Heves Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-09 / 262. szám
PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. NOVEMBER 9.. SZERDA Köszönet A Hospice világnap alkalmából október 14-én 16.30-kor a Barátok templomában a Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet Hospice részlegének javára jótékonysági estet tartottak. A szervezők ezúton köszönik Réti Árpád színművésznek, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Kamarazenekarának Gulyásné Székely Éva, az Agria Vegyeskarnak Dudás Anna vezetésével a színvonalas közreműködést és a program megvalósításához nyújtott segítséget a Barátok temploma plébánosának. Külön köszönik az egyéni adományozóknak és a Tom Controll {- takarítószolgálat - nagyobb [ összegű helyszínen történő fel- | ajánlását, mely összeggel hozzá- | járultak a fekvőbetegek színvonalasabb ellátásához a kórház Hospice részlegén. Idősbarát ünnep Az idősek hónapja záró akkordjaként október 28-án vacsorával egybekötött műsoros estre kaptunk meghívást Kompolt község polgármesterétől. A meghívottakat Balázs Zoltán Polgármester Úr személyesen fogadta, aki nemrég vette át a Parlamentben az Idősbarát Önkormányzat díjat. A vacsorát követően Korózs Lajos politikai államtitkár köszöntötte az egybegyűlteket, egy- | ben tájékoztatást tartott az időse- | két érintő nyugdíjrendszer változásáról. Ezt követően a Polgár- mester Úr - fiatal kora ellenére- igen szívmelengetően szólt az idősekhez. Köszöntötte a jelen lévők között helyet foglaló Kiss Sándornét, a falu legidősebb lakóját, aki betöltötte 97. életévét. Az ünnepség legmeghatóbb pillanata volt, amikor a polgármester személyesen mondott köszönetét édesapjának a támogatásáért. Baráth Zoltán méltán érdemelte ki a megtisztelő címet, s ezt ezen az estén is bebizonyította. A nyugdíjas-találkozón Tihanyi Tóth Csaba operett-társulata adott nagyon színvonalas műsort. Kompolt község idős lakói köszönik ezt a szép estét! Nagy Imréné nyugdíjas klubtag Gyógyítók Ezúton szeretném megköszönni dr. Halmos főorvos úrnak, Kenyeres és Szakács doktornőknek, az egri kórház krónikus belosztály orvosainak, ápolóinak odaadó, lelkiismeretes munkájukat, mellyel édesanyámat, Bata Lajosnét ápolták, gondozták. (név és cím a szerkőben) Városi autósztrádán a jövőbe Értik-e vajon ma az egriek az idők szavát? Elkészült az egri Alma- gyar-Merengő városrész általános rendezési tervének módosító javaslata. Eger város közgyűlése legutóbbi ülésén első olvasatban tárgyalták a képviselők. A város lakossága akkor a tv-közvetítésből szerezhetett tudomást erről. A meglepő ebben az, hogy ez a módosítás oly mértékben érinti a jelenlegi joghatályos rendezési tervet (sok-sok egri polgár ennek alapján szerzett jogát), hogy az előkészítés során a nyilvánosság biztosítására is szükség lett volna. Felmerülhet az ilyen esetekre vonatkozó jogszabályi előírások (környezettanulmány, hatásvizsgálat) betartásának kérdése is. Ha mindez nem így van, akkor is egy ilyen, egész várost érintő ügyben elvárható a vélemény meghallgatása vagy a tájékoztatás szükségessége. Avagy ezeknek eleget tesz a bizonyos 15 napos rendelettervezet-kifüggesztés?! Ezekkel a megjegyzésekkel kezdődött az a spontán lakossági fórum október 27-én 19 órakor, amelyen 80-100 fő (egyszerű szájról-szájra járó értesítéssel) gyűlt össze, mert tájékozatlanok, mert a hiányos ismereteik alapján is van javaslatuk (véleményük), mert a tervezett módosítások sértik eddig megszerzett jogaikat, vagy egyszerűen aggódnak a város jövőjéért Láttál a tv-ben, hogy a szavazógomb megnyomásával döntöttek: 10, 14 vagy 16 méteres legyen az út! Ennyi az egész? Ilyen egyszerű? Vajon számoltak-e azzal, hogy mit jelent ez sok embernek, mi van, mi lesz ezen számok következménye a tulajdonaikat, értékeiket, egzisztenciájukat érintő igazgatási, jogi aktusoknak? Talán az információk hiánya miatt a tervezett módosítások mögött nem elsősorban szakmai, inkább politikai és befolyással bírók érdekérvényesítő törekvését tartják meghatározónak. De ne foglalkozzunk a nem bizonyítható, nem tisztázható feltételezésekkel, hiszen a sok-sok egyéni megközelítés, részletkérdés nehezen kezelhető egy ilyen, jövőt meghatározó tervezés során. Van azonban egy közös és generális várospolitikai ügy: ez pedig a zavaros funkciójú és többféle megnevezéssel felruházott, városi (várost) elkerülő keleti út nyomvonala, méretezése. A terv szerint ez az út 30 méter széles szabályozási területen vezetett kétszer kétsávos pályatesttel a szó szoros értelmében belegázol a már beépített és rózsadombi fejlesztéssel illusztrált, jövőben kiépülő városrészek kellős közepébe. Van már egy ilyen „városi autósztrádánk”, amit a köznyelv egyszerűen Vörösmartyként nevez. Ez az út az elmúlt század derekán épült (most a XXI. századot jegyezzük), és már annyi negatív tapasztalatot szolgáltatott, hogy a mai ismeretek és követelmények birtokában nem egy ilyet, hanem csak ehhez hasonlót megépíteni emberiség elleni bűntett. Számtalan hazai település harcol azért, hogy kiszorítsák területükről a már elviselhetetlen monstrumok forgalmát (kamionok), és élhetőbb, egészségesebb feltételeket teremtsenek polgáraiknak. rel keletebbre, a lakóterületek szélére kerülne. Erre jön egy replika: belterületi útként ezt senki nem használná. Erre csak annyit: az autósnak elsősorban az idő a tényező, másodlagos a távolság. A város lakosainak pedig több nyugalmuk, tisztább levegőjük marad. Talán ez sem mellékes! Akik felelősséget éreznek gyermekeik, unokáik sorsáért, egészségéért, nyugalmáért, a jövőben is turisztikai célként prosperáló Egerért, azok a mai problémák rendezésére kell hogy találjanak a jövő számára is elfogadható megoldásokat. Ha a most tervezett nyomvonalon épül meg a második városi autósztrádánk, akkor már nincs remény arra, hogy valaha is legyen egy igazi, a jövő kritikáját is kiálló elkerülő utunk. Most kell megfontolnunk, hogy mit hagyunk örökségül utódainknak: egy jó utat, vagy azt a lehetőséget, hogy demonstrációkkal, útlezárásokkal és némi megvetéssel az elődök „dicső” alkotását minősítsék. Persze, létezne egy olyan alternatíva is, hogy a belvárosi gondok tehermentesítésére a tervezett nyomvona- Ion épüljön Itt Egerben talán nem értjük az idők szavát? Tény, hogy a város észak-déli irányú közlekedése katasztrofális. Persze ez is a jelen szava, ténye, melyet kötelező rendezni. Szabad-e egy katasztrófát úgy elhárítani, hogy ezzel egy másikat készítünk elő? Mi lehet ebben a helyzetben egy jövőbe mutató (mert ugye tervezünk) megoldás? Tervezni kell egy igazi keleti városi elkerülő utat, amely a jelenlegi elképzeléstől néhány kilométeregy kétszer egysávos út (15-20 m szabályozási területen), amely megfelelő forgalmi szabályozással, a környezetet kevésbé megterhelő hatásaival talán elfogadható kompromisszum lehetne. Talán még nem késő, hogy tovább gondolkodjunk a jobb megoldások érdekében. Az említett lakossági fórum egyik résztvevőjeként gondoltam arra, hogy ezen Írásommal a nyilvánosság segítségét kérjem, kérjük közös dolgaink alakításához. Békési József Eger, Rózsa K. u. Micsoda különbség! A múlt évben levelet kaptam a Magyar Autóklub vezetőségétől. Ebben arról értesítettek, hogy arra való tekintettel, hogy harminc éve vagyok a klub tagja, a jövőben tiszteletbeli klubtagnak tekintenek. Ez azt jelenti, hogy ezután nem kell tagsági díjat fizetnem. Ugyanakkor részesülök mindazon jogokban és kedvezményekben, amelyek a rendes klubtagokat megilletik. Karácsony előtt a klub gyöngyösi vezetősége egy találkozóra hívta meg a környéken lakó tiszteletbeli klubtagokat. Ennek keretében megköszönték eddigi ténykedésünket. Tájékoztattak bennünket az autóklub munkájáról, valamint terveiről, és kérték ezzel kapcsolatos véleményeinket és javaslatainkat. Az idén 60 éve annak, hogy szakszervezeti tag lettem. A szakszervezeti bizalmi közölte velem, hogy mostantól a nyugdíjas szakszervezeti tagok tagdíját 125%-kal megemelik, 400 forintról 1000-re. Mivel ez a lépés az inflációt figyelembe véve érthető és indokolt, természetesen kifizettem a megemelt tagdíjat. Sokan azonban ezt nem vállalták, és inkább megszakították több évtizedes szakszervezeti tagságukat. (Lehet, hogy az intézkedésnek éppen ez volt a titkos célja?!) Nemsokára kaptam egy levelet a Mátra Erőmű szakszervezeti bizottságától, melyben hivatalosan igazolták a szakszervezeti tagdíjam befizetését. íme a különbség két szervezetben uralkodó szemlélet között. Vajon nem lenne-e célszerű a szakszervezetben erről kicsit elgondolkodni? Kardos Márton Lőrinci Húszéves a Gárdonyi-díj 1985-öt írtunk, amikor a Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola negyedikesei: Antal Erika, Kovács Tamás, Majláth Mónika, Tóth Györgyi, Törcsvári' Attila először vehették át az iskola dr. Nagy Andorné igazgatónő javaslatára alapított rangos kitüntetését, a Gárdonyi-díjat, amelyet a tanári testület és a diákönkormányzat együttes jóváhagyásával ítélt oda az iskola vezetése. Része volt ez a díj annak a nagyon sokrétű tehetségnövelő pedagógiai programnak, amely meghatározta a Gárdonyi arculatát, és amelynek eredményeképpen országos első helyen állt az intézmény a gimnáziumok és szakközépiskolák együttes kategóriájában sok-sok éven át a felsőoktatási intézményekbe sikerrel felvételizők számát tekintve. Erről a tényről bővebben tájékozódhatunk az iskola 1993-ban megjelent évkönyvében is Sugár István ismert egri szerző dr. Nagy Andorné igazgatónővel készített interjújából. Az iskolai Gárdonyidíj életben maradt, és a mai napig az intézmény legrangosabb elismerése, immár éppen húsz esztendeje. Az igazgatónő nyugdíjba vonulásakor úgy búcsúzott szeretett iskolájától, hogy létrehozta a Gárdonyi Alapítványt, melynek újabb Gárdonyi-díja tovább bővítette a kitüntethető végzős tanulók számát Az alapítvány Gárdonyi-díja tíz évig az iskola falai között működött. A jubilálás alkalmából - olvashattuk a Heves Megyei Hírlapban - e díjat Eger városi szintre emelte az alapító, így a héttagú kuratórium a város valamennyi, érettségi vizsga előtt álló, sikerrel pályázó diákja számára elérhetővé teszi a Gárdonyi Alapítvány Díj elnyerését Az elmúlt három évben az Andrássy Gyula Szakközépiskola, illetve az Angol- kisasszonyok Leánygimnáziuma tanulói részesültek e rangos kitüntetésben. Szőke Ágnes a Gárdonyi Alapítvány Kuratóriumának elnöke Feledtük gondjainkat Vidáman, jó hangulatban telt az idősnapi ünnepség október 11-én a Lajosvárosi Idősek Klubjában. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép-és Mezőgazdasági Iskola 9/B és 12/A osztályos tanulói közül 7 fő adott színvonalas zenés irodalmi összeállítást a megjelent időseknek. Ezután Bíró József szolgáltatta a talp- alávalót, ahol szinte minden idős táncra perdült. Igen jó hangulatban telt el ez a délután, feledtették velünk a gondterhelt napokat, ha csak rövid időre is. A dolgozók vendégül láttak bennünket, és hozzásegítettek ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Köszönet a szervezőknek és a diákoknak a kedves pillanatokért. Bízunk a jövő évi ismétlésben. Téglási Gyula Kisköre Város i Fejlesztéséért 1 Közhasznú Közalapítvány köszöni a személyi jövedelemadó 1 %-ából felajánlott támogatásokat. A befolyt összeget az Alapító Okiratban meghatározott célokra fordítottuk. Adószám: 18575792-1 10 s Számlaszám: 1 11739047-20018085 A Napfényes Óvodákért Alapítvány Eger, Deák F. n. 17. köszönetét mond mindazoknak, akik 2004. évi személyi jövedelemadójuk 1 %-át az alapítvány javára ajánlották fel A befolyt összeget, 160.5Ó3 Ft-ot, az alapító okiratban meghatározott célra ford ítottuk. | Adószám: 191334635-1-10 I A Füzesabonyi Kistérség Többcélú Társulásának Munkaszervezete gazdasági vezető munkatársat keres. Elvárások:- legalább középfokú szakirányú iskolai végzettség- mérlegképes regisztráció- legalább 3 éves költségvetési gyakorlat Előnyt jelent Tatigazd program ismerete. Jelentkezéseket szakmai önéletrajzzal együtt 2005. november 15-ig az alábbi címre várjuk: Füzesabonyi Kistérség Többcélú Társulásának Munkaszervezete 3390 Füzesabony, Rákóczi út 48. Hevesben vagyunk igazán itthon Született pesti vagyok, élek-ha- lok ezért az áldott és elátkozott városért. Miért is ragadtam tollat? - mert pontosan húsz évvel ezelőtt került a kezembe az IBUSZ ajánlata, mely Eger és környékét ajánlotta, közelebbről Felsőtárkányt. Próbáljuk meg, arrafelé — Egerben — gimnazista koromban jártam. S eltelt húsz esztendő, a második városom Eger lett, évente 4-5 alkalommal megyünk, s Felsőtárkányban szállunk meg. Eleinte a Szikla fogadóban, ahol a kedves Piroska néni (aki gondnok volt) mindig nagy szeretettel fogadott. A Szikla átalakításra került, s azóta a Táltos vendégszeretetét élvezzük. S mi a különbség a rohanó, lüktető, egymást taposó pestiek és az egriek, tárkányiak között? Elmondom, de kezdem az elején. Külföldön láttam gyönyörű tájakat, országokat. Viszont hevesebben ver a szívem, ha Heves megye felé veszem az irányt. Párom mindig mondja, megyünk Egerbe kocsit mosatni. Kifogástalan a kiszolgálás az egri MOL-kútnál. S felkanyarodván a várhoz, a lejtőnél lévő lottózóban a hölgy kedvesen mindig ránk sóz egy csomó kaparós sorsjegyet, de a kedvessége mindennél többet ér. S a vár bejáratánál a butikban dolgozó úr türelmesen, kedvesen szolgál ki, elmagyarázza, mi micsoda. Az emberek kedvesen igazítanak útba, s az útkereszteződésekben nem nyüzsög koldusok hada. Szeretünk benneteket, egriek! S Felsőtárkány? A Táltos Hotelben Mester és fiai szinte észrevétlenek, elegánsan szolgálnak ki, profi vendéglátósok. A hely amúgy lenyűgöző a csodálatos ősparkkal. Messze földön híres a Kakukk-kapucsínó, igy kiejtve, leírva. Tele a falu kedves, vendégszerető emberekkel. Öregbítvén a hevesiek jó hírnevét, október 28-30. között három napot töltöttünk párommal Tárkányban. Mindig kedvesen fogadnak, de most óriási meglepetésben volt részünk. Törzsnyaralók lévén kedvességük jeléül a nászutas lakosztályt kaptuk meg. Le voltunk, vagyunk nyűgözve. S még egy fontos momentum. Kedves honfitársaim! Errefelé nincs cunami, nem rabolnak ki, a beígért „luxus” szoba helyett nem csótánytól nyüzsgő szoba vár (ha vár egyáltalán). Nem azt nézik, hogyan vegyék el a pénzünket, nem kell értékeinkért nyugtalankodni. Itt az egri vár, a Bazilika, s a Dobó István tér esti színes kavalkádja vár, melyben órákig el lehet gyönyörködni. S közel Szilvásvárad, Lillafüred, Noszvaj, ahol Csufor Bandi pör- költje világra szóló. Nekünk ez minden külföldi kétes útnál többet jelent, ne is beszéljek a csodálatos gyógyvizekről. Hát ezért járunk mi Egerbe, Felsőtárkányba, és sok más gyönyörű, csodát adó hevesi faluba. Isten áldjon benneteket, jövőre is megyünk, mi Hevesben itthon vagyunk! Farkas Dezső és neje Budapest, Drégely át >
