Heves Megyei Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-07 / 131. szám
2006. JÚNIUS 7„ SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Varázslatos élmények az ópusztaszeri kiránduláson Hagyományőrző tréning céges kaland Próbatételek várták Palócföldön a társaságot Már nagyon régen vártuk, hogy eljuthassunk Ópusztaszerre. Hosszú volt az út Opusztaszerig, de a jókedv röptette az órákat. Amikor bementünk, egy csodálatos park tárult a szemünk elé. Megcsapott a frissen vágott fű illata. Sok pad is volt, de ha valaki vitt magával plédet, akkor a fűre is leülhetett egy kicsit pihenni és gyönyörködni a közeü tóban. Tovább indultunk az emlékek felé. A régi kor üzletsorait láthattuk. Távolabb a királyok szobrai álltak. A jurták idevarázsolták a múlt idők szellemét, hangulatát Ami a leginkább megfogott, az a Feszty-körkép volt, a Feszty Árpád által alkotott nagy történelmi festmény. Amikor bejutottunk, mindenki elámult, gyönyörű volt Alig lehetett megkülönböztetni a térasztalt és a festményt A tárgyak beleolvadtak a festménybe. Háromszor körbejártuk, nem tudtunk betelni a látvánnyal. A tavacska szélén pihentünk meg a barátainkkal. Három óra körül indultunk vissza. Akkor még nem sejtettük, hogy az út tartogat még számunkra meglepetést. Láttuk az áradó Tiszát, láttuk a homokzsákokat szállító helikoptereket, és együtt éreztünk az itt élő emberekkel. Nagyon szép hely Ópusztaszer, és aki még nem járt ott, annak ajánljuk, hogy minél hamarabb látogasson el történelmünk egyik legszebb emlékparkjába. Sepsey Tímea és Cseh Bálint Levelezőink figyelmébe ajánljuk Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan, ezért anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Nem kell azonban csodálkozni, ha egy-egy céges összejövetel élő történelemkönyvként eleveníti fel a lassan feledésbe merülő korokat, mesterségeket, hiszen manapság ezek a tevékenységek kuriózumnak számítanak. Ilyen csapatépítő programsorozatnak volt színhelye május 19. és 21. között Mátraderecske és Parádsasvár térsége. A programot megelőzően a résztvevők egy rejtélyes e-maü üzenetből értesültek, hogy május 19-én az M3-as autópálya egyik fogadója felé vegyék az irányi. Ott megtudták, hogy mind a négy csapatnak különböző óvodába kell eljutnia, ahol a gyerekeknek néhány kellék segítségével egy 10 perces kiselőadást kell rögtönöznie. Csak ennek fejében kapták meg azt az információt, melynek segítségével végül eljutottak szálláshelyükre, Parádsasvárra. A délután folyamán újabb kihívásokkal szembesültek, amikor Mátraderecskén homályos szövegfoszlányok segítségével derítették fel a próbatételek színhelyét, és azt, hogy valójában mi is a feladat. Ennek keretében felkeresték a Palóc Tájházat, ahol besegítettek a ház asszonyának a szőnyegszövésbe, valamint csuhavirágot készítettek. Meg kellett fejniük Sárát, a tehenet, aki készségesen állt a cég munkatársai rendelkezésére. Felkeresték a templom kulcsát őrző Aranka nénit is, ugyanis a szövegből az is kiderült, hogy a templom hátsó padsoraiban további információt találnak. Ám ahhoz, hogy megnyíljon a templom kapuja, ajándékot kellett vinniük Áranka néninek, vizet a falu egyik nevezetességéből, a Csevice-kútról. Palóc táncokat és énekeket is elsajátítottak a csapatok, melyet aztán a falu egyik kedvelt fogadójában kamatoztathattak. A másnapi programnak egy közeli major adott otthont, ahol terepjárók, quad-motorok és traktor segítségével gyűjtötte össze a csapat - GPS-koordináták felkeresésével - egy kilátóhoz szükséges alkatrészeket és a szerszámok hollétéről árulkodó információfoszlányokat Ennek eredményeképpen a délután folyamán megalkották saját építményüket, melyre felkapaszkodva a cég műiden dolgozója gyönyörködhetett a Mátra és a Bükk szomszédos vonulataiban. Igazi időutazást tartogatott a csapat számára a harmadik nap, amikor a Parádsasvárhoz közeli lovastanya festői szépségű mezőjén ismerkedhettek meg közelebbről a XVn. század mesterségeivel. Alkalmuk nyüt saját szerencsepatkó készítésére, kitanulhatták a dárdadobás, íjászat, vívás tudományának csínját-bínját, és korabeli hangszerekkel vitézi dallamokat csalogattak elő. „Programjanik során a művi modellek helyett mi az életszerű, ugyanakkor élményalapú módszereket helyezzük előtérbe” - mondta Lőrinczi István, a Kanyon Aktív Kft. munkatársa. Eddigi tapasztalataink alapján a hagyományőrző elemek remekül beépíthetőek egy-egy csapatépítő tréningbe, hiszen a résztvevők mindamellett, hogy felelevenítik a falusi és vitézi hagyományokat, számtalan döntés- helyzetbe kerülnek, míg a feladatok megoldásához hatékony kommunikációra és együttműködésre van szükség. Völgyi Katalin „Mlinkósok” a Szilvásvárad Maratonon sportszerűség Az élmények mellett a sportszerűséget is megtapasztaltuk Iskolánk tanulóival már a negyedik alkalommal készültünk erre az évente megrendezett, hangulatos és sok kedves élményt nyújtó versenyre. Eger környéki kerékpártúrákkal (Eger - Vöröskő- forrás, Szilvásvárad - Bélapátfalva, Szilvásvárad - Kalapat - Szalajka-völgy), erősebb edzésekkel a hátunk mögött indultunk a május 28-ai nagy erőpróbára. A verseny reggelén bosszúsan néztük a szűnni nem akaró esőt. Nagyon bíztunk abban, hogy a rajtra, 10 órára, ha nem is süt ki a nap, de az eső eláll. Sajnos nem így történt. Úgy tűnt, hogy lelkes és kitartó felkészülésünk hiábavaló volt, nem indulhatunk el a versenyen. Csalódottságot, szomorúságot láttam a tanulók szemében... Féltettem őket, nehogy baleset történjen az eső miatt veszélyessé vált pályán. A kerékpárok is tönkremehetnek. (Ezúttal is a Szilvásváradi Kerékpáros Klub vezetőjétől, a Szilvásvárad Maraton szervezőjétől, Tárnái Csabától kaptuk azokat.) Ilyen gondolatok cikáztak az agyamban, miközben a gyerekek egyre kérleltek, szeretnének indulni a versenyen. Hosszas vívódás után mi „mlinkósok” is rajthoz álltunk. A csúszós köveken, lejtőkön, füves utakon át vezető versenypálya a természet erejével való küzdelemnek bizonyult. Minden méterért meg kellett dolgozni, hogy kikeveredjünk a sárból, biciklin maradjunk. De az erdő sűrűjében sejtelmesen go- molygó felhők, a fennsíkon ránk villanó fények, a táj szépsége kárpótolt mindenért. Még a rajtnál megbeszéltük tanulóimmal, hogy együtt haladunk, de a nagy versenylázban - ígéretük ellenére - nem tudták ezt betartani. Végigaggódtam a pályát, de bíztam az ügyességükben, hiszen annyiszor megtapasztaltam már bátorságukat, helytállásukat. Azzal nyugtattam magam, hogy talán még élvezik is a nehéz terep izgalmait, és nagy kaland számukra ez a po- csolyás-dagonyás versenytáv. Megérzéseim beigazolódtak, a célban csatakosan is vidám kis csapat fogadott. Ott, abban a pillanatban még csak azt éreztem, de jó itt lenni, ma már azt is tudom, s tudják a gyerekek is, életre szóló élmény volt. Ezt a kis beszámolót nem csupán azért írtam, hogy tudósítsak az Egerben tanuló hallássérült általános iskolások sportteljesítményéről, még két másik ok késztetett erre. Az egyik, hogy megköszönjük a „Csaba bácsik” önzetlen segítségét: Tárnái Csaba támogatását, mely nélkül a Szüvásvárad Maratonon nem lehettünk volna ott; és Mátyás Csaba munkáját, mellyel a versenyen erősen lestrapált kerékpárokat rendbe hozta. És akkor a másik ok, ami nyilvánosságot érdemel, a sport- szerűség megtapasztalása. Egyik peches tanítványom defektes kerékpárját foka, amikor egy felnőtt versenyző - külön kérés nélkül - a segítségére sietett, és percek alatt megjavította azt. Kicsit beszélgettek is, bemutatkoztak egymásnak. Tamás sajnos a célig vele együtt kerékpározó bácsi nevére nem emlékszik, csak arra, hogy budapesti. Ha jól nyomoztunk az eredménylista segítségével, akkor az 1178-as rajtszámmal induló Kis Jenő, a Grant-Gyömrő versenyzője lehetett a segítőtárs. A siket nagyfiú már megköszönte nemint a kis csapat vezetője, nyilvánosan is szeretnék köszönetét mondani az illető úrnak. Ilyen sportszerű versenytársat kívánok mindenkinek! Találkozunk jövőre a következő versenyen! Karosai Imréné gyógypedagógus- Mlinkó István Általános Iskola, Diákotthon, Óvoda és Szakszolgálat, Eger Andomaktályaiak nemzetközi sikere a fociban ezüstérem A német bajnokságon második helyezést értek el a fogyatékos felnőttek Az andomaktályaiak tudása is kellett a dobogós helyezéshez Az elmúlt évi sporteredmények figyelembevételével a Magyar Speciális Olimpia Szövetség elnöksége úgy döntött, hogy a felnőttkorú értelmi fogyatékosok számára a németországi Mayenben megrendezett Nemzetközi Labdarúgó Fesztiválon Magyarországot a szakolyi, valamint a HMÖ Andomaktályai Fogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézet közös labdarúgócsapata képviselje. A Frankfurt melletti Mayen városa kiválóan felkészült a nemzetközi labdarúgótorna megrendezésére, nagy vendégszeretettel fogadta az Európa 11 országából érkezett együtteseket, s mint Herczog Tamás igazgató jellemezte, magas színvonalú kiszolgálást biztosított számukra. A magyar csapat a selejtezőben legyőzte Németország és Franciaország gárdáját, s döntetlenre végzett Hollandiával. Ez biztosította számukra - Várallyay Miklós nagyszerű szakmai munkáját dicsérve -, hogy bejutottak a torna négyes döntőjébe. Ott sem vallott szégyent a soraikban andornakiakat (Suha János, Farkas Aladár, Pege József, Túri László, Fekete András) tudó trikoloros gárda. Sikerült a fináléban Hollandiát 4-1-re, Nagy-Britanniát 6-3- ra legyőzni, csak Lengyelország ellen fáradtak el, amely találkozón 5-0-ra vesztettek. Ez a zömében sikeres menet azt jelentette, hogy a nemzetközi tornán a második helyet vívták ki a mieink. A kimagasló teljesítményért mindenkit dicséret illet ■ B. S. Gazos,füves, gondozatlan a hevesi posta környezete Mindenki szereti a szépen ápolt környezetet, ezért szívesen gyönyörködünk egy-egy rendezett családi ház portájában, egy szép utcarészletben vagy egy városi parkban. De ugyanezt a rendezettséget szeretnénk látni közintézményeink előtt is. Ezért aztán bosszankodunk, ha egy közintézmény elhanyagolt, derékig érő fű övezi. A hevesi posta területéről van szó, melyen megújult az épület, de a környezet nem követi a változásokat. Úgy néz ki, mint aminek nincs gazdája, mint ahová a tulajdonos csak elvétve jár. Nem panaszkodom a szakértelem nélkül megépített parkolóra, mert tudom, hogy azt a pénzügyi lehetőségek is befolyásolták, viszont szóvá teszem, hogy a fű levágatlan, ami nem elsősorban pénz kérdése. Laikusként nem értem, miért nem teük erre a posta költségvetéséből, ugyanis ha azt akarja az intézmény felső vezetése, hogy népszerűek legyenek, hogy szívesen járjanak oda ügyeiket intézni az emberek, akkor erre is oda kellene figyelniük. A város jegyzője már felszólította a tulajdonost a terület ápolására, de úgy látszik, ez kevés. Ezért fordulok a nyilvánosság előtt én is az ingatlan tulajdonosához, hogy legyen részese a város szépítésének, és ápolja a jó gazda gondosságával az intézményt és a hozzá tartozó parkosított területet. László Lajos, Heves Igazságosabb közteherviselést szorgalmazunk Felháborodással olvastam a május 23-i számukban a „Csődbe vihet a segélyezés” c. írást. Teljes mértékben egyetértek az átányi polgármesterrel. Csak az kapjon segélyt, aki tesz is ezért valamit. A féljem és én 42-42 évet dolgoztunk igen keményen: férjem gépkocsivezetőként, én gazdasági nővérként, a kettőnk nyugdíja éppen csak eléri a 100 ezer Ft- ot. Szeretném a magam és sok tisztességes nyugdíjas nevében kérni, gondolkozzanak el a rendelet bevezetése előtt! T. I.-né, (név és cím a szerk.-ben) Tíz év után pihenni vágyunk Balatonban A Balatonban élők kb. 10-12 éve harcolnak a Balaton presz- szó környékén esti nyugalmukért. Kérdésünk: miért nem tud segíteni a törvény azoknak, akik az éjszakát pihenésre szeretnék használni? Másik probléma: a hajnalban dolgozni indulók egy része azt szeretné, ha a község Balaton-felső buszmegállójánál a várót helyeznék a buszmegálló táblához, vagy fordítva. Hajnali 4 órakor a várakozók a patakparton, eső esetén bokáig érő sárban várják a buszt. Embertelen állapot! Konkrét intézkedéseket várunk, nem szóbeli együttérzést! - • (név és am a szerkőben) i ■ t
