Heves Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-05 / 155. szám
2006. JÚLIUS 5., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 MMMMMMMN Hálapénz helyett köszönet a gyógyítóknak Az elanyagiasodott világunkban akkor, amikor lassan már minden értékét veszítette, és csak a pénz számít, különös jelenséggel bír számomra az alábbi eset, aminek részese voltam. Parasztember lévén az elmúlt vérzivataros időket is átvészelve váratlanul kórházba kerültem. Nem csoda, hiszen 82 éves korára már nem mondhatja az ember, hogy minden rendben van. A sürgősségi belosztályra szállítottak 2006 júniusának egyik napján. A jelenlegi egészségügyi ellátást figyelembe véve meglepő volt számomra, hogy dr. Kovács László főorvos úr megnyugtatott, hogy délután 2-re bejön, és a szükséges vizsgálatot elvégzi. Eszembe jutott, amikor Besenyőtelekről 1952-ben Egeresedbe költöztünk. Ott ismerkedtem meg Kovács Kázmér hasonló sorsú miskolci gazdával, akivel az igaz baráti szeretet azóta is összetart bennünket. Ezúton szeretném köszönete- met kifejezni Kovács főorvos úrnak és minden orvosnak és nővérnek azt az emberséges hozzáállást és szakértelmet, amelynek következtében meggyógyulhattam, felépülhettem. Neked pedig Kazi barátom üzenem, hogy büszke lehetsz orvos fiadra, akit nem kis áldozatok árán taníttattál. Becsületes embert neveltél belőle, aki nem feledkezett meg a gyökereiről, a tisztességről. Dani Lőrinc, Besenyőtelek 50 év után találkoztak a diákok Június 17-én volt az 50 éves általános iskolai osztálytalálkozónk. Eddig még egyszer sem jöttünk össze, de most egy csodálatosan szép együttlét részesei lehettünk. 50 év nagyon sok idő. Elérzékenyült tanárok és volt diákok jöttek el fáradságot, betegséget feledve, hogy ennyi év után újra együtt töltsünk el egy feledhetetlen napot. Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy itt voltak és emlékezetessé tették a találkozást. Öt év múlva újra itt! Sipos Tibomé, Nagyfiiged Kit illet gázárkedvezmény? elszámolás A műszakilag önálló lakásban élőknek jár támogatás A Heves Megyei Hírlap 2006. június 20-i számában megjelent cikkben - Igazságtalanul fizettetnek családunkkal többet a gázért - egy fogyasztónk nem a valóságnak megfelelően mutatja be a gázárkedvezményhez kapcsolódó elszámolást. Az alábbiakban ismertetjük az általános eljárásrendet a korrekt tájékoztatás érdekében, hiszen közös érdekünk, hogy kedves ügyfeleink minél pontosabb információt kapjanak a gázszolgáltatást érintő kérdésekről. A kedvezményes gázellátás igénybevételének feltételeit a többször módosított GKM rendelet (50/2003. (VIII. 14.) GKM rend.) szabályozza. A rendelet amely fogyasztási helyre vonatkozik - a fogalom meghatározásában rögzíti, mjt kell műszakilag önálló lakásnak tekinteni. A 2. § a/ pontja szerint (amely 2004. I. 1-től lépett érvénybe): „Háztartási (lakossági) fogyasztó: egy vagy több fogyasztási helyet képező lakóépület, lakás vagy üdülő háztartási célú használója, továbbá a földgáz alapú hőtermelő (ideértve a hőtermelő távhőszolgáltatókat is) a háztartási célú hőértékesítés mértékéig, valamint a társasházi fogyasztói közösség. E rendelet alkalmazásában társasháznak minősülnek a lakószövetkezeti lakóépületek és azok az egyéb lakóépületek, amelyek műszakilag, illetőleg az ingatlan-nyüván- tartásban megosztva legalább két önálló lakást tartalmaznak, továbbá azok az önálló ingatlanok, amelyek lakóépületet tartalmaznak. Műszakilag önállónak kell tekinteni a lakást, ha az a lakás használatbavételi engedélyéből egyértelműen kiderül.” A gázárkedvezmény egy ingatlanon belül csak abban az esetben érvényesíthető, ha a fogyasztók rendelkeznek a polgár- mesteri hivatal építési hatósága által kiadott olyan igazolás- sal/használatbavételi engedéllyel, amelyen fel van tüntetve a „... különálló lakrész” hivatalos megléte. Ha fogyasztóink ilyen bejegyzéssel nem rendelkeznek, sajnos nem áll módunkban változtatni az eddigi elszámoláson, amelynek alapja a fogyasztási helyre megkötött közüzemi szerződés. Mindazonáltal tájékoztatni szeretnénk kedves fogyasztóinkat, ha bármilyen hasonló jellegű kérdésük van, kérjük, hívják a 06/40/333-338-as, vezetékes telefonról helyi tarifával hívható központi telefonszámunkat, valamint keressék fel ügyfélszolgálati irodáinkat, ahol munkatársaink szíves rendelkezésre állnak. Szalainé Papp Erzsébet TigázZrt közüzemi szolgáltatás igazgató Az a dicsőséges „56-os” forradalom emlékezés A szigorú megtorlás sajnos Karácsondon sem maradt el Nyolcvanadik évemet taposva ha visszapillantok az eltelt fél évszázadra, számomra olyannak tűnik, mintha néhány hónapja történtek volna a felejthetetlen események. Nem voltam sem hős, sem áldozat, csak azt tettem, amit kötelességemnek éreztem. Mint kántortanítót, államérdekből deportáltak a jelenlegi falumba. Meglehetősen sanyarú körülmények közé kerültünk. A falubeliek se éltek valami jómódban. Fájó könnyekkel váltak meg szeretett lovaiktól, teheneiktől, amikor a tsz-be be kellett vinniük azokat Elegünk volt a lelketlen terményelkobzásokból, a hazudozások- ból. Ilyen körülmények között hallgattuk ötven évvel ezelőtt, október 23-án a rádióban, hogy kitört a forradalom. Néhány fiatal és lelkes barátommal elhatároztuk, hogy meg- védjük falunkat a meggondolatlan hőbörgéstől, bosszúállástól. Felnyitottuk a párthelyiséget és kivettük a sportpuskákat. Egyik puskát vállamra akasztva érkeztem haza. Feleségem mindennek elmondott, ami eszébe jutott, csak jónak nem. - Hogy tehettél Uyet? Nem volt elég egy deportálás? Meg a front, a hadifogság? Miért ütöd bele az orrod a nagyok dolgába? Fogd a puskát és vidd vissza! Szegény apró gyermekeim megszeppenve húzták meg magukat a kemencesutban. Ilyen mérgesnek még nem látták édesanyjukat. Én pedig - belátva, hogy bizony igaza lehet - szépen visszaballagtam és a gondnoknak átadtam a puskát Útközben azonban láttam, hogy igen sok izgatott ember tart a művelődési ház felé. Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, magam is odamentem. Mivel én már nem fértem be, így kívülről hallottam, hogy a nevemet kiabálják. Kiderült: mivel az elnök elszökött a faluból, engem javasolnak a helyébe. A tömeg a JJ| javaslatot elfogadta, bár engem meg se kérdeztek. Bátorságot merítve szóltam: megtisztelve érzem magam, örülnöm is kéne a bizalomnak, de nem is vagyok ide valósi, nem vállalom... Azon vettem észre magam, hogy én lettem az új tanácselnök. Néhány szóval megköszöntem a bizalmat, és nyugalomra szólítottam fel mindenkit. Megígértem, hogy nemzetőrséget szervezek a közrend és a lakosság biztonsága érdekében. Viszont nyomatékosan kértem, hogy semmi olyat ne tegyünk, amiért a rend és törvényesség helyreállása után komoly büntetést kaphatnánk. Szerencsére nem is történt rendbontás a faluban. A nemzetőrök éjjel-nappal puskával járták a falut. Mikor pedig meghallottuk, hogy Pesten éheznek a kórházi betegek, egy teherautónyi élelmet hordott össze a lakosság. Mikor a kísérők visszaink bátran elfoglalták ismét a helyüket. Berendeltek bennünket a járási hivatalba. Dörgedelmes szavakkal ostoroztak bennünket, és hogy a pesti csőcselék ellenforradalmát támogattuk. A szónok beszédét néma csend fogadta. Ekkor én felálltam és szót kértem. Visszautasítottam a vádakat, és a következő szavakkal zártam a mondanivalómat: „Önök, akik olyan jól tudják jöttek, elmesélték, hogy egy szovjet tank igazoltatta őket, majd rájuk szegezett ágyúcsővel kísérte őket a kórházig. Két és fél hónapig töltöttem be a „magas” tisztséget. Miután a szovjet tankok leverték dicső forradalmunkat, régi hivatalnokain o s t , hogy mit kellett volna tennünk akkor, vajon hol voltak, amikor az ég zengett?” Egy árva szóval se válaszoltak. De a megtorlás bizony nem maradt el. Hálából ismét deportáltak. Fizetésemmel a mai napig tartozik az állam. No meg azzal is tartoznak, hogy végre, fél évszázad múltán, bocsánatot kérjenek. László Ferenc, Karácsond Tartalmas délután a nyugdíjasklubban Május 16-án Sebestyén János, a Heves Megyei Közgyűlés művelődési bizottság elnöke látogatott el meghívásunkra az egri Lajosvárosi Idősek Klubjába. Kötetlen beszélgetés keretében bemutatta a tavaly megjelent könyvét A megjelent 25 klubtag megtudhatta, hogy a vendég honnan indult el, milyen pályát futott be, és jelenleg müyen munkát végez aktív nyugdíjasként. Búcsúzásként két dal énekeltünk el a nyugdíjasokról. Tartalmas délutánunk volt! Simon Lajosné Felejthetetlen élmenyek Mátraszentimrén Budapesti lakos lévén a szmogtól és a város zajától gyakran kirándulok a Felső-Mátrába. Itt szoktam olvasni Heves Megyei Hírlapot, a Pf. 23. rovatát is. Az én történetem is ide kívánkozik. A festői környezetben lévő Mátraszentimrén csodálatos élményekkel gazdagodtunk. Hosszan tartó és fárasztó túrázás után tértünk be egy helyi csárdába. A szomjúságon kívül a kíváncsiság is hajtott bennünket. Ahogy haladtunk befelé, gyönyörű muskátlik, hangulatos kis fapadok asztalokkal fogadtak bennünket. Betérve a vendéglátóhelyre, szó szerint leesett az állunk. A téglával kirakott pult előtt egy eredeti „jancsi” kályha áll, előtte egy öreg bácsi mesélt a dédunokájának, hogy régen Uyen kályhával fűtöttek. Az előtérben hosszú percekig csak nézelődtem, mikor beljebb lépve megláttam a sarokban a búbos kemencét. Feltett szándékunk volt a helyi ízekkel is megismerkedni, s nem ért bennünket csalódás. Megízlelhettük a juhtúrós sztra- pacskát, de asztalra került a palócleves és a mátraaljai pandúrleves is. Órákig ecsetelhetném még, hogy milyen csodálatosan éreztük magunkat. A falu gyönyörű, a levegő kristálytiszta, az emberek barátságosak. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani Mátraszentimré lakóinak a felejthetetlen élményekért. (név és dm a szerkőben) Köszönet a cégeknek, szervezeteknek várbükki tábor Felejthetetlen napokat tölthettünk együtt a hegyekben A várbükki népművész táborban idén is nagyon sok technikát sajátítottunk el egy hét alatt. Igen vegyes volt a korosztály, óvodásoktól gimnazistákig, de kiválóan szót értettünk egymással. Igazán családias hangulatban telt el ez a pár nap, mint mindig. A túrázások, az esti „falugyűlések”, a jó hangulat, a szép környezet, a tiszta levégő rabul ejtettek bennünket. Az utolsó este felejthetetlen marad számunkra. Mivel pályázaton nem nyertünk, Elvira néni elmondta, kik és hogyan segítették a tábort. Ezúton is köszönet érte minden támogatónak és szervezőnek! Gyurics Dorka táborlakó A népművészeti és honismereti tábor most is remekül sikerült. A szegény parasztot még az ág is húzza A szüleim a szajlai Búzakalász szövetkezetben dolgoztak. Az édesanyám ez év márciusában meghalt. A siroki önkormányzattól kaptam értesítést a hagyatéki tárgyalásra, amit végül a közjegyző tárgyalt meg. A tárgyalás és az illeték együttesen kb. 30 ezer Ft-ba került. Ezek után felkerestek telefonon, kérdőre vonva, hogy mi közöm nekem a szóban forgó földekhez, (ugyanis 3 darab földről van szó). A földhivataltól pár napra rá jött is a végzés, amiben közölték, hogy darabonként 10 ezer Ft-ot fizessek, ha az ügyben fellebbezni akarok, mert a három darabot kb. 13 aranykoronával csökkentették. Én a 70. évemet is betöltöttem már. Elgondolkodtam ezen a mérhetetlen igazságtalanságon. Ebben az országban még mindig igaz a mondás: a szegény parasztot még az ág is húzza. Annak idején erőszakkal behajtották a családot a tsz-be, aztán a rendszerváltás után a vadkapitalizmus betörésével kirabolták a maradék vagyonból a tsz-tagokat. Végezetül annyit, hogy az „új kulákok” sem tesznek mást, mint hogy lehúzzák az utolsó bőrt a parasztról. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a földművelés ilyen helyzetben van. (név és dm a szerk.-ben)
