Heves Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 78-100. szám)

2006-04-11 / 85. szám

5 2006. ÁPRILIS 11, KEDD - HEVES MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP i Az ellenfél becsülete akár a szenteltvíz-tartó kortesek és kampányok A régi időkről Mikszáth segítségével: nincs új a választási nap alatt %/m**'-* «S&S Af4X'. Tisztújítás egy korabeli rajzon. A választási praktikák tárháza azóta csak bővült Régen volt választások te­szik tiszteletüket elalvás előtti pillanataimban. Több mint száz év előtti parlamenti tudósítások­ból és országgyűlési kar­colatokból egykori kortes- hadjáratok és szereplőik történeteit olvasom. S nem alszom tőlük valami rosszul. Kovács János ______________ M egint csak az van, ami már volt. A hajnal mindig új, de a nap for­dulóról fordulóra ugyanaz. Mik­száth Kálmán vetette papírra több mint száz éve - megenge­dem - inkább tanulságosan szó­rakoztató, semmint pörölycsap- szerű, mégoly finoman ironikus leírásait s érzékeny jellemzéseit a korabeli politika és társadalom tarka világának. Az egykor volt kép színei azonban mit sem fa­kultak az idővel, hangütésében és karaktereiben megtévesztésig emlékeztet a maira. S nem kell hozzá présbe tenni, erőszakkal a jelenhez idomítani. Feltűnő a ha­sonlóság így is. Tagadni sem ér­demes a kapcsolatot, mert rög­vest kiütközik, akár a félrelépés­ből származó csemete formája a mégoly gyanútlanul ügyefogyott felszarvazott férjnek is. Mikszáth jó ismerője az em­beri léleknek, és hát a politikus is ember. Még ha az állattant meghazudtolva állítják egyesek, hogy egyenesen magától a kro­kodilétól származik is. Ez sza­márság. Mert a politikus egye­nes ágon a választótól szárma­zik, az ő voksai a húsa, vére, szí­ve, mája és idege. De az már igaz, hogy a képviselő leginkább nem kilenc hónap alatt jön a vi­lágra, mint az átlagos embergye­rek, hanem csodagyerekként a kampány néhány röpke hetében, lágy tavaszi napsugaraiban fejlő­dik ki igazán azzá, amivé. Ez evolúciós tünemény. Hanem Mikszáth is megjárta a maga evolúcióját, amíg a kép­viselőház folyosóinak süppedős szőnyegeit bennfentesként kop­tathatta. Kezdte szürke skribler- ként, nyomorgott, hált szemétlá­dában, elvált nőjétől, akit nem akart a nélkülözésbe magával rántani, majd a függetlenségi párti ellenzéki lapok színes tol­lú munkatársa lesz, népszerű és jelentős munkák szerzője. Már­pedig e kettő - a siker és az ér­ték - akkor sem nagyon járt ké­zen fogva. Addig-addig tudósít az országos politika templomá­ból, vagy sokkalta inkább a nemzet színházából, amíg maga is meg nem találta a helyét és szerepét végleg benne - kor­mánypárti képviselőként. Az ál­landó parlamenti zsöllye persze módosítja a nézőpontot is. Azok­ról írt, amivé részben maga is vált. Az úri becsület mellett még betyárbecsület is van a világon. S nem tudni, melyik a szilár­dabb kötelék. Mert hiszen választás előtt „nemcsak a kitanult, ravasz kortesek sietnek kihasználni a leáldozó nap nagyobb melegét (itt éppen az ellenkező áll, mint a természetben), hanem egész vidékek is beletanultak az idők folyásában. Tömegestől jönnek a deputációk az ország vidéke­iről kunyorálni ezt vagy azt. Hi­szen ezek azok a napok, ami­kor a néptől nem lehet megta­gadni semmit, amikor a nép ke­rekedik felül.” Mások becsülete eladó „Az ellenjelölt becsülete olyan most, minta szenteltvíz-tartó: mindenkinek joga van bele­nyúlni Hogy szavazhatnak magok olyan emberre - ma­gyarázza a kortes -, aki már lopott is, aki már börtönben is ült? Annál jobban tudja a sze­gény ember dolgát - feleli ko­nokul a választó... ” A választási praktikák tárháza azóta inkább csak bővült, a korteseszközök tárháza haladt az idővel. Régen kulaccsal, buty- kossal, kettéhasított bankjeggyel olajozták a választói torkokat, a markokat és az elszánást. De a szesz és a bankó ma is élen jár ebben. „Hiszen a korteses­zközök ma már annyifélék, hogy lehetetlen volna elszám­lálni. Vácon szűrt osztogattak egy hatosért, a Mara Lőrinc ke­rületében a takarékpénztári könyvecskék voltak a bolondító csalmatok.„ A bolondító csalmatot mai nevén, választási programnak nevezik, tele is van kábító ideákkal. Hogy a cifra­szűr helyébe mi lépett, azt nem tudom.Talán a még annál is cif­rább szó-túltermelés. De ígéretből akkor és most sem volt hiány, nem akad még a hazának bármely időben oly visszamaradott politikusa, aki ígérni ne bírt volna. Mézet csö­pögtetve az efféle zenékre kiéhe­zett szájtáti tömegnek. „Legpraktikusabbnak bizo­nyult alkotmányos életünkben eddig, ha valami nagy úr a köz­ségeknek ígér benefíciumot, le­gelőt vagy nehány hold erdősé­get.” Manapság van út, közmű, csatorna és munkahely a vatta­cukron. „Hiszen csak ígérni kell, megadni nem.” „A képviselőség utáni haj hú­szat nem csökkent ma sem, még inkább növekedett. Folyt a meggyőző szó a kortesek szá­jából. Muzsikaszó is volt hozzá. A kottára szedett programok­nál semmi sem bírhatott na­gyobb hatással. A civilizáció kezdi eltörölni az ólombotos, pityke-mándlis, tollas kortese­ket.” A civilizáció igen, de hol, milyen messzi van az még. Bo­tos, mándlis, tollas kortes, mu­zsika manapság is akad. Sőt még képernyő is kerül alájuk, fogatolt alkalmatosság helyett. Terelni a választók nyáját, mint puli a barmot. Mert a korteskelléktár bízvást szélesre tárult. Nem egyből vá­laszthat a kampány porondmes­tere, a politikus, képviselő és szószólói. Pedig már Mikszáth is mennyire siratja a személyes jelenlét és jelen idő szavát. „A kortesek most a lapok. Lepedős papirosok hozzák meg a kerüle­tekbe a fölléptetendő jelölt hí­rét, érdemeit. Mennyivel szebb Ágyú, pálinka és voks A legjobb korabeli program­beszédek egyike: „Mikor ezeket a kis ágyúkat elsütik a nagyvendéglő udvarán, akkor jöjjetek oda, akik vá­lasztók vagytok, s minde- nitek ebédet kap és egy fél liter pálinkát. Egyébiránt csak ennyit akartam mon­dani!” volt ezt élőszóval hallani a kor­tesektől.” De vannak örök dolgok, még a szerelemnél is állandóbbak és makacsabbak, ez pedig a válasz­tási kiadvány, a kérészéletű kortesújság. „Tucatszámra in­dulnak meg a lapok most. Mint mikor a legyek éledeznek ta­vasszal. Az ember tűnődik raj­ta: ugyan hol lehettek ezek a té­len? Itt is, ott is fölveti magát egy-egy újság, az ember azt hit­te róla, hogy nem is él már. Ha­nem ilyenkor előjön valami lyukból, mint a vakondok. Hogy ugyan hol tartózkodnak három év alatt ezek az obsitos katonák, melyek most parancsszóra egy­szerre nagy csörtetéssel özön- lik el a vidéket?” Tényleg, hol tartózkodtak? Hát a választási újság oly csodás növény, amely csak négyévente egyszer nyílik mifelénk. Addig a hagymája a földben szunnyad, és átalussza a kemény időket, hogy színesen és hangosan köszöntse a kampány- napfólkeltét. „Végre beállott az arany idő! Nincs többé szegénység Ma­gyarországon.” Hallottak haran­gozni a kampányban régen, mert ez mindig állandó funda­mentuma volt az ígéreteknek, s szilárd igeneket és szavazatokat építettek rá. Most sincs más­ként: a nagy jólétről és a rosszab­bul élésről szóló malter tartja össze a kampány tákolt épületét. Ha ez kihull, megrendül az egész alkotmány. Zajlik a négy­száz méteres licit nyugdíjakkal, adócsökkentési versennyel, csu­pa slágerrel, le nem bukó örök­zölddel, mely gyorsan elfonnyad, ha beköszönt a megvalósulás ideje. Addig újabb s még újabb ígéretmagok hullanak a tikkadt választói talajra, s még nem tud­ni, mely mag hálálja meg magát és fordul termőre, s mely volt csí- rátlan és életképtelen. (Az idézőjeles sorokat sorok Mikszáth Kálmán tollából szár­maznak.) AFS: világnézet-formáló csereprogram diákoknak HEVES MEGYE, EGER Több mint 80 éve, nem sokkal az I. világhábo­rú kitörését követően egy 15 fős, Párizsban élő amerikai fiatalok­ból álló csoport jelentkezett ön­kéntesnek a helyi amerikai kór­háznál mentőszolgálatra. Az Amerikai Harctéri Szolgálat (azaz az American Field Servi­ce - AFS) feladata a sebesültek kimentése volt a frontvonalról. Létszámuk a háború végére meghaladta a 2500-at. A kizáró­lag polgári önkéntesekből álló AFS a II. világháború alatt is je­len volt Európában, de állomá­soztak Szíriában, Észak-Afriká- ban, Indiában és Burmában is. 1945 után az AFS átfogalmazta céljait, s a háborút követő újjá­születés gyorsítására esküdtek fel. Az alapítók abból a meggyő­ződésből indultak ki, hogy ha a jövő generációi együtt tudnak érezni más nemzetekkel, meg­értik a világ kultúráinak sokszí­nűségét. Ennek jegyében 1947-ben elin­dították diákcsere-programjukat: 10 országból - köztük Németor­szágból és Japánból - 51 középis­kolás diákot vittek az Egyesült Ál­lamokba, hogy ott gyűjtsenek ta­pasztalatokat egy esztendőn át. (Azért e generációra esett a vá­lasztás, mert ebben a korban még könnyebben formálható a világ­nézet.) Ma pedig már 52 ország­ban van jelen az AFS. Magyaror­szág 1990 óta vesz részt a prog­ramban: eddig több mint 70 hazai középiskolával alakított ki mun­kakapcsolatot a szervezet, mely­nek révén évente mintegy 50 di­ák érkezik az országba és közel 100 utazik ki. Összesen 11 körzetet hozott létre nálunk az AFS, köztük az egrit, melynek vezetője Borosné Molnár Anikó. Elmondta, a cse­reprogram keretében jelenleg négy külföldi diák tanul Eger­ben, ugyanakkor hat egri fiatal tartózkodik kint valamelyik part­nerország középiskolájában. Szűkebb pátriánkból négy egri oktatási intézmény, a Neumann János, a Dobó István és a Gárdo­nyi Géza gimnáziumok, vala­mint a Kossuth Zsuzsa szakkö­zépiskola vesz részt a program­ban. A külföldi diákok fogadásá­ra még lehet jelentkezni nála (tel.: 30/382-6644). 3®SSSSSSSSS8Sí :: I I I \ I l & j a HEVES"!“HÍRLAP «..rw, irodája van? Nálunk kedvezményes áron hirdetheti meg keddi ingatlanbörzénkben. Amennyiben ajánlatunk felkeltette érdeklődését, keresse ügyfélszolgálati irodáinkat: Eger, Széchenyi út 32. Tel./fax: 36/410-427 Eger, Barkóczy út 7. Tel.: 36/513-627, Fax: 36/513-630 Gyöngyös, partnereink kedvezmenyes áron hirdethetik meg eladásra szánt autójukat, egyéb járművüket szombati járműbörzénkben. Törők Ignác út 8. Tel./fax: 37/311-697 Hatvan, Kossuth tér 23. Tel./fax: 37/341-451 Pétervására, A kedvezményes hirdetéseknél lehetőséget nyújtunk apró-, illetve keretes hirdetések feladására is. Szt. Márton út 67. Tel.: 36/368-765

Next

/
Thumbnails
Contents