Heves Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-26 / 173. szám
2006. JÚLIUS 26., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 Áldatlan állapotok az elhanyagolt Hatvani temetőben Szeretném az Önök és a nyilvánosság figyelmét felhívni, hogy Egerben a Hatvani temető milyen gondozatlan. A sírok között a gaz 1-1,5 méterre is megnő. A szüleim sírja, síremléke melletti síron a parlagfű burjánzik, a fejrésznél egy volt sír és az emlékmű maradványai között a szemét halmozódik, pedig a szemétlerakó kb. 10 méterre lehet Valamikor (már csak a keresztnevére emlékszem) Károly bácsi volt a gondnok, és a sírok között mindig kaszálta a füvet. Akkor még nem volt fűkasza, a sírok is ritkábbak voltak. Mégis gondozott, szép környezet vette körül szeretteink sírhelyét Szeretném, ha a felügyeleti szerv ellenőrzést tartana, és a felelőst utasítaná a dolga végzésére. Ezt az állapotot már nem lehet szó nélkül hagyni. ■ Cs. L-né Eger (név és rím a szerkőben) Ötven esztendő múlva újra együtt az osztály Az egykori felnémeti általános iskola 1956-ban végzett tanulói július 1-jén tartották 50 éves találkozójukat. Az évforduló megünneplése hagyományosan szentmisével kezdődött. Szabó József Béla plébános úr azoknak a tanároknak és volt tanulóknak a lelkiüdvéért ajánlotta fel a szentmisét, akik azóta márelköltöztek a földi életből. Ezt követően a temetőben az öregdiákok elhelyezték a kegyelet koszorúját Németh András és felesége sírján. A pedagógus házaspár évtizedekig tanított Felnémeten, nemzedékek sora kapta meg tőlük a tudást. Németh András tanár úr emellett vérbeli népművelő is volt. Szülőfalujának lámpása. A megemlékezést követően a volt osztálytársak és a családtagok közös ebéden vettek részt, ahol jó hangulatban idézték fel az elmúlt 50 év történetét. A szervezés fáradságos munkájáért dicséret Illeti Sütő Tibomét és Barta Jánost. Napjainkban, amikor az emberi kapcsolatok egyre inkább lazulnak, az Uyen együttlétek példaértékűek. Jó lenne, ha más évfolyamok is követnék ezt a szép hagyományt uD. Z. »WK» 5 A politikusok felelőssége halogatás A szükséges reformok 16 éve késnek az országban Pillanatképek a csányi otthon mozgalmas hétköznapjaiból Arról szeretnék írni, hogy hol van a politikussá lett vezető értelmiség felelőssége? Amikor a rendszerváltás hajnalán a hatpárti tárgyalásokon az értelmiségiek vették át a hatalmat, még nem gondoltunk arra, hogy a racionálisan gondolkodó emberek kiszorítása a döntéshozatalból mekkora károkat fog okozni úgy az ország, mint az emberek életében. A törvények kijátszása, csavarása, a kiskapuk kihasználása, a nem átgondolt privatizáció egy olyan kapitalizmust teremtett, ahol elfelejtették az ellenőrzést megteremteni, és kialakult a lenyúlások, becsapások, átverések tárháza. A rendszerváltás folyamán eltüntettek több mint 100 ezer milliárd Ft-nyi vagyont. Miközben a vagyon kb. 95%-a elfogyott, aközben az államadósság több mint 3,5-szere- sére emelkedett. Ez a temérdek pénz elég lett volna arra, hogy az ország minden lakosa osztrák színvonalon élhessen. A felduzzasztott létszámú intézmények nem hatékonyak, az idők folyamán finanszírozhatatlanná váltak. Ha csak a szomszédos, jóval gazdagabb Ausztriát vesszük a maga 8,9 millió lakosával, ők a tőlünk egyharmaddal hatékonyabb munkájukkal is csak feleannyi közigazgatási dolgozót képesek és akarnak eltartani, mint országunk. A szolgáltatás színvonaláról már ne is beszéljünk. A svindlizések és a fekete- gazdaság miatt Járai Zsigmond szerint évi 2000 milliárd Ft az állam vesztesége évenként A gazdasági elemzők szerint ez a szám a gazdaság működésének 30%-át is elérheti. Az igazság valószínűleg a két vélemény között lehet. Mivel ezeket a pénzeket 16 éve nem tudják behajtani, így adódott, hogy a 100 napos intézkedésekre (bár az emberek jobb életét szolgálta) nem volt meg a fedezet. Csak államadósságból lehetett finanszírozni a 13. havi nyugdíjat, a 10-szer ekkora ösz- szegű 50%-os köztisztviselői béremelést, a megemelt családi pótlékot és a többi intézkedéseket. Ha egy 4 osztályos végzettségű parasztbácsitól valaki is megkérdezte volna, hogy lehet-e ezeket az intézkedéseket következmények nélkül megtenni, tudta volna rá a választ: elosztani csak azt lehet, amit megtermeltek vagy befizettek. És ezért mindkét nagy párt felelőssége megkérdőjelezhetetlen. Mivel ezeket a juttatásokat műid a jobb-, mind a baloldali állampolgárok megkapták, ezért az emiatti megszorításokat és a rendbeté- J| telt közösen kell vállalni. A szükséges reformokat a 16 éve egymást követő kormányok és kormányfők is elhalasztották, mert egyiküknek sem volt bátorsága a népszerűtlen és kellemetlen intézkedések megtételére. Mert bizony ez a reform fájni fog. Több 100 ezer család nem fogja bírni anya- güag, és ezért kellene a tehetősebbektől több a szegények támogatására, hogy átvészeljék a nehéz éveket A jelen helyzetben egyszerre kell a stabilizáció miatt a megszorításokat és a fenntarthatóság érdekében a reformokat megcsinálni. És ehhez kell a bátorság. Hogy jobb- vagy baloldali miniszterelnök teszi-e meg a kormányával, az az ország szempontjából mindegy. A lényeg, hogy meg merje tenni! És most végre van egy ember, akinek van kellő bátorsága, és fel meri vállalni ezeket a kellemetlen dolgokat, tudva, hogy ez óriási népszerűségvesztéssel jár. Akinek számít az ország érdeke, az tudja, hogy meg kell csinálni. Az elmúlt 16 évben egymást váltva 2-2-szer volt jobb-, ill. baloldali kormányunk, ahol az ellenzék mindig ellenségként viselkedett (nagyon sok alkalommal). A „csak azért is nem” mindig erősebbnek bizonyult az ország érdekeméi. Ezért látszik úgy, mintha 16 éve egy helyben topognánk. Kellenek a normális, megvalósítható tervek, elképzelések. Hogy két ember között ne lehessenek űrbéli távolságok, hogy a tehetségesek és szorgalmasak ne minicsak zűrzavart kelteni tudnak, al- kalmaüanok az ország és az emberek képviseletére. Adják vissza mandátumukat, mert ideje olyan emberekre bízni az országot, akik képesek szolgálni a nemzetet Ami Demszky Gábor főpolgármesteri jelölését illeti, nem csak a két nagy pártnak, hanem az országnak is szegénységi bizonyítvány az, hogy bár ő már kiégett, tekintélye megkopott, hibát hibára halmoz, még sincs alternatívája. Még mindig toronymagasan vezet, bárkit is állítanak ellene. Az egyértelmű vesztes Budapest. A megtörtént dolgokon rágódni felesleges. Utólag málbérért dolgozzanak, hogy a racionális és megvalósítható álmok valóra váljanak. De ez csak közösen, összefogva, egymás elképzeléseit megtárgyalva, a legjobbakat megvalósítva, az ország érdekeit közösen képviselve lehetséges. (Volt már erre példa, pl. a II. világháború utáni újjáépítés közös erővel.) Ha ezt az összefogást a politikusok elszalasszák, és csak az országot megosztani, egymás ellen uszítani, elégedetlenséget szítani, az illendőség elemi szabályait nem betartani, és megváltoztatni ezeket nem lehet Az egyetlen dolog, amit tehetünk: összefogva segítsük a kormány jobbító szándékú intézkedéseit egy jobb jövő reményében. Kell egy tisztességes ellenőrzés, hogy senki se bújhasson ki a fizetési kötelezettsége alól, és ne a tisztességesen befizető dolgozókkal kelljen befizettetni a svindlizők miatt be nem folyt összeget. Várjuk az őszinte tájékoztatást, az elképzelések magyarázatát És ha az emberek megértik, hogy mit miért, közösen részt fognak venni az ország jobbá tételében. ■ Kassainé B. Ágnes Hatvan (rím a szerk.-ben) Tappancsos lábnyomat a feladótól kutyák Neked írtuk, leendő gazdánk, olvasd el, ha szeretnél minket Nem tehetek arról, hogy nem kellettem senkinek. Anyu azt hitte, jobb sorsot szán majd nekem az ég, hogy engem is úgy fognak szeretni, mint talán őt is szerették. De anyu tévedett. A gazdái kidobtak engem és a testvéreimet is, s a rajtam segíteni akaró emberek hoztak be ide, a többi négylábú társam közé, az egri állatmenhelyre. Marika néni és a többiek mindent elkövetnek, hogy az életemet megszépítsék, mindannyian tudjuk, hogy erejükön felül teljesítenek azért, hogy mindennap kaphassunk enni. Kérlek téged, kedves kétlábú barátom, adj nekem, nekünk egy esélyt arra, hogy bebizonyíthassam neked: szeretlek téged. Megígérem, hogy hűséges társad leszek, mindenkor meg- védelek téged, ha bántani akarnának, s arra is utolsó vércseppemig vigyázok, ami a tiéd. Én megértem azt is, ha rossz napod volt, és ezért türelmetlenebb vagy velem, s én majd megnyalom a kezed, hogy jobb kedved legyen. Adj nekem egy esélyt... Kérlek, fogadj örökbe... A Csányi Idősek Otthonában tartott kiállítás bezárt. Gergely Árpád gyönyörű képeiben két hétig gyönyörködhettünk. Köszönjük a tartalmas élményt a művésznek, és reméljük, hogy legközelebb is megtisztel bennünket képeivel. Sajnos szomorú eseményről is be kell számolni. Az intézmény két aktív tagja hagyott itt örökre bennünket: Patai Dávidné Jolánka néni, aki minden rendezvényünkön tréfás és sokszor szívfájdító történeteivel örvendeztetett meg bennünket. A másik lakónk Szundi Lajosné Piroska néni volt, aki rengeteg költeményt írt nekünk. A legutolsó versét a férfinapon olvasta fel mindannyiunk örömére. Nyugodjanak békében! emléküket megőrizzük. Befejeződött a kastély épületének külső renoválása, valamint az oroszlános kapu helyreállítása, amely az intézmény jelképe a kezdetektől. Ami most a legjobban foglalkoztat bennünket, hogy több mint 30 év után az intézmény igazgatónője, Pádár Sándorné nyugdíjba készül. Kívánjuk, hogy az elkövetkező évei is sikerben, boldogságban teljenek. Köszönjük a rengeteg lelkiismeretes munkát, a jó szavakat, a szeretetet valamennyi lakótársam nevében. Kívánunk hosszú, boldog életet az unokák és a család körében! ■ Juhász Árpád Levelezőink figyelmébe ajánljuk Fellüvjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: K. 23. Juniálist szerveztünk kecskeméti kirándulással A „gyengébb” győzedelmeskedett fogyatékosok Szomorú tény, hogy képtelenek vagyunk elfogadni a másságot Június 22-én az egri Dobó Katica Nyugdíjasklub főszervezője immár második alkalommal szervezett kirándulást Kecskemétre a klubtagok részére. Kis társaságunk 47 fővel indult a nagy útra. Megérkezésünkkor már várt minket az ottani Jókai Mór Nyugdíjasklub tagsága. Rövid köszöntő, frissítő után programunk, a városnézés következett. Csoportunk kettéválva másmás részét csodálhatta meg ennek a régi múltú, csodálatos mezővárosból nagyvárossá vált településnek. A kánikula ellenére szívesen időztünk sétánk során egy-egy szép épület előtt, majd betértünk a gyönyörűen felújított református templomba, ahonnan az impozáns Malom üzletház felé vitt utunk, ahová belépve a hatalmas malomkő forgását csodálhattuk meg. Sétánkat befejezve, vendéglátóinkhoz visszaérkezve finom ebéddel vártak minket, közben vidám beszélgetés zajlott, majd a helyiek által előadott kis műsor következett. A hangulatot vérpezsdítő zene fokozta, és a tánc vidám énekléssel egybekötve. Harmonikaszóval kísértek ki vendéglátóink a kapuig, ahol már várt autóbuszunk. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy az ösz- szetartó kis közösség feledhetetlen élményekre tehet szert. ■ Zelei Ferencné Eger Az egri nagyáruházak valamelyikénél mindig áll egy valószínűleg fogyatékkal élő fiú. Azért tisztelem, mert nem tolakodó, nem erőszakos, mint a többi ké- regető, s nem is áll előtte tábla, különböző pénzkunyeráló szövegekkel. A bevásárlókocsikat segít szétszedni, majd a vásárlás végeztével összetolni, s mindig van egy-két kedves, naiv szava az emberekhez. Ettől függetlenül sosem kéri el azt a pénzt, ami a kocsi kivételéhez szükséges, de ha megkapja, megköszöni, s jókívánságokkal búcsúzik. Lehet, hogy'engem áldott vagy vert meg a sors túlfejlett szociális érzékkel, de bennem mindig élt a segíteni akarás, és a gyengébbek védelmének késztetése. Én mindig odaadom neki a pénzt, s mindig beszélgetek vele, ha jó tündér lennék, a kívánságait is teljesíteném. Épp ezért botránkoztat meg minden alkalommal, ha azt látom, valaki durván szól hozzá, vagy rosszabb esetben ellöki. Sosem fogom tudni megérteni, miért kell valakit csak azért bántani, mert nem olyan, műit mi, akik a társadalmi megítélés szerint „egészségesek” vagyunk. Persze ez sem igaz minden esetben: gondoljunk csak bele, az összes embernek vannak olyan problémái, amik ha rögtön nem is szembetűnőek, a többi élőlényre veszélyesek. Van, aki állatokat kínoz, van, aki megöli a saját gyerekét, de előfordul a deviáns viselkedés is, például alkoholizmus, drogfüggőség. Ezeket viszont nagyon jó érzés lehet azzal leplezni, hogy egy számunkra ártalmatlan emberen éljük ki a magunk aprócska sérelmeit. Ez a fiú viszont, szerencséjére, mit sem ért az őt körülvevő, bántó emberek beszólásaiból. Múltkor egy férfi akart egy bevásárlókocsit használni, a három sor közül épp abban, ami előtt a srác állt. Azt mondta neki: „Öcsi, húzzál már arrébb...” Mire a srác félig viccesen így válaszolt: „Öcsém, facsiga?” Az ötvenes éveit taposó, durván odaszóló férfi arcán pedig mély megdöbbenés látszott, amikor meglátta, hogy én, aki mögötte áll, odamegyek a fiúhoz, és kedvesen elbeszélgetek vele. Csak remélni merem, hogy a férfi mikor hazament, elgondolkodott a saját sorsán, s a gyengébbekhez való hozzáállásán. Hiszen ő sem tudhatja, hogy nem lesz-e neki ilyen unokája, unokaöccse, rokona. Ahogy én sem lehetek biztos abban, hogy a későbbiekben egészséges gyermekeim lesznek. Viszont, ha így is lesz, nem kívánom senkinek, hogy az én gyerekemet bántsa majd... ■ (név és rím a szerkesztőségben) i i i I
