Heves Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-04 / 3. szám
HEVES MEGYEI HlRLAP - 2006. JANUÁR 4„ SZERDA PF. 2 3 i m Az örömünnep részesei A Budapest Főváros Önkormányzatának mónosbéli gyermekotthonából az alábbi levelet kaptuk egy örömteli ünnepségük kapcsán: „Évek óta hagyomány, legyen az nemzeti vagy családi ünnep, hogy Mónosbél község lakossága - köztük a településen lévő gyermekotthon lakói - közösen ünnepelnek. Idén is így volt ez, végtelen szeretetben és egyetértésben. A falu apraja-nagyja verses előadással készült, a gyermekotthon lakói zenés-verses műsorral melengették a jelenlévők szívét. Uj résztvevőként - a Heves Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda munkatársai kezdeményezésére - az egri börtönből tíz hölgy is a faluval ünnepelhetett. Ők a színvonalas műsoron túl szaloncukorral is kedveskedtek a gyerekeknek. A Gárdonyi Géza Színház művészeinek előadása tovább színesítette a délutánt. A program részeként Mónosbél, Bélapátfalva polgármesterei, a település címzetes apátja, az egri Bartakovics Béla Művelődési Központ és a mónosbéli gyermekotthon igazgatója együtt gyújtották meg a gyermekotthon növendékei által készített kerámiakoszorún a gyertyát, melyről a láng minden résztvevő gyertyájához eljutott. A gyermekotthon lakóinak festményeiből Mónosbél, Bélapátfalva lakossága és az apát úr is kapott ajándékot, mely a települések és az ott működő otthon közti bensőséges viszonyt tükrözi. ÖRÖMÜNNEP részesei lehettünk, így, csupa nagybetűvel.” Karácsony az otthonban A csányi Idősek Otthonában a karácsonyt egy hosszú ünnepségsorozat előzte meg. December 17-én a hatvani református gyülekezet tartott ünnepi megemlékezést Jelen volt Kim San Tek koreai lelkész a családjával, akik a „Csendes éj” karácsonyi éneket magyarul és koreai nyelven is előadták. A lakókat úrvacsorában részesítették, majd ajándékokkal kedveskedtek. Segítők voltak Boros Tibomé, Bornemissza Jánosné és Ágika. December 19-én a helyi általános iskola tanulói jöttek el hozzánk. December 22- én volt az otthon hivatalos karácsonyi ünnepsége. Két vendég tette az ünnepet még felejthetetlenebbé: Balogh András színművész és Kiss Zoltán zongorista. Meglepetésként az alkalmi nővéri énekkar énekelt karácsonyi dalokat Ezután az ajándékokat kaptuk meg. December 23-án Somodi János kanonok úr ünnepi szentmisét celebrált. Mindenki örömére a karácsony eseményekben gazdagon telt Köszönjük! Juhász Árpád Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Arra biztatjuk olvasóinkat, hogy lehetőség szerint használják a drótpostát is. E-mail címünk: hmhirlap@axels.hu Gondoskodás és szeretet A Heves Megyei Önkormányzat Mátraháza Idősek Otthona lakói nevében szeretném köszönteni nővéreinket, gondozóinkat és az otthon összes dolgozóját. Tőlük csak szeretetet, gondoskodást kapunk. Nagyfokú elhivatottság jellemzi munkájukat, amit száz ember érez éjjel és nappal. Kívánunk nekik még hosszú életet boldogságban, egészségben, hogy nagyon sokáig élvezzük szeretetüket, gondoskodásukat. Ők azok az emberek, akik fáradhatatlanul, szeretettel, megszállottan teszik boldogabbá öreg napjainkat. BrunnerJózsejhé ' Átány: a rossz szellem kísért? Gönczi Mihály átányi polgármester szavaira (HMH, 2005. december 22., Szuromi Rita: Párizs szelleme kísért?) szeretnék reagálni. A polgármester úr szerint „hazánkban az a roma, aki nem tartja be a társadalmi együttélés szabályait, képtelen a többségi társadalomba integrálódni”, továbbá a cigányok „nem dolgoznak, nem tanulnak, a gyerekek utáni segélyből élnek". Gönczi Mihály azt mondja a romákról, hogy „a nyolc általános befejezésére még ösztönzi őket az, hogy a jogosítvány megszerzéséhez ez elengedhetetlen, ám a munkavégzésre már semmi sem motivál. Három gyerek után az asszony főállású anya lehet, biztosított az ingyenes tankönyv, iskolai étkeztetés. Ha a gyerek megnő, azonnal család- alapításba kezd - újabb állami támogatás reményében”. Ezek tehát egy polgármester szavai. Nézzük a tényeket. 1992-ben a cigány népesség becsült száma 390 fő volt Átányban, amely akkor a teljes átányi népesség 25,2 százalékát jelentette (Kertesi- Kézdi: A cigány népesség Magyarországon, 1998.) Átány la- kossága 2003-ban 1711 fővolt, tehát ha a polgármester úr által említett 534 roma lakosról szóló adatot elfogadjuk, a cigány népesség aránya ma körülbelül 31 százalék. Ez igen magas arány, mivel az országos átlag 6-8 százalék körüli. A mai magyar társadalom leghátrányosabb, szociális szempontból legveszélyeztetettebb csoportja a cigányság, amelyet a többségi társadalom széles körű diszkriminációja is sújt A cigányság hátrányos helyzetben van az oktatás, a munkaerőpiac, az egészségügy rendszerében, de mondhatni, az élet minden területén. A polgármester úr „saját gyártmányú” roma definíciója is előítéletekből, általánosításokból táplálkozik. A magyar törvények szerint egyébként az tekinthető romának, aki annak vallja magát Gönczi Mihály amikor jelöltette magát polgármesternek, tudta, hogy Átányban jelentős számú roma lakosság él. Ha felkészült volna választott tisztségére, talán nem nyilatkozna ilyeneket Akkor tudná, hogy a cigányság társadalmi integrációját milyen eszközökkel lehet előmozdítani, és eseüeg mint polgármester, ő is tehetne lépéseket ennek érdekében. Ehelyett, a falu első embereként, az átányi és a teljes magyarországi roma lakosságot megalázó, diszkriminatív kijelentéseket tesz, amelyek visszavetik a cigányság társadalmi integrációjára irányuló törekvéseket. Azért én reménykedem abban, hogy egyre kevesebb ilyen gondolkodású ember és polgármester (!) van az országban. A magyar társadalom józanul gondolkodó többsége elutasítja a romák hátrányos megkülönböztetését. A polgármester úrnak meg kellene találnia azokat az eszközöket, amelyek elősegítik az átányi romák iskolai előmenetelét, javítják munkaerő-piaci esélyeiket, ahelyett, hogy csúsztatásokkal, minden szakmai ismeretet nélkülöző előítéletekkel teli, felelőtlen nyilatkozatokat tesz. Ha Gönczi Mihály polgármester úrnak segítségre van szüksége, keresse meg azokat a szakmai szervezeteket és szakembereket, akik különböző pályázatokkal és erőforrások bevonásával, az övétől eltérő megközelítés alapján tehetnek is valamit az ügy érdekében. Készséggel állnak rendelkezésére. Farkas Zsuzsanna Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványa Magyar Szegénységellenes Hálózat Minden a kampányról szól Javában tart a kampányolás a pártok részéről, semmitől sem riadnak vissza a győzelem érdekében. Állandóan azt hangoztatja az ellenzék, hogy nagyon magas az államháztartási hiány, és mégis mindig ígérgetnek (romák, gaz- ' * dák). Aztán & most itt van az a bizonyos vil- lamosáram- csökkentés, ami nagyon jól hangzik, és nagyon jó lenne, nemcsak 10%-kal, hanem nagyobb arányú csökkentés is, de nem kampánycélból. Akkor kellett volna ezt megtennie az ellenzéknek, amikor ők kormányoztak, de akkor eszük ágában sem volt Vagy itt van a Ferihegyi repülőtér privatizálása, amely rekordáron, közel 500 milliárd Ft-ért kelt el. A Fidesz rögtön kampánycélra használja fel, miszerint elherdálták a repteret Csak azt nem érti az ember, hogy lehet itt elherdálásról beszélni, hiszen a közelmúltban ők csupán 80-100 mil- liárdra becsülték az értékét azt mondják, független a pártoktól az a csoport, amely szorgalmazza azt, Emlékezzünk csak vissza a 2002. évi választások előtti időkre, amikor is olimpiát akartak rendezni 2012-ben. Óriási kampány volt, aztán győzött a józan ész, nem lesz olimpia 2012- ben. A Fidesz pedig veszített a választásokon. Most újfent előálltak az olimpia-rendezéssel. Igaz, most de én úgy gondolom, megint máshonnan fúj az a bizonyos szél. Mindig szerettem a sportot, nagyon boldog lennék, ha olyan helyzetben lenne az ország, hogy megrendezhetne egy olimpiát. Jelenleg azonban úgy gondolom, hogy rendezzük először az ország sorsát, az ellenzék és a mindenkori kormány közötti viszonyt, és utána jöhet az olimpia. 0. János (név és cím a szerk.-ben) Türelmes ápolók Hálás szívvel mondok magam és a családom nevében köszönetét mindazon emberek önzetlen munkájáért, gyógyító tevékenységéért, akik Fülöp András gyógyításában fáradoztak a traumatológiai osztály rövid folyosóján. Nehéz természete ellenére odaadóan gyógyították, ápolták és gondozták. Kívánok valamennyiüknek eredményes, szép új évet! Kuzman Miklósné (cím a szerkőben) Becsületből jeles Karácsony előtt még volt vásárol- nivalóm, amit munka után oldottam meg. Egerben a nagyposta előtt vártam a 37-es buszt, a csomagokat letettem a padra. A válltáskámat mindig kézben hordom. Mikor a járatra felszálltam, rögtön észre is vettem, hogy nincs kézitáska. Benne volt minden igazolvány, lakás és munkahely kulcsa, szemüveg és pénz. Visszamentem, végigrohantam azokat a helyeket, ahol jártam, de sehol nem találtam. Roppant szomorúan, gyalog indultam hazafelé. Otthon már várt a telefon. Veres István a Hell Miksa utcából telefonált: Megtaláltam a táskáját, asz- szonyom! Másnap reggel hiánytalanul megkaptam mindent. Csak két puszival és köszönöm- mel tudtam hálámat kifejezni. Még mindig vannak olyanok, akik tudják, mi a becsület, tisztesség és erkölcs. Köszönöm, Veres István bácsi! V. Sándorné (cím a szerk.-ben) Odaadó gyógyítók Nagyon szerencsések a verpelétiek, mert helyben biztosították számukra a reumatikus vizsgálatot és kezelést. Nagyon nagy dolog, hogy az idősek helyben kapják meg a felírt kezeléseket, nem kell máshová utaznunk. Megköszönjük az önkormányzat vezetőinek, a jegyzőnek, a polgármesternek, a képviselőknek, hogy létrehozták, megteremtették ezt a lehetőséget. Említést érdemel dr. Nagy Márta, az 1. körzet kiváló háziorvosa is, aki végtelen türelemmel, odaadással végzi negyven éve ezen az egy helyen gyógyítómunkáját. Köszönjük Erzsiké és Szilvia ápolónők segítő munkáját is. Tiszta szívből köszönöm a verpeléti egészségügyi központ orvosainak, ápolóinak odaadó gyógyítómunkáját. (név és cím a szerkőben) Megnyugvást leltünk Gondolkozzunk, mielőtt cselekednénk! Megalázó zaklatás vagy rendőri túlkapás egy vizsgált ügy miatt December 2-án (péntek) du. 15 és 16 óra között kaptam egy telefonhívást a 70/3767-198 számról, melyen Simon József jelentkezett be rendőrnyomozóként, és személyesen akart beszélni velem. Apám lakására beszéltük meg a találkozót, mert épp dolgoztam. Perceken belül ott várt egy kék színű Opel Astra, melyből 2 férfi és egy nő szállt ki. Jó magyar zsaruszokás szerint kérni kellett az irataikat, pedig tudomásom szerint név, rang, helyi kapitányság szerinti bemutatkozás ilyen esetekben kötelező. Egy sebtében „kreált” fantomrajz alapján összefüggésbe hoztak egy pénzintézet ellen intézett fegyveres rablással, amely Feldebrőn történt a hét elején. Természetesen apám és a hölgy, akinél dolgoztam, igazolt „alibit”, de ez kevésnek bizonyult. „Véres kardiként hordoztak végig a városon, kedvenc éttermünket is beleértve, ahol ismerőseim is igazoltak. Előtte az öcsémhez mentek a telefonszámomért a helyi könyvtárba, zaklatva ezzel munkáját, kicsalva tőle a telefonszámomat. Mindezzel meg nem elégedve, rólam a saját lakásunkban - mint jogi szakembertől utóbb kiderült: teljesen jogtalanul - fényképeket készítettek sapkában és anélkül, mint a nyúlás viccben! Ezek után megkérdeztem, hogy ki az, aki mindezt kitalálta, illetve ezzel gyanúsít. Kérdéseimre kitérő válaszok érkeztek: egy hölgy, a főnököm, stb., stb. Ez pár év alatt a rendőrség „harmadik mellényúlása" volt. Távozásukkor polgári kötelességünknek tartottuk, hogy szóljunk: az Opeljukon nem világít a jobb hátsó lámpa. Legyintés volt a válasz. Ezek után csupán annyit szeretnék: kérem a T. Rendőrséget, ne zaklassanak, gyanúsítgassanak fölöslegesen, mert nem bűnözésből élek! Tudom, hogy: „Három a magyar igazság, egy a ráadás!” Ezúton hívnám föl a rendőrség és más igazságszolgáltató szervek figyelmét, hogy az úgymond „ráadást” már a jogi képviselőink fogják „exkluzálni” egy „ütőképes” kártérítési per formájában... mint mondjuk Horváth Szilárd a móri ügy kapcsán. 20 milliós igényből 5 milliót ki is fizetett a rendőrség és a magyar államkassza... szóval minden „ballépés” előtt el kellene gondolkodni kicsit... Végül, de nem utolsósorban elmaradt a szlogen: „Jogában áll hallgatni, minden, amit mond, felhasználható...” de senki sem tekinthető bűnösnek a bíróság jogerős ítéletéig. Kérem, ezt szem előtt tartani, a családunk zaklatásával pedig felhagyni. Tisztelettel: Sz. Sz. Hevesen a Remenyik-kastély épületébe, ahol az idősek napközi otthona üzemel, mindig jó érzés bemenni. Ott olyan légkör van, ahol testileg-lelkileg megnyugvást lel az ember. Mindez köszönhető az igazgatónőnek, Sárándi Jánosnénak, aki mindent megtesz, elkövet az idős, betegeskedő emberekért. Előkészítette a karácsony megünneplését munkatársaival együtt. Csodálatos, bensőséges volt az a nap. Köszöntötte meleg szavakkal az ott ipegpihenő időseket az igazgatónő. A római katolikus plébános úr is elmondta a jelentőségét a karácsonynak, hogy álljunk meg a nagy rohanásban, és fogjuk meg egymás kezét a jó és rossz napokban. Főleg, hogy szeressük egymást, emberek. A karácsony a szeretetről szól. Az újtelepi óvodások nagyon míves, szép műsorral ajándékoztak meg minket. A zeneiskola pár növendéke és tanára szintén ünnepi műsort hozott el közénk. Köszönjük mindnyájuknak a sok fáradozást, a szeretetet és a kedves kis ajándékot. Az idősek is szeretettel ajándékozták meg az óvodásokat. Sok szép, régi karácsonyi ének elhangzott, a nagyteremben illatozott a nagy fenyőfa, csillagszórók, gyertyák ontották szikrázó fényüket. Köszönjük, kedves Icuka! Adjon az Isten az életének minden napjára jó egészséget, sok erőt és örömet. Áldja meg az Isten hűséges, jó munkatársait is, mert ők is egytől egyig értünk, idősekért dolgoznak. Bányi Aladamé Heves, Mária út
