Heves Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-12 / 10. szám

5 2006. JANUÁR 12., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP SAJTÓ ES TANULÁS Őszinte gondolatok Szabó Diána Egy nagyon forró nyári napon történt. A buszon ültem, s az ot­tani fülledt meleg mindenkit fá­rasztott. Nehéznek tűnt minden, a levegő nem mozgott a kocsi­ban, és az ülések már-már csíp­ték a hátamon a bőrt. Nekem épp akkor az járt a fe­jemben, hogy minél hamarabb hazaérjek, s mert a forróság el­nyomott: elaludtam. Álmomban mindenféle aznapi dolog kavar­góit a fejemben: a vizsga fojtoga­tó pillanatai, amikor nem jutot­tak eszembe Locke oktatásban elért vívmányai, vagy az, hogy mielőtt elindultam az albérlet­ből, elzártam-e a gázcsapot. Az egyik állomásra értünk épp, mikor felébredtem, s ész­revettem egy öreg házaspárt a fi­ukkal, aki vak volt. Ő az édes­anyjával szállt föl először, majd utána a férfi, aki a jegyeket vet­te meg. A mellettem lévő sorok­ban időközben megüresedett két hely: a mama és a fia oda ül­tek le, mire az apa megérkezett.- Ha gondolod, felállók, ülj le te, vigyázz a gyerekre - ajánlot­ta fel az asszony.- Maradj csak, neked jobb he­lyed van ott - válaszolta a férfi. Elvettem magam mellől a tás­kámat, az ölembe raktam, és rá­mosolyogtam az idős úrra.- Üljön le - mondtam.-i Maradjon csak, jó így - ud- variaskodott, s közben egy bá­tortalan félmosollyal az arcán fürkészett engem.- Önnek tartottam fenn ezt a helyet - válaszoltam alig hall­hatóan.- Köszönöm... - mondta az ember, s könnyek szöktek a sze­mébe. Tényleg neki tartottam fenn. Egy olyan embernek, aki mel­lett nem zavar, hogy összeizza­dunk. Rudi bá1, a hálóőr az aranyért játszik Felszabadító két kerék motorozás Nemcsak a sebesség, a táj is gyönyörködtet A motorozás igazán élvezetes időtöltés, de olykor veszélyes is lehet. Elég egy pillanatnyi figye­lemkiesés, és máris megtörtén­het a baleset. A motorozás élmé­nyeiről a gyöngyössolymosi gé­pész szakembert, Erdész Feren­cet kérdeztem.- Miért éppen a motorozás lett a kedvenc időtöltése?- Ez már fiatalkorom óta így van. Mindig is szerettem a kétke­rekű „jószágokat”. Motorozás közben teljesen felszabadult va­gyok, teljesen elfelejtem a prob­lémáimat. Nem is tudom, mit csi­nálnék, ha nem lenne motorom.- Mikor vette az első motort?- Mint már említettem, ifjúko­rom óta imádom a motorokat, de csak két éve van saját „vasam”. Az első motoromat 2004-ben vet­tem, ami egy Suzuki Intruder volt. Nagyon szerettem, de én még ettől is többre vágytam. Ta­valy eladtam az Intrudert, és vet­tem egy 1100 köbcentis Yamaha Dragstart. Ez a motor egyszerű­en varázslatos. A hangja döbbe­netes, megy, mint az álom, és nem mellékesen nagyon kényel­mes is.- Akkor tehát Ön a sebesség és a száguldás híve?- Ha az lennék, akkor sokkal inkább versenymotort vásárol­tam volna. Nálam nem a Forma-1-gyel kacérkodó óriási végsebesség a nyerő. A maxi­mális sebesség, amivel haladni szoktam, az körülbelül 120-130 kilométer óránként, de ez is csak az erre alkalmas helyeken. Valójában a biztonságos közle­kedés híve vagyok, emellett sze­retek gyönyörködni a táj szép­ségében.- Egyedül szokott motorozni, vagy visz valakit magával?