Heves Megyei Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-07 / 131. szám

2006. JÚNIUS 7„ SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Varázslatos élmények az ópusztaszeri kiránduláson Hagyományőrző tréning céges kaland Próbatételek várták Palócföldön a társaságot Már nagyon régen vártuk, hogy eljuthassunk Ópusztaszerre. Hosszú volt az út Opusztaszerig, de a jókedv röptette az órákat. Amikor bementünk, egy cso­dálatos park tárult a szemünk elé. Megcsapott a frissen vágott fű illata. Sok pad is volt, de ha vala­ki vitt magával plédet, akkor a fű­re is leülhetett egy kicsit pihenni és gyönyörködni a közeü tóban. Tovább indultunk az emlékek fe­lé. A régi kor üzletsorait láthat­tuk. Távolabb a királyok szobrai álltak. A jurták idevarázsolták a múlt idők szellemét, hangulatát Ami a leginkább megfogott, az a Feszty-körkép volt, a Feszty Ár­pád által alkotott nagy történel­mi festmény. Amikor bejutottunk, mindenki elámult, gyönyörű volt Alig lehetett megkülönböztetni a térasztalt és a festményt A tár­gyak beleolvadtak a festménybe. Háromszor körbejártuk, nem tud­tunk betelni a látvánnyal. A ta­vacska szélén pihentünk meg a barátainkkal. Három óra körül in­dultunk vissza. Akkor még nem sejtettük, hogy az út tartogat még számunkra meglepetést. Láttuk az áradó Tiszát, láttuk a homok­zsákokat szállító helikoptereket, és együtt éreztünk az itt élő em­berekkel. Nagyon szép hely Ópusztaszer, és aki még nem járt ott, annak ajánljuk, hogy minél hamarabb látogasson el történelmünk egyik legszebb emlékparkjába. Sepsey Tímea és Cseh Bálint Levelezőink figyelmébe ajánljuk Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, il­letve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan, ezért anyagtorló­dás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írá­saikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A bo­rítékra írják rá: Pf. 23. Nem kell azonban csodálkozni, ha egy-egy céges összejövetel élő történelemkönyvként eleveníti fel a lassan feledésbe merülő ko­rokat, mesterségeket, hiszen ma­napság ezek a tevékenységek ku­riózumnak számítanak. Ilyen csapatépítő programsorozatnak volt színhelye május 19. és 21. kö­zött Mátraderecske és Parádsasvár térsége. A programot megelőzően a résztvevők egy rejtélyes e-maü üzenetből értesültek, hogy május 19-én az M3-as autópálya egyik fogadója felé vegyék az irányi. Ott megtudták, hogy mind a négy csapatnak különböző óvodába kell eljutnia, ahol a gyerekeknek néhány kellék segítségével egy 10 perces kiselőadást kell rögtö­nöznie. Csak ennek fejében kap­ták meg azt az információt, mely­nek segítségével végül eljutottak szálláshelyükre, Parádsasvárra. A délután folyamán újabb kihí­vásokkal szembesültek, amikor Mátraderecskén homályos szö­vegfoszlányok segítségével derí­tették fel a próbatételek színhely­ét, és azt, hogy valójában mi is a feladat. Ennek keretében felke­resték a Palóc Tájházat, ahol be­segítettek a ház asszonyának a szőnyegszövésbe, valamint csu­havirágot készítettek. Meg kellett fejniük Sárát, a tehenet, aki kész­ségesen állt a cég munkatársai rendelkezésére. Felkeresték a templom kulcsát őrző Aranka né­nit is, ugyanis a szövegből az is ki­derült, hogy a templom hátsó padsoraiban további információt találnak. Ám ahhoz, hogy meg­nyíljon a templom kapuja, aján­dékot kellett vinniük Áranka né­ninek, vizet a falu egyik neveze­tességéből, a Csevice-kútról. Pa­lóc táncokat és énekeket is elsa­játítottak a csapatok, melyet az­tán a falu egyik kedvelt fogadójá­ban kamatoztathattak. A másna­pi programnak egy közeli major adott otthont, ahol terepjárók, quad-motorok és traktor segítsé­gével gyűjtötte össze a csapat - GPS-koordináták felkeresésével - egy kilátóhoz szükséges alkat­részeket és a szerszámok hollété­ről árulkodó információfoszlányo­kat Ennek eredményeképpen a délután folyamán megalkották saját építményüket, melyre felka­paszkodva a cég műiden dolgozó­ja gyönyörködhetett a Mátra és a Bükk szomszédos vonulataiban. Igazi időutazást tartogatott a csapat számára a harmadik nap, amikor a Parádsasvárhoz közeli lovastanya festői szépségű mező­jén ismerkedhettek meg köze­lebbről