Heves Megyei Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-21 / 143. szám

PF. 2 3 5 2006. JÚNIUS 21., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP Köszönet jár az urológia odaadó gyógyítóinak Sírtulajdonosok panasza változást Hovatovább tarthatatlan a helyzet a Rozália temetőben Igazságtalanul fizettetnek családunkkal többet a gázért Köszönetemet és hálámat szeret­ném kifejezni az egri Markhot Fe­renc kórház urológiai osztályán dolgozó orvosoknak, műtősök­nek, nővéreknek. Immár második alkalommal kerültem be az osztályra, és az ott dolgozó emberek lelkiismere­tes, odaadó munkájáról szerez­hettem ismét tapasztalatot Kívánok nekik a továbbiakban erőt, egészséget, hogy minél több emberen tudjanak segíteni az el­következendő időben. Tisztelettel: Keszthelyi István A megértő szó néha többet ér a gyógyszernél Szeretném megköszönni a vakok és gyengénlátók egri szervezete vezetőségének, hogy emberség­ből jelesre vizsgáztak. Én is tag­ja vagyok a szervezetnek. Sajnos egészségi állapotom annyira megromlott, hogy rokkantkocsi­ba kényszerültem, ami 130 ezer Ft-ba került Hozzájuk fordultam egy kis anyagi támogatásért, 10 ezer Ft-ot kértem, de 20 ezret utaltak ki. Sajnos egyre keve­sebb segítséget, együttérzést kap a beteg, rokkant ember, pedig ha tudnák az emberek, hogy meny­nyire jólesik egy-egy megértő, jó szó. Többet ér sokszor, mint a gyógyszer, ilyenkor lelkileg fel­töltődünk. Köszönet műiden jó szóért és segítő szándékért. ■ N. Jánosné Szihalom Levelezőink figyelmébe ajánljuk Az írásokat szükség esetén rövi­dítve, és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a tel­jes névvel, címmel ellátott íráso­kat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztősé­günk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. Sok év óta tarthatatlan a helyzet a Rozália temetőben! A temető gondozatlan, gazos, szemetes, a szemétgyűjtő környé­ke bűzlő szemétdomb! A temetőben lévő négy szemét- gyűjtő mellett a tavasszal elége­tett hulladék éghetetlen marad­ványai: befőttes üvegek, mécse­sek, műanyag vázák, a koszorúk rozsdás drót vázai üszkös szemét­dombként csúfítják az amúgy is kiábrándító környezetet A kennel, amibe a hervadt vi­rágokat, elszáradt csokrokat, ko­szorúkat gyűjtjük, rohadva bűz­lik a melegben. Időnként el szok­ták ugyan szállítani, de az évek óta szétszóródó, eltört üvegcsere­pek, a mécses-gyertyák alumíni­um maradványai, rozsdás drótbaradok már-már balesetve­szélyessé teszik a tároló megkö­zelítését Különösen tavasz óta, ahogy kezdi benőni a fű az így láthatatlanná váló veszélyes hul­ladékot. Mintha gereblye nem is volna a világon! A rossz kerítés mellett végig bozót és gaz ágaskodik! Egy-egy vihar után a fákról le­tördelt kisebb-nagyobb gallyak, ágak eltakaríthatatlanul szana­szét hevernek, nylonzacskókat repít errébb-arrébb a szél. A megépített főút mellett - ami egyéni adományokból épült, kö­szönet érte - ott rohad a tavalyi avar, már amit nem égettek el a sírtulajdonosok, pedig ősszel a „városgondozás” ingyen elszállí­totta volna! Az út egyébként több­nyire akkor van tisztára söpör­ve, ha valamelyik sírtulajdonos eltakarítja róla a lehullott faleve­leket. Ez persze a múlt nyáron volt, mert az idén a fákról alá­hullt virágok maradványai rot­hadnak a sok esőtől szépen az úton, majd a temetőlátogatók lá­bai törik porrá... aztán majd csak elhordja a szél. Az elmúlt télen sok hó esett. Jó esetben a főúton egy gyalogutat elsöpört ugyan a gondnok, de a többi mellékutakon még egy kes­keny ösvény eltakarítására sem volt ideje (vagy kedve, vagy ener­giája?). Az emberek lábszárközé­pig gázoltak a hóban. Már akiben volt elég elszántság felkeresni ha­lottal sírját. Persze voltak bátrab­bak, akik behajtottak autóval. Mert ebben a temetőben azt is szabad! A „Behajtani tilos!” fel­iratot ugyanis már rég lekoptatta az idő, a tábla is töredezetten lóg a nagykapun, hiszen az is hívoga- tóan tárva-nyitva. (Pardon: mosta­nában lett rajta zár, de hogy mi­kor van bezárva, azt nem tudni.) Ahogy aztán elment a hó, jött a latyak, az autók kivájta kátyúk, időnként tele vízzel, sárral. Itt-ott már benőtte a fű. Csak valaki ki ne törje a lábát! Húsvétkor, a feltámadás ünne­pén nagyon sokan megkeresték szeretteiket a temetőben, de itt víz akkor még nem volt „Menjek vissza Andornaktályára vizet hozni?!” - mondta egy asszony bosszúsan a kútnál. Gondnok állítólag van, de hogy, hogy nem, soha nem lehet meg­találni a kijelölt munkaidejében (9.00- 13.00-ig), pedig sokan, sok­szor keresik hivatalos ügyben. Van, hogy sírt ásni küldték egy másik temetőbe - természetesen plusz pénzért, legalábbis a sír­ásás költségét a halott hozzátarto­zóinak külön számla alapján ki kell fizetni - van, hogy más adó­dik, talán. Ki tudja? Ha valaki mégis fel akarná pa­naszolni a fentieket a Brinza és Társa Temetkezés-nél, aki a teme­tő gondnokságát bérben felvállal­ta a Jézus Szíve Plébániától, mint tulajdonostól, nagyon megjárja. Mert M. István könnyen-gyorsan elküldi akárhová, de lehet, hogy csak „ledoron-golja”, vagy fino­man: kikapcsolja a telefonját Hogy mégis miért született meg ez a levél? Hosszú tanácsko­zás, sok-sok ember (sírtulajdo­nos) panasza előzte meg, míg vé­gül idáig jutott a helyzet Hiszen felügyeleti szerv nincs, a plébá­nia is mit tehet: Ejnye-bejnye!? A pénzünkért a szolgáltatást nem áll módunkban számon kér­ni, sőt a bátorság is hiányzik. Ki­hez forduljon az ember? Minek? Van értelme? Úgysem történik semmi. Vagy mégis? ■ (Több mint húsz aláírás a szerkőben) Hangulatos falunap Tamaörsön családias találkozó A kistérség nyugdíjasai randevúztak Tarnamérán Tarnaörsön a rendszerváltás után a korábbi hagyományos po­litikai ünnepeket nem tartották meg. Ezért az önkormányzat a 2003. évtől falunapokat rendez. Június 3-án, szombaton, immár a negyediket A programok a sport­pályán zajlottak. Egész napos ki­rakodóvásár színesítette a rend- vevényt A délelőtti főzőversenyen az el­készült ételekből a zsűrinek kós­tolót kellett adni a versenyhelye­zés megállapítása céljából. A főző­verseny győztesei értékes díja­zásban részesültek: az első mik­rohullámú sütőt, a második kávé­főzőt, a harmadik helyezett ke­nyérpirítót kapott A kisgyermekek számára fel­fújható ugrálóvár, óriás csúszda és gokart biztosította a szórako­zást Honfoglalási lovas, harci- és íjászbemutató is folyt, a bemuta­tó után a harci eszközöket ki lehe­tett próbálni. A gyermekek játékos sportver­senye zárta a nap első felét. A dél­utáni rendezvényeket a helyi óvo­dások kedves műsora vezette be, majd a majorettek és az egri Agria Tánciskola bemutatójában gyönyörködött a nagyszámú kö­zönség. A Zaránki Nefelejcs Nyugdíjas Szervezet dalosok­ra, az Erki dalkör könnyű­zenei slágerei, Finta Béla zaránki nótaénekes szá­mai, és a tarnaörsi nyug- - díjasklub kórusa által előadott népdalok ugyancsak tetszést arattak. Este a Mártó a harmonikás, valamint a Matyi és a hegedűs című műsorokat láthat­ták a vendégek, 22 órátok pedig tűzijáték kápráztatta el a nézőket. A közösen eltöltött kellemes fa­lunap utcabállal zárult. * Tarnamérán június 4-én, va­sárnap meleg, családias hangula­tú találkozón hét nyugdíjasklub vett részt A szereplők verseket, dalokat, táncokat, jeleneteket ad­tak elő. A vendéglátók részéről Párt Kálmánné két saját versét szavalta, Sisa Andrásné pedig egy költeményt mon­Illésné adta elő. A Hevesi Nyug­díjasok Egyesületében mulatós asszonyok szerepeltek. A karácsondiak dott el. A nyugdíjasklub kedvenc dalaiból ismertünk meg többet Mátrai dalokat, verset, nyugdíjasénekeket hallottunk a nagyfügedi Barátság Nyugdíjas Klub tagjaitól. A „Nagyfügedi ballada” című éneket Bernáth három alka­lommal léptek fel: a Vadvirág Nyugdíjas Klub és Énekkar dalcsokorral szórakoz­tatta a közönséget, Kiss József egy balladát, Hopka Tibomé pe­dig Ady Endre: Őrizem a szemed című versét mondta el. A tenki Őszirózsa Nyugdíjas Klub műso­rát ének és tánc tette emlékeze­tessé. ■ Vörös Dezső Gáz van! Többet fizetünk - igaz­ságtalanul. Ha Ön tud valami megoldást, kérem segítsen, súgjon. Helyzetünk: gyermekünk há­zassága után házunk tetőtér-ki­alakításával „átmenetileg” meg­oldottuk lakásgondjukat, saját erőből. Villanyra, gázra mérőórá­kat szereltünk, az elszámolásunk­hoz, mivel külön háztartásban élünk. A tetőtérben a fiatalok lak­nak, két kiskorú gyerekkel (anya gyesen - férj minimálbéren), mi nyugdíjas szülők alul lakunk. Gázfogyasztóként (évi 3500 köb­méter) kértük, hogy a két családot vegyék figyelembe a gázdíjnál, il­letve a kompenzációkor. A Tigáz egy 2004-es rendelet­re hivatkozva elutasítja. (A hely­színen minden leellenőrizhető). Képviselőnk 2005-ben sem ho­zott eredményt így a mai napig egyedüli fogyasztóként fizetünk. Az újság 10,30 és 100%-os gázár­emelést jelez 1500/3000 felett. Mivel esetünk eddig is, ezután még inkább keményebben, hátrá­nyosan érint anyagilag bennün­ket, megijedtünk, mivel nem is­mert a támogatás mértéke. Aki­nek jó ötlete van, segítsen - súg­jon - megköszönöm. Egyébként hasonló problémák­kal mi kihez, milyen fórumhoz fordulhatunk? Aki tudja, ezt is megírhatja. Név és rím a szerkesztőségben Találkozó és kiállítás az otthonban A Csányi Idősek Otthonában má­jus 27-én lakó-hozzátartozó talál­kozót tartottunk. A rendezvény­re rengeteg rokon, ismerős érke­zett, akiket az igazgató asszony, Pádár Sándorné köszöntött A délelőtt folyamán a meghí­vott művészek és az intézmény lakói szórakoztatták a vendége­ket. Elsőként a helyi általános is­kola tehetséges diákjai látványos táncprodukciókkal és énekkel kápráztattak el. Ezután a helyi versmondó-kör tagjai léptek fel. A megye két elismert népdalkö­re is fellépett, a Gyöngyöshalászi Népdalkor és az atkári Naple­mente Nyugdíjas Klub. ■ Juhász Árpád Ovisok és idősek barátsága jó nevelés Nagyfügeden a felnőttek tiszteletére nevelnek Újabb sárga lap a bírónak utánpótlás Néhány Játékvezetőre ráférne egy kis tréning A Hírlap hasábjain keresztül szeretném megköszönni és meg­osztani mindenkivel azt a bol­dogságot, amit a Barátság Nyug­díjas Klub minden egyes alka­lommal átél a helyi óvoda gyer­mekei és nevelői között. Megalakulásunk óta szoros barátság köti össze a nagyfügedi nyugdíjasklubot és az óvodát. Közösen ünnepeljük a kará­csonyt, a húsvétot, minden ren­dezvényen részt veszünk és mi is meghívjuk a gyerekeket. Részt vettünk a májusban ren­dezett családi napon és most jú­nius 1-jén együtt versenyeztünk a pünkösdi király és királynő vá­lasztáson. A kiscsoport, a közép­ső- és nagycsoport alkotott egy­egy csapatot, külön a nyugdíjas­klub és az óvónők, dadák csapa­ta. Vidám vetélkedőkön, ügyes­ségi versenyeken mértük össze tudásunkat A legszebb és szívet legmelen- getőbb érzés akkor történt, ami­kor egymás mellett ültünk. Egy kislány beleült az ölembe és be­lesúgta a fülembe: „Tüdőd, csak azért vagyok szomorú, mert szeptembertől már iskolás le­szek és nem láthatlak akkor ben­neteket”. Megígérem, biztos, hogy fo­gunk akkor is találkozni, és megígértem - bár nem ismerem fel messziről, mert beteg a sze­mem -, de ha ő meglát megis­mer, a hangjáról én is felisme­rem. Akkor már iskolai dolgok­ról fogunk beszélgetni. Már ezért érdemes a nyugdíjasklub­ba eljárni. Gyerekeink és uno­káink már felnőttek, de mindig van egy kisgyerek, akinek hi­ányzik a szereteted. Köszönjük az óvó néniknek, mert ránevelik a gyerekeket az idősek tiszteletére, és bár ez már nem „divat”, még az óvoda udva­ráról is rám köszönnek: „Szia Zsuzsa néni!” Kérésem ismételve a Szer­kesztőségnek megköszönöm, hogy tudathatom mindenkivel, idős korban így is lehet élni. Tisztelettel ■ Barátság Nyugdíjas Klub Bernáth Illésné Nemrégiben a megyei bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről olyan tudósítások is érkeztek, ame­lyekben az edzők negatívan véle­ményezték egyes játékvezetők tevékenységét Az NB III. Mátra- csoportjában szereplő Szőlőskert Nagyréde SC ifjúsági együttesé­nek trénere szerint nem csak a felnőtt, hanem az utánpótlás-ta­lálkozókról is hasonló híradások készülhettek volna. Szélesi János úgy érzi, saját csapata is hátrányt szenved három hete a meccsbí- rák tévedései miatt. Mindegyik mérkőzésen elő­fordult, hogy utolsó emberes fel­rúgásért elmaradt a kiállítás, de még a sárga lap is. Jogos bünte­tőket nem ítéltek meg, s a lapjá­rás sem volt következetes. Szélesi János szerint egyre több­ször komolytalanul, amolyan rangon aluliként vezetnek játék­vezetők ifjúsági és serdülő mér­kőzéseket. Természetes követ­kezménye ennek, hogy nem vesznek észre valamit, vagy az azonnali döntések pillanatában máshol kirándul a gondolatuk. Márpedig ezt a hozzáállást meg­érzik a fiatalok. Holott ennek el­lenkezője a cél. Nem várható el egy fiataltól tisztelet, odaadás, szorgalom, becsület, ha ő sem ezt tapasztalja. Szélesi János a DFA Német Labdarúgó Akadémia tanul- mányútján Dortmundban és a Schalkénél is azt tapasztalhatta, hogy a foci minden területén, te­hát a játékvezetés és a klubcsa­patok szintjén is, minél inkább megpróbálják azokat a feltétele­ket megteremteni az utánpótlás­nak is, amelyek az első csapa­toknak jutnak. Németország­ban, ahol a legkiválóbb ifistáknak lehetőségük van a fel­nőttel edzeni, és így bármikor felkerülni, a játékvezetés hozzá­állásával általában elégedettek a klubok. Idehaza sok játékvezető érti ennek a rendszernek a lé­nyegét, de a lemaradókat idősza­konkénti tréningen kellene hoz­zásegíteni olyan információhoz, amely a fiataloknak esélyegyen­lőséget teremt. ■ Hegoczki F Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents