat, a fagyizó, pár hete Pétervásárán a látványpékség... öccsét, aki üzemvezetőként dol­gozik. Ő, a cukrász szakma ki­egészítéséhez, nemrég tette le a pékmesteri vizsgát. A Janovicz cégnél ugyanis fontosnak tartják a személyes szaktudást is. Az ügyvezető igazgató, aki élelmi- szeripari technikumi végzettség­gel rendelkezik, olyan jelese a mesterségnek, hogy az elmúlt évben rangos díjat kapott! Az Arany Perec Díjjal évente csak két embert tüntet ki a pékipari testület... Van kinek továbbadni a szak­mai titkokat A leleszi pékségben Impozáns látvány az átépített pékség Merthogy, az évek elteltével az árusítóhelyek száma is szapo­rodott. Jelenleg egy 35-40 kilo­méteres körzetben mintegy 90 boltban kérhetik az emberek a tarnaleleszi kenyereket és fi­nomságokat. Jól hangzik, pedig a nagy terítésnek - tudjuk jól megvannak a hátrányai is, hi­szen a sok küométer megeszi a járműveket. Na meg a szállítás levezérlése sem oly egyszerű. Szerencsére családon belül van a segítség. Gábor, aki annak ide­jén édesapjával fogott a vállalko­zásba, ma maga mellett tudhatja Megnyílt a fagyizó is eddig már 18 tanulót neveltek ki, ebből tíz ma is helyben dolgo­zik. Ez mindenképp azt mutatja, meglehetősen összeforrott a har­minchat fős csapat. Két műszak­ban, öt kemencét üzemeltetnek, valamennyi korszerű, s - ha­sonlóan a gépjárműparkhoz - „fiatalkorú”. E munka azonban annak elle­nére sem könnyű, ha lejárt a fa- tüzeléses „búbosok” ideje. Igaz, ma már nem a saját érzékszer­vekre hagyatkozva kell megálla­pítani, hogy jó lenne még há­rom vödör bezuhintott vízzel emelni a gőznyomást, mert modern műszerek vezérlik a gyártási folyamatot A lemezre hűlni tett áru azonban éppúgy ontja a párás forróságot, mint annak előtte. Könnyű tehát megállapítani, a pékségekben továbbra is nélkülözhetetlen a szakma szeretet. Méghozzá az olyanfajta, amely a jövőt újra és újra gondolni is segít. Mint Janovicz Gábor mondja, folyamatosan változik az étkezé­si kultúra, folyamatosan válto­zik a gazdasági környezet, ezért nekik is folyamatosan fejleszte­niük kell. A legközelebbi beru­házás egy olyan lisztsilós rend­szer lesz, ahol már teljesen em­beri érintés nélkül készülhet az áru. Nyereség ez higiéniai szempontból, anyagmozgatási költségekben, s a technikai fo­lyamat gyorsasága tekintetében. Végül, de nem utolsósorban, ter­mészetesen jól jár majd a vá­sárló is. ▲ Poroszló: Bede Pékség Büszkeségük a kenyér és a rétesek, a leveles tészták A mezőszemerei kisközségből Kiváló szakemberek által sütött kiváló kenyér Modern technikával hagyományos ízek A poroszlói Bede Pékség termé­kei jól ismertek nemcsak a tele­pülésen és a szűkebb környé­ken, de Szolnok megye sok bolt­jában is. A közel ötvenféle ke­nyeret, péksüteményt, minden­fajta kelt és leveles tésztát a négy szálh'tó jármű félszáz boltba vi­szi végig a Tisza mentén, Füred­től Kisköréig, Abádszalókig. A vállalkozás 1996-ban in­dult, s a választék folyamatosan bővült az igényeknek megfelelő­en. Természetes, hogy miután egyre több vásárló kedvelte meg az itt sütött különlegesen ízletes „mindennapit” - vagy például a háziasán finom leveles réteseket -, növekedett a pékség létszá­ma is. A kis és nagy veknik, a teljes kiőrlésű, magvas, vagy hagyo­mányos, kerek, illetve hosszú­kásán formázott kenyerek és az Bede Jenő egyéb pékáruk előállításában, eladásában mindösszesen 23- an működnek közre. Az egyéni vállalkozó Bede Je­nő mellett ma már a fia is ott áll, a szakma máximáljs szereteté- vel. A pékség irányítója úgy vé­li, a jövőben is csak úgy lehet talpon njaradni, ha nem enged­nek a színvonalból. Az eltelt tíz esztendő alatt so­kat fejlődött a technológia, egy­re korszerűbb gépekkel és ke­mencékkel dolgoznak. Köny- nyebb így az egyenletesen jó mi­nőséget tartani, amit nagyra ér­tékelnek a vevők. Poroszlón szí­vesen várják a régi megrende­lők mellé az esetleges újakat, mert szükség esetén tudják nö­velni a kapacitást. Az új kenyér hagyományos, augusztus 20-ai ünnepén kö­szöntik hát az eddigi törzsvásár­lókat, és a leendőket is. Bede Pékség Poroszló Fő út 13. 36/ 553 050 T./Fax: 36/553051 mob.: 30/ 9038 776 A mezőszemerei pékséget Hirsch Ferenc ügyvezető irá­nyítja, aki egyike azoknak, akik befektetőként kerültek ezen üz­letág közelébe. Ha van nyitja annak, hogy 1990-től a három­fős minicégből egy félszáz dol­gozót foglalkoztató kis-közép vállalkozássá nőtte ki magát péksége, mindenképpen az, hogy kitűnően sikerült megvá­logatni munkatársait, akik si­kerrel őrizték meg a hagyomá­nyokon alapuló régi ízeket a ke­nyérsütésnél. Az elismerés per­sze mindenkit megillet a sofőrökől kezdve az adminiszt­rátorokon át a ténylegesen a ke­mencék mellett állókig. Százötven partnere - akik közt gyöngyösi éppúgy találha­tó, mint tiszafüredi vagy mező­kövesdi - mintegy hatvanféle termék közül válogathat. Természetesen a házi jellegű magyaros kenyerekből fogy a legtöbb, ám megjegyzendő, hogy a sütödében készen állnak a korszerűen kisebb egységek­be csomagolt, szeletelt és egész­ségesebb összetevőkkel rendel­kező pékáruk mennyiségének növelésére is, a vevők ízlésének megfelelően. Hirsch Ferenc legrátermet­tebb pályatársaihoz hasonlóan szintén előre gondolkodik. Az ő megoldása, hogy élelmiszer­bolt-hálózatot üzemeltet. Egerben két népszerű min­taboltja is van, a Rákóczi utcá­ban és a Vallon utcában. A Le­ányka utcában prosperál egy pi­ci üzlet, emellett Kömlőn és Ti­Saját bolthálózattal rendelkeznek Hirsch Ferenc ügyvezető szafüreden is megvetette a lá­bát. Az indulás nehézségei után gyümölcsöző évek következtek tehát, 1993-ban ki lehetett gaz­dálkodni egy új, 400 négyzet- méteres gyártócsarnokú üzem­épület beruházását is, a gépkor­szerűsítéseket, a szállítókapaci­tás növelését. Mostanában azonban a talpon maradásról szól a nóta. Vagy többről...? A cég vezetője titokzatosan csak annyit mond, elképzelései szerint még szó lehet további fejlődésről is.- Nagyon jó a hátterem, van kire támaszkodnom - állítja bi­zakodóan. - Ma már átlátom a munkafolyamatok minden részletét, és tudom, hogy egy­aránt számíthatok a szakem­bereim profizmusára és hűsé­gére. Nos, nem lehet okunk kétel­kedni abban, hogy Hirsch Fe­renc nyugodtan tervezhet hosz- szú távra. Hiszen az ő alapja is a kiváló minőségűnek elismert kenyér. ▲ 1

Next

/
Thumbnails
Contents