Heves Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-14 / 292. szám

PF. 2 3 .. : _______________________ HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 14.. SZERDA N agy ünnepre készülődve Minden évszaknak vannak ün­nepei, a télnek a gyönyörű kará­csony. Az örök szimbólum a Jé­zuska születése. Megújulás, sze­retet, öröm, békesség. Eszembe jutnak gyermekkori emlékeim. Mennyire vártuk a Jézuska szü­letését, a családi összejövetele­ket, a fenyőfa díszítését. Egysze­rű kis ajándékok kerültek a fa alá. Mi gyerekek csillogó sze­mekkel bontogattuk a kis cso­magokat, de boldogok voltunk. Békesség, szeretet vett körül bennünket. Rokonoknak, szom­szédoknak örültünk. Emlékeim szerint sajnos akkor is valahol mindig voltak háborúk, de kará­csonyra, a szeretet ünnepére bé­keszünetet tartottak. Ma ebben a rohanó világban jut-e idő egy­más köszöntésére, a szeretetre? Az emberiségnek békére, szere­tetre van szüksége. Készüljünk hát most is békességgel, szere­tettel a Jézuska születésére. Óv­juk, szeressük családjainkat, embertársainkat, fogjuk egymás kezét, úgy várjuk a gyönyörű ün­nepet, a karácsonyt. Békés, bol­dog, szeretetteljes ünnepeket kí­vánok mindenkinek. Halászáé Miczki Mária Rózsaszentmárton Örömteli tánctanulás Az alapítványi néptánciskola méltó otthont kapott ebben az év­ben a volt egri 3. sz. általános is­kola épületében. A nyári szünet­ben a támogatók, szülők és peda­gógusok önzetlen munkájával megújult az új „otthon”, ahol szeptemberben elkezdődtek az iskolai órák. A néptánc testet-lel- ketpezsdítő hatásában nemcsak a gyermekek részesülhetnek, ha­nem a szülők, nagyszülők is. Minden hétfőn és kedden este ó órától 8 óráig tart a szülők néptáncoktatása, mely nagy lel­kesedésre talált a felnőttek köré­ben. Heti rendszerességgel ré­szesülünk a népi kultúra eme arany ágának megismerésében, megtanulásában, gyakorlásában. A fizikai elfáradást feledteti a kö­zös táncban talált öröm, a közös mozgás, nemzeti kultúránk mé­lyebb megismerése. A tánctanu­lás mellett egymás megismeré­sére és gondolatcserére is van le­hetőség. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szeretne jó hangula­tú, baráti jellegű társaságban énekelni, táncolni, mozogni, mi­közben ismereteket szerezhet a népzene és a néptánc terén. A felnőtt tanulók lelkesedésénél csak Németh Erzsébet tanárnő lelkesedése nagyobb, fáradságot nem ismerve, őszinte örömmel tanít bennünket. (név és cím a szerk.-ben) Kampányfogás vagy más? Örömmel olvastam lapjuk hasáb­jain dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) or­szággyűlési képviselő kezdemé­nyezését, hogy módosító javasla­tokat nyújt be hazánk jövő évi költségvetéséhez Heves megye egészét érintően „Heves megye 10 millárd+” címmel. A felsorolt javaslatok mindegyike fontos, de ami az egész megyét átfogóan érinti, az a közúthálózat fejleszté­se. Verpeléten és vonzáskörzeté­ben ez különösen súlyos problé­ma. A gondot csak tetézi a 30-40 tonnás, túlsúlyos kőszállító kami­onok Tarna-völgyében történő közlekedése, mivel ezek az utak 20 tonnás terhelésre lettek ter­vezve és kivitelezve. Arról nem is beszélve, hogy a Tarnaszentmária-Egerszólát kö­zötti útszakasz megépítése szin­tén kampányígéret volt 2002-ben. Sajnos az elmúlt időszakban nemhogy fejlesztésre, de karban­tartásra és állagmegóvásra is alig jutott pénz nemcsak a megyében, hanem országosan is. Nem csoda, hogy közútjaink ilyen siralmas állapotban vannak. Talán nem meglepő, hogy nem egy baleset közvetlen, vagy közvetett oka az útburkolat kifogásolható állapo­ta, a gördös-kátyús, normális köz­lekedésre alkalmatlan útszakasz­ok száma. A gépjárművekben fel­merülő károkról nem is beszélve. Egyik számukban szomorúan olvastam, hogy a kormánypárti képviselők kampánycélt szolgá­ló, komolytalan javaslatnak titu­lálják a felvetést. Ezek szerint az emberek javaslata, véleménye kampánycélt szolgál? Vagy nincs rá fedezet? Pedig lenne honnan átcsoportosítani a pénzt most is. K. Lajos Verpelét (cím a szerk.-ben) Egy tanóra margójára Ebben az évben kaptam meg az aranydiplomámat, mely nem ér­dem szerint jár, hanem azért, mert 50 évvel ezelőtt kezdtem vá­lasztott hivatásomat a pedagógu­si pályán. Tele lelkesedéssel és tervekkel. Amint a kezemben fogtam, az elmúlt 50 évre gondoltam, hogy az elhatározásaimat sikerült-e megvalósítani. Az életutam hol kaviccsal, hol arannyal volt kirak­va. A kaviccsal kirakott utat az életemben a nehézségek, majd annak következményeként a be­tegségem okozták. Aranyra pedig tanítványaim cserélték ki, mivel nagyon szerettem a gyerekeket, azért is választottam ezt a hiva­tást. Ők segítettek át egy-egy nagy nehézségen. Az volt a leg­borzasztóbb, amikor abba kellett hagyni a tanítást, mivel a gyere­keket nagyon szerettem, és ezt ők is érezték. Ezen tűnődtem, amikor meg­szólalt a telefon, és egykori diá­kom, Kiss Zoltán - akinek azon­nal megismertem a hangját -, a következőket mondta: Tanárnő, szeretnénk felkérni egy rendkí­vüli osztályfőnöki óra megtartá­sára, mivel eszünkbe jutott, hogy idén veheti át aranydiplomáját, és mi ezt szeretnénk megünne­pelni. Az osztályfőnöki órát az 5. Számú Általános Iskolában, volt tantermünkben szervezték meg. A hajdani diákok a többi volt ta­nárukat is felkeresték és meg­hívták. Az iskola elé érve jöttek sor­ban: Pénzes Nándor, Molnár Ti­bor, Füzér Adrienn, Kovács Eri­ka, Gudmon Ferenc, Balogh And­rea, Pangl Jóska, Baranyi Zoltán, Tóth Béla, Gábor Béla, Nosza Vil­mos, Kapuszta Misi. Az osztály­ban a jelentés után kiderült: a lá­nyok közül többen hiányoznak, mivel ők anyák és feleségek, va­lószínűleg nem tudták szabaddá tenni magukat. Ezt követte a je­lenlévő tanárok - Liktor Pálné, Máté Istvánná, Réz Ferenc, Monori Géza és személyem - kö­szöntése. Később mindenki el­mesélte, hogyan alakult a sorsa. A jelenlévők közül az élet iskolá­ját is eddig sikeresen végigjár­ták. A beszámoló után elmen­tünk egy kis hangulatos étterem­be Hortra, ünnepi vacsorára. A pezsgőbontás után a jelenlévők szinte újra a régi osztállyá vál­tak. Megkezdődött a hangulatos beszélgetés régi diákélményeik­ről és a mostani életükről. Elha­tározták, hogy továbbra is tart­ják a kapcsolatot. E sorok leírására is azért fog­tam tollat, hogy most én köszön­jem meg tanítványaimnak és volt kollégáimnak, hogy segítettek egy újabb aranyrög lerakásához a még hátralévő életutamhoz. Pongrácz Sándorné ny. tanár a volt 8.c. osztályfőnöke Hatvan Gyöngyösi vállalkozók ünnepe December 8-án benépesült a gyöngyösi Orczy u. 3. sz. alatti vállalkozók háza. Ünnepi taggyű­lést tartott a Gyöngyös és Vidéke Vállalkozók Egyesülete. A 32 ta­got számláló egyesület elnöke és titkára számot adott az elmúlt év munkájáról. Tuza József elnök be­vezetője után Matus Miklós tit­kár elmondta, hogy az elmúlt négy évben egyesületük képes volt megmaradni a változó és ne­hezedő körülmények között. Az ország kb. 230 hasonló egyesülete közül a megyénkben is talán csak kettő volt képes megmaradni, és céljainak meg­felelően funkcionálni. Az egyesület fel­adatai közé tar­tozik, hogy az önként jelent­kező tagokat segítse eliga­zodni a vál­lalkozás in­dításakor, ingyenes tanácso­kat adnak, kedvezmé­nyes könyvelést vé­geznek tagjaiknak, érdek- képviseletet biztosítanak. A vállalkozók háza, melyet 1983-ban adtak át, sok gyöngyö­si és környékbeli kisiparos és vál­lalkozó munkájából és tagdíjából épült fel. Ma már több vállalkozó bérel kisebb-nagyobb területet az épületből. Az egyesület tervei kö­zött szerepel, hogy az épületre emeletet építsünk, ahol szolgál­tató-, vagy szórakoztató centru­mot lehetne kialakítani. Ünnepélyes mozzanata volt az ülésnek, amikor 25 és 40 éygs tagsági viszonyt és munkát ezüst­ül. aranygyűrűvel tüntette ki az egyesület. A kitüntetettek váro­sunk elismert, köztiszteletben ál­ló vállalkozói: ért. Ezüstgyűrűt 25 éves tagsága és kiemelkedő munkájáért Dózsa Balázs fényképészmester, Dredor Péter fodrászmester, Domoszlai László pékmester, sü­tőipari szaktanácsadó, és Nagy József lakatosmester vehetett át. A kitüntetések átadását ünne­pi disznótoros vacsora követte, mely jó hangulatban, az éjszakai órákban ért véget. A mindennapok kihívá­sait mesteri módon megoldó vállalko­zók mindenki számára pél­Arany- gyűrűt vehetett át Tuza József kőfaragó mester 40 évi tag­sága és munkássága elismerésé­dát mu­tatnak ki­tartásukkal, munkavégzé­sükkel, az emberekhez való viszonyukkal. Életútjuk a munka becsületéről szól, ami az elmúlt időkben sajnos jelentősen megtépázódott. Hám László Voksvadászat? Mindegy, hogy melyik párt kor­mányoz. Rólunk, egészségkáro­sult emberekről mindegyik meg­feledkezik. Azt hiszik, hogy mi már nem tömjük az államkasz- szát, ezért nekünk már csak né­ha adnak valamicske aprópénzt a jövedelmünkhöz. Nekünk nem jár se a 13. havi nyugdíj, se uta­zási kedvezmény stb. Pedig mi is magyar állampolgárok vagyunk! Jön a 2006-os választás, a mi sza­vazatunkra is számítanak a pár­tok (mindegy, hogy melyik). Azt hiszem, hogy ha a mi voksunk nem lesz ott a többivel, kevesebb esélyük lesz bejutni a T. Házba. A munkaközvetítőben is azt mond­ják, mondjunk le erről a kis pénz­ről, akkor lehet, hogy tudnak munkát adni. Ez azonban szá­munkra nem megoldás. K. S., Nagy\'isnyó (név és cím a szerk.-ben) Remek sportnap Nagyrédén tartotta országos sportnapját a M1C-GRAWE bizto­sító. Az üzletkötők labdarúgás, asztalitenisz és tradicionális íjá­szat sportágakban tették próbára képességüket, Szélesi János szer­vezésében. Nők és férfiak vegyes csapatokban küzdöttek. A felso­rakozott 60 fő felejthetetlen élmé­nyekkel távozott a mátraaljai tele­pülésről. A búcsúvacsorán Balázs József helyi polgármester mon­dott köszöntőt, és személyesen mutatta be a környék kitűnő bo­rait. Az eseményhez köthető, hogy dr. Hochmann András, az 1828-ban alapított, grazi székhe­lyű GRAWE Biztosítótársaság magyarországi leányvállalatának igazgatója továbbra is az Orlovity Lajos vezette MIC Biztosításköz­vetítő Alkusz Kft. által kívánja ér­tékesíteni a GRAWE termékeit. A sikerkötvényeket forgalmazó cég üzletkötői köszönik a Heves me­gyében eltöltött csodálatos napot és a pályák, öltözők biztosítását a Nagyrédei Polgármesteri Hivatal­nak, illetve a Szőlőskert SC-nek. Sz.J. Levelezőinknek A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is vár­juk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. A csodák otthonában Neufeld József; az utolsó mozigépész Kömlőn ma is az emlékek emléke hat a legerősebben Neufeld József amatőr fotós, helytörténész, Kömlő utolsó mo­zigépésze 38 évig állt a gép mö­gött és ezalatt sok-sok filmet ve­tített és nézett. Godó Zsigmond vendéglős megnyitotta mozgó­képes vállalkozását és ekkor lé­pett szolgálatba az akkor már is­mert fotós. Hatalmas népszerű­séget hoztak, a község kulturális centruma lett. Majd következtek a társadalmi összeütközések, melyek következtében a tulajdo­nos vállalkozásait megszüntet­te, így a mozi az akkori Népház­ba költözött. Művelődési igény jelentkezett, mert Kömlő sosem volt áporodott levegőjű község. Már a felszabadulás előtt is or­szágosan ismert dalárdája volt. A pártok színjátszó csoportokat hoztak létre. Ilyen előzményeket követően nyitotta meg a MOKÉP a kömlői üzemét a községi Nép­házban. Itt már Neufeld József üzemvezetői beosztást kapott, fe­lesége pedig helyettes és pénztá­ros lett. Az új és korszerű helyen sikeresen dolgoztak. A 150 férő­helyes, lejtős nézőtéren heten­ként két vetítés volt új filmek­kel. A fénykor a '60-as évekre esik, amikor a község vezetői új mű­velődési központ építése mellett döntöttek. A 45 fős tanács lelke­sen támogatta a kezdeménye­zést. A tagok közül rendkívül so­kat tettek Bárdoss István, Besse­nyei József, Csáti Béla, Csáti Jó­nás, ifj. Tóth Joachim és e sorok írója, valamint többen mások. A megyei tanács pénzügyi támo­gatást nyújtott. 1962. augusztus 15-én a kömlői búcsúkor volt az ünnepi átadás. A 300 férőhelyes terem adott otthont a mozinak is. A terem alkalmas lett széles­vásznú filmek vetítésére is. Ez a színvonal ámulatba ejtette a kör­nyező községek lakosságát. Ma­ximális anyagi és tárgyi segítsé­get nyújtott a megyei MOKÉP, melynek akkor már Pók Lajos volt az igazgatója. Neufeld József számos elismerésben részesült, majd külföldi utazás és végül négy évtizedes , kiemelkedő munkájáért megkapta a MOKÉP arany pecsétgyűrűjét. Kelleme­sen emlékszik a MOKÉP-nél el­töltött évekre. A nyugdíjas mozi­gépész ma is sikeres helytörté­nész és mint asztalosmester, tö­retlen lokálpatrióta módra em­lékhelyekhez díszkapukat ké­szít. Szájhagyományok és kora­beli dokumentumok alapján ku­tatja a község újkori történetét. Azt vallja, hogy az „emlékek em­léke hat legerősebben”. Neufeld József az idősebb kömlőiek emlékezetében egy letűnt szakma kiváló képviselő­je. További sikeres munkálko­dást, jó egészséget kíván, és szí­vélyesen üdvözli a Kömlőről el­származott: M. Szabó Lajos Heves Szeretném tudatni mindenkivel azt a szívet-lelket melengető él­ményt, amiben nekünk, a nagyfügedi Barátság Nyugdíjas­klub tagjainak része volt. De­cember 6-án Mikulás napján egy felejthetetlen napot töltöttünk a zaránki idősek otthonában. Sze­rettük volna megismerni az ott élő idős embereket, hogyan él­nek, és együtt örülni a Mikulás­nak. Az otthon egyik lakója Stál Laci bácsi már az érkezésnél várt bennünket az autóbusznál. De az otthon vezetője, Csintalanná Tündiké, a dolgozók és a lakók is nagy szeretettel fo­gadtak. Ettől kezdve mintha a csodák birodalmában jártunk volna. Előadtuk kis műsorunkat, szerény ajándékot is vittünk, majd elkezdődött az ismerkedés. Vége-hossza nem volt az élmé­nyeknek, hiszen szinte minden ember a környékről került az ott­honba. Előkerült a harmonika, a hegedű is. Énekeltünk, nem éreztük az idő rohanását. Finom ebéddel kínáltak bennünket. Az otthon vezetője tájékoztatott minket a lakók mindennapi éle­téről. Mindennapra terveznek elfoglaltságot, hogy a sok idős ember napjait tartalommal tölt­sék fel. Elmondták, hogy jól ér­zik magukat, megtalálták az élet értelmét. Vannak gyerekeik, sze­retik őket és viszont. Mégis jobb számukra az idősek otthonában. Ezt el is hisszük, hiszen szépek, tágasak a szobák, rengeteg kép, növény díszíti a termeket. Kö­szönjük, hogy megmutatták, ho­gyan élnek. Bernáth Illésné Nagyfiged i ( i

Next

/
Thumbnails
Contents