- Egyedül csak ritkábban szoktam motorozni, mert a pá­rom mindig velem tart a hosz- szabb útjaimon. Ezenkívül még rengeteg kíváncsi barátot és is­merőst is nagyon szívesen vi­szek a motoromon. Mindegyi­kük nagyon élvezi, de én mindig azt mondom, annak igazi „feeling”, aki a motort vezeti. Persze az igazi élvezet az, ha egyedül motorozom.- Nem fél attól, hogy egyszer baleset éri?- Soha nem így indulok útnak. Az ember nem gondolhat ilyes­mire útközben, mert akkor biz­tos történik valami baj, és az utat sem tudja élvezni. A baleset elke­rüléséhez figyelmességre, rutin­ra és olykor-olykor szerencsére is szükség van.- Rendszeres résztvevője a motorostalálkozóknak?- Voltam már több motoros­találkozón, de számomra a legér­dekesebb a szegedi volt. A talál­kozó előtt négy-öt nappal már a helyszínen, a sziksósfürdői kem­pingben élvezzük a nyarat. Ed­dig még mindig jól éreztük ma­gunkat. ■ Hegedűs Tamás, 11. B Vak Bottyán János Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola Végy egy jó kapust! Egy kézilab­dacsapat elengedhetetlen eleme egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó hálóőr, aki a kellő időben elég önbizalmat adhat csapatá­nak. Rengetegszer láthattuk már, amint Pálinger Katalin bravúros védései és jó indításai után a mi javunkra dőlt el egy-egy meccs. Az SHS Eger Eszterházy SE ifi csapata jelenleg a bajnok, és ter­mészetesen törekszenek a címük megvédésére. Ebben a siker­ben nagy szere­pe volt a csapat fiatal kapusá­nak, Rutka Pé­ternek is, aki töretlen lelkese­déssel biztatta a fiúkat, ösztönözve őket a lehető legjobb teljesítményre. Rudi bá' - ahogy csapattársai becézik - három éve kezdte el a kézilabdát. Előtte négy évig foci­zott Egerszalókon.- 14 éves lehettem, mikor a Wignerbe jött tanítani Scheili Zsolt és Iványi Bálint, az SHS EGER SE felnőttcsapatának két játékosa. Lementem egyszer edzésre, és azóta itt vagyok - me­sélte a kezdetekről Rutka Péter, akinek az egyik órán nem volt kedve lőni, így beállt a kapuba. Jól ment neki a védés, és mikor a jelenlegi csapatához került, akkor ő maga kérte, hogy kapusként küldjék pályára. Példaképei Valdo Sola és Pálin­ger Katalin, akikben a küzdeni tudást és a felkészültséget tiszte­li. Péter a sport mellett szorgal­masan tanul. A tanulmányait az egri főiskola sportmenedzser és edzői szakán szeretné folytatni.- Minden sportolónak a válo­gatott mez elérése a célja, így ne­kem is - vélekedett jövőbeli terve­iről a fiatalember. Péter csapatának a bajnoki cím megvédése a következő feladata. Az őszi szezont a második helyen zárták, és remélik, sikerül fordí­taniuk, hogy ismét az ő nyakuk­ba kerüljön a legfényesebb érem. ■ Horváth Tímea, 11. B Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Gimnáziuma Rutka Péter Sülve-főve nem veszélyes madárinfluenza Bízzunk az orvostudományban! Gondolom, már sokat olvastatok a madárinflu­enzáról, és egy picit unjá­tok is már ezt a témát. Et­től függetle­nül nem árt tisztában lenni a betegség legfőbb ismérveivel. Valójá­ban ötven olyan madárvírus van, ami kiválthatja ezt a madár­influenzát. Tudtátok, hogy ez a betegség a szárnyasoknál ma­gas lázzal, belső szervi vér­zésekkel, és sajnos, az állat biztos pusztulá­sával jár? Ha ez a járvány valóban elkezdődne, sajnos az összes fertő­zött szárnyas állatot ki kel- k lene irtani, Á hogy a ví­rus ne terjed- i jen to­li v á b b az állatok között, valamint ne­hogy az emberiségre nagy ve­szélyt jelentő influenzajárvány törjön ki. Már volt egy madárinfluenza­járvány 1997-ben, amit sikerült leküzdeni. Ez a vírus ritkán okoz panaszt az embereknek, az em­berről emberre való fertőződése pedig teljesen kizárt. Kivéve ak­kor, ha por formájában beléle­gezzük a szárnyasok ürülékét. Ennek szövődménye lehet az agyvelőgyulladás, amibe a be­tegek egyharmada belehal. Az állatok húsának fogyasztása nem okoz veszélyt, hiszen álta­lában megfőzzük vagy megsüt­jük, ezáltal a magas hőmérsék­let megakadályozza a vírusok szaporodását, és többségüket el is pusztítja. Aki pedig még mindig aggód­na, az gondoljon arra, hogy a XXI. században élünk, ahol az or­vostudomány már elég fejlett, és attól, hogy még esetleg nem talál­ták meg az ellenszert, az nem azt jelenti, hogy nem is fogják. ■ Balázs Krisztina 11. E Szilágyi Erzsébet Gimnázium Hazavágyó országúti vándor kalandos élet Belföld után külföldön próbált szerencsét Interjúmat Ambrus Zoltán gép­kocsivezetővel készítettem, aki kamionosként immár tizenegy éve járja az európai utakat.- Miért ezt a hivatást válasz­totta?- Mechanikai műszerész­technikusként végeztem a Vak Bottyán János Szakközépisko­lában. Szakmámban soha nem dolgoztam. A rendszerváltozás után a vállalat, ahol dolgoztam, megszűnt. Rövid munkanélküli­ség után megpróbálkoztam a nemzetközi árufuvarozással.- A hazai utak szóba sem jöhettek?- Korábban is a kormányke­rék mögött voltam, de csak bel­földön utaztam. Úgy gondoltam, hogy a határon kívüli országokat is szívesen bejárnám.- Hová vezetett az első útja?- Legelőször egy 24 tonnás Rá­ba szerelvénnyel mentem Ukraj­nába, Kijevbe. Az út hosszú és fárasztó volt. Már Ukrajna terü­letén voltunk, amikor egy körfor­galomnál megkérdeztük, hogy merre találjuk a céget, ahová az árut kellett vinni. Az útbaigazítás Ambrus Zoltán szerint a következő körforgalom­nál balra kellett fordulni. Sajnos azt elfelejtették közölni, hogy a két körforgalom között 100 kilo­méter távolság van. Kezdésként ez egy érdekes helyzet volt.- Az ünnepeket mindig csa­ládi körben tudja tölteni?- Sajnos nem mindig sikerül. Volt már rá példa, hogy kará­csonykor nem lehettem a szeret­teimmel. Bécsből kellett árut vin­ni Macedóniába. Már nem dúlt a háború, de még nem volt min­den rendben. Azt ígérték, hogy még az ünnepek előtt visszapa­kolnak az autóra, de nem így lett. A kollégámmal csak később szembesültünk azzal a ténnyel, hogy kint kell töltenünk a kará­csonyt. A feleségünkön kívül két gyermek is várt itthon mindket­tőnket Szilveszterre azért sikere­sen hazaértünk.- A tavalyi karácsony jobban sikerült?- Legutoljára valóban sikerült itthon lennem. Éppen gyertya- gyújtásra értem haza, és még el sem égtek a gyertyák, amikor már indulnom is kellett Németor­szágba.- Úgy gondolom, az ország­utak vándorának, no és per­sze a családjának sem lehet könnyű ez az életforma. Sok fiatal vágyik arra, hogy ka- mionos legyen, mert azt gon­dolják, sok szép országba el­juthatnának.- Ez csak részben igaz, mivel nem minden országban jut idő arra, hogy megnézzük a legneve­zetesebb helyeket. ■ Ambrus Zoltán Tamás, 11. B Vak Bottyán János Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola

Next

/
Thumbnails
Contents