Heves Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-06 / 234. szám

5 2005. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYE! HÍRLAP OKTÓBER 6. Damjanich János Kiss Ernő Knezlc Károly Láhner György Lázár Vