Heves Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-09 / 185. szám

2006. AUGUSZTUS 9., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Kontárkodás a redőnypiacon átverés Vigyázat! Megbízhatatlan, szélhámos iparos van a láthatáron Az alábbi hétköznapi történet vé­gén nincs hepiend, de tanulság és okulás annál inkább. Lakásfelújításunk végén jár­tunk, Már csak a redőnyök akad­tak és néhol szakadozott a gurt- ni. Hívjunk hát redőnyöst. Átfut­va a város egyik hirdetési lapját, rögtön az első oldalon ráakad­tunk egyre. Feleségein felhívta és az jött is még aznap délelőtt. Mindent felmért és tudálékosan kifejtette, hogy a munkát nem belülről, hanem nehezebben kí­vülről szerelve kell elvégezni, azután szorzott, összeadott, melynek végeredménye huszon­ötezer Ft-ra kerekedett. Felesé­gem jóhiszemű volt, rábólintott, mire a redőnyös 70% (!) előleget kért. Nem foglalót! Csak 8000 Ft volt otthon, azt megkapta, mire a redőnyös kitöltött egy nyugtát és azt mondta, hogy akkor visz- szajön még a 9500 Ft-ért. Mikor­ra? Délután kettőre? Jó. Ezzel el­köszönt. Hazaérkeztemkor hallván a történteket, sokalltam a redőny javításáért kért összeget,- akkor délután jön és megcsinálja? - kérdeztem. Hát - így a felesé­gem - két hét múlva majd vala­mikor, de most jön kettőre még 9500-ért. Erre már némi inge­rültséggel vártam a „szakem­bert,” aki pontban kettőkor be­csöngetett. Egy középkorú, szemüveges, jellegtelen arcú, tarkopasz férfi állt a kapu előtt rövid nadrágban és fehér torna­cipőben. Bemutatkoztam, bár ő nem mondta a nevét, csak a fe­leségemre hivatkozott és rögtön azt kérdezte, hogy szereljenek-e majd a redőnyökre valami teke- rős izét, mert akkor még többet kér előre. Mondom, hogy nem addig van az, nyilatkozzon, mi­korra végzi el a munkát. Erre hosszas fejtegetésbe kezdett, hogy ők a rendeléseiket előké­szítik és besorolják... Szóval két hét múlva valamikor jönni fog­nak. Nálam itt szakadt el a cér­na és csendesen azt mondtam, hogy akkor köszönöm, hogy ide­fáradt, de egy redőnyjavításra nem várok két hetet úgy, hogy a munka ellenértékének 70%-át már előre kifizettem, tehát ad­ja vissza a két órával előbb ka­pott nyolcezer előleget és vé­geztünk. Mire a pasas szó nélkül kikap­ta kezemből és össze­gyűrte a nyugtá­mat, sar­kon for- j dúlt, be­ült a piros autójába és megpróbált el­hajtani. Eléálltam és nem engedtem elindulni, köve­teltem vissza az előleget. Ekkor ő kiszállt és rám kiálltott, hogy ve­gyem le a kezem a frissen fénye­zett autójáról. Én a pénzemet kö­veteltem szintén ordítva, mire közölte, hogy nincs nála pénz, de hazamegy és fél óra múlva hoz­za. Mit tehettem? Verekedjek? Mögöttünk egyre több autó gyűlt a szűk utcában. Hagytam hát el­menni a kopasz embert. Eltelt fél óra, majd egy is. Nem jött. Mobilon kerestem név sze­rint. Jelentkezett. Bemutatkoz­tam és számon kértem, hogy mi­ért nem hozta vissza a pénze­met. Ingerülten válaszolt, kikér­te magának a vádjaimat és - meglepetésemre - közölte, hogy ő engem nem ismer és soha nem járt nálam. De hát, - válaszol­tam elképedve - akkor egy szél­hámos tolvaj jár az ön nevében felvenni az előlegeket és ráadá­sul furmányos után a feleségem hívta és női kérleléssel a tisztességére pró­bált hatni, hogyha nem ő az, aki­vel beszélt és akinek előleget adott, akkor menjünk együtt a rendőrségre, mert hiszen egy csaló gazember jár el a nevében, akit leginkább az ő érdeke volna feljelenteni, hiszen állandóan hirdet és a vállalkozói jó híre a tét... A pasas némi huzakodás után, látszólag beleegyezett a ta­lálkozóba. Megadott egy utca­sarkot, ahol fél órán belül vár ránk és ott tisz­tázzuk az ügyet. (Már kezdtük JB azt hin­ni ó d o n használja az autóját és a mobil- telefonját is... - Erre zavaros tör­ténetbe kezdett, hogy bizony volt már ilyen szélhámossal dolga, de az már a börtönben ül. Egyéb­ként neki nincs piros pözsója - mondta, majd szétkapcsolt. Ez­n 1 , hogy mégse ő az...) Ott vár­tuk, nem jött el. Most már dühösen és nagyon gyanakodva felhívtam, hogy miért nem volt ott. Mire először azt hazudta, hogy eddig ott várt, majd hirte­len hangnemet váltott és közön­séges, útszéli mocskolódásba kezdett, erre én közöltem, hogy holnap feljelentést teszek elle­ne a rendőrségen. Másnap reggel a gyöngyösi rendőrkapitányságon az ügyele­tes alezredesnek mondtam el a történetemet, aki végighallgat­ván kijelentette, hogy ez - sze­rinte - nem bűncselekmény lesz, de azonnal felhívta a redő­nyös mobilját. Azonosította és rákérdezett a tegnap történtek­re. A redőnyös nyugodt hangon elismerte, hogy járt nálunk, de mi visszamondtuk a megrende­lést, viszont a foglalót nem fogja visszaadni, mert azt jogában áll megtartani. Az alezredes erre megkérdezte, hogy ugye a fogla­lóról szóló nyugtát is be tudja hozni a rendőrségre? A redő­nyös némi szabódás után ezt is megígérte. Nekem sürgősen in­dulnom kellett dolgozni, ezért a felségem érdeklődött később a rendőrségen, ahol az alezredes tájékoztatta, hogy a hozzá be­adott, gyűretlen nyugtán az ap­ró betűs sorok között virít a szó: foglaló. Epilógus: Másik redőnyöst ke­restünk a hirdetési újságban. Hátul, az apróhirdetések között találtunk egyet. Telefonon - óva­tosságból - tisztáztuk vele, hogy nincs semmi köze az első olda­lon hirdető „kollégájához”. Biz­tosított, hogy nincs, hozzátéve, hogy minden harmadik, negye­dik ügyfele először ugyanezt kérdezi. Másnap délután eljött. Felmérte a munkát és két órán át dolgozott nálunk. Kifogásta­lan munkát végzett. Ötezer fo­rintot kért érte. ■ (Név és am a szerkőben) Bóta Katalin szép sikere a debreceni tárlaton Parányi szépséghiba a parádi vadásznapon Levelezőink figyelmébe ajánljuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 -2 gépelt oldal terjedelemben fogal­mazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidít­ve, és szerkesztett formában tesz- szük közzé. A közölt levelek tar­talmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért fele­lősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is vár­juk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. Megnyüt a XIX. Debreceni Orszá­gos Nyári Tárlat, ahol szűkebb pátriánkat Bóta Katalin „Ecce ho­mo! Klónozás után” című alkotá­sa képviseli. Az igen rangos kép­zőművészeti tárlaton, melynek színvonala az egri akvarell-bien- náléhoz hasonlítható, mintegy ezer műalkotás közül 186 mű­vész 300 alkotását válogatta be a szakmai zsűri. Bóta Katalin tagja az egri Sza­bad Szalonnak, a Heves Megyé­ben Élő és Alkotó Képző- és Ipar­művészek Egyesületének. Ipar­művészeti bőrmunkáit korábban sok éven át az egri Rudnay Gyu­la Teremből ismerte és szerette az egri közönség. 1996 óta foglal­kozik komolyabban a festészet­tel, kizárólag olajjal fest, de készít reliefeket is. A sajátos, különle­ges egyéni technikával készült kép a megnyitó napján nagy szakmai és közönségsikert ara­tott. A kiállítás a Debreceni Mo­dern Művészeti Központban te­kinthető meg augusztus 28-áig. A gazdag anyag megtekintése igazi lelki-szellemi kalandot ígér. Ismét tollat kellett ragadjak és megírjam a véleményemet a parádi palócnapon rendezett va­dászműsorral kapcsolatban (ha­bár egy kicsit már távoli). Nagyon szépen indult a meg­nyitó, végighallgattuk a kitünte­tetteket, ki, hol, mit és miért... Meleg baráti kézfogással átad­ták nekik a kitüntetéseket. Kö­vetkezett a 15 fiatal fogadalomté­tele, ami szintén nagyon szép volt és megható (aztán elküldték őket a sátor alá és ott átvehetitek az emléklapot). Azt hiszem, ők is megérdemelték volna, ha egy kézfogással és további sok sikert kívánva adják át nekik is az em­léklapot. Érezték volna, hogy a jövő nemzedékei és törődnek ve­lük. Arra lenne szükség ma leg­inkább, hogy tanítsuk, segítsük és neveljük a fiatalokat. Én az egyik fiatal avatott nagy­mamája vagyok, akit nagyon szeretek és csak 8 osztályt vé­geztem, de úgy éreztem, a szer­vezéssel egy kicsit baj volt. ■ I I.-né Párád A Fabula-Egér ügyes táncosai sikereinek rövid krónikája A tanév végén a Tinódi Általános Iskola falai között tanuló Fabula Alapfokú Művészetoktatási In­tézmény modem táncos diákjai fokozottabb érzelmekkel élték meg az utolsó tanítási napokat is, hiszen a táncparketten szá­mos kihívás várta őket. Hátra volt még Nyíregyházán egy arany táncgála, melyre felmenő rendszerben szerzett eredmé­nyeik jóvoltából sikerült tovább­jutni az elmúlt hetekben. Az intézmény diákjai ugyanis május 30-án rendkívül nagy si­kerrel szerepeltek Mezőkövesden az alapfokú művészeti intézmé­nyek modern tánc minősítő be­mutatóján. A versenyen iskolánk­tól a Fabula keretein belül öt cso­port szerepelt - első osztálytól az ötödik évfolyamosokig -, melyen minden évfolyam egy saját kore­ográfiával lépett fel. Felcsendült ekkor A dzsungel könyve című mű egy szívhez szóló betétdala, a Macskák című musical egy tánc­ra hívó részlete, majd jöttek Vangelis fülbemászó dallamai. Miután a néző szem- és fültanú­ja lehetett ezen kellemes pillana­toknak, végül olyan percek követ­keztek, amikor a már rutinból szereplő táncosok várták izgatot­tan, hogy mi fog történni a követ­kező pillanatokban. Eljött az ered­ményhirdetés ideje. A zsűri min­den fellépőnk szereplését arany minősítéssel jutalmazta. így mind az öt csoportunk továbbjut­hatott a június 2-ai újabb minősí­tő gálára Debrecenbe, ahol a tele­pülés környékéről és Miskolc vi­dékéről helyezést elért ellenfelek­kel kellett ismételten megmér­kőzniük. A gálán itt több, mint 21 csoport mérhette össze tudá­sát, akik közül a legjobbak majd felléphetnek a már említett arany gála bemutatón. Iskolánk táncosai ez alkalom­mal is megnyerték a zsűri tetszé­sét Az első évfolyamosok ezüst, további csoportjaink pedig arany minősítést szereztek. Nyíregyhá­zán a fellépők között a jövőben azonban csak négy csoport sze­repelhet, melyek közül kettő a mi iskolánkból került ki: ők a 4. és 5. évfolyamos tanulóink. Ezúton is külön szeretnénk gratulálni minden táncosunknak és felkészítő tanáruknak, Mező Ildikó tanárnőnek is, akinek mind az öt csoporttal Uyen szép eredményeket sikerült elérnie. ■ Ország Andrea Már az ember sem számít értéknek? egészségügy Akinek nem tetszik valami, az elmehet az országból Búcsú a sudár tenortól Eltávozott az énekes Pár hónapja rosszul lettem, he­ves, nem múló szívdobogás, megugró vérnyomás miatt a há­zi orvosunk mentőt kért. Laká­sunk és a kórház között 35 km van. A mentőállomás visszajel­zett, hogy nagyon sok a hívás, ezért kb. 2 óra múlva tudnak jönni. Orvosunk sürgősségi mentést kért, az sem mehetett azonnal. Hallva a telefonon tör­ténő alkudozást, feleségem azt mondta, jobb lesz, ha bevisz ő a kórházba. ‘Végül ez történt. A kórházba, miután én már vizsgálaton voltam, beteget hoz­tak a mentők is. Az ügyeletes kérdezte: merre mennek tovább. Miután elsorolták, megjegyez­ték, hogy még Sasvárra is ki kell menniük... Értem. Többször hallottam, olvastam orvosi tanácsokat, véleménye­ket, mi a teendő, ha (többek kö­zött) szívinfarktussal lehet szá­molni. -„A leglényegesebb, hogy minél előbb kórházba kell juttat­ni a beteget, mert minden perc számít az élete megmentése ér­dekében.” Ha nincs kocsink, nincs aki sürgősen bevigyen a kórházba, és ne adj isten infarktusom, vagy agyvérzésem lett volna, valószí­nűleg csak az utcánk végére, pár száz méterre kellett volna kivin­ni, a hullaházba. Tanulság: A magyar kormány­nak nem számít az emberek egészsége, nem érdekük, hogy egy életveszélybe került beteg, minél előbb életmentő segítsé­get kapjon. Évek óta a legnagyobb problé­ma, hogy a magyar egészségügy borzalmas állapotban van. Ke­vés és rosszul fizetett az ápolói munka, kevés a mentő. A beteg- szállítás területén 50 éves elma­radás tapasztalható stb. Most megjelent Gyurcsány egészségügyi minisztere, aki a nyilvánvalóan legrosszabb álla­potokban lévő területen elkezd­te kirúgni a mentősöket, és bi­zony nem rejtette véka alá azt sem, hogy ez a tendencia lesz ér­vényben később is, a kórházak­ban is. Talán ezért döntöttek ar­ról is, hogy mi, betegek, vagy le­endő betegek fizessünk vizit- és ágy- díjat is. Ha a beteg meghal, hűtőszekrény-használati díjat kell fizetni. Ezekre jön az általá­nos forgalmi, szolidaritás adó, a társadalombiztosítás, a nyugdíj- biztosító, az összevonás után, hozzácsapják a nyugdíjhoz, fize­téshez, mint luxus szolgáltatás igénybevételét, ezért magasabb személyi jövedelemadó adóra lesznek érettek a magyar hal­doklók. A miniszterelnök megmond­ta, ha nem tetszik, el lehet men­ni az országból. Csak tessék! Parádsasvár 2006-08-03. ■ Jánosi Péter 3242 Parádsasvár, Ságvári u. 4. Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy Szabadi József szín­művész, operaénekes 2006. au­gusztus 2-án Szegeden, 79 éves korában elhunyt. Az idősebb eg­riek közül még sokan emlékez­nek a csengő hangú, sudár te­norra, akinek puszta látványa sokak szívét megdobogtatta, lel­két melengette. Felejthetetlen szerepeket alakított a Víg öz­vegyben, a Lili bárónőben, a Há­rom a kislányban, a Cigánybá­róban és sok más darabban. Igaz ember volt, aki hétköz­napokon feledte a színpadot, egyszerű, elegáns „szürkeru­hás” úrként élt, szeretett és ba­rátkozott. A színpadon viszont átlényegült. Ott aura vette körül, amely hitelessé tette szerepeit, felejthetetlenné varázsolta min­den egyes alakítását 1970-ben Szegedre, az ottani Nemzeti Színházhoz szerződött. Azóta is hiányoltuk remekbe szabott alakításait. Ez év au­gusztus másodikén a viszontlá­tás puszta reménye is örökre el­veszett. Olyan ember távozott közülünk, aki igazi űrt hagyott maga után. Sok ezer tisztelője, rajongója nevében is búcsúzik tőle barát­ja, aki bízvást reméli, hogy a szellők szárnyán találkoznak mégis meseország csodaligeté­ben. mDr. CzenkárBéla Eger * Í i I I

Next

/
Thumbnails
Contents