Heves Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-24 / 171. szám
HORIZONT Egy bölcs és derűs világjáró kalandor a „bogaras” ember Hangay György szerint az ember a természet legveszedelmesebb teremtménye Hangay György egy sikeres vaddisznóvadászaton az ausztrál vadonban, New Englandben A messziről jött ember azt mond, amit akar. De aki nem csak mondja, hanem immár sok évtizede teszi, expedíciókon át kutatja, gyűjti és rendszerezi is a messziben mindazt, amiről azt szeretné, hogy mások is fölfedezzék. Ráadásul ennek bizonyítékait, a preparátumokat, tudományos értekezéseket és izgalmas ismeret- terjesztő munkákat le is teszi elénk, azt komolyan kell venni. Mert dr. Hangay György, vagy ahogy a világ túlsó felén, Ausztráliában ismerik, George Hangay, de sokak számára csak a baráti Hangay Gyuri, ilyesféle ember. Nem száraz és komolykodó. Bölcs és derűs. Egyike a ritka kivételeknek. Egy utolsó természetbúvár polihisztor. A tudományos ismeretterjesztés mestere. Kovács János Kaláfidor? Hát persze! Mint minden igazán kíváncsi ember. A történelemben többnyire a nagy és gazdag nemzetek kiváltsága, hogy komoly felfedezőket, kutatókat és utazókat adhatnak a világnak. Nekünk szerencsénk van, mivel „csupán” a vadász-termé- szetkutatók közül olyan nagyságok vetették papírra maradandó élményeiket, mint többek közt Kittemberger Kálmán vagy Széchenyi Zsigmond. Ebben a „piros betűs” sorban méltó társuk Hangay György, aki a természetkutatás legújabb lapjait írta tele. S aki Ausztráliából válaszolt kérdéseinkre.- Milyen a világ túlsó felén a tél? Mert mi itt az európai nyár 35 fokos kánikulájában alaposan izzadunk...- Az ausztrál tél megfelel a dél-európainak, nappal itt Sydneyben a leghidegebb sem alacsonyabb 13-14 Celsiusnál, az éjszakák persze hűvösebbek, de fagypontra csak nagyon ritkán süllyed a hőmérséklet, s az sem minden évben.- Többségünk túl gyáva vagy túl lusta, netán mindkettő ahhoz, hogy gyermek- és ifjúkori vágyát valóra váltva olyan, néha kalandos életet éljen, mint amilyet annak idején megálmodott magának. Önnek viszont sikerült valóra is váltani ezeket az álmokat...- A leglényegesebb talán az, hogy az embernek nem szabad szem elől veszíteni azokat az álmokat, elképzeléseket, melyeket fiatalon nagyon fontosnak tartott. Nem minden ifjúkori gondolat hülyeség, még akkor sem, amikor vénülő fejjel vizs- gálgatjuk őket. Ezen felül szerencse is kell a valóra váltáshoz, illetve inkább úgy fogalmaznék: ne legyen az ember peches.- Mit tart élete legkalandosabb vagy legveszélyesebb vállalkozásának?- Mint említettem, eddig aránylag szerencsésnek mondhatom magam, s talán éppen ezért úgy vélem, hogy kiemelkedően veszélyes kalandokban sem volt részem. Valójában minden veszélyes lehet, még az egyik járdától a másikig vezető út is. A trópus, a tenger, a magas hegyek ezernyi veszélyt jelenthetnek, de azt hiszem ez alaptermészet kérdése, hogy ki mit lát tényleg veszélyesnek. Számomra a legnagyobb rizikót a trópusokon összeszedhető betegségek jelentették mindig is. De ezt a veszélyt is lehet bizonyos mértékMinden kontinensen gyűjtött, Borneó esőerdejétől Dél-Amerikáig, még az Antarktiszhoz (Sub- Antarktisz) tartozó Macquarie szigeten is. Nem csak a nagyvilág gyűjteményei, de többek közt a budapesti Magyar Természetben csökkenteni óvatossággal, megelőző gyógyszerekkel és jó fizikai felkészültséggel.- Mi a veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb a nagyváros dzsungele vagy a „valódi” természet?- A Föld legveszélyesebb állata az ember. A nagyvárosok mindig és mindenütt veszélyesek, főleg a tapasztalatlan utazó számára, gondoljunk csak például Mexico Cityre, Rio de Jane- iróra, Sao Paulóra, Johannesburgra, New Yorkra vagy Los Angelesre. A természetes környezet, a szabad természet korántsem ilyen fenyegető. Aki tisztelettel, szeretettel és megfelelő óvatossággal közelíti meg a természetet, nem kell, hogy féljen. Sajnos, ugyanez nem mondható el az embertársainkhoz való közeledésről.- Milyen kutató-, gyűjtőutat fejezett be a közelmúltban, s mik a tervei?- Az elmúlt néhány évben, főleg itt Ausztráliában végeztem entomológiai terepmunkát, magyarán bogarásztam. Meglehetősen sokat utaztam, részben egyedül, részben feleségemmel, Katival és jó néhányszor magyarországi kollégákkal, barátokkal. Terepjáróval, alkalmanként gyalogosan sok érdekes, ember nem járta helyet kerestünk fel, rovarokat gyűjtve és gerinces állatokat fényképezve. „Mellékfoglalkozásként” egy tévés barátommal egy háromrészes dokumentumfilmet készítettünk, mely Ausztráliát mutattudományi Múzeum is őrzi a Hangay György által küldött csodákat, jutott bel& lük egy-egy érdekesebb példány a második legnagyobb hazai természettudományi kollekcióba, a gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjteményébe is. ja be. Az általánosságoktól a hadtörténetig, sőt a XIX. századi aranylázig és az aranymosás történetéig. Néhány alkalommal ezeket a népszerűsítő dokumentumfilmeket, kötetlen előadások kíséretében, már itthon is bemutattam. Jelenleg egy nagy rovargyűjteményen dolgozom, melyet vándorkiállításként szeretnék bemutatni a közeljövőben.- Mely élőlények állnak a legközelebb a szívéhez?- Valójában minden érdekel, ami az élővilággal összefügg. De ha választanom kellene egy állatcsoportot, s csak ezzel szabadna foglalkoznom ezután, akkor természetesen a bogarakat választanám. Nem hiába mondják, hogy még maga a Jóisten is különösen kedvelte a bogarakat, mert ezekből teremtette a legtöbbet. A bogarak képezik Földünk legváltozatosabb, legtöbb fajjal rendelkező állatcsoportját.- Milyen távol, ausztrál-magyarként, magyar-ausztrálként, tulajdonképpen világpolgárként élni?- Jó is meg néha egy kicsit furcsa is. Ausztráliában magyar maradtam, Magyarországon meg külföldi lettem. Igazán otthon érzem magam mindkét helyen, de néha mégis idegennek számítok. Ausztráliában tősgyökeres ausztrálok néha még megkérdezik tőlem: „Na, és hogy tetszik Ausztrália?” - mint ha csak tegnap jöttem volna ide, s nem idestova 40 éve. Itthon pedig gyakran hallom: „Ezt te nem érted, te ausztrál vagy már!” Magyar természetbúvár a „valódi” Crocodile Dundee tanács a követőknek Kövessék saját fejüket, próbálják meg valóra váltani azt, ami fiatalon fontos volt számukra Ahová Hangay György nem jutott el, oda talán nem is érdemes elmenni. Az elmúlt évtizedekben expedícióin és gyűjtőútjain jószerivel az egész bolygót bejárta. Hol Űj-Guinea vadonjaiba vetette be magát, hol Thaiföld, Amerika vagy épp Afrika hegye- it-völgyeit kutatta. De a messzi Óceánia szigetvilága vagy Brazília mellett szívesen barangol választott hazája, Ausztrália és látogatásaikor európai otthona, a magyar föld tájain is. A 65 éves Hangay Györgyöt ma is minden érdekli, ami táj és élő, szokás és népművészet. De nem csak érdekli, igyekszik is a dolgok mélyére hatolni, ameddig csak lehet, legyen szó trópusi őserdőről vagy száraz bozótsivatagról, emberi szokásokról vagy a rovarvilág társadalmáról. És amit talál, mindig valami izgalmas, s ezt rögvest meg is mutatja nekünk. Ezt tanúsítják a magyar nyelven is megjelent könyvei és publikációi, Magyarországot 1965-ben hagyta el, s azóta Ausztráliában él, magyar feleségével, Katalinnal együtt. Ausztráliában több egyetemen tanult, amit végül az alkotóművészetek doktori diplomájának megszerzésével zárt. Főfoglalkozású szobrászként, modellkészítőként és természetkutató muzeológusként dolgozott mint a sydneyi Australian Museum főpreparátora és a kiállítási osztály menedzsere 1994-ben történt nyugalomba vonulásáig. Preparátumai és állatmodell- jei szakmai körökben már korán ismertté tették a nevét. Életnagyságú gorillaszobrai a híres sydneyi Taronga Zoo nevezetességei. De Hangay nagy filmvilágsikerekben is közreműködött. A Mel Gibson és a folytatásban Tina Türner fémjelezte Mad Max sorozat fantasztikus fegyvereinek és kosztümjeinek megvalósításában is részt vett. Mint ahogy Crocodile Dundee vállra vetett krokodilja, vagy nyárson forgó hatalmas gyíkja sem jelenhetett volna meg a mozivásznon nélküle. Kalauzolta a borneói ŐserdőÉjszakai rovargyűjtő úton ben Frei Tamást a dayak falvak felkeresésére indított dokumentumfilm készítése közben, vagy Xantus János nyomát kutatva a nagy tudós egyik utódjával. S hogy mit tanácsolna ifjú követőinek? „Kövessék a saját fejüket, s ne felejtsék el a szívüket sem. Próbálják valóra váltani azt, ami 17-18 éves korukban fontos volt számukra, s életpályát csinálni belőle. Olyat válasz- szanak, ami nemcsak pénzt, biztonságot hoz, hanem örömet, élvezetet és ezáltal megelégedést is. Nincs annál rosszabb a világon, mint ha valaki már hétfő reggel elkezdi várni a hétvégét, amikor majd végre azt csinálhat amit akar.” A M.
