Heves Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-27 / 174. szám

2006. JÚLIUS 27., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP SAJTÓ ÉS TANULÁS Fesztiválon tombolt Tokaj-Hegyalja több hangon Élménybeszámolók - ketten ugyanarról a témáról Tokajban a hónap elején hetedik alkalommal rendezték meg a Hegyalja Fesztivált, melynek év- róT évre bővül a zenei kínálata, ezzel egyenes arányban pedig a látogatók száma is nő. Idén csaknem 200 koncert vár­ta a fesztiválozókat, köztük olyan külföldi zenekarokkal, mint a Motörhead, Radio Slave vagy Paul Woolford. Azonban a tavalyi nagy kedvencek, a Tankcsapda, a Neo, az Eleven Hold, a Kispál és a Borz is színpadra léptek. Az ötnapos fesztiválra a káni­kula ellenére is szép számmal ér­keztek már a nulladik napon a fi­atalok. A legtöbb évben sajnos csak egy pénztár várja a buüzó- kat, ezért órákat kell várniuk, hogy bejussanak a kapun és megkapják a karszalagjukat. Azonban a tűző napon való tortú­rának még ezzel nincs vége, mi­vel a két kemping (a Tisza és a Hegyalja) bejáratánál szintén kí­gyózó sorok várják az embere­ket. A biztonságiak elárulták, hogy az idén szigorítottak a be­léptető rendszeren: minden alka­lommal átnézték a fesztiválozók táskáját, és a karszalag erőssé­gét is ellenőrzik. Ezek az apróbb kellemetlensé­gek azonban nem szegték a fia­talok kedvét, és ugyanúgy bele­vetették magukat már délután a bulizásba. Tokaj belvárosában a borárusok hada lepte el az utcá­kat: a Tokaji Furmint édeskés íze, a hölgyek nagy kedvence, vala­mint a Tokaji Aszú várta az ínyenceket. Ám a nagy melegben a sörís korsószámra fogyott. A MultiCafé sátorban a Neo, il­letve a Colorstar kerítette hatal­mába a közönséget Már tavaly is nagy sikert arattak, s most idén a színpad környékén egy négy­zetméternyi hely sem volt már szabad. A bulizó sereg a színpad előtt őrjöngött, tombolt, és taps­vihar követett minden egyes el­hangzott számot A zene ritmusa, a fények varázsa mindenkit ha­talmába kerített. Aki jobban szerette a kemé­nyebb zenét, az a késő esti Pokol­gép-koncerten bulizhatott. A második napon felállították a vízifoci óriás matracait és a mászófalat. Délelőttönként legin­kább a Tisza-parton heverésztek a fiatalok és próbáltak pihenni, hogy újult erővel vethessék az éj­szakába magukat. Minden reg­gel verseny folyt a stégekért vagy a parton egy kellemes, árnyékos helyért A vállalkozó szelleműek már fényes nappal a borospin­cékben vendégeskedtek. De éj­jel-nappal szólt a zene hat hely­színen megállás nélkül. Az est fénypontjának a Tankcsapdát tartották. Mindenki ott volt a koncerten, akár rocker volt, akár nem. A tombolás, az őrjöngés és a színpad előtti pogózás volt a hab a tortán, de mindenki vigyá­zott a másikra. Mindeközben a technika ördöge és a szélviharok megnehezítették a technikusok dolgát. Olykor-olykor az este fo­lyamán áramszünet volt, de gyor­san úrrá lettek a problémán. A széllel és a futó záporral pedig az égvilágon senki sem foglalkozott. A péntek este is forró hangulat­ban telt, amiről a Disco Express, a Depresszió, a Másfél, a Palotai, a Motörhead és még nagyon so­kan gondoskodtak. A rock szerel­mesei örültek leginkább. A sza­bad szájú Hétköznapi Csalódások nevezetű együttes igen hamar nagy rajongótáborra lelt a feszti­vál idején. Egy embert sem lehe­tett látni, aki állva vagy ülve hall­gatta volna a koncertet Kosárlab­dázókat megszégyenítően ugrál­tak a magasba fel, addig, amíg a lábuk és a tüdejük is bírta. Vasárnap reggel már a bizton­ságiak ébresztgették a táborozó- kat A borongós, esős napon a kis gombasátrakból a fáradt, álmos, olykor egy kissé másnapos fiata­lok kukucskáltak és igyekeztek kikászálódni a sátrakból. Míg a „bulis arcok” vonultak a vasútál­lomásra, addig a szervezők a fel­állított színpadokat, technikai építményeket rakták össze. Az idei fesztivál baleset- és bal­hémentesen telt el, nyilatkozták az orvosok. Idén az orvosi sátor­ban leginkább a hatalmas kavi­csok okozta lábfájásokkal és bo­kaficamokkal keresték fel őket. Ennek oka, hogy a nagy áradá­sok idején annyira megsüllyedt a talaj, hogy kővel kellett feltölteni a gödröket. A szervezők mindent igyekeztek beleadni, hogy jól érezzék magukat a Tokajba ellá­togató fiatalok. Egy fesztivál sem lehet tökéletes. Leginkább az em­bereken múlik, hogy miként ala­kítják azt a pár napot, hogyan ké­pesek a fesztiváli ritmust felven­ni. De nem szabad soha elfelejte­ni, hogy: Hegyalja, ahol a part sza­bad, ott mindig légy önmagad! ■ Vámos Kitti * Kelet-Magyarország legnívó­sabb, legszínvonalasabb nyári mulatsága a Hegyalja Fesztivál. Az egykoron a tiszai ciánmérge­zés elleni megmozdulás mára je­lentősen kinőtte önmagát, elég, ha egy pillantást vetünk a nem­zetközileg is elismert fellépőkből álló programra. Minden napra jutott vüágsztár a rajongóknak. Emellett persze a hazai popzenei élet olyan gyöngyszemei is he­lyet kaptak a programban, mint a Quimby, a Hiperkarma, az Anima Sound System, a Kispál és a Borz vagy a Colorstar. Sőt több helyszínen is lehetőséget kaptak a fellépésre a feltörekvő zenekarok is. Mindezek mellett azt is illik megemlíteni, idén az időjárás is jóval kegyesebb volt a fesztiválo- zókhoz, mint a korábbi években: az eleddig megszokottnak mond­ható zivatarok helyett csupán né­hány frissítő zápor érkezett. Min­den feltétel adott volt hát egy em­lékezetes bulihoz, és bátran mondhatom, nem csak a szerve­zők tettek ki magukért Reggeltől hajnalig ment a dáridó, és ha va­laki megfáradt volna az egész na­pos mulatozásban, a civilszerve­zetek sátraiban egyszerre pihen­hetett és szerezhetett új és hasz­nos ismereteket A „zöldek” sátrá­ban a természetvédelemről, az Af- rika-faluban a fekete kontinens­ről, a Máltai Szeretetszolgálat sát­rában pedig pszichológiai témák­ban folytak előadások, beszélgeté­sek. Tokajban is nagy sikert ara­tott Pleskonics András zenetörté­neti előadás-sorozata, melyben nem csupán a rocktörténelem le­gendás alakjaival, de mára méltat­lanul elfeledett, régi zenészek munkásságával is megismerked­hetett a nagyérdemű. Négy nap feledhetetlen sza­badság, rengeteg zene, még több kultúra, és némi jó bor - ez né­hány szóban összefoglalva a 2006. évi Hegyalja. Aki nem volt jelen, bánhatja, hogy idén lema­radt, aki viszont ott volt, tudja, Tokaj visszavár. Igaz, fesztivál csak jövőre lesz újra, és még so­kat kell aludni addig, de megéri kivárni! ■ Debreczeni László VERS Hogy szeresselek? Szeresselek nagyon, vagy kicsit sem, mint egy őrült, hogy égessen, vagy sehogyan,ahogy márnem tudok, mert mindig rád gondolok... Szeresselek úgy, mint nyarat a tél, olyan lehetetlenül őszintén, vagy szeresselek, mint háborúta vér, ha belőle enni kér. Nem tudom, hogy legyek jó neked, de édes: hogy szeresselek? Anyám Fájni fog, hogy nem értettem A születési himnuszt Hogy az ajkaimat rezegtető Tüdőmből vérrel felszakadó Ritmustalan sírást Anyám hangjára elfelejtettem. Jövőmet éreztem, hogy Halálom bizonytalan, De végleges ­Hogy hangszálaim rezgéseit Kottába le nem írhatom - De Anyámnak adhatom. Múltamatféltettem, hogy oda vissza soha nem mehetek ahonnan jöttem - Másvilágról, Túlvilágról, Anyámból... Jelenemet féltem, hogy a hús Porrá válik egyszer, S nem ölelhetem testemmel, S mint gyarló ember, Megvédeni sem tudom majd Anyámat. Tartozz te is az ifjúsági oldal szerzői közé! Ha szeretsz írni, és szeretnéd, ha a gondolataidat többen is megismernék, akkor itt az alka­lom tollat ragadni. Az sem baj, ha a fiók mélyéről kerül elő egy írásod. Érdekes anyagod küldd el szerkesztőségünkbe a marianna.juhasz@axelspringer.hu e-mail-címre, amit szívesen megjelentetünk az ifjúsági olda­lunkon. Bibliai rejtélyek nyomában a Paradicsomtól Jézusig Suli: graffiti, barátság, bizonyítvány őszinte gondolatok Lehet, hogy hihetetlen, de az iskola is hiányozhat néha Zavaczki lános ismert publicistá­ja a hazai ezoterikus szakiroda- lomnak. Könyve különleges, el­gondolkodtató, és vallási berkek­ben talán megbotránkoztató. De ez nem olyan, mint a Da Vinci- kód. Zavaczki János könyve a Bib­lia rejtélyeit kutatja: eltitkolt té­nyeket tár fel egy szokatlan és fu­ra köntösbe burkolva, hiszen a Könyvek könyvét idegenek léte­zésével kötik össze. A szerző az Ószövetséget, az Új­szövetséget és az Apokrif írásokat tanulmányozza, felfedi a Biblia különböző történeteinek legna­gyobb titkait a Paradicsomtól Jé­zus feltámadásáig. A könyvet ren­geteg idézettel színesíti és teszi még izgalmasabbá. Aki már olvasta a Bibliát, an­nak ezt a könyvet is el kell olvas­nia, mert elképzelhető, hogy olyan titkokat tud meg, ami meg­változtathatja a Bibliáról alkotott képét. A Könyvek könyvét egy egészen más szemszögbe helye­zi át az író. Nem üres fecsegések és kitalációk kaptak helyet, ha­nem bizonyítékokkal alátámasz­tott tények. A meghökkentő és néhol talán botrányosnak is ne­vezhető írás egyaránt élvezhető lehet vallásos és nem vallásos embereknek, olyanoknak, akik kedvelik az ezotériát, és azoknak is, akik nem. A Biblia titkai című könyvet mindenkinek ajánlom. ■ Fabók Judit Elhiszed nekem, hogy van olyan iskola, ami hiányzik? Ugye, nem. Ismerjük már egymást annyira, hogy őszinték legyünk. Egy-két kivétellel senki sem szeret tanul­ni. Jobban bírjuk a nyarat, a buli­zást, mint az egész éves mago­lást, a vizsgákat. Mégis mikor a bizonyítványo­mért mentem vissza, s ott álltam a titkárság előtt az üres folyosón, valami furcsa érzés futott át raj­tam. Néztem a hatalmas graffitit a falon, amit még az iskolai deko­rációs pályázat nyertese készített, s elárasztottak az itt eltöltött idő képei. Hogy mit is csináltam? Bu­liztam. Két éven keresztül! Hogy ez hogyan lehetséges? Ha azt csi­nálhatod, amit szeretsz, akkor szórakozássá válik. Ha a tanára­id nem visszahúznak, hanem tá­mogatnak és segítenek, barátjuk­ként kezelnek, akkor szerencsés vagy. De ha nem akarod mindezt a szerencsédre bízni, és szeret­nél te is újságírást tanulni, akkor kopogj be bátran az egri Európai Üzleti Ismeretek Szakközépisko­lájába. Nem fogod megbánni! Nem állíthatom, hogy soha nem kell majd tanulnod, nem állítha­tom, hogy mindez nem jár felelős­séggel, de ha nyitott vagy a vüág- ra, akkor biztos, hogy itt a helyed. Ráadásul megnézheted, hogy ho­gyan működik a „nagy média”, betekinthetsz egy tévé vagy rá­dió életébe, megismerheted mindazt, amiről eddig csak hal­lottál. Megértheted egy tárgyalás folyamatát, beleshetsz a „helyszí­nelőkhöz”, de egy-egy jó prog­ramról vagy kiállításról is írhatsz bátran egy tudósítást. Valószínű­leg nem fogsz unatkozni. Persze akadnak szürkébb napok is, mi­kor szociológia vagy történelem órára kerül sor, de hála a taná­roknak, még ezek a percek is iz­galmasak maradnak. Ha azt mondja nekem valaki pár évvel ezelőtt, hogy tanítási órán a Trainspotting című filmet vagy a Belga szövegeit fogom elemezni, biztosan kiröhögöm. De megtör­tént! Örülök, hogy az itt dolgozó tanárok fiatalosak. Volt, hogy az angolt az Érsekkertben tartottuk, szórakozva tanultunk. Nem tu­dom, hogy emlékeztek-e még a Szívtipró gimi című sorozatra, de ha ezt az iskolát valamihez ha­sonlítanom kellene, akkor biztos vagyok benne, hogy ez lenne a megfelelő példa. Nekem hiányzik az a sorozat, ahogyan ez az iskola is. Tényleg hiányzik. Egy iskola! Ez szerin­tem elég nagy szó. Lehet, hogy nem hisztek nekem, hogy ilyen egyáltalán létezhet, de ha felme­rült bennetek a kétely, akkor ta­lán jó újságíró lenne belőletek. Ha így van, járjatok utána, győ­ződjetek meg róla, próbáljátok ki! En biztos, hogy visszanézek majd egyszeregyszer ebbe az is­kolába. Remélem, találkozunk! ■ Molnár Judit í * i I I

Next

/
Thumbnails
Contents