Heves Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-16 / 268. szám

5 2005. NOVEMBER 16.. SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP P P. 2 3 Kolbászt kóstoltunk Az idősek világnapja alkalmából meghívást kapott a Heves Me­gyei Önkormányzat Örökzöld nyugdíjasklubja Békéscsabára. A fogadás után megnéztük Békés­csaba nevezetességeit. A város­néző séta után megkezdődött a megye nyugdíjas-találkozója és kolbászkészítő versenye. Meg­érintett bennünket a közösségi ünnep varázsa, a programok so­kaságát fel sem lehet sorolni. Volt ott ifjúsági ételkészítő verseny, országos terítési verseny, disznó­vágástól a kétszáz asztalon folyó kolbászgyúrásig sok-sok min­den. Igazi fesztiválhangulat volt. Vendéglátóink jócskán belekós­toltattak minket a helyi ízekbe. A csabai kolbászfesztivál azért lett ilyen nagy attrakció, mert egy kö­zösségi szokás, a disznóvágás és a disznótor hagyományában minden enni szerető embert meg tud szólítani. Köszönet a vendég­látó barátainknak mindenért. Forgo ny Ferencné klubvezető Kerülgetik a „fazekat" Befejezettnek látszik a 2006. év­ben esedékes választásokat elő­készítő politikai pártok ádáz küzdelme. A lakosságot és külö­nösen a politika iránt érdeklő­dőket már alaposan felkészítet­ték, melyik párt várható „befutó­nak” és mely személyek fogják önmagukat képviseli a T. Ház­ban. Vitathatatlannak és végle­gesnek tűnik az előkészítési agi­táció befejezése. Miért kell még hónapokig várakoztatni a vá­lasztani kívánó tömeget? Már most is felsorakoztathatok a sza­vazni készülő polgárok. A politi­kai pártok előtt csak az a törek­vés lebeghet, hogy mielőbb meg­közelíthessék a „húsosfazekat”. Majd a választók részéről újra kezdetét veszi a bársonyszékbe huppant képviselők kritizálása, az ellenzék pedig kórusban fúj­ja majd, „azért vagyunk ellen­zékben, hogy semmivel se ért­sünk egyet”. Amennyiben a le­endő kormányzat folytatja a mél­tatlan magatartást, az Ország­ház kapujára nyugodtan tegyék fel a lakatot, és jelezzék az arra tévedt állampolgároknak: a T. Ház technikai okok miatt zárva. B.I. (név és cím a szerk.-ben) A könyvek varázslata Családommal együtt szeptember­ben kilátogattunk az Eger Ünne­pe rendezvényre. A szórakoztató műsorok mellett igazán örültünk a kultúra Bródy Sándor Könyv­tár által képviselt formájának. Az országos Nagy Könyv játék kap­csán irodalmi vetélkedővel vár­ták az érdeklődőket, ahol értékes könyvnyereményekhez lehetett jutni. Egy kisgyermek mámoros izgalmával időztünk a sátor előtt, és nem szégyelltünk többször is játszani, tudásunkat próbára ten­ni. Az elektronikus média uralta világunkban szükség van a könyv, az olvasás értékének hir­detésére. Hiszen a könyv és az ol­vasói képzelet találkozása mé­lyebb, maradandóbb hatást ered­ményez mindenféle mozgókép­nél. Köszönjük a Bródy Sándor Könyvtár dolgozóinak a lehetősé­get, külön köszönet dr. Pataki Miklósnénak az élményért, a já­ték varázsáért. Utassy Beatrix Eger (cím a szerk.-ben) Reménykedés és higiénia Reménykedő érzelmekkel vár­tam az Európai Unióban való be­lépésünket. Reménykedtem, ha lassan is, de sok-sok minden megváltozik körülöttünk. A belé­pés előtt irigykedve hallgattuk, néztük a tudósításokat az uniós országokból: szelektív szemét- gyűjtés, környezetvédelem, higi­énés szabályok rendkívül szigo­rú betartása, csökkent képessé­gűekkel való foglalkozás, oda fi­gyelés, és még számtalan sok­sok dolog. Kétségtelen, hosszú éveknek kell még eltelnie ahhoz, hogy ezek ne csak szabályok, előírások legyenek, hanem ne­künk, itt élőknek is jelentsenek valamit — mégpedig a jót. Naponta vásárolunk, pénzzel fizetünk. Ez természetes dolog. Tudomásom szerint vannak már előírások, amelyek szabályoz­zák az üzletekben az árukkal és a pénzzel való bánást. Mire is gondolok: szeletelik a felvágot­tat, mérik a tőkehúst, adják a pékárut, azzal a kézzel, amivel előttem - ki tudja hányszor - el­vette a pénzt, az üres üveget, megmérte a zöldséget, pakolta a mosóport stb. Ha szóvá teszem, hogy legyen szíves eldobható kesztyűt felvenni, és úgy szele­telni a felvágottat, nem mindig találnak szavaim jó fogadtatásra. De érdekes: előkerül a kesztyű. Lehet, hogy abban a pillanatban ellenőrnek gondolnak? Tényleg: és hol vannak az ellenőrök? VI. (név és cím a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe Az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói le­veleket a lapunkban megjelent írá­sokra, illetve egyéb közéleti kérdé­sekkel kapcsolatosan. Ennek kö­vetkezménye,-hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A boríték­ra írják rá: Pf. 23. Meleg szívvel, józan ésszel... A TV október 25-én sugárzott mű­sorában vigasztaló válasz melen­gette meg szívemet. A Mindentu­dás Egyetemének előadásában John Lukacs történész osztotta meg velünk azt a mélyen emberi világlátást, amelyre mindig nagy szüksége volt, van és lesz a jövőn­kért aggódó halandónak. Mi, Ale­xander Brody társaságában, élő­ben is hallhattuk és láthattuk őt, és köszönet, mert szívügyüknek tekintik Eger város kulturális fel- emelkedését, megvalósult a Mú­zsák ligete, s Bródy szobra mellett Varga Imre újabb alkotásából - példázva a két írócsillag kibékü­lését - már ott díszük Gárdonyi alakja is. Köszönet a városnak a rendezésekért, s a Honyavecz László által írt művészi tartalmú és kiállítású könyvért. Mi a rokonszenves John Lu­kacs egyéniségében? Az, hogy idegenben is hazánkfia maradt. Nem vagdalkózik vele, nem is nevezi meg, de ő még tudja, mi a honvágy és a honszerelem. A megőrzést valló patrióta, aki méltó módon meri hangoztatni a magyar nemzet megmaradásá­ban mindannyiunk sors adta fel­adatait. Azt a világos igazságot, amelybe a magyarok Nagyasszo­nyának a neve is beleragyog. Lé­nyeg a vállalás, az önmagunkkal való szembenézés, s akkor az előre élés, a visszafelé gondolko­dás, a „fából vaskarikák” zűrza­varában eljuthatunk a tisztánlá­tásig. Kár lenne, ha a szellemi porhintések után most a gazda­sági libegés nyomná el azt a nemzetmegtartó öntudatot, szel­lemi értéket, ami a történel­münk során annyi más nációt asszimilált e kis nemzet ege alá. Az ide tartozás jogán meri ki­mondani, hogy jövő létünkért mi magunk vagyunk felelősek, s a kultúra időszakos felbuzdulásai helyett sokkal inkább a kultúra folyamatos őrzése a feladat. A ki­művelt emberfő önmagával szemben is igényesebb, s gyarló vágyak helyett megkísérli a ha­za érdekeit előtérbe helyezni. Meleg szív, józan ész, önérzet, jellem, s az a hazaszeretet, amit ha valaki felismer, tudja, hol a helye, s tehetségét, műveltségét, alkotó erejét felmérve, megfele­lő módon teszi, ami tőle telik: a köteles jót. Nagy Edit Eger (cím a szerk.-ben) ja Szabó Vilmos, a tiltakozó ak­ciókat szervezők egyike. Éppen ezért mást megoldást nem látva, a lakosok képviselői úgy döntöt­tek, hogy egy civil kezdeménye­zés keretében az Alkotmánybí­rósághoz fordulnak, ahol kérni fogják a nyugodt és biztonságos élethez való joguk biztosítását, annak visszaállítását. A bead­ványhoz mellékelik még a tilta­kozó lakosság időközben össze­gyűjtött aláírásait is. Bíz- . nak abban, hogy a közeljövőben ked- vező döntés ^KvíLr születik a ja . * ^ * vukra. jpjHJPpfpVr - A kö­zelmúltban egyeztetésre hívtunk minden illeté­kest - rendőrségi szakembere­ket, önkormányzati képviselő­ket, áruszállítók képviselőit, a követ kitermelő bányák illetéke­seit -, és mit értünk el vele? Semmit — közölte Gulyás Imre, aki szerint a gazdasági érdekek minden más érdeket legyőztek eddig. (Név és cím a szerk.-ben) Megszépült lépcsősor Tudjuk, hogy minden felújítás kellemetlenséggel jár, mégis ne­hezünkre esik a változás, bár tudjuk, hogy minden a jobbítás érdekében történik. Régen jár­tam gyalog Egerben a Bródy Sán­dor utcai és a Domus előtti lép­csőkön - most rávitt a kénysze­rűség, ha busszal kívánok a Fel­sővárosba kimenni. Örömmel ta­pasztaltam, hogy az illetékesek bölcs előrelátással szervezték az útjavítást, először megcsináltat­ták a már nagyon kopott Domus melletti és Bródy Sándor utcai lépcsőlejárókat. így mégis köny- nyebb egy kicsit a közlekedés fi­atalnak, idősnek egyaránt. Ab­ban a reményben, hogy minél hamarabb a Postánál állnak meg a buszok, jó munkát kívánok a dolgozóknak és szervezőknek. Dr. Várady Tiborné Eger, Malomárok u. Emlékezetes este Példaértékű rendezvényt tartott a tarnazsadányi Gyémántkor nyugdíjasklub október 22-én. Az óvodás korosztálytól egé­szen a szépkorúakig mind képvi­seltették magukat, és szórakoz­tatták a hálás közönséget. Tárlat nyílt Mátrainé Már Lívia grafiká­iból. Eddigi munkájáért a klub elnökét köszöntötte a település polgármestere, az önkormányzat nevében kristályvázát adomá­nyozott. Az estébe nyúló közös mulatságon felléptek a Morvái Károly nóta- és dalkör tagjai, Fé­nyes György művészeti vezető, aki egyben nóta- és dalénekes, Horváth Gabriella, Vígh Levente nóta- és dalénekes, Kissné Koz­ma Margit nótaénekes, Laczkó László zongora- és orgonamű­vész. Köszönjük a szép estét! Sánta Ferencné Gyöngyös (cím a szerk.-ben) Gyógyítók Hálás szívvel gondolok dr. Pálin­kás László adjunktus úrra, a Markhot Ferenc Megyei Kórház és Rendelőintézet baleseti sebé­szére, aki tiszteletre méltó szak­tudásával megműtötte a lába­mat, lehetővé tette, hogy ismét munkaképessé válhassak. Köszönöm a nővérek segítsé­gét is. Végtelenül készségesek, barátságosak. Tisztelettel: Tóth Imre Eger, Zellervár u. 3. Hiába volt minden tiltakozás Bár egyre többször adnak han­got nemtetszésüknek a helyi Aldebrő és a Tarnamente utcáin az átdübörgő, követ szállító te­herautók miatt, az illetékes szer­vek ezt mégsem akarják meg­hallani. Hiába volt többszöri fél­pályás útlezárásos demonstrá­ció, házaik ablakai tovább repe­deznek, a kipufogó gáz és a por pedig állandó. Közel négy éve élnek áldatlan állapotok között az aldebrőiek és velük együtt még csaknem nyolc település lakosai, hiszen az autó­pálya-építésekhez szükséges, közeli bányából származó követ a lakott területen szállítják át a túlterhelt, zajos te­hergépkocsik. Emiatt nem le- £ hét pihenni se ' éjjel, se nap- __ pal, se hétvé­gén. A házak állapota pe­dig az évek alatt jelen- t ő s e n megron­gálódott: repedeznek a falak, hullik a vako­lat, törnek az ablakok. Az utcákon a teherautók miatt köz­lekedni már életveszélyes, s ez az állapot legalább ezer család mindennapi életét keseríti meg. Megelégelve a helyzetet, ösz- szefogtak az érintett falvak - többek között Aldebrő, Feldebrő, Tófalu és Recsk - bátrabb embe­rei, és panasszal éltek a polgár- mesteri hivataloknál, az útügyi hatóságoknál, a rendőrségnél, a megyei közgyűlésnél, ám ered­ménytelenül. Az elmúlt hetek­ben már négy félpályás útlezá­rást is rendeztek tiltakozásul. Az önkormányzati képviselők pe­dig azt állítják, végigjárták ugyanezeket a fórumokat, de úgy tűnik, lehetetlen bármit is változtatni a helyzeten. . Szeretnénk elérni, hogy a kő­szállítást a vasúttal oldják meg az illetékesek, hiszen évekkel ez­előtt éppen ezért újították fel és erősítették meg a Kál-Kisterenye vasút­vonalat, de valahogy mégis ma­radtak a többtonnás kamionok, amelyek a mi falvainkon keresz­tül száguldanak át. Senki nem érti, miért nem vasúton történik a szállítás, hiszen a MÁV anya­gi gondjain is segítene - mond­Ez már egy kissé sok Dicséretet érdemel a Volán-alkalmazott Ezúton is szeretnék köszönetét mondani az Agria Volán Rt. al­kalmazottjának, Besenyei Imré­nek, aki becsülettel visszaszolgál­tatta tulajdonunkat. Ez év októ­ber 30-án Eger buszmegállójához kísértem a páromat, ahol elvesz­tettem kézitáskámat, melyben je­lentős mennyiségű készpénz, mobiltelefon, bankkártyák és ék­szer volt. Szálláshelyemre vissza­térve vettem észre, hogy baj van. Mivel párom nem fért fel a buda­pesti menetrendszerű járatra, ketten mentünk vissza a pályaud­varra megkeresni a táskát. Csak abban bíztunk, hogy legalább az iratokat megtaláljuk. Mivel csak pihenni utaztunk Egerbe, így senkit nem ismertünk. El nem mondhatjuk, mit éltünk át pénz és iratok nélkül, két kisgyermek­kel. Párom folyamatosan hívta a telefonomat, mely csak csengett. És egyszer csak beleszólt valaki: halló, tessék! Nem hittünk a fü­lünknek, de igaz volt. A rövidke párbeszédből kiderült, hogy érté­keink megkerültek. Nem hittük el, hogy ilyen ember létezik. Bi­zony létezik, és az Önök dolgozó­ja. Besenyei Imre hiánytalanul szolgáltatta vissza tulajdonain­kat, így nem csak szép látképet, hanem feledhetetlen emléket is hoztunk magunkkal Budapestre. Gyermekeink és a magunk nevé­ben is köszönjük, kedves Imre! Homoki Eszter és családja Budapest, Rózsahegy u. Amit a jelenlegi ellenzék csinál, az már sok. Igaz, Gyurcsány sze­mélyében meglett az igazi ellen­fele Orbán Viktornak, ezért mos­tanában ő lett a célpontja a sár­dobálásnak. Gyurcsány múltbe­li szerepvállalását bolygatják, amikor is KISZ-titkárként tevé­kenykedett. Úgy tűnik, hogy 0. V. vissza akarja hozni az egypárt- rendszert, a cél érdekében min­den pártot be akar darálni, hata­lomra akar kerülni, és ott is akar maradni örökre. Azt hiszem, ez már lassan a Fidesznek is árt. Úgy gyanítom, nagyon sok fideszes is tisztséget töltött be az egykori KISZ-szervezetekben, sőt szüleik akár még párttitkár­ként is tevékenykedhettek. Sze­rintem már az ország lakosságá­nak többsége unja, hogy a média állandóan az oda-vissza rágalma­zásokkal van tele. A képviselők idejének nagy részét ez köti le. A múlttal kevesebbet kellene fog­lalkozni, illene már végre a jelen­re koncentrálni, és az ország sor­sával, felemelkedésével törődni. Még egy megjegyzés: amit az euró bevezetésével művelnek, az már nevetséges. A Jegybank elnö­ke pár héttel ezelőtt még azt mond­ta, 2010-re nem lehet bevezetni az eurót, mert a kormány akkorra tervezi. Aztán Orbán Viktor 2013- at emlegetett. Jelenleg pedig a Fi­desz gazdasági szakértője 2009- re akarja bevezetni. Ez már telje­sen érthetetlen, gondolom, még a fideszes szavazóknak is. Vagyis teljesen butának nézik a választó- polgárokat. Hol van a szakértelem, amit a Fidesz képzel magáról? O.I. (név és cím a szerk.-ben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents