Heves Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-20 / 168. szám
5 2006. JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP SAJTÓ ÉS TANULÁS A fiatal szerző könyvéből kiderül: miért szebb állat a teve, mint a ló? Ahhoz, hogy valaki húszévesen könyvet írjon, nagy felelősség és hatalmas önbizalom szükségeltetik. Bak Zsuzsannában mindezek a tulajdonságok megtalálhatók, így nem is oly meglepő, hogy megjelent az első könyve, melynek címe: Tanulmányok, avagy miért szebb állat a teve, mint a ló. A szerző igen frappáns címmel illette a könyvet, azonban tartalmilag leginkább az élete humorosabb, fájdalmasabb pillanataiba engedi betekintem az olvasót. Elgondolkodtató történetei, az életből kiragadott képek minden egyszerű hétköznapi embernél is megfigyelhetők. Gyerekkorban, tanulásban, családban vagy odakinn a zűrzavaros nagyvilágban akadnak számunkra boldogító és elszomorító élmények. Játszó könnyedséggel, lendülettel és egy hatalmas önkritikával fűszerezve tanulmányozhatjuk egy fiatal, tehetséges lány mindennapjait. Egyszerre szolgál az olvasónak tanulságokkal és egy tükörrel is, mely megmutatja, hogy bárki kerülhet kínos, mulatságos helyzetbe, kortól és nemtől függeüenül. Bak Zsuzsanna nyíltan, őszintén, szókimondóan tálalja a véleményét, és ami igen fontos, érvekkel támasztja alá, miért is ez a gondolatmenete és ebből nem enged. Ez az igen hosszú címet viselő könyv a fiatalok számára szórakoztató és vicces, ami humorral, gúnnyal van teletűzdelve. Ahogy Bsk Zsuzsanna Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa írta ajánlásában: Elképesztő humorral, iróniával és öniróniával, mélységgel és játékossággal, hihetetlenül egészséges életrevalósággal. Egyszerre bölcs és szórakoztató. Vámos Kitti Sárban pogózós fesztiválozók wan2 Mezőtúr jövőre is hazavárja a rockzene kortalan szerelmeseit A VIVA színpadán az Edguy zenekar nemcsak zenéjével, hanem fénytechnikájával is elkápráztatta a közönséget Csak az időjárás nem volt kegyes a mezőtúri Wan2 fesztivál látogatóihoz, hisz a hetek óta tartó kánikulát épp e három napra váltotta fel néhány kiadós eső. De mielőtt bárki azt gondolná, ez kihatott a buli sorsára, gyorsan ki kell jelentem, téved. Igaz ugyan, hogy a nagyszínpad előtt a pogót a dagonya váltotta fel, mégis, néha ezt is lehet élvezni. Pláne, ha olyan nagyszerű zenekarok szolgáltatják a sárdagasztáshoz a hátteret, mint az Apocalyptica, az Agnostic Front, vagy épp a Paradise Lost. Nem túlzás azt állítani, hogy aki eléggé kemény idegzetű volt, és bevállalósan laza, annak már meg sem kottyant egy-egy hasas, vagy hátas, minek eredményeképpen szembe találkozhattunk olyan fesztiválo- zóval, aki „átment" színes bőrűbe, hisz' a sártól csak a szeme fehérje világított. De vissza a lényeghez! Első nap a Viva színpadon a hazai elit mellett az Entombed és az Edguy őrjítette meg a népet, míg a Pepsi Színpadon a legnagyobb üdvrivalgást az Aljas Kúszóbab érdemelte ki. Másnap az Apocalyptica újfent bizonyította, miért is jegyzik olyan magas szinten, sőt, dobossal kiegészülve még fokozni tudták az egyébként is frenetikus hatást. A sörömzene bolondjait pedig az őket megelőző Tankcsapda örvendeztette. Harmadnapra valamelyest javult a fő tánctér állapota, de erre szükség is volt, hisz a Hétköznapi Csalódások, Depresszió, Paradise Lost hármas kitartó hívei nem a visszafogott mulatozásukról híresek. Persze ez még csak a jéghegy csúcsa: mindhárom nap pörgött a program a Café sátorban is, ahol nemcsak igényes környezettel, kellemes hangulattal várták a fesztiválozókat, de közönségtalálkozókkal is kedveskedtek a fiataloknak. Interaktív beszélgetéseket folytathattunk Lovasi Andrással vagyis Kis- pállal, a méltán híres zenekar névadójával, Kiss Tibivel és Varga Líviussal a Quimbyből, valamint a Depresszió tagjaival. E mellett persze azt sem állhatom meg, hogy újfent szuperlatívuszok szóvirágai közt emlegessem Dj Palotait, a Colorstart, a Quim- byt, Nagát, vagy épp Kevint. Mindezeken túl pedig még mindig nehéz felsorolni mindazokat a programokat, zenekarokat, melyek lehetővé tették, hogy a „mezőturisták” ismét jó emlékekkel térhessenek haza. A legjobban ezt az érzést egy koravén punk fogalmazta meg, miközben a zárónap hajnalán kifelé bandukoltunk a fesztivál területéről. Barátunk megfordult, és üdvözült mosollyal az arcán, integetve kiáltotta: Mezőtúr hazavár! Debreczeni László VOLT egyszer egy nagyon szuper fesztivál sopron Hazai és külföldi „Csillagok háborúja” uralkodott a hűség varosában Sopronban július első hetében újra őijöngő tömegek népesítették be a Lővér Kempinget, és környékét. Nyugat-Magyarország legrégibb, és legkedveltebb fesztiváljának rendezői fantasztikus külhoni, és hazai fellépő gárdával, igényes környezettel, és egy felejthetetlen buli ígéretével várták az érkezőket. Aki kilátogatott, nem bánta meg, hiszen minden megvolt, mi szemnek, szájnak ingere. A VOLT Fesztivál nyitónapján máris a népszerű német csapat, a De-Phazz, és a japán Kyoto Jazz Massive melegítette elő a hangulatot, nem is akárhogy. Persze nem illik megfeledkezni a Megasztárok fellépéséről, Lovasiék csendes ülős koncertjéről, és a sort pedig bátran folytathatnám. Csütörtökön is igazi kuriózumok vártak a hallgatóságra, olyanok, mint a drum and bass egyik legmagasabban jegyzett producere, Andy C, vagy a szambabolond Mo’Horizons! Mellettük a Tankcsapda, a Hiperkarma, és még sokan mások feleltek a hangulat szinten tartásáért. A pénteki esőnap volt, de hát milyen fesztivál az, ahol nem dagonyázhatunk kedvünkre. Ehhez pedig olyan nagyságok adták a talpalávalót, mint korunk egyik legfontosabb rockbandája, a The Cult, vagy az ex- Kraftwerkes Karl Bartos, esetleg az angol Herbert. A zárónapon pedig folytatódott a „csillagok háborúja”: a nagyszínpadon köszönthettük a Fun Lovin’ Criminals-t, a szintipop legismertebb csapatát, a Pet Shop Boys-t, a Djuice arénában Josh Wink pakolta a bakeliteket a Hyperspance lemezlovasaival karöltve, míg a Caféban az örök kísérletező Alen Me Gee tömte a hangfalakba a jobbnál jobb muzsikákat. És persze ez még mind csak csepp a tengerben, hisz képtelenség felsorolni a fellépők listáját, értelmesebb lenne csatolni egy műsorfüzetet... D. L Gyors és hatásos: nagy nyári fazonigazítás a szépségért úszógumi Idén nyáron is bele kell férni a tavalyi bikinibe, még ha későn érkezett is a mostani strandszezon Ismét itt a nyár. Az sem ártana, ha a forrósághoz instant fogyasztóeszköz is társulna - mint régen a mosóporhoz az ajándék papucs -, de sajnos ilyen formán elbánt velünk a természet. Az ember fia pedig kénytelen különböző módszerekkel leolvasztani magáról a zsírfelesleget. Cél tehát a minél gyorsabb és látványosabb eredmény, minél kevesebb erőfeszítéssel. Van, aki tudatosan eszik, nem eszik, és olyan is van, aki tornázik. Ám mivel ez utóbbi korántsem energiatakarékos, így marad az, hogy az ember nem eszik. Sajnos az is bebizonyosodott már, hogy a három szelet süteményhez rendelt cukormentes kóla * sem enyhíti az elszaporodó zsírsejtek okozta bajokat. Bár ha jól belegondolok, nem is rossz dolog nagyobb popsit növeszteni. Mivel nekem már eleve van, így tudom, hogy csontfájdalom nélkül kibírom a többórás utazást is, s a hideg kövön is nehezebben fázom fel. Sőt, ha még jobban meggondolom, a pocak sem jön rosszul például akkor, ha az embert elkapják gyorshajtásért, s a rend őrét problémamentesen meg lehet győzni a terhességi ultrahangra való sietségről. Félreértés ne essék, nem a szándékos hízás híve vagyok. Pusztán hozott anyagból is kell néha dolgozni, azaz ki kell találni, a lehetőségekhez, avagy a méretekhez képest melyik a legjobb megoldás. S elég, ha csak akkor borulunk ki, amikor egy szép holmit kinézve az eladó sajnálkozó tekintettel közli, hogy ezt úgysem fogok kapni a nekem kellő méretből. Ilyenkor aztán jönnek a dacosabbnál dacosabb gondolatok, miszerint most csak azért is lefaragok a súlyomból, nem hagyom, hogy a ruhaipar döntse el, mit vehetek fel. Ha pedig az elhatározás tényleg komoly, akkor is megszám- lálhataüan út áll előttünk a tartós és biztos fogyásért. A szempont mindössze a gyorsaság, és a hatékonyság. Na, meg az, hogy lehetőleg minél kevesebb energiát kelljen ezért befektetnünk. A nők többsége folyamatosan harcol az „úszógumi” ellen A súlyfelesleggel küzdők piacán már nem számítanak újdonságnak a különböző guruk kínálta módszerek sem. Ők nagy elszántsággal, saját izmaikat büszkén feszítve próbálják meggyőzni a fogyni vágyókat saját koncepciójuk nagyszerűségéről, arról, hogy a március elején elkezdett diéta nyár elejére látványos fogyáshoz vezet. Pláne, ha ilyen későn kezdődik a fürdőruhaszezon, mint idén. Én, bár nem hiszek ezekben, mégis kipróbáltam az egyik rendszert: mindent megeszem, amit megkívánok, csak nem mindegy, hogy mikor. Ennek értelmében a csokit, sütit éppúgy megkóstolom, mint a hungarocellnek csúfolt puffasztott rizsszeletet, csak a kettő között eltelik jó 12 óra. Csokit csak délig szabad ugyanis enni. A fennmaradó időben pedig bőszen győzködöm a szervezetemet, tegye már meg nekem azt az egészen apró szívességet, hogy tökéletesen lebontja a délelőtt során bevitt cukormennyiséget. Aztán, ha valami miatt büszkén kihagyom a vacsorát, ezzel is téve remek alakom mihamarabbi eléréséért, mosolyogva alszom el. Kivéve, ha éjszaka sokáig ébren maradok. Olyankor vágyakozó tekintettel várom meg az éjfél elmúlását, és eszem valamit. Hiszen aznap déli tizenkettő óra előtt van. ■ Szabó Diána I I 4 * *