a XVn. század mestersé­geivel. Alkalmuk nyüt saját sze­rencsepatkó készítésére, kitanul­hatták a dárdadobás, íjászat, ví­vás tudományának csínját-bínját, és korabeli hangszerekkel vitézi dallamokat csalogattak elő. „Programjanik során a művi modellek helyett mi az életszerű, ugyanakkor élményalapú mód­szereket helyezzük előtérbe” - mondta Lőrinczi István, a Ka­nyon Aktív Kft. munkatársa. Ed­digi tapasztalataink alapján a hagyományőrző elemek reme­kül beépíthetőek egy-egy csapat­építő tréningbe, hiszen a részt­vevők mindamellett, hogy felele­venítik a falusi és vitézi hagyo­mányokat, számtalan döntés- helyzetbe kerülnek, míg a fel­adatok megoldásához hatékony kommunikációra és együttmű­ködésre van szükség. Völgyi Katalin „Mlinkósok” a Szilvásvárad Maratonon sportszerűség Az élmények mellett a sportszerűséget is megtapasztaltuk Iskolánk tanulóival már a negye­dik alkalommal készültünk erre az évente megrendezett, hangu­latos és sok kedves élményt nyúj­tó versenyre. Eger környéki ke­rékpártúrákkal (Eger - Vöröskő- forrás, Szilvásvárad - Bélapátfal­va, Szilvásvárad - Kalapat - Szalajka-völgy), erősebb edzé­sekkel a hátunk mögött indul­tunk a május 28-ai nagy erőpró­bára. A verseny reggelén bosszú­san néztük a szűnni nem akaró esőt. Nagyon bíztunk abban, hogy a rajtra, 10 órára, ha nem is süt ki a nap, de az eső eláll. Saj­nos nem így történt. Úgy tűnt, hogy lelkes és kitartó felkészülé­sünk hiábavaló volt, nem indul­hatunk el a versenyen. Csalódott­ságot, szomorúságot láttam a ta­nulók szemében... Féltettem őket, nehogy baleset történjen az eső miatt veszélyes­sé vált pályán. A kerékpárok is tönkremehetnek. (Ezúttal is a Szilvásváradi Kerékpáros Klub vezetőjétől, a Szilvásvárad Maraton szervezőjétől, Tárnái Csabától kaptuk azokat.) Ilyen gondolatok cikáztak az agyam­ban, miközben a gyerekek egyre kérleltek, szeretnének indulni a versenyen. Hosszas vívódás után mi „mlinkósok” is rajthoz áll­tunk. A csúszós köveken, lejtő­kön, füves utakon át vezető ver­senypálya a természet erejével való küzdelemnek bizonyult. Minden méterért meg kellett dol­gozni, hogy kikeveredjünk a sár­ból, biciklin maradjunk. De az er­dő sűrűjében sejtelmesen go- molygó felhők, a fennsíkon ránk villanó fények, a táj szépsége kár­pótolt mindenért. Még a rajtnál megbeszéltük tanulóimmal, hogy együtt haladunk, de a nagy versenylázban - ígéretük ellené­re - nem tudták ezt betartani. Végigaggódtam a pályát, de bíz­tam az ügyességükben, hiszen annyiszor megtapasztaltam már bátorságukat, helytállá­sukat. Azzal nyugtattam ma­gam, hogy talán még élvezik is a nehéz terep izgalmait, és nagy kaland számukra ez a po- csolyás-dagonyás versenytáv. Megérzéseim beigazolódtak, a célban csatakosan is vidám kis csapat fogadott. Ott, abban a pil­lanatban még csak azt éreztem, de jó itt lenni, ma már azt is tu­dom, s tudják a gyerekek is, élet­re szóló élmény volt. Ezt a kis be­számolót nem csupán azért ír­tam, hogy tudósítsak az Egerben tanuló hallássérült általános is­kolások sportteljesítményéről, még két másik ok késztetett er­re. Az egyik, hogy megköszön­jük a „Csaba bácsik” önzetlen se­gítségét: Tárnái Csaba támogatá­sát, mely nélkül a Szüvásvárad Maratonon nem lehettünk volna ott; és Mátyás Csaba munkáját, mellyel a versenyen erősen le­strapált kerékpárokat rendbe hozta. És akkor a má­sik ok, ami nyilvánosságot érdemel, a sport- szerűség megtapasztalása. Egyik peches tanítványom defektes ke­rékpárját foka, amikor egy fel­nőtt versenyző - külön kérés nél­kül - a segítségére sietett, és per­cek alatt megjavította azt. Kicsit beszélgettek is, bemutatkoztak egymásnak. Tamás sajnos a célig vele együtt kerékpározó bácsi nevére nem emlékszik, csak ar­ra, hogy budapesti. Ha jól nyo­moztunk az eredménylista segít­ségével, akkor az 1178-as rajt­számmal induló Kis Jenő, a Grant-Gyömrő versenyzője lehetett a segítőtárs. A siket nagyfiú már megköszönte ne­mint a kis csa­pat vezetője, nyilvánosan is szeretnék köszönetét mondani az illető úr­nak. Ilyen sportszerű versenytár­sat kívánok mindenkinek! Talál­kozunk jövőre a következő verse­nyen! Karosai Imréné gyógypedagógus- Mlinkó István Általános Iskola, Diákotthon, Óvoda és Szakszolgálat, Eger Andomaktályaiak nemzetközi sikere a fociban ezüstérem A német bajnokságon második helyezést értek el a fogyatékos felnőttek Az andomaktályaiak tudása is kellett a dobogós helyezéshez Az elmúlt évi sporteredmények fi­gyelembevételével a Magyar Spe­ciális Olimpia Szövetség elnöksé­ge úgy döntött, hogy a felnőttkorú értelmi fogyatékosok számára a németországi Mayenben megren­dezett Nemzetközi Labdarúgó Fesztiválon Magyarországot a szakolyi, valamint a HMÖ Andomaktályai Fogyatékosok Ott­hona és Rehabilitációs Intézet kö­zös labdarúgócsapata képviselje. A Frankfurt melletti Mayen váro­sa kiválóan felkészült a nemzetkö­zi labdarúgótorna megrendezésé­re, nagy vendégszeretettel fogad­ta az Európa 11 országából érke­zett együtteseket, s mint Herczog Tamás igazgató jellemezte, magas színvonalú kiszolgálást biztosított számukra. A magyar csapat a se­lejtezőben legyőzte Németország és Franciaország gárdáját, s dön­tetlenre végzett Hollandiával. Ez biztosította számukra - Várallyay Miklós nagyszerű szakmai mun­káját dicsérve -, hogy bejutottak a torna négyes döntőjébe. Ott sem vallott szégyent a soraikban andornakiakat (Suha János, Far­kas Aladár, Pege József, Túri Lász­ló, Fekete András) tudó trikoloros gárda. Sikerült a fináléban Hollan­diát 4-1-re, Nagy-Britanniát 6-3- ra legyőzni, csak Lengyelország ellen fáradtak el, amely találko­zón 5-0-ra vesztettek. Ez a zömé­ben sikeres menet azt jelentette, hogy a nemzetközi tornán a máso­dik helyet vívták ki a mieink. A ki­magasló teljesítményért minden­kit dicséret illet ■ B. S. Gazos,füves, gondozatlan a hevesi posta környezete Mindenki szereti a szépen ápolt környezetet, ezért szívesen gyö­nyörködünk egy-egy rendezett családi ház portájában, egy szép utcarészletben vagy egy városi parkban. De ugyanezt a rende­zettséget szeretnénk látni közin­tézményeink előtt is. Ezért aztán bosszankodunk, ha egy közintézmény elhanya­golt, derékig érő fű övezi. A heve­si posta területéről van szó, me­lyen megújult az épület, de a kör­nyezet nem követi a változásokat. Úgy néz ki, mint aminek nincs gazdája, mint ahová a tulajdonos csak elvétve jár. Nem panaszko­dom a szakértelem nélkül meg­épített parkolóra, mert tudom, hogy azt a pénzügyi lehetőségek is befolyásolták, viszont szóvá te­szem, hogy a fű levágatlan, ami nem elsősorban pénz kérdése. Laikusként nem értem, miért nem teük erre a posta költségve­téséből, ugyanis ha azt akarja az intézmény felső vezetése, hogy népszerűek legyenek, hogy szí­vesen járjanak oda ügyeiket in­tézni az emberek, akkor erre is oda kellene figyelniük. A város jegyzője már felszólí­totta a tulajdonost a terület ápo­lására, de úgy látszik, ez kevés. Ezért fordulok a nyilvánosság előtt én is az ingatlan tulajdono­sához, hogy legyen részese a vá­ros szépítésének, és ápolja a jó gazda gondosságával az intéz­ményt és a hozzá tartozó parko­sított területet. László Lajos, Heves Igazságosabb közteherviselést szorgalmazunk Felháborodással olvastam a má­jus 23-i számukban a „Csődbe vihet a segélyezés” c. írást. Teljes mértékben egyetértek az átányi polgármesterrel. Csak az kapjon segélyt, aki tesz is ezért valamit. A féljem és én 42-42 évet dol­goztunk igen keményen: férjem gépkocsivezetőként, én gazdasá­gi nővérként, a kettőnk nyugdí­ja éppen csak eléri a 100 ezer Ft- ot. Szeretném a magam és sok tisztességes nyugdíjas nevében kérni, gondolkozzanak el a ren­delet bevezetése előtt! T. I.-né, (név és cím a szerk.-ben) Tíz év után pihenni vágyunk Balatonban A Balatonban élők kb. 10-12 éve harcolnak a Balaton presz- szó környékén esti nyugalmu­kért. Kérdésünk: miért nem tud segíteni a törvény azoknak, akik az éjszakát pihenésre sze­retnék használni? Másik prob­léma: a hajnalban dolgozni in­dulók egy része azt szeretné, ha a község Balaton-felső busz­megállójánál a várót helyeznék a buszmegálló táblához, vagy fordítva. Hajnali 4 órakor a vá­rakozók a patakparton, eső ese­tén bokáig érő sárban várják a buszt. Embertelen állapot! Konkrét intézkedéseket vá­runk, nem szóbeli együttér­zést! - • (név és am a szerkőben) i ■ t

Next

/
Thumbnails
Contents