Heves Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-03 / 102. szám
PF. 2 3 5 2006. M/YIUS 3.. SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP Embertelen módon mérgezik a háziállatokat Ki vásárolhat manapság mérget? Egy szomorú, keddi napon kezdődött az egész történet Egerben, igaz, nem először. Cicám csak nagy sokára jött elő. Nem volt vidám, mint máskor, és bármivel akartam kedveskedni neki, semmit nem evett. Reszketett az egész teste. Rögtön láttam, hogy valami megmérgezte. Előfordult máskor is, nem ez volt az első eset. Bizonyos beszélgetések, megfigyelések után kiderült, hogy nemcsak a Béke utcában, hanem a Pásztorvölgyben és a Felvégi utcában is mérgezik a háziállatokat. Egyszerűen nem értem: a közelmúltban ha valaki idegmérget vásárolt valahol, annak hivatalosan felvették az adatait az illetékesek, bármilyen mérgezés történik, azt nyomon tudják követni. Szeretném tudni, hogy van-e most olyan illetékes, aki tud bizonyos mérgek felvásárlásáról, köve- tik-e azt, büntetik-e, nyomoztatják- e, ha ilyen előfordul? Vagy most szabadon lehet vásárolni bármilyen mérget? Manapság egyébként azt látjuk, hogy az emberélet sem túlságosan drága. Csupán néhány év börtön, aztán amnesztia, és kezdődik minden elölről. Ilyen emberek között mit várhatunk mi, állatbarátok? Végül azon gondolkodom, lehet-e az ilyen embertelen embereket embernek nevezni? (név és cím a szerkőben) Kioktatott a sofőr a helyi járatos buszon Egerben április 21-én délután 16.43 órakor a 12-es autóbusszal utaztam, rendszáma IKP 867. A Mátyás király úton az ülésről felállva jelezni akartam, hogy a következő megállónál leszállók. Ekkor az autóbusz vezetője olyan hirtelen fékezett, hogy én elzuhantam a busz közepén. Az utasok segítségével tudtam felállni, de a vezető a megjegyzésemre engem okolt az elesés miatt. Amikor szóvá tettem, hogy nem beszélgetni kellene vezetés közben, minősíthetetlen hangnemben kioktatott. Én egy 65 éves idős nő vagyok, kikérem magamnak ezt a viselkedést és hangnemet. Sajnos, a beszélgetése miatt későn vette észre, hogy az előtte lévő busz megállt. Ezt az utasok szintén látták és igen felháborítónak tartották, hogy azt sem kérdezi meg, nincs-e baj? Kérem a magam és utastársaim nevében, figyelmeztessék ezt az autóbusz-vezetőt, hogy a jövőben körültekintőbben és udvariasabban bánjon az utasaival. (név és cím a szerkőben) Felkészülten gyógyítanak a megyeszékhelyen is Március elején a megyei kórház egyik osztályán egy rutinvizsgálat során pár perc alatt váratlan rossz hírrel kellett szembesüljek. Az orvosi döntés: a jobb vesét el kell távolítani. Ismerőseim a hír hallatán megkérdezték, hogy a műtétet Budapesten vagy Debrecenben fogom-e elvégeztetni? Kissé csodálkoztak a válaszomon, hogy én Egert választottam. Mindenkinek üzenem: köszönöm, javulófélben vagyok! Sőt elmondhatom, hogy a megyeszékhelyen felkészült, kiváló gyógyítók is vannak, akik legalább olyan színvonalon végzik munkájukat, mint bármelyik jó nevű hazai klinikán. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a műtétet végző dr. Kulcsár Dániel ov. főorvosnak és csapatának, a műtős hölgyeknek és a nővéreknek odaadó munkájukért. Jó egészséget és sok türelmet kívánok mindnyájuknak a lelkiismeretes és megfeszített munkájukhoz! Koppányi Csaba Bélapátfalva / Szeretem a kutyát Ezután mégis rettegni, félni fogok mindegyiktől Néhány napja felkerestem egy falumbeli portát, ahol a tulajdonos talpvizsgálatot, kezelést és csoda-kenőcsöket hirdetett. A kapuhoz érve megnéztem, van- e kutyát jelző tábla: nem volt. Kerestem csengőt, nem volt. Benyitottam, a kapu nyitva. Beköszöntem, semmi nesz. Kicsit vártam, ha kutya van, akkor a zajra csak előjön, és akkor vissza, ki tudok lépni a kapun. Elindultam a ház bejárata felé. Ekkor hirtelen egy fekete puli sétált felém, majd távolabb leült. Újra köszöntem, de semmi. A kutyának szóltam: hol a gazdi? Mire kimond- tam, morgás és ugatás nélkül a hátamhoz sétált és harapott. A bal lábszáramba többször is, teljes erővel. Megrogytam, a még fájdalmasabb harapás térített magamhoz. Akkorra már egy másik puli is a jobb lábamat ha- rapdálta. Az első kutya elengedte a vádlimat, mert nem mozdítottam a lábamat, és elölről támadt. Valahogy levettem a válltáskámat, és azzal, meg a nálam lévő csomaggal védekeztem a két kutya ellen, akik már a felső testem felé ugráltak, hogy lerántsanak. Szóltam hozzájuk, hogy ne harapjanak, menjenek innen, de a hangom nagyon erőtlen volt, így még ingerültebben harapdáltak. Ekkor jött ki a háziúr, aki a kutyáktól kérdezte: hát ti mit csináltok, hagyjátok abba, menjetek a helyetekre. De a kutyák csak nem engedtek el. Aztán rájuk kiáltott, mire a két kptya elsomfordált. Ezt követően rám kezdett kiabálni a gazda, hogy miért mertem bemenni a portára, hogy gondoltam, hogy élve, elevenen ki is tudok onnan jutni, ha nincs otthon, bizony én ott maradok. Eddig már öt embernek a nadrágját, táskáját tépték szét, de csak felületi sérüléseket okoztak a kutyák. Rászóltam, hogy a veszekedés helyett legalább kösse el a vérzést, átmegyek a polgármesteri hivatalba, hogy vigyenek orvoshoz. Bekötözött, de tovább veszekedett velem, pedig láthatta, hogy sokkot kaptam. Én kértem elnézést tőle, hogy kellemetlenséget okoztam, de mégiscsak én vagyok a szenvedő alany. Végül kivitt a Mofettába, mivel ott volt legközelebb orvos. Mire ellátták a sebemet, a „gazda” ott hagyott. Ha esetleg a kutyák oltási papírjáért is ment, akkor is megbocsáthatatlan, hogy szó nélkül ott hagyott. A betegeket szállító kisbusz sofőrjét kértem meg, hogy hozzon legalább haza. Órákig reszkettem, sírtam az átélt rémülettől, fájdalomtól. Mivel a gazda nem érdeklődött hogylé- tem felől, így a kutyáknak üzenem: a bal lábszár erét harapták át teljesen két helyen, de sajnos befelé vérzett jobban, így nagyon csúnya és fájdalmas. A két harapásnyom között nagy vérömleny keletkezett, remélem, a szakszerű kezelésektől felszívódik és megúszom a műtétet. Állandóan borogatom, jegelem, sokat költöttem kötszerre, gyógyszerekre. A táskámat, a nadrágomat több helyen is széttépték. Jobb lábam szárán csak hét helyen van harapás. Ezt mind nekik köszönhetem. Ezek után is szeretem majd a kutyákat, de félni fogok mindegyiktől. (név és cím a szerk.-ben) Köszönet a hivatalnokoknak Segítettek a legkilátástalanabb helyzetben is Ezúton szeretnék köszönetét mondani dr. Nagy Imre polgár- mesternek, dr. Estefán Géza jegyzőnek, Serfőző János mg.-i ügyintézőnek és Tibáné Nagy Ibolya lakossági referensnek a következők miatt: amikor már úgy éreztem, vége az életemnek, akkor nyújtották felém a kezüket A legtöbb embernek elképzelhetetlen az a helyzet, amikor a j pénztelenségen csupán S az segít, ha ||| magunk próbáljuk előteremteni családunknak a semmiből a betevőt. Sajnos én is így jártam. Egy nagyon gazdag kisvállalkozó szegény, rokkant- nyugdíjas, szívbeteg asszonyként dobott ki a telkéről, amit már hat éve műveltem. Esélyem sem volt arra, hogy az igazamat megvédjem, az emberi érzelmekre is hiába próbáltam hatni. Ez a kis terület nyújtotta gyermekem és a magam számára az egyeüen megéltam segítségért. Magam is meglepődtem, amikor emberi gesztussal találkoztam. Az ^güjf igazság végül győzedelmeskedett, amit nagyon hetési lehetőséget. Már csaknem minden reményem elfogyott, amikor a polgármesteri hivatalban dolgozókhoz fordulköszönök, hiszen új telket biztosítottak számomra, s így újra esélyt kaptunk az életre. Boldogok lehetünk, hogy ilyen emberek dolgoznak értünk, Eger város lakóiért H. Márta nyugdíjas (cím a szerk.-ben) Hol vannak a megígért, a megemelt, szép bérek? Megdöbbenve olvastam a Heves Megyei Hírlap ez év április 20-i számában a bérnövekedésről. A statisztikai mérések szerint 7,2%- kal nőtt a nettó átlagkereset, de hol és kinek? Én egy varrodában dolgozom, havi 18-29 ezer Ft-ot keresek, 3-4-15 Ft egy darab, 8 órában 400-600 Ft-ot keresek. Ha nincs varrni való, akkor kiabál a szalagvezető és a főnök: ha nem tetszik, el lehet menni. A mellék- helyiség iszonyatos, az egész munkahely piszkos, kávészünet van, de 10 perc. Napi 3.600 Ft-ot kellene keresni ahhoz, hogy meg tudják adni a minimálbért, aki nem éri el, azt elküldik. Na, akkor most hol van az a bizonyos bérnövekedés, mert én nem vettem észre. Szeretném átadni ezt az aranyos fizetést egy képviselőnek, boldoguljon vele, fizessen rezsit és éljen belőle egy hónapig. A 29 ezer Ft-os fizetésből milyen nyugdíjra számíthatok? (név és cím a szerkőben) Meglepő fogadtatás az üzletben Lakásfelújítás miatt sok üzletben jártunk vásárlási szándékkal. Több helyről negatív élménnyel jöttünk el. Volt olyan eset, ahol a köszönésemet sem fogadták, mikor beléptem az ajtón, de adódott olyan helyzet is, amikor összekulcsolt karral adták a választ, azt is menet közben. Találkoztam olyan eladóval, aki szinte „ránk tapadt”, végig követett, így nem tudtunk nyugodtan nézelődni az áruk között és abból választani. Utolsó állomásunk a Tranzit Tüzép volt, a fürdőszoba-bemutató terem, ahol meglepő volt a fogadtatás. Mosolyogva, kedvesen üdvözöltek, ők köszöntek előre (szinte zavarba jöttem). Megkérdeztek, miben segíthetnek, majd javasolták, nézzünk körül, ha kérdés van, szívesen segítenek. A két hölgy odaadó segítsége példamutató volt számunkra. Boldog lehet az a vezető, akinek ilyen beosztottjai vannak, akik igazán tudják, hogyan kell bánni a vevőkkel. Remélem, mások is ezt fogják tapasztalni. Simon Lajosné Eger, Töviskes tér Kevés az üres frázisok pufogtatása Hogyan lehet konkrét program nélkül a Parlamentbe jutni? Színt hozott az életünkbe a boconádi festőművész Finita la komédia. Minden nép olyan vezetést kap, amilyet vá- laszt/megérdemel. Túl vagyunk a választáson végre. Azért szerintem érdemes elgondolkodni néhány dolgon, és tanulságként megjegyezni a következő választásra. Engem a legjobban az lepett meg, hogy program nélkül is be lehet jutni a Parlamentbe (MDF), és ott majd négy évig jól eléldegélni az adófizetők pénzéből. Az amúgy is nagy létszámú Parlamentben még egy olyan csapat is kell, aki nem is tudja, hogy mit akar. Egyet mindenképp: bekerülni. Mert helyünk van a Parlamentben, mondta Dávid Ibolya. Ez szerintem ebben a gazdasági helyzetben nagyon kevés. Annyi minden égetően fontos megoldandó feladat lenne az országban - pl. a nyomasztó adósságállomány, amely gúzsba köti az ország szekerét, megakadályozza az előrelépést minden szinten (beruházások, egészségügy, nyugdíj, stb.) - amit sürgősen meg kellene oldani. Legalább ötlete legyen rá egy pártnak, ha kész programja még nincs. Lássuk már be, hogy ebben a gazdasági helyzetben most már kevés a semmitmondó frázisok pufogtatása. A program - hogy harcolunk a korrupció ellen - is gro- teszkül hangzik az MDF-től, mert az első kormányzásuk alatt a nagymértékű korrupció feltételeit éppen ők teremtették meg. A legnagyobb mértékű korrupció akkor alakul ki, amikor a nemzeti vagyont privatizálják, és addig tart, amíg van mit privatizálni. Miért nem akkor harcoltak ellene, mikor elkezdték az esztelen privatizációt és kárpótlást? Ennél nagyobb bravúrt a jelenlegi ellenzék csak az első választáskor hajtott végre, mikor szintén program nélkül, egy „Tovaris Konyec” plakáttal választást is tudott nyerni. Az átgondolatlan program nélküli, dilettáns politikának még most is isszuk a levét, hiszen a legnagyobb baklövés volt az orosz piacról duzzogva kivonulni. Az Antall-kormány alatt konkrét gazdasági program helyett hosszú hónapokon át gyönyörű, nagy monológokat mondtak a leendő címerről, a jelvények használatáról, satöbbi. Az Európában korszerűnek számító mezőgazdaságunkat tönkretették, a nemzeti vagyonunk egy részét elkótyavetyélték. A bevételt eltüntették. Az adósságállomány drasztikusan nőtt a négy év alatt. Elszalasztották azt a soha visz- sza nem térő lehetőséget, hogy kérjék az adósságunk elengedését, átütemezését, kamatcsökkentést. Meggyőződésem, hogy abban a történelmi pillanatban lehetőség lett volna rá, és most nem így állna a gazdaságunk! Név és cím a szerkőben Idén április 12-én a Heves Megyei Önkormányzat dr. Szegő Imre Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthonában került megrendezésre Somodi Béláné Simon Irén boconádi festőművész kiállításának ünnepi megnyitója. Bevezető köszöntőt mondott az intézmény vezetője, Farkas Mária Mariann, majd Simon Margit - a festő testvére - a fóti Vörösmarty Kulturális Egyesület alelnöke ismertette a művésznő életútját. A bemutatkozás után verset mondott Burzon Gyuláné, a boconádi nyugdíjasklub tagja és Sasváriné Nagy Róza, az intézmény lakója. A hangulatot emelte Sasvári Lajos énekeivel, amit gitárral kísért. A színvonalas műsor után állófogadás várta a résztvevőket. A festőnő megajándékozta az intézményt egy festményével, mely idős nénit ábrázol. A kiállítás ideje alatt az otthon falait színesebbé teszik az alkotások. Az itt élők számára ünnep volt ez a nap, hiszen olyan élménnyel lettünk valamennyien gazdagabbak, amelyekben ritkán van részünk. Köszönet az alkotónak és a szervezőknek, akik örömöt és színt hoztak az életünkbe, s néhány órára elfeledtették az idő múlását. Sasvári Lajos lakóönkormányzat elnöke
