Heves Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-17 / 192. szám
2006. AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP SAJTÓ ÉS TANULÁS 5 Cikkeket írtak, filmeket forgattak média7 A sajtó ifjú szerelmesei idén is egymásra találtak az egri táborban Sercegő tollak, villogó fényképezőgépek, felvételre kész kamerák. Képzeljünk el ezek mellé egy csapat, média iránt érdeklődő fiatalt, amint találkoznak egy- egy ismert emberrel. Ugye nem nehéz kitalálni, hogy mi sülhet ki ebből? Néhány fiatal gondolt egyet, és másodjára is megszervezte az Országos Ifjúsági Média7-et, melynek ebben az évben is Eger adott otthont A médiaőrület résztvevői július 11. és 18. között szakmai előadásokon, baráti beszélgetéseken és egy budapesti szerkesztőséglátogatáson is részt vehettek. Az első nap az ismerkedés jegyében telt el, amikor vidám játékok segítségével oldódott a hangulat. Este megalakultak a szerkesztőségek, akik egy-egy vezetővel vágtak neki az egyhetes munkának. A feladatuk egy rádiós és egy tévéműsor, valamint egy újság elkészítése volt. A második nap izgalmasan telt: délelőtt a regionális médiáról tudhattak meg izgalmas kulisszatitkokat a fiatalok, majd az „Áll az alku!”-ból ismert Tibi Bá’ beszélt a tévébeli szerepléséről. Délután a nyelvápolásról hallgathattak előadást, majd egy exkluzív beszélgetés keretében Léderer Ákos sportújságíró is ellátogatott a médiapalántákhoz, aki természetesen az idei labdarúgó-világbajnokságon szerzett tapasztalatairól és élményeiről számolt be. Másnap Budapestre kirándult a csapat, ahol a Nemzeti Sport és az Ifjúsági Magazin mellett a Magyar Televíziót is meglátogatták. A negyedik nap délelőttjén a három cső- tán a szálláson lepte meg a média port külön dolgozott. Délután a szerelmeseit. A szombati szabad Való Világból ismert Kégl Ágnes délelőtt után Váczi Gergőt, a TV2 a női magazinokról és a fiatalok műsorvezetőjét ismerhették meg lehetőségeiről tartott beszámolót személyesen is a fiatalok. A kö- Őt követte Fehér Ildikó, aki a köz- vetkező napokon a munkáé volt szolgálati és kereskedelmi csa- a főszerep. Ekkor már szinte csak tornák közti különbségről be- az elkészítendő anyagokra kellett szélt. Rendhagyó volt az este, figyelniük a résztvevőknek. Az ugyanis két TeleSport-os riporter, egyetlen megszakítás Ráczkevy Bencsik Róbert és L. Dézsi Zol- Ildikó látogatása volt, akit „A Részlet a Média7 tábor vendégkönyvéből „...sikerült rájönnöm arra, szép hely + jó hangulat = LEG amit már sokan kérdeztek a JOBB DOLOG A VILÁGON!” táboros bevezetőm után: azaz, A Média7 táborba az ország hogy mi a legjobb dolog a vilá- különböző pontjairól érkeztek gon? A kérdés megválaszoló- az újságírás, a televíziózás és sára leírnék egy igen egyszerű a rádiózás iránt érdeklődő kö- egyenletet: jó fej emberek + zépiskolások miskolci Boni és Klájd” című filmből ismerhet a nagyérdemű. A lány mesélt a válogatásról, a forgatásról, és természetesen válaszolt a kérdésekre is. Az előadások mellett bőven volt idő az ismerkedésre, és lehetőség nyílt közös filmezésekre is. Sokan vették célba a város nevezetességeit, elsétáltak a Szépasz- szony-völgybe, és többen a híres egri borokat is megkóstolták. A találkozó végén a szervezők értékelték az elkészült munkákat, majd minden műfajban eredményt hirdettek. A szervezők jövőre is hasonló programokkal várják az érdeklődőket. Addig is a www.gportal.hit/ugrodeszka oldalon találhattok friss információkat és képeket a táborról. ■ Horváth Tímea Lóerők dübörögtek, hastáncosok bűvöltek vii. diósgyőri középkori forgatag Visszaforgatták az idő kerekét a hangulatos várjátékon Ez itt egy filmforgatás? Szembejön velem a pórnép ordítozva, dénárral fizetek a kajáért, és meg kell hagyni - a lovagok is jó bőrben vannak. El kell állnom az útból is, mivel nagy csinnadrattával jön a király és kísérete, egy paraszt meg majdnem fellök. Az udvari táncokat azért inkább kihagyom, túl közel vagyok a színpadhoz, ami mellett akár kalodába is zárhatnak. Még végig sem jártam a bazársort, a várárokban már készülődnek a harcosok a lovagi tornára, úgyhogy figyelem, ebből vajon mi sül ki? Dübörögnek a lóerők (szó szerint), a tömeg tombol. Van itt kissé dinka lovag, de akad egy gonosz is, feketébe öltözve, s a király szme előtt küzdenek. Fölverik a sarat, szólnak a dobok, s természetesen itt a jó elnyeri jutalmát. A várban sétálva többször is összefutok a lelkésszel, arcán mindig ott van az a bizonyos borittas derű, még az orra is vörös. Szóval a nagy küzdelem után, a kissé már megázott harctéren a hastáncos lányok adnak elő egy török táncot, miközben mögöttem egy „régi zenei” együttes üti a dobot, amolyan „síppal-dobbal, nádi hegedűvel”, még emberként is beleszédülök, hát még ha kígyó lennék. Próbálok valami ülőhelyet találni, de nagy a tömeg. Szitkozódom egy kicsit - a középkori temperamentumba ez is belefér. Vannak itt családok szép számmal, de fiatalok is érkeznek bőven, néha egy-egy punk frizura is feltűnik a forgatagban. Az egész területet elárasztja a finomabbnál finomabb sültek illata, amibe belekeveredik a kovácsműhely füstje, a lovagi torna közben felgyújtott szalma pernyéje. Küzdők is ellene! Hiába. Ez a középkor azért tényleg nem lehetett valami fényes! Az égen már gyülekeznek a sötét felhők, mikor a nehézpáncélosok kardot rántva „egymásnak ugranak”. Hirtelen mintha a Gyűrűk urába keveredtem volna. Előkerülnek a lovas íjászok, majd egy solymász is a porondra lép hatalmas madarával. Van azért ennek valami vonzereje, nem? Lassan kezd hűlni a levegő, az idő is gyorsan eltelt, élményekben nem volt hiány, s őszintén szólva múlt ide, középkor oda, ennék már egy jó hamburgert! A középkori városkát azért még egyszer érdemes volt körbejárni, mesterségekből is volt itt bőven bemutató: fafaragás, kosárfonás, agyagmíves... Azért azt sajnálom, hogy az íjakat elég drágán árulták, szívesen vettem volna egyet Majd legközelebb. Addig még van rá lehetőség, hogy újból megnézzem a Lovagregényt vagy a Magyar vándor című filmet DVD-n, esetleg moziban. Azért ha körbenéztek Egerben, én biztos vagyok benne, hogy találtok itt is hasonló programot Ne hagyjátok ki! ■ Molnár Judit Záporozó eső és örök szabadság Szabadnak éreztem magam. A fűben fekve láttam az égig érő fenyvesekről rám csurgó esőcseppeket, orromban az ázott föld édes- kesernyés illatával. Végeláthatatlan volt a zápor, elkeseredett és múlandó. Nyomán új élet serken, táplált virágai adnak nekünk életerőt Csak feküdtem a fűben, és nem bírtam felkelni. Mintha valami erő szögezte volna tagjaimat az ázott földhöz, s én engedtem, hogy átjárjon a zápor kellemes hűvöse. Soha nem éreztem még olyat Hogy enyém az egész világ, s ordítani tudnék a boldogságtól, felrobbanni, mint a vízgöm- böcskék, mikor tenyerembe érkeznek. Nem akartam, hogy vége legyen. Akartam, hogy végigcsurogjanak rajtam az ég könnyei, s nem gondoltam semmire. Néhány perc is eltelt, s a bennem elhatalmasodó, ismeretlen érzéstől vezérelve újra bőrig akartam ázni. Zsibbadt talpaimra álltam, hogy kivezessenek az erdőből, s a tisztáson két karomat oldalra emelve, arcomat a felhők felé fordítva nézzem a madarak szárnycsapásait. Az arcomra zuhanó édes-bús esőszemek mintha simogatták volna elgyötört izmaim, s összeszorított ajkaimra mintha csókot adtak volna. Szabad voltam, tiszta és boldog, mint rab lehet, mikor börtönéből kiszabadul. Könnyű voltam, mint nehéz álom után az ébredés. Álmos voltam, mint kit az emberek szavai fárasztanak, de éber, mint az anya, ha gyermeke sír. Fényes volt a lelkem, mintha a világ elfogadott volna, s nem kérdezné többet senki, honnan a gyilkos fájdalom. Nem nyitottam ki a szemem. Agyamban csak a soha nem érzett szabadság érzése zakatolt, s a falu fényei oly távolinak tűntek, hogy elhittem: egyedül vagyok a világban. Velem csak a fák, fűszálak járták hajlongó táncukat, ahogy egy-egy ólomnehéz égi könny leveleire esett. Lágy szél suhant át a fenyvesen. Magával hozta a messziről jött illatot. A megtisztulás reményét ígérték nekem a fölöttem szálló madarak. Hogy szabad vagyok. Egyszer az életben, de mindörökre. ■ Szabó Diána Felejthetetlen németországi emlékekkel tértek vissza tapasztalatok A tábor sok mindenre megtanította az együtt utazó diákokat, akiket szeretettel fogadtak vendéglátóik A Sanssouci kastély gyönyörű szökőkútja Táborozni mindig jó. A legtöbben izgatottan vágnak neki ismeretlen tájak, régiók vagy országok felfedezéséhez. így voltam ezzel én is július 2-án, amikor életem első, szomszédos országainkon túli utamra indultam. Én és még 25 diáktársam Németországot indultunk „meghódítani”. Végső úti célunkhoz egy 16 órás utazás után érkeztünk meg. A Berlintől nem messze fekvő Friedrichsthalban német vendéglátóink már nagy izgalommal és szeretettel vártak mindannyiunkat. Majdnem két hetet töltöttem a németországi táborban, és nagyon sok értékes tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb. Szállásunk egy ifjúsági szállón volt, panaszra nem volt ok. A német gasztronómia ízeinek világa sokban eltér a „magyaros” konyhától, mégis odakint mindent megtettek, hogy mindenki találjon kedvére való enni-innivalót A Sanssouci kastély és park csodálatos és ritka élményt nyújtott. A királyi víztorony kilátójából csodás panoráma nyílik, egészen Berlin felé. Egyik este bowlingoztunk. Német és magyar gyerekek alkottak csapatokat, és azt, aki a legügyesebben bánt a golyóval, a tábor végén ajándékkal jutalmazták. A táborozás közepén „családos” hétvégét iktattak be mindenki számára vendéglátóink. Egyedül mentem a családhoz Teltowba, a többiek máshová kerültek. Engem egy idősebb házaspár „fogadott örökbe”. A férj magyarul tanult, így nyelvi nehézségeinket is sikerült könnyedén leküzdeni. A házaspárral meglátogattuk a Tropicana Island fürdőhelyet, voltunk Potsdamban egy hajókiránduláson, ahol egy tipikus berlini frissítőt, Berliner Weisse-t rendeltem. Az íze a toruk és a sör keverékéhez hasonlít. Szóval keserű. A családi hétvége után egy nagyszerű napot töltöttem a tengerparton, Rostocktól nem messze, egy kis kikötővárosban. A séta után hajózáson vettünk részt Tengeren voltam... Egy luxushajó mellett elhaladva mindannyiunk fantáziája működésbe lendült, elképzeltük, mi mindent tennénk egy üyen hajón. A Berlinben töltött nap emléke feledhetetlen élmény volt. Ott gyalogolni felér egy önmagunk ellen elkövetett merénylettel. Hevesen élek. Nem okoz gondot kisétálni az Újtelepre... De itt ennél nagyobb távolságokról volt szó. Láttuk a berlini fal helyét, és azon fiatalok sírját is, akik a rendszer ellen harcolva akartak Nyugatra szökni. A búcsúest után utoljára térünk nyugovóra tábori szobánkban. Persze következő reggel mindenkire „kiült az ideg”, de egy üyen feledhetetlen kiruccanás hosszú buszútja is humoros, nevetséges dolgokkal teli. Azt gondolom, ha az ember táborozásra adja a fejét, akár külföldön, akár hazánkban már gazdagabb lesz az utazás adta élményekkel. Táborozni jó! Élmény. Emlék. Tapasztalat ■ Rékasi Nikolett [ \ I
