Heves Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-16 / 191. szám

2006. AUGUSZTUS 16., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PP. 2 3 5 Patthelyzet alakult ki a helyi járatos egri buszokon Gratulálok a Volán vezetőségé­nek a legújabb kezdeményezés­hez. Bizonyára azzal, hogy el­küldték ellenőröket az Agria Vo­lántól, a fizetésükkel valakinek a fizetése még sokkal magasabb lett. Ezáltal ennek az illetőnek nem is kell helyi járaton közle­kednie. Mert ha így lenne, már ráébredt volna, milyen őrültsé­get talált ki. Az, hogy az első aj­tón kell felszállni mindenkinek, több mint szerencsétlen ötlet. Próbálom képletesen leírni, hogy mit is tapasztaltam ma reg­gel. A buszvezető nem nyitja ki a hátsó ajtókat, amíg az első aj­tón fel nem szállnak a „Kedves Utasok”. Ebből következik, hogy az emberek nem tudnak felszáll­ni, mert nem férnek fel a busz­ra, hiszen a leszállók sora az el­ső ajtóig áll. Patthelyzet Az em­berek általában sietnek, legtöbb­jük dolgozni megy, ahol számít minden perc. Sokan nem vezető beosztásúak, hogy akkor érnek be a munkába, amikor akarnak, ráadásul a fizetésük sem elegen­dő arra, hogy gépkocsival járja­nak. És még az iskola meg sem kezdődött. De nézzünk egy má­sik képet! Képzeljük el, amint egy idős nénike, aki még testes is (meg nem bántva senkit), a pi­acról felpakolva megy haza. Fel­száll az első ajtón, és cekkerek- kel próbál átevickélni a buszon az 5 cm-es közlekedőn a hátsó aj­tóig, ráadásul még egy-két utas áll is az útjában. Kérem a kedves Volán-vezetőket, utazzanak he­lyi járaton, naponta lehetőleg többször is, és meglátják, hogy milyen kellemes körülményeket teremtettek nekünk, földi halan­dóknak. És még nincs eső, nincs nagykabát. Majd akkor lesz csak igazán kellemes az utazás! Biztos vagyok abban, hogy aki ezt a rendeletet megalkotta, nem számolt a következményeivel. Az utasoknak kész szenvedés, de a sofőröknek sem lehet egy­szerű dolguk. mT.K. Eger * Az új rendelkezés elsősorban azon utasok érdekében született, alak eddig is megváltották tisz­tességgel jegyeiket, bérleteiket, míg a bliccelők visszaéltek a bi­zalommal. A fenti levélben meg­szólított vezetés türelmet kér az utasoktól az átmeneti kényel­metlenség miatt. A rabló és a lelkiismeret tolvajlás Istentisztelet alatt dúlt fel egy otthont Pájszer úr Előzmény: vasárnap volt. A ha­rangok szomorú, monoton lükte­tésére összesereglett templom- nyi, ünneplőbe öltözött hívő nagyszüleinkre gondolva imád­kozott. Az otthonmaradottak is elmormoltak egy-egy imát, a be­tegek az ágyuk szélén ülve, az ál­lattartók az etetés, mosakodás után, még a párolgó reggeli előtt. Volt, aki csak tette a dolgát, volt, aki még aludt. 8 óra felé járt. Az üresen hagyott lakások egyiké­nek ajtajával, talán Isten nevét káromolva, pájszer úr erőlkö­dött. A busás haszon reménye végképp szertefoszlott, amikor a szerény, de takaros külsővel, szerény belsővel rendelkező kis ház feltúrása és az ajtó széttran- csírozása után nem talált mást, csak ami a kevéske nyugdíjból megmaradt. A pénzt zsebre vág­ta. Ahogy jött, úgy távozott, a ku­tya meg csak ugatott, Ugatott­Tiszteit pájszer úr! Az, hogy kis betűvel írom a nevét, nem véletlen, sértődjön meg. S hogy önözöm, az is csak azért van, mert stílusosabb így. Ön bizonyára nem keresz­tény. A világ keresztényei, több mint 1 milliárdnyi ember, ha te­heti, vasár- és ünnepnapokat megszentelve ünnepli. Ezek a nyugalom napjai, de csak akkor, ha azzá teszi a gondolkodó, érző, alkotó ember. Szabad akaratá­nak jó és helyes döntése az lett volna, ha a templomban igaz szeretettel gondol szüleire, nagyszüleire, akikre most tetté­vel szégyent hozott. Cselekede­tével, rossz döntésével bűnt kö­vetett el - birtokháborítás, ron­gálás, lopás -, melynek követ­kezményeiért önnek kell vállal­nia a felelősséget. A régmúlt időkben, a vallásos és szigorúbb nevelésnek kö­szönhetően nagyobb volt a rend, kevesebb a bűn. A kor büntető szokásai is visszatartó erőként érvényesültek. Aki lopott, azt nyilvánosan megszégyenítették. A középkori városok főterének képéhez hozzátartozott a tör­vény hatalmának szimbóluma­ként tartott kaloda, mellyel már a Bibliában - pl. Pál apostol ese­tében - is találkozunk. A fa­törzsből kivágott lyukakon a ci- vakodók, iszákosok, csavargók, káromkodók csuklója és/vagy bokája lógott ki. Az évszázad­okon keresztül használt kalodá­ba zárt rabot kigúnyolhatták, megdobálhatták, megalázhat­ták ugyanúgy, mint a pellengér­re áhítottakat. A nyak körül el­helyezkedő járomfa vagy nyak­bilincs lánccal szégyenfához kötve, szabadon hagyta az arcot és a testet, amit az arra járók céltáblaként használtak, fel­fegyverkezve a döglött pat­kánytól az em­beri, állati ürü­lékig. Magyar- országon az efféle pellen­gérre állí­tást a XIX. század kö­zepéig al­kalmaz­ták. A XX. század vi­lágrobbanásai szörnyű csapást, szen­vedést, nélkülözést hoztak nagyszüleinknek. Doberdó szik­láitól Isonzó habjain, Gah'cia és a Kárpátok hegyein át, német, lengyel határokig, a doni mé­szárlásig kb. hárommillió ma­gyar katona vére festette vörös­re Európa ezen részét, nagyapá­ink, apáink vére. A hazáért éle­tüket adták, pedig őket nem kér­dezték: legyen-e háború. Szinte nem volt olyan család az ország­ban, amelyik ne siratta volna va­lamelyik férfitagját. Az ember­telen hadifogság vagy munkatá­borok körülményeit, az üldözte­tést, internálást, deportálást nagyanyáink, anyáink is átszen­vedték. Anyák, feleségek, test­vérek és árvák egekig ható jaj­kiáltása halk nyöszörgés volt a fegyverek ropogása mellett, a gőgös hatalmak pedig maguk­nak és egymásnak tetszelegtek a világtérképek fölött. Cigányok, zsidók, nemzetiségiek - nem volt kivétel - váltak üldözötté. Az I. világégéskor elesett ma­gyar katonák száma meghalad­ta a milliót, az összesített nyolc­milliós katonahalott mellett is riasztó adat. AII. világháború áldozatainak ból, fogszorítva, vérrel, könnyel, verítékkel nekiláttak a véres föld megmunkálásához; szán­tottak, vetettek, arattak. Munká­juk alázattal, kitartással példa­mutató, életük tiszteletre méltó. Sajnos, kötünk rohanó világá­ban is tengernyi a fájdalom. Ne­künk embereknek kötelessé­günk egymást segítve, tisztelve élni, fájdalmat nem okozva a másiknak. Műidig a lelkiisme­retünkre hallgatva kell meghoz­ni döntéseinket, választva a jót, igazat és szépet. Remélem, lelki­ismerete nem fogja békén hagy­ni, számolnia kell a kínkeserves dantei pokollal, ahol a földi gyar­ló élet bűnösei elnyerik méltó büntetésüket. A megbánás, a bűnbánat önre tartozik, ha elis­meri, hogy vétkezett, és megbánja csele­kedetét, tudatá­ra ébred an­nak, sza­ma 7 2 millió, ebből 350.000 magyar katona, akiknek sírjai 54 ország ötezer temetőjében nyugszanak. A mi nagyapáink, nagyanyáink hő­sök voltak. A világ lelkiismere­tére bízva a döntést, újból és új­h o g y személy szerint ön a felelős tettéért. Törekszik megváltozni és ren­dezni viszonyát Istennel és em­berrel, csak és csakis akkor lesz valaki, aki a megbocsátás felsza- badultságának érzésével meg­ajándékozza. U.i.: a templomból gazdagab­ban távozhatott volna, mint a ki­rabolt házból... Rászorulókon segítenek az áldozatvédők segítség A szerény jövedelműek is kaphatnak jogi tanácsokat Ez év elején ismertem meg a hat­vani áldozatvédő iroda tevékeny­ségét. Az igazat megvallva, ez­előtt nem sokat tudtam az iroda létezéséről. Amikor élettársam brutálisan bántalmazott, s rend­őrségi ügy lett belőle, akkor az ügy előadója felhívta a figyelme­met, hogy anyagi és jogi segítsé­get vehetek igénybe az áldozat­védő irodától. Ezután kerestem meg az irodát és igényeltem a jo­gi és az anyagi segítséget, s mindkettőt meg is kaptam. Nagy segítséget jelentettek számomra a különböző jogi tanácsok, ame­lyeket az eljárások során tudtam hasznosítani, kissé kiismertem magam a bonyolult törvények­ben. Műit később megtudtam, az iroda munkatársai között igen képzett szaktekintélyek is van­nak - újságíró, bíró, jogász. Mi­vel az irodától, vagyis munkatár­saitól igen sok segítséget kap­tam, így úgy gondoltam, hogy belépek a Fehér Gyűrű Közhasz­nú Egyesület tagjai közé. Köszö­nök mindent, s aki ilyen hely­zetbe kerül, azt tudom tanácsol­ni, hogy vegye igénybe az iroda segítségét. Boldog vagyok, hogy az egy­szerű embernek is nyújtanak kapaszkodót a nehéz időkben. (név és cím a szerkőben) Köszönet a képviselőnek az előadásért, az élményekért Az Idősek Berva-völgyi Otthoná­ban élő idős otthonlakók nevé­ben szeretnék köszönetét mon­dani Császár Zoltán önkor­mányzati képviselő úrnak a 2006. augusztus hónapban in­tézményünkben a Szépasszony- völgy történetét bemutatott fil­mért és előadásért, amely min­denkinek tetszett és nagyon jól éreztük magunkat. „ A programot egy szépasz- szony-völgyi pincéből szárma­zó bor kóstolásával fejeztük be. Az elmúlt években több alka­lommal szervezett az otthon számára szépasszony-völgyi tú­rát a bormúzeum, a kápolna és egyéb nevezetességek megte­kintésével. A kapcsolatot továbbra is fenntartjuk, s az ő szervezésé­ben szeptember hónapban vár­látogatással, a Gárdonyi-ház megtekintésével egybekötve is­mét szépasszony-völgyi látoga­tást tervezünk. ■ Törőcsikné Király Margit igazgató Levelezőink figyelmébe ajánljuk Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként né­mi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A boríték­ra írják rá: Pf. 23. kérjük, lehe­tőség szerint használják a drót­postát is! Kulturáltabb viselkedést várunk el a magánterületen álláspont Az ostorosi tó soha nem volt privatizációs ügylet tárgya, azt a szövetkezet értékesítette A Heves Megyei Hírlap 2006. aug. 2-án megjelent „Ismét lezá­rult egy fejezet” címet viselő ol­vasói levél margójára, mottó: Hallgattassák meg a másik fél is. Tisztelt Családfő! Az én állás­pontom az, ha nemtetszésemet akarom kifejezni, bátran adom a nevem hozzá. Ön ezt nem merte megtenni, bizonyára azért, mert belátta, hogy amit leírt, annak nincs igazságtartalma. Kiemelve egy-két gondolatot. „... a labdányi zúzalék kövön” - Ostoros polgármesterének kö­szönhetőek ezek a kövek. Olyan árkot készíttetett a tóhoz vezető út egyik oldalára, amely nem csatlakozott a régi vízelvezető árokba, így az esőzések után az összegyűlt víz az úton folyt el, kimosva az apró zúzalékköve­ket, sódert az útból. ....sorompó állta utunkat” - a s zóban forgó sorompót még a né­hai vízicenter üzemeltetője he­lyezte el mostani helyére, mert a régi úttorlasz a fenti keresztező­désben állt. Maradványa még mindig látható. Megjegyezni kí­vánom, hogy anno, a tó egésze zárva volt az állampolgárok elől, mert a barackosnál található be­járaton is sorompó állt. Az Ön ál­tal említett ösvényt eltorlaszolni pedig a quad, cross motorosok és motorok miatt kellett, mivel azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy ezeknek a gépeknek sem­mi keresnivalójuk ilyen helyen. „... rajta felirat: magánterület” - nem hiszem, hogy a magánte­rület szó megérdemli az ilyen pejoratív értelmezést. Gondo­lom, Ön sem szeretné, ha isme­retlenek szó nélkül bemenné­nek az Ön házába, lakásába. So­káig nem jeleztem senkinek, hogy magánterületen tartózko­dik. Úgy gondoltam, amikor az emberek ellátogatnak egy ter­mészeti szépségekben gazdag, rendezett horgásztóhoz, nem kell figyelmeztetni őket. Rövid úton rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Amikor egy-két polgártársamat figyelmeztet­nem kellett a kulturált viselke­désre, ők szóvá tették, mivel nincs kiírva, ez nem is magán­terület, és így nekik joguk van itt szemetelni, üvöltözni, kutyá­kat ide piszkíttatni stb. Egyéb­ként a „néhány vicsorgó kutya” az három, egy év körüli kóbor kölyökkutya, amiket nem volt szívem elzavarni, inkább gon­doskodom róluk. „... egy-két magánembert, akik a tó vizében és a parton hű- söltek” - magánemberek 2004- ben hűsöltek a tározó vizében utoljára. Azóta ha nehezen is, de mégiscsak sikerült érvényt sze­rezni a tó fennállása óta ugyan­azon a helyen álló „Fürödni ti­los” jelzőtáblának. „... a privatizáció vadhajtásai” - tájékoztatom Önt, hogy az os­torosi víztározó sohasem volt privatizációs ügylet tárgya. A tá­rozó az ostorosi termelőszövet­kezet tulajdona volt a kezdetek­től, az pedig nem magánosítás, ha egy magánemberekből álló szövetkezet eladja tulajdonát egy magánszemélynek, akinek Egerhez és környékéhez semmi­féle kötődése nincs. A tározó nem fillérekért, hanem több tíz­millió forintért cserélt gazdát. ....néhány lelkes ember segít­ségével sok család szórakozha­tott” - és e lelkes emberek segít­ségével igen sok család vált csonkává. „ Van valakinek ezért lelkiis- meret-fúrdalása?” - úgy gondo­lom, itt többeknek kell elszámol­ni a lelküsmeretével. Elsősorban azoknak az embereknek, akik anyagi haszonszerzés reményé­ben közvetve több személy halá­lához hozzájárultak azzal, hogy szeszes italt mértek a büfében, valamint fürdőzést engedtek, a hatályos jogszabályokat figyel­men kívül hagyva. Másodsorban Ostoros polgármesterének, aki mind a mai napig úgy hirdeti a víztározót, mint vízicentert, a polgármesteri hivatal internetes honlapján. Végezetül pedig, de nem utol­sósorban, bárkit szívesen látok a tónál, aki sétálni, napozni, na­gyobb társasággal bográcsozni, horgászni óhajt. ■ Juhász Ferenc bérlő (cím a szerkőben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents