Heves Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-06 / 105. szám
5 2006. MÁJUS 6., SZOMBAT ii— mm mám mmmmmmmmmm --w A NAP TÉMÁJA NM mm mmmm í »WHIWWMMiliWMilü« mmmmmmmmmmmmmm anyák napja „Elhatároztuk: ennek a gyereknek nagyon szép élete lesz. Az legyen belőle, ami lenni szeretne. Mi csak segítünk neki, hogy önálló emberré váljon.” URAMISTEN, MENNYIRE SZERETEM ŐT! Idén először az ő ünnepük is anyák napja. Szilvia és Bálint fia, Zakariás múlt csütörtökön este jött világra. Rados Virág Az asszony magához öleli újszülöttjét. Gyöngéd madonnatekintettel nézi. Hallgatásában néma duruzsolás van, szavak nélkül is értő figyelemmel teli. A baba magzati testtartásban kuporodik az asszony mellére. Pihés fejét a virágos pongyola redőibe rejti. ■ „Nehéz szülés volt, de Szilvi nem kiabált, nem sikoltozott. Csak tette, amit mondtunk neki. Lélegzett és nyomott.” A fényképet a férfi készítette. Az apa, a kórházi kémlelőablakon keresztül. Sziluettje ott tükröződik az üvegen, körbeöle- li az asszonyt és a gyermeket. Mint egy oltalmazó árnyék. Hármasuk festményekre emlékeztet, a szent családról készült időtlen képekre, amelyeket minden korban oly nagy műgonddal vittek vászonra a festők. Nehéz szülés volt, pedig Szilvia végig nyugodtan viselte terhét. „Nagyon simán ment - mesél a kilenc hónapról. - Az utolsó héten jöttek a problémák. Az orvos arra gondolt, talán a köldök- zsinórral van baj. Az lesz az akadály, azért nem mozdul a baba.” Április 23-ra, vasárnapra volt kiírva a szülés - semmi sem történt. „Úgy látszik, nem akaró- dzik előbújni neki” - találgatott a férj. Mert Bálint is nagyon készült. Az utolsó hetekben egyre izgatottabban járt-kelt a városban. Egyik nap meglátott a kirakatban egy vízilovat. Hatalmas, bumszli plüssjószágot. Jó lesz Zakariásnak, gondolta. Aztán hirtelen elszégyellte magát - ugyan mit kezdene ezzel egy kisbaba? Hiába, a kisvasúteffektus. Az apák büszkén viszik haza az ilyesfajta kincset: tessék, ezt vettem neked-magamnak. „Tudod, olyan ez, mint a babaruha - magyaráz Bálint. - Neki mindegy, hogy micimackósban rugdalózik-e vagy sem, de nekünk a micimackós tetszik. így hát azt adjuk rá.” De azért elhatározta: megveszi a vízilovat. Az izgalom egyre nőtt. Aztán megindult a Duna. Jött az árvíz, Bálinték meg a Szentendrei-szigeten rekedtek. Hosszú napokig rostokoltak ottani házukban. Se ki, se be. Szilvinek pedig már csak pár hete volt hátra a szülésig. „Megbeszéltük a gyerekkel, hogy ne jöjjön meg idő előtt” - mesélte Bálint. Zakariás talán értette is odabent: nem semmi forog itt kockán. Helikoptert kellene hívni, ha ő most a napvilágra kívánkozna. Pszichológusok mondják: egyezséget lehet kötni a magzattal. Többet megért, mint a nagyokos felnőttek hinnék. A gyerek tehát maradt a burokban, élvezve a becézgetést. Április 23. után, a hét elején Bálint bevitte a kórházba Szilvit. A magzati szívhang a normális százhúszról hatvanra csökkent. Felbolydult az egész rendelő. Az anyák tiszteletére már az ókori Görögországban is tartottak ünnepségeket tavasszal. A modern korban nálunk a múlt század húszas éveiben honosodott meg. (KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ) Egy nap háromszor vizsgálták meg az apró szívverést. És csütörtökön, öt nappal a rendes idő után, megindították a szülést. „Brutálisan fájt - meséli Szilvi. - Most úgy gondolom, a jövőben nekem már semmi nem fog igazán fájni.” Majdnem tíz órán át vajúdott. Epidurális érzés- telenítőt kapott - nem hatott. Az orvos azt mondta, ezerből egyetlen ilyen eset van. Bálint azt írta egyik barátjának e-mailben: „Nem kiabált, nem sikoltozott. Csak tette, amit mondtunk neki. Lélegzett és nyomott.” Majd mélységes tisztelettel: „Kemény nő”. Szilviből előtör egy ismeretlen érzéshullám. Sziklaszilárd védőfalként veszi körbe a kiságyban alvó csecsemőt. „Alkati dolog - mondja erre Szilvi. - Én mindig csöndben szenvedtem. Meg hát nagyon sokat számított, hogy Bálint velem van. Fogta a kezemet, segített lélegezni, diktálta az ütemet, szólt az orvosnak, ha kellett. Kapaszkodhattam belé, belőle merítettem erőt.” Ezt sem így tervezték. „Dehogy lesz itt apás szülés - hördült fel Bálint még valamikor márciusban. - Megbeszéltük Szilvivel, és egyetértünk. Mindenkinek megvan a maga dolga. Az övé az, hogy megszülje a gyereket, az enyém, hogy támaszt nyújtsak nekik.” Most meg? „Ott voltam vele, nem tehettem másként - mondja. - Szüksége volt rám.” A sokórás iszonyat eredményeként a baba feje búbja kandiHonnan ered az ünnep? MÁJUS ELSŐ VASÁRNAPJA az anyákról való megemlékezés hagyományos alkalma. Az ünnep gondolatát az amerikai Ann M. Jarvis vetette fel 1907-ben. Az Egyesült Államokban 1914-ben törvényesen is bevezették az anyák napját. Európában az első világháború után terjedt el. Magyar- országon 1928-ban egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta a jeles napot. Nálunk a Magyar Ifjúság Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték. az ünnep nagyon régi, már az ókori Görögországban is tartottak tavaszi ünnepségeket az anyák tiszteletére. Anya-gyermek kapcsolat: a hormonok is szerepet játszanak aki megismerte a szeretet első kötését. Az ember pedig ezután tudatosan hoz létre szoros kapcsolatra épülő szövetségeket. AZ ANYA SZERVEZETÉBEN szüléskor nagy mennyiségű oxytocin nevű hormon szabadul fel, amely az agyban is fontos hírvivő molekula. Az oxytocin serkenti a méhösszehúzódáso- kát, és jó nag}' adag jut a születendő gyermeknek is. Anya és gyermeke tehát a születés pillanatában elárasztódik oxytocinnal, amelyet állat- kísérletek alapján a társas kapcsolatok hormonjának neveztek el AMIKOR UGYANIS OXytOCÍn jut az agyba, ösztönös.erős vonzalom alakul ki azzal a személlyel kapcsolatban, aki „kézre esik". Patkánykísérletekben, ha egy állatnak oxytocint adnak be, azonnal barátkozni kezd a legközelebb álló fajtárssal. ezért kővették a vadludak is anyjukként Konrad Lorenzet, és ezért kötődik oly szorosan minden kisbaba az édesanyjához. az anya-gyermek kapcsolatban tanulja meg a gyermek azt a kötődést, amely később példát ad számára, hogy másokkal is kontaktust teremtsen. Később pedig egy új társadalmi egységet hozzon létre: a saját családját - írja tanulmányában Szendi Gábor pszichológus. Nagyobb közösségekben is csak az tud felelősséget vállalni másokért, Szüléskor ösztönös, erős vonzalom alakul ki a gyermek és anyja között kált csak elő. Zakariás végül császármetszéssel született meg. „Már csak annyit éreztem, hogy túl akarom élni - vallja be Szilvi. A születés pillanatairól pedig: - Először annak örültem, hogy nem fáj. Aztán amikor a babát a fejemhez tették, megnéztem, megpuszilgattam. Boldog voltam, hogy egészséges.” „Mit ne mondjak, majdnem elbőgtem magam - mondja Bálint. - Tudod, más várni, és más, amikor a kezedbe veszed. Itt van, megérkezett. A fiad.” És másnap Bálint és Szilvi újra elhatározta: ennek a gyereknek nagyon szép élete lesz. „Azt akarjuk, hogy boldog legyen - mosolyog Szilvi. - Hogy az legyen belőle, ami lenni szeretne. Mi csak segítünk neki, hogy önálló emberré váljon.” Az apa a hét elején hozta haza családját a kórházból. Szilvi már szoptatja Zakariást. A szünetekben pihen, üldögél a kiságy mellett. Meseregényt olvas, a könyv nemrég jelent meg, egyik barátjától kapta. Csodákkal teli, varázslatos história. És akkor váratlanul különös dolog történik. Szilviből egyszer csak elsöprően tör elő egy eddig ismeretlen érzéshullám. Olyan erővel, ahogyan a Duna hömpölygött annak idején a sziget körül. De ez az ár nem veszélyes. Épp ellenkezőleg: oltalmazó. Sziklaszilárd védőfalként veszi körbe a kiságyban alvó csecsemőt. És Szilvi csak sír, csak zokog megállíthatatlanul. „Eddig is tudtam, hogy vigyázni fogok rá, és örültem neki - mondja á fiáról. - Most hirtelen megéreztem, mennyire szeretem. Uramisten, mennyire nagyon szeretem őt.” \
