Heves Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 78-100. szám)
2006-04-27 / 98. szám
2006. ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP SAJTÓ ES TANULÁS 5 Úrrá tudtak lenni a nagy árvízen tisza A segítség után senkit nem kellett kilakoltatni a folyó megyei szakaszán Csereprogram: sokkal több, mint egy egyszerű külföldi nyaralás FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Az árral fenyegetett településen több ezer homokzsákkal megerősített gáttal védekeztek a Tisza mentén Árvízvédelem 2006 - olvashatta számos traktoron és teherautón, ha valaki mostanában a Tisza mentére látogatott. Vízben úszó szántóföldek, sárga zászlók és homokzsákok figyelmeztettek arra, hogy ismét bekövetkezett az, amitől minden tavasszal félnek a folyó melletti településeken lakók. A megduzzadt Tisza miatt fokozott árvízvédelm volt több megyei községben is. Kisköre a Tisza menti vállalkozók bevonásával segítette a válságos helyzetben lévő részeket. A legkritikusabb állapot Sarudnál alakult ki, ahol a Tisza vízfelülete 13 kilométer széles.-Gond akkor lett volna, ha fel- tott volna, melyek elhabolják a támadt volna a szél, hiszen olyan töltésoldalakat - mondta Hor- nagy hullámokat korbácsolha- váth József, akit az elsők között íjig}1 A SÓLWF»IW haszkauti díja isoera*** figyÖmV .■ •1W«»1"' i • Kutyát uA*«»»“«*: mos , «'S«??? Víz alatt az üdülőövezet házai kértek a védekezési munkák segítésére. Kiskörére a környékbeli sóderbányákból hordták a homokot, amit a munkások zsákokba pakoltak, majd a vállalkozók továbbvitték a megfelelő helyre. Sarudon sárga zászlók jelezték, hogy a Tisza ezen szakasza „figyelemre méltó hely”. A tározó környékén nem volt nagy baj, itt erősek voltak a töltések. Lentebb, a duzzasztó alatti részen, a régebbi építésű padkás gátakon voltak kisebbma- gyobb szivárgások, de ezek sem voltak annyira veszélyesek. A helybeliek és segítőik csaknem két héten keresztül homokzsákokat hordtak, és az uszadék fát, valamint a Tisza által összehordott szemetet szállították el. Az ár miatt szerencsére a megyei szakaszon nem kellett senkinek sem elhagynia a házát. A biztonsági intézkedéseknek és a gyors segítségnek köszönhetően stabillá vált a helyzet, így most mindenki fellélegezhet egy kicsit. Az újabb kritikus helyzethez sajnos nem sok hiányzik, de az emberek folyamatos készenlétben várják, hogy mikor kell újra lapátot fogniuk. ■ Horváth Tímea, 11. B EKGY A „Nagy Alma” történetei new York A lehetőségek városa rengeteg titkot rejt Diáknapon választották meg a „Kastély Szépét” Elfogadható teóriák rengetege látott már napvilágot arról, hogy New York miért kapta a „Nagy Alma” nevet. Ám meggyőző írásos bizonyítékok nélkül ember legyen a talpán, aki bármelyikre is mérget venne. A kronológiát tekintve hozzánk legközelebb álló elmélet szerint egy 1971-es mozgalom adta New York városának a „Big Apple” nevet, hogy ezzel növelje a hely turizmusát. A mozgalom piros almákat ábrázoló képek segítségével próbálta a városba csábítani a látogatókat, mert úgy remélték: az alma derült és vidám képet kölcsönöz New Yorknak, ellentétben a közhiedelemmel, miszerint a város sötét és veszélyes. Egy másik elmélet szemrevételéhez kicsit korábbra kell utaznunk az időben, méghozzá az 1920-as évekhez. A város elnevezésének eredete egy jazzmuzsikusok által kitalált mondásra is visszavezethető: „Sok alma van az almafán, de ha New York Cityt szakítod le, akkor nagy almát szakítottál”. A következő elmélet egy kicsivel bonyolultabb. Szintén a húszas évek jazzmuzsikusai lovász- és istállómunkás fiúkból kerültek ki New Orleans-ból, ők úgy tartották, hogy New Yorkban vannak az igazi versenyek és a nagy pénz. A versenyeken, mikor elterjedt a híre, hogy aznap egy ló nagyon jól fog szerepelni, sokan fogadást kötöttek rá, s amikor az állat a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be, elnevezték nagy almának. Ugyanez történt azokkal a zenészekkel és lemezeikkel, akiktől elvárták a sikeres teljesítményt. Egy sportriporter, John Fitzpatrick, a kifejezést átvette a köznyelvből, és rovataiban „Around the Big Apple”-ként beszélt a városról. Utoljára még egy röpke pillantást kell vetnünk a francia forradalom következményeit meg- sínylő arisztokratákra, akik kénytelenek voltak külföldre menekülni, ha nem akarták guillotine alatt végezni. Evelyn Claudie de Saint-Évremond, egy híres udvaronc lánya is így került New Yorkba, tőke és barátok nélkül. De szépsége és élénksége révén hamar hódolókra talált, majd segítségükkel egy szalont nyitott a város szívében. Az inkább bordellóra emlékeztető hely nemcsak beszélgetések színtere volt, de udvarlásoknak és magas tétű hazárdjátékoknak is helyszínéül szolgált. Miután a New York-iak „Eve”-re angolosították nevét, Evelyn „az én ellenállhatatlan almáim” bibliai utalást tette hozzá. Széles körben ismertté vált a szalon, olyannyira, hogy különböző szinonimákkal jellemezték New Yorkot (Az Alma Fa, Az Igaz Alma stb.). New York a lehetőségek városa, és nem változtat sokat a róla kialakult képünkön egy kifejezés eredete, ezért a fenti sorokat olvasva mindenki kedve szerint elhiheti a neki legjobban tetsző teóriát. De amíg töpreng, egy alma biztosan jól fog esni. ■ Pázmándi Norbert, 11. F NJKSZG A tavaszi szünet előtt mindenki nagy örömére ismét megrendezték iskolánkban a már hagyománynak számító diáknapot. Reggel dr. Patócs László, iskolánk igazgatója értékelte az eddigi tanévet, valamint ismertette a nap menetét, a programokat, majd megnyitotta a diákversenyeket. Rengeteg szórakozási lehetőséget kínáltak nekünk tanáraink. Részt vettünk angol és német nyelvi vetélkedőn, futballmérkőzésen, kézilabda-bajnokságon, főző- és asztalitenisz-versenyen, valamint lövészeten, kinek mihez támadt kedve. Az osztályunkból néhányan beneveztünk a főzőversenyre, és nemcsak a dicséretet, hanem az első helyért járó ajándékot is bezsebelhettük. Nekem ez a nap biztosan felejthetetlen marad, már csak azért is, mert ebben az évben engem választottak meg a Kastély Szépének. Az egész nap vidáman telt, a tanár-diák viszony is felhőtlennek bizonyult. Mindenki számára sikeresen zárult a diáknap, és nagy örömmel vettük tudomásul, hogy egy hét szünet következett, távol az iskolától. ■ Torda Dalma 10. A Március 15. GSZ A győztesek: Torda Dalma és Budai Zsombor Zsolt Az iskolám szervezésében idén Franciaországban voltam egy csereprogram keretében, de voltam már Szicíliában és Csehországban is. Ezek a csereprogramok azt jelentik, hogy az egyik évben mi megyünk ki a csere- partner városába, és akkor ott a fogadóink állják minden költségünket, tehát az étkezéseket, szállást és a helyi programokat. A következő évben pedig ők jönnek vissza hozzánk, és akkor természetesen mi látjuk vendégül őket. Szerintem akinek lehetősége van ilyen programban részt venni, az mindenképp próbálja ki legalább egyszer, hiszen ez nem olyan, mintha nyaralni mennénk és egy hotelben szállnánk meg, ugyanis sokkal jobban beleláthatunk az emberek, családok életébe. A különböző országokban megismerhetjük az eltérő szokásokat: mit esznek, isznak, hol laknak, az iskolájukat, hogyan szórakoznak, és egyáltalán az életvitelüket. Egyaránt érdekes részt venni egy szicíliai esküvőn vagy egy francia családi összejövetelen. Ilyenekben nem lehetett volna részem, ha nem csereprogrammal jutok el ezekbe az országokba. A csereprogramok nem csupán arra jók, hogy belelássunk az ottani emberek életében, hanem nagyon fontos szerepük van az idegen nyelv gyakorlásában is. Hiszen kénytelenek vagyunk kommunikálni, meg kell magunkat értetni a fogadó családdal, még ha ez csak kézzel-lábbal sikerül is. De kétségtelen, hogy ez az egyik legjobb módja az idegen nyelv tanulásának, elsajátításának. A cserepartnerek között gyakran szoros kapcsolat alakul ki, és még évekig e-maileznek, sms-eznek vagy leveleznek. Sőt vannak, akik később is meglátogatják egymást. Sajnos hallani néha rossz élményeket is, hogy a fogadó család nem kedves, és alig ad enni, vagy nem akarnak (nem tudnak) kommunikálni. Persze ezek a ritkább esetek, hiszen általában ezek a kapcsolatok jól sülnek el, köszönhetően annak, hogy azért nem engedik bárkinek, hogy fogadjon egy cserediákot. Nekem talán eddig a franciaországi csereprogram tetszett a legjobban, de persze a másik kettő is jó volt. És remélem, hogy még részt vehetek majd ilyen kirándulásokon. ■ Gordozs Zsuzsanna 9. D NJKSZG Utolsó esély a szavazásra és a győzelemre Hamarosan zárul a Hírlap SÉTA- programjának sms-játéka, melynek végén értékes ajándékokkal jutalmazzuk azokat a csoportokat, melynek tagjai a legtöbb szavazatot kapták írásaikra. Szavazz május 5-ig arra a SÉTA-oldalon megjelenő újságcikkre, amelyik a legjobban tetszett neked! A szöveges üzenetbe írd be a HÉV szócskát, majd szóköz után add meg a cikk címét, és küldd el a 06-90-622-004-es telefonszámra. «_ I j I Lóc-rítncóhon rácii unun HiálznL falkóc7Ítn tanárai BaJza József Gimnázium, Hatvan: MolnárZsoltné • Március 15. Gimnázium és Szakképző Iskola, Lőrinci: Lakatos Liána • Neumann Já- HZ Oludl KcSZllcScUcfl icSZl VcVU UldnUn IcIHcbZIlU Idildldl nos Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium, Eger: Estókné Kovács Gyöngyi • Szilágyi Erzsébet Gimnázium, Eger: Tóth Béla.
