Heves Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-14 / 292. szám
PF. 2 3 .. : _______________________ HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 14.. SZERDA N agy ünnepre készülődve Minden évszaknak vannak ünnepei, a télnek a gyönyörű karácsony. Az örök szimbólum a Jézuska születése. Megújulás, szeretet, öröm, békesség. Eszembe jutnak gyermekkori emlékeim. Mennyire vártuk a Jézuska születését, a családi összejöveteleket, a fenyőfa díszítését. Egyszerű kis ajándékok kerültek a fa alá. Mi gyerekek csillogó szemekkel bontogattuk a kis csomagokat, de boldogok voltunk. Békesség, szeretet vett körül bennünket. Rokonoknak, szomszédoknak örültünk. Emlékeim szerint sajnos akkor is valahol mindig voltak háborúk, de karácsonyra, a szeretet ünnepére békeszünetet tartottak. Ma ebben a rohanó világban jut-e idő egymás köszöntésére, a szeretetre? Az emberiségnek békére, szeretetre van szüksége. Készüljünk hát most is békességgel, szeretettel a Jézuska születésére. Óvjuk, szeressük családjainkat, embertársainkat, fogjuk egymás kezét, úgy várjuk a gyönyörű ünnepet, a karácsonyt. Békés, boldog, szeretetteljes ünnepeket kívánok mindenkinek. Halászáé Miczki Mária Rózsaszentmárton Örömteli tánctanulás Az alapítványi néptánciskola méltó otthont kapott ebben az évben a volt egri 3. sz. általános iskola épületében. A nyári szünetben a támogatók, szülők és pedagógusok önzetlen munkájával megújult az új „otthon”, ahol szeptemberben elkezdődtek az iskolai órák. A néptánc testet-lel- ketpezsdítő hatásában nemcsak a gyermekek részesülhetnek, hanem a szülők, nagyszülők is. Minden hétfőn és kedden este ó órától 8 óráig tart a szülők néptáncoktatása, mely nagy lelkesedésre talált a felnőttek körében. Heti rendszerességgel részesülünk a népi kultúra eme arany ágának megismerésében, megtanulásában, gyakorlásában. A fizikai elfáradást feledteti a közös táncban talált öröm, a közös mozgás, nemzeti kultúránk mélyebb megismerése. A tánctanulás mellett egymás megismerésére és gondolatcserére is van lehetőség. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szeretne jó hangulatú, baráti jellegű társaságban énekelni, táncolni, mozogni, miközben ismereteket szerezhet a népzene és a néptánc terén. A felnőtt tanulók lelkesedésénél csak Németh Erzsébet tanárnő lelkesedése nagyobb, fáradságot nem ismerve, őszinte örömmel tanít bennünket. (név és cím a szerk.-ben) Kampányfogás vagy más? Örömmel olvastam lapjuk hasábjain dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) országgyűlési képviselő kezdeményezését, hogy módosító javaslatokat nyújt be hazánk jövő évi költségvetéséhez Heves megye egészét érintően „Heves megye 10 millárd+” címmel. A felsorolt javaslatok mindegyike fontos, de ami az egész megyét átfogóan érinti, az a közúthálózat fejlesztése. Verpeléten és vonzáskörzetében ez különösen súlyos probléma. A gondot csak tetézi a 30-40 tonnás, túlsúlyos kőszállító kamionok Tarna-völgyében történő közlekedése, mivel ezek az utak 20 tonnás terhelésre lettek tervezve és kivitelezve. Arról nem is beszélve, hogy a Tarnaszentmária-Egerszólát közötti útszakasz megépítése szintén kampányígéret volt 2002-ben. Sajnos az elmúlt időszakban nemhogy fejlesztésre, de karbantartásra és állagmegóvásra is alig jutott pénz nemcsak a megyében, hanem országosan is. Nem csoda, hogy közútjaink ilyen siralmas állapotban vannak. Talán nem meglepő, hogy nem egy baleset közvetlen, vagy közvetett oka az útburkolat kifogásolható állapota, a gördös-kátyús, normális közlekedésre alkalmatlan útszakaszok száma. A gépjárművekben felmerülő károkról nem is beszélve. Egyik számukban szomorúan olvastam, hogy a kormánypárti képviselők kampánycélt szolgáló, komolytalan javaslatnak titulálják a felvetést. Ezek szerint az emberek javaslata, véleménye kampánycélt szolgál? Vagy nincs rá fedezet? Pedig lenne honnan átcsoportosítani a pénzt most is. K. Lajos Verpelét (cím a szerk.-ben) Egy tanóra margójára Ebben az évben kaptam meg az aranydiplomámat, mely nem érdem szerint jár, hanem azért, mert 50 évvel ezelőtt kezdtem választott hivatásomat a pedagógusi pályán. Tele lelkesedéssel és tervekkel. Amint a kezemben fogtam, az elmúlt 50 évre gondoltam, hogy az elhatározásaimat sikerült-e megvalósítani. Az életutam hol kaviccsal, hol arannyal volt kirakva. A kaviccsal kirakott utat az életemben a nehézségek, majd annak következményeként a betegségem okozták. Aranyra pedig tanítványaim cserélték ki, mivel nagyon szerettem a gyerekeket, azért is választottam ezt a hivatást. Ők segítettek át egy-egy nagy nehézségen. Az volt a legborzasztóbb, amikor abba kellett hagyni a tanítást, mivel a gyerekeket nagyon szerettem, és ezt ők is érezték. Ezen tűnődtem, amikor megszólalt a telefon, és egykori diákom, Kiss Zoltán - akinek azonnal megismertem a hangját -, a következőket mondta: Tanárnő, szeretnénk felkérni egy rendkívüli osztályfőnöki óra megtartására, mivel eszünkbe jutott, hogy idén veheti át aranydiplomáját, és mi ezt szeretnénk megünnepelni. Az osztályfőnöki órát az 5. Számú Általános Iskolában, volt tantermünkben szervezték meg. A hajdani diákok a többi volt tanárukat is felkeresték és meghívták. Az iskola elé érve jöttek sorban: Pénzes Nándor, Molnár Tibor, Füzér Adrienn, Kovács Erika, Gudmon Ferenc, Balogh Andrea, Pangl Jóska, Baranyi Zoltán, Tóth Béla, Gábor Béla, Nosza Vilmos, Kapuszta Misi. Az osztályban a jelentés után kiderült: a lányok közül többen hiányoznak, mivel ők anyák és feleségek, valószínűleg nem tudták szabaddá tenni magukat. Ezt követte a jelenlévő tanárok - Liktor Pálné, Máté Istvánná, Réz Ferenc, Monori Géza és személyem - köszöntése. Később mindenki elmesélte, hogyan alakult a sorsa. A jelenlévők közül az élet iskoláját is eddig sikeresen végigjárták. A beszámoló után elmentünk egy kis hangulatos étterembe Hortra, ünnepi vacsorára. A pezsgőbontás után a jelenlévők szinte újra a régi osztállyá váltak. Megkezdődött a hangulatos beszélgetés régi diákélményeikről és a mostani életükről. Elhatározták, hogy továbbra is tartják a kapcsolatot. E sorok leírására is azért fogtam tollat, hogy most én köszönjem meg tanítványaimnak és volt kollégáimnak, hogy segítettek egy újabb aranyrög lerakásához a még hátralévő életutamhoz. Pongrácz Sándorné ny. tanár a volt 8.c. osztályfőnöke Hatvan Gyöngyösi vállalkozók ünnepe December 8-án benépesült a gyöngyösi Orczy u. 3. sz. alatti vállalkozók háza. Ünnepi taggyűlést tartott a Gyöngyös és Vidéke Vállalkozók Egyesülete. A 32 tagot számláló egyesület elnöke és titkára számot adott az elmúlt év munkájáról. Tuza József elnök bevezetője után Matus Miklós titkár elmondta, hogy az elmúlt négy évben egyesületük képes volt megmaradni a változó és nehezedő körülmények között. Az ország kb. 230 hasonló egyesülete közül a megyénkben is talán csak kettő volt képes megmaradni, és céljainak megfelelően funkcionálni. Az egyesület feladatai közé tartozik, hogy az önként jelentkező tagokat segítse eligazodni a vállalkozás indításakor, ingyenes tanácsokat adnak, kedvezményes könyvelést végeznek tagjaiknak, érdek- képviseletet biztosítanak. A vállalkozók háza, melyet 1983-ban adtak át, sok gyöngyösi és környékbeli kisiparos és vállalkozó munkájából és tagdíjából épült fel. Ma már több vállalkozó bérel kisebb-nagyobb területet az épületből. Az egyesület tervei között szerepel, hogy az épületre emeletet építsünk, ahol szolgáltató-, vagy szórakoztató centrumot lehetne kialakítani. Ünnepélyes mozzanata volt az ülésnek, amikor 25 és 40 éygs tagsági viszonyt és munkát ezüstül. aranygyűrűvel tüntette ki az egyesület. A kitüntetettek városunk elismert, köztiszteletben álló vállalkozói: ért. Ezüstgyűrűt 25 éves tagsága és kiemelkedő munkájáért Dózsa Balázs fényképészmester, Dredor Péter fodrászmester, Domoszlai László pékmester, sütőipari szaktanácsadó, és Nagy József lakatosmester vehetett át. A kitüntetések átadását ünnepi disznótoros vacsora követte, mely jó hangulatban, az éjszakai órákban ért véget. A mindennapok kihívásait mesteri módon megoldó vállalkozók mindenki számára pélArany- gyűrűt vehetett át Tuza József kőfaragó mester 40 évi tagsága és munkássága elismerésédát mutatnak kitartásukkal, munkavégzésükkel, az emberekhez való viszonyukkal. Életútjuk a munka becsületéről szól, ami az elmúlt időkben sajnos jelentősen megtépázódott. Hám László Voksvadászat? Mindegy, hogy melyik párt kormányoz. Rólunk, egészségkárosult emberekről mindegyik megfeledkezik. Azt hiszik, hogy mi már nem tömjük az államkasz- szát, ezért nekünk már csak néha adnak valamicske aprópénzt a jövedelmünkhöz. Nekünk nem jár se a 13. havi nyugdíj, se utazási kedvezmény stb. Pedig mi is magyar állampolgárok vagyunk! Jön a 2006-os választás, a mi szavazatunkra is számítanak a pártok (mindegy, hogy melyik). Azt hiszem, hogy ha a mi voksunk nem lesz ott a többivel, kevesebb esélyük lesz bejutni a T. Házba. A munkaközvetítőben is azt mondják, mondjunk le erről a kis pénzről, akkor lehet, hogy tudnak munkát adni. Ez azonban számunkra nem megoldás. K. S., Nagy\'isnyó (név és cím a szerk.-ben) Remek sportnap Nagyrédén tartotta országos sportnapját a M1C-GRAWE biztosító. Az üzletkötők labdarúgás, asztalitenisz és tradicionális íjászat sportágakban tették próbára képességüket, Szélesi János szervezésében. Nők és férfiak vegyes csapatokban küzdöttek. A felsorakozott 60 fő felejthetetlen élményekkel távozott a mátraaljai településről. A búcsúvacsorán Balázs József helyi polgármester mondott köszöntőt, és személyesen mutatta be a környék kitűnő borait. Az eseményhez köthető, hogy dr. Hochmann András, az 1828-ban alapított, grazi székhelyű GRAWE Biztosítótársaság magyarországi leányvállalatának igazgatója továbbra is az Orlovity Lajos vezette MIC Biztosításközvetítő Alkusz Kft. által kívánja értékesíteni a GRAWE termékeit. A sikerkötvényeket forgalmazó cég üzletkötői köszönik a Heves megyében eltöltött csodálatos napot és a pályák, öltözők biztosítását a Nagyrédei Polgármesteri Hivatalnak, illetve a Szőlőskert SC-nek. Sz.J. Levelezőinknek A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. A csodák otthonában Neufeld József; az utolsó mozigépész Kömlőn ma is az emlékek emléke hat a legerősebben Neufeld József amatőr fotós, helytörténész, Kömlő utolsó mozigépésze 38 évig állt a gép mögött és ezalatt sok-sok filmet vetített és nézett. Godó Zsigmond vendéglős megnyitotta mozgóképes vállalkozását és ekkor lépett szolgálatba az akkor már ismert fotós. Hatalmas népszerűséget hoztak, a község kulturális centruma lett. Majd következtek a társadalmi összeütközések, melyek következtében a tulajdonos vállalkozásait megszüntette, így a mozi az akkori Népházba költözött. Művelődési igény jelentkezett, mert Kömlő sosem volt áporodott levegőjű község. Már a felszabadulás előtt is országosan ismert dalárdája volt. A pártok színjátszó csoportokat hoztak létre. Ilyen előzményeket követően nyitotta meg a MOKÉP a kömlői üzemét a községi Népházban. Itt már Neufeld József üzemvezetői beosztást kapott, felesége pedig helyettes és pénztáros lett. Az új és korszerű helyen sikeresen dolgoztak. A 150 férőhelyes, lejtős nézőtéren hetenként két vetítés volt új filmekkel. A fénykor a '60-as évekre esik, amikor a község vezetői új művelődési központ építése mellett döntöttek. A 45 fős tanács lelkesen támogatta a kezdeményezést. A tagok közül rendkívül sokat tettek Bárdoss István, Bessenyei József, Csáti Béla, Csáti Jónás, ifj. Tóth Joachim és e sorok írója, valamint többen mások. A megyei tanács pénzügyi támogatást nyújtott. 1962. augusztus 15-én a kömlői búcsúkor volt az ünnepi átadás. A 300 férőhelyes terem adott otthont a mozinak is. A terem alkalmas lett szélesvásznú filmek vetítésére is. Ez a színvonal ámulatba ejtette a környező községek lakosságát. Maximális anyagi és tárgyi segítséget nyújtott a megyei MOKÉP, melynek akkor már Pók Lajos volt az igazgatója. Neufeld József számos elismerésben részesült, majd külföldi utazás és végül négy évtizedes , kiemelkedő munkájáért megkapta a MOKÉP arany pecsétgyűrűjét. Kellemesen emlékszik a MOKÉP-nél eltöltött évekre. A nyugdíjas mozigépész ma is sikeres helytörténész és mint asztalosmester, töretlen lokálpatrióta módra emlékhelyekhez díszkapukat készít. Szájhagyományok és korabeli dokumentumok alapján kutatja a község újkori történetét. Azt vallja, hogy az „emlékek emléke hat legerősebben”. Neufeld József az idősebb kömlőiek emlékezetében egy letűnt szakma kiváló képviselője. További sikeres munkálkodást, jó egészséget kíván, és szívélyesen üdvözli a Kömlőről elszármazott: M. Szabó Lajos Heves Szeretném tudatni mindenkivel azt a szívet-lelket melengető élményt, amiben nekünk, a nagyfügedi Barátság Nyugdíjasklub tagjainak része volt. December 6-án Mikulás napján egy felejthetetlen napot töltöttünk a zaránki idősek otthonában. Szerettük volna megismerni az ott élő idős embereket, hogyan élnek, és együtt örülni a Mikulásnak. Az otthon egyik lakója Stál Laci bácsi már az érkezésnél várt bennünket az autóbusznál. De az otthon vezetője, Csintalanná Tündiké, a dolgozók és a lakók is nagy szeretettel fogadtak. Ettől kezdve mintha a csodák birodalmában jártunk volna. Előadtuk kis műsorunkat, szerény ajándékot is vittünk, majd elkezdődött az ismerkedés. Vége-hossza nem volt az élményeknek, hiszen szinte minden ember a környékről került az otthonba. Előkerült a harmonika, a hegedű is. Énekeltünk, nem éreztük az idő rohanását. Finom ebéddel kínáltak bennünket. Az otthon vezetője tájékoztatott minket a lakók mindennapi életéről. Mindennapra terveznek elfoglaltságot, hogy a sok idős ember napjait tartalommal töltsék fel. Elmondták, hogy jól érzik magukat, megtalálták az élet értelmét. Vannak gyerekeik, szeretik őket és viszont. Mégis jobb számukra az idősek otthonában. Ezt el is hisszük, hiszen szépek, tágasak a szobák, rengeteg kép, növény díszíti a termeket. Köszönjük, hogy megmutatták, hogyan élnek. Bernáth Illésné Nagyfiged i ( i
