Heves Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 78-100. szám)
2006-04-12 / 86. szám
PF. 2 3 5 2006. ÁPRILIS 12., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP Labdaejtést ítélt, a büntető elmaradt De kinek? - tehetnénk fel jogosan a kérdést egy, két hete rendezett futballmérkőzés után. Az egymással küzdő két csapatot hat hely választotta el egymástól a tabellán a mérkőzés előtt, de ez a pontok tekintetében csak kettő erejéig mutatkozott Átlagos futballmérkőzésnek ígérkezett, a hazai csapat szerzett vezetést (1-0), de a vendégek nem adták fel, és 11-est is kiharcolva (ami kimaradt) támadtak. A második félidő óriási vendégfólényben telt, mégis a hazaiak szereztek gólt (2-0). A vendégek már-már túlzott akarásba és egy kis kapkodásba mentek át, de 10 perccel a mérkőzés vége előtt szépíteni tudtak (2-1). A hazaiak a második játékrészben, ahol csak tudtak, ott húzták az időt, tehették ezt, a vezetésük tudatában és a játékvezető tudtával. Azonban ez a mérkőzés végén csakhárom perc hosszabbítás erejéig mutatkozott. Ami ezt követően történt, az lehet, hogy csak nekem furcsa. Ugyanis a nagy vendégnyomásban a hazai kapus és a vendégek egyik támadója ütközött a büntetőterületen belül, amiért a játékvezető azonnal a büntetőpontra mutatott. Úgy tűnt, a vendégek mégis szereznek egy pontot. Le is helyezték a labdát a 11-es pontra, ahonnan a hazaiak rendre elrúgták. Eme cselekedetre mondta azt a „spori”: - Ha még egyszer elrúgják, akkor sárgalapos figyelmeztetésben részesülnek. Amikor a hazaiak felocsúdtak a figyelmeztetésből, észrevették, hogy a hálóőrük a földön maradt az ütközést követően. A sérült ellátása alatt derült ki, hogy a játékvezető az asszisztens véleményét kikérve (az eset után 30 percre rá) labdaejtést ítélt, a büntető helyett. Természetesen a büntető elmaradt, a labdaejtést követően azonnal véget vetett a játéknak, holott a bejelzett hosszabbításból még percek'voltak hátra. A mérkőzés után a jegyzőkönyvbe az került, hogy „a mérkőzés végi büntetőrúgást a vendégcsapat játékosai nem akarták elvégezni”. (név és cím a szerkőben) A nyugdíjas-találkozón a népdalgyűjtőre emlékeztek Nyugdíjas hagyományőrző együttesek kistérségi találkozóját rendezte meg a Bartakovics Béla Művelődési Központ és a Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet. Ez alkalommal emlékeztek meg Nagy Miklós népdalgyűjtő születésének 70., halálának 10. évfordulójáról. Munkásságát Szepesi Györgyné nyugalmazott főiskolai tanár méltatta. A műsorban fellépett a Szederinda táncegyüttes, majd tizenhat Eger és környéki népdalkórus kápráztatta el a jelenlévő közönséget csodaszép ru- haviseleteikkel és gyönyörű nótáikkal. A műsor végén Papp Jánosné, a szervezet vezetője köszönte meg az együttesek ama törekvését, hogy ne merüljön feledésbe ez a szép hagyomány. Zelei Ferencné, Eger Sokba kerül az úszás az idős embereknek Örömmel kezdtem olvasni a strand üzemeltetésével kapcsolatos cikket, melyben azzal kábítottak, hogy mennyi engedményt kapnak főleg az egri nyugdíjasok. Aztán a kezdeti lelkesedésem alább hagyott, ugyanis a sok pozitívum után finoman megemlítették, hogy hétfő-szerda-pén- teki napokon ez a kedvezményes jegy ebben az évben 400 Ft/fő. Nos: ez a kedvezményes jegy eddig 320 Ft/fő volt. Az infláció közel sem ennyi, a nyugdíjemelés pedig csak 4,3% volt. Számoljunk egy kicsit: valami nem stimmel. Ki nem tud számolni, a strand vezetősége, vagy mi, nyugdíjasok? Az idős emberek egészségmegőrzése nemcsak az egészségügy és az egyén feladata, hanem az egész társadalomé, de ilyen áremelések mellett egyre kevesebben engedhetik meg maguknak az úszást és a fürdőzést. Marad a séta. Vagy éppen ez a cél? Barta Józsefné Eger (cím a szerkőben) Tények és cáfolatok cikkünkre Az orvosokkal együtt szerződtek a testület tagjai Korábbi lapszámukban a gyöngyösi háziorvosok praxisprivatizációjával kapcsolatban jelent meg egy írás, amelyre szeretnék reagálni. A cikkben nyilatkozó dr. Nagy Éva szinte minden fontosabbnak tűnő kijelentése tévedés, nem igaz, bizonyíthatóan nincs köze a valósághoz. Vegyük sorba: Nagy Éva doktornő most a választási kampányban tartotta fontosnak, hogy reagáljon a gyöngyösi testület 2004. júniusban hozott döntésére. Akkor a város képviselői nagy többségben döntöttek két új orvosi körzet kialakításáról. Ez a döntés már évek óta húzódott. A tisztességhez hozzátartozik, hogy a doktornő akkor valóban jelezte kifogásait, és a döntésünk ennek ismeretében történt. Az orvosnő másik véleménye - hogy ez politikai döntés volt - szintén a felfokozott kampányhangulatnak tudható be, hiszen pályázat útján, több jelentkező közül választott a testület. A szakmai döntés indoka az volt, hogy sok az egy orvosra jutó kártyaszám (beteg - potenciális beteg), illetve vannak olyan városrészek - pl. Ringsted utca, illetve a város északi családi házas övezete - ahol szinte új városrész alakult, kilométernyi távolságban nincs orvosi rendelő. Bár tudom, hogy most már több orvosnak sem tetszik í döntés - az új orvosi rendelőkkel javul a szolgáltatás és megjelent a konkurencia -, de akkor, két éve, a ren- delő-pri- vatizációt megelőzően nem tiltakozott a dók tornőn kívül senki, sem szóban, sem írásban. így vitám nem volt és most sincs az orvosokkal. Továbbra is vallom, hogy szűkös anyagi helyzetünk ellenére egy év alatt soha ennyit nem költöttünk az egészségügyre. Csak a legfontosabbakat emelem ki! A kórháznak közel 70 millió forintot adtunk az átalakulásra, 20 millió forintot meghaladta a 24 órás ügyelet felújítása és eszközbeszerzése, a két új rendelő építése és felszerelése pedig 50 millió forintba került. Tévedés az a megállapítás is, hogy a privatizációból származó bevételből épült a két új orvosi rendelő. A Pesti úti objektum kialakítását egy magánvállalkozó finanszírozta területcsere fejében. Óriásit téved dr. Nagy Éva, amikor arról nyilatkozik, hogy egy-egy orvosnak 10-20 évre 50-60 millió forint kölcsönt kellett felvennie. A valóság ezzel szemben az, hogy az összes rendelő eladásáért 51 millió forintot kapott a város. A rendelők közül a legolcsóbbat 1,7 millió, a legdrágábbat pedig 4,6 millió forintért vette meg a háziorvos. A privatizációt követően - vállalva a felújítást, akadálymentesítést - legfeljebb még pár milliót kell a rendelőkre fordítani. Az orvosokat 8 millió forint hitel felvételéig támogatja az állam, és az OEP-en keresztül teljes egészében átvállalja a törlesztőrészleteket. Ebből látható, hogy a privatizáció során a gyöngyösi háziorvosok nagyon méltányos áron, bruttó 35 százalékon vásárolhatták meg a rendelőt és az eszközöket. így egy 10 millió forintot érő ingatlant és a Emiatt többen csak a várt ösz- szeg felét kapták meg. Azt az épületet, ahol váltott rendelés folyik, az OEP nem ismeri el önálló ingatlanként. Az igazság az, hogy a szerződést az orvosokkal egyeztetve - azok jogi és pénzügyi tanácsadóját is bevonva - alkottuk meg. A társasházak alapító okiratai is úgy készültek el, hogy ott, ahol váltott rendelés működik, önálló albetéteket alakítottak ki, amelyet az OEP-nek el kellene ismernie. Az ilyen rendelőknél - függetlenül az OEP mostani döntésétől - a város hozzájárul a bővítéshez, új helyiségek építéséhez. Ugyancsak cáfolandó az a kijelentés is, hogy a két új orvos ajándékba kapta a rendelőt. Ők nem tulajdonosok, ha privatizálni szeretnék majd pár év múlva, egész biztos, hogy nem ilyen kedvező feltételekkel tehetik majd, hiszen vadonatúj rendelőkről van szó, és megszűnt az OEP ilyen támogatása. Szintén légből kapott az az állítás is, hogy nem a legjobb-leg- olcsóbb árat adó cég építette a Diósmalom úti rendelőt. A valóság az, hogy a város cége, a Városgondozási Rt. közbeszerzési eljárás keretében a legjobb árat adva kapta meg a kivitelezési munkát. hozzá tartozó műszereket 3,5 millió forintból vett meg az orvos, amelyet helyette az állam fizet ki. A cikk és dr. Nagy Éva szerint a gyöngyösi háziorvosok egy része úgy érzi, az új körzetek mellett az is kárt okozott nekik, hogy a vásárláshoz az önkormányzat hibás szerződést írt. Sajnálatos, hogy egykét évvel ezelőtti - akkor lehet, hogy vitatott -, de a lakosság érdekét szolgáló döntés ma a választási kampányban ilyen megvilágításban kerül újra terítékre. Sokadmagammal vallom, hogy Gyöngyösön mind a lakosság, mint pedig az orvosok számára kedvező döntést hozott a testület 2004-ben. Tisztelettel: Hiesz György Emberközpontú, lelkiismeretes gyógyítók Köszönet az egri Markhot Ferenc Kórház II. belgyógyászati osztályán dr. Kovács László főorvosnak, két asszisztensének, Zubor Lászlóné és Gyulai Tamásnénak a közelmúltban kórházi kezelésem során tanúsított odaadó, lelkiismeretes munkájukért Az előzetes vizsgálatok, valamint a kórházi kezelés ideje alatt arról győződtem meg, hogy az orvosok és a munkatársak igen terheltek. Minden ember másképpen viseli a betegséggel járó megpróbáltatást. E hatások az orvosokra és a munkatársaikra is kihatnak. Az emberközpontú szakmai munkát hálás szívvel megköszönve, további sikereket és eredményes gyógyítómunkát kíván: Deáki János Poroszló, Mikszáth u. A betegek emlékeiben ma is él Férjem, dr. Oltványi László, Pétervására I. sz. körzet volt háziorvosa 2006. március 15-én posztumusz Pétervására díszpolgára megtisztelő címben részesült. Többen mondták: nem későn jött ez az elismerés? Én úgy gondolom, azért nem jött későn, mert akire halála után csaknem három évvel is szeretettel emlékeznek, az mégiscsak hagyott valami nyomot maga után. Azt talán sem a betegei, sem a kollégái nem tudják , hogy a „Kiváló Orvos” cím birtokosa is volt, melyben előző munkahelye felterjesztése alapján részesült, tehát szakmailag is elismerték a munkáját. Több évtizeddel ezelőtt éppen a Heves Megyei Hírlap hasábjain az unokánk életét megmentő orvos kollégájáról azt írta, hogy jó orvos csak az lehet, aki jó ember is. Ő is jó ember volt, s amikor még élt és dolgozott, a volt betegei csak sejtették, jóllehet, ma már tudják, hogy számára a hivatása, a betegei voltak az elsők, minden más csak ezután következhetett, a saját egészsége is. Egy pénteki napon befejezte a rendelést, meglátogatta a fekvőbetegeit, majd szombaton és ezt követően már sohasem tudott járni... Köszönöm mindenkinek, aki férjem emlékét megőrizte. dr. Oltványiné dr. Bertus Katalin Pétervására írógépen zongorázók műszerésze Búcsú a régi iparosok szaktekintélyétől Elment a játszótárs, megmérgezték a kedvencet Egy hely, ahol elsők a vendégek Az egri városi uszodánk tövében van egy vendéglátóegység, ami többszöri nekifutásra végre méltó gazdára lelt. Az eddig vendégektől üres helyiséget most valódi vendéglátás tölti ki. Végre egy hely, ahol nem „ciki” egy üdítő mellé beülni. Udvarias, magas szakmai képzettséggel rendelkező személyzet készséges kiszolgálásában lehet részünk. A remek konyha mellé minőségi italok párosulnak, és ha szomorúak lennénk, a tulajdonos vicceivel szórakoztat. Lehet itt találkozni vízipólósokkal, szurkolókkal, vendégjátékosokkal, de egyszerűen csak a barátainkkal is. Török Zsuzsanna (cím a szerk.-ben) „Az írógép a világ legcsodálatosabb szerkezete, ha megfelelő sorrendben ütjük le a billentyűket, Nobel-díjat adnak érte” - véli a szellemes G. B. Shaw. Hordozható univerzális táskaírógépemet még 1962-ben vásároltam. Mi tagadás, még a számítógépek világában is stabilan tűri ujjaim futamait. Hála a segítőkész műszerész tanácsainak és az olykor elvégzett kisebb javításoknak. Legutóbb telefonon hívtam fel a mestert, mert eltörött az egyik betű összekötő karja. - Nem dolgozom már tíz éve, a feleségemet ápolom... - tájékoztatott 60 év boldog házasság után sorsába törődve. Addig szőttük az emlékezés gondolatait, hogy a beszélgetés végén felajánlotta, vigyem el azért hozzá azt a masinát. 2004-et írtunk, az apró termetű, szemüveges, idős szakembertől megtudtam, hogy érgörcsök után nem tanácsos utcára kilépni. Felvillanyozódott, mikor a sápadt lámpafénynél szemügyre vette masinámat, és közölte, másnap mehetek érte. Munka közben szívesen mesélt életéről. Akkor 81 évesen 4 éves koráig mindenre visszaemlékezett. Kétévesen még pólyában, kapáláskor a szülei magukkal vitték a szőlőbe. Beteges kisgyermekként már a halotti ruháját is elkészítették: Leghosszabb ideig, 30 éven át a Finommechanikai Vállalatnál, majd nyugdíjasként az OTP-nél és a bíróságon javította az irodai gépeket. — Mennyivel tartozom? - kérdeztem nagy tisztelettel, amikor újra üzemképessé tette szövegszerkesztőmet. - Semmivel - hangzott a válasz. Ismerős név a Hírlap gyászjelentései között: Kaszás András volt irodagép-műszerész életének 83. évében váratlanul elhunyt. A régi iparosok jeles szaktekintélye ment el. A Népújság hajdan volt több munkatársának évtizedeken át ő orvosolta írógép-zongoráit. A szépíró Pataky Dezső és a többiek az égi szerkesztőségből azóta már biztosan találkoztak odafenn Bandi bácsival... Simon Imre Mese egy kiskutyáról, amely a rózsák bekerített kertjében labdázó gyermekeknek volt a kedvence, játszótársa. De nemcsak a gyerekeknek. Meseállattá varázsolták a gyönyörű kis zsemleszínű kutyuskát. így lett a felnőtt lakótársaknak is nagy kedvence. Csocsóka lett a „beszélő” kutya, hisz ha meglátott egy kedves ismerőst a teraszról, csak mondta a magáét hívogatóan egy bizonyos, általa kifejlesztett kutyanyelven. Nem volt olyan kedvenc felnőtt, aki ezért oda ne jött volna megsimogatni. Akinek ezt ő’ hálás kutyaszempillantásokkal és „kézcsókkal” köszönte meg. Csupán szeretetet ad, és vár minden mozdulatával. Határtalanul hűséges és ragaszkodó. Ez a természete, na meg úgy is nevelte a gazdi néni. Sok türelemmel, fegyelemmel lett 10 évig családtaggá. Naponta többször boldogan sétált a szeretett gazdival. Nagyon okos volt, mindent megértett, meglátott. De most sirató lett a mese vége. Valaki rossz ember mérget szórt ki a fűbe, amerre a sétaút volt, ő ezt megette, és a szörnyű mérgezésbe belepusztult. Siratják a gazdiék, a gyerekek, a jó szomszédok. Jó emberek, vigyázzatok, mert aki az állatokat nem szereti, az nem szereti az embereket sem! Búcsúzunk tőled, szeretett kis Csocsóka, soha nem felejtünk! (név és cím a szerkőben)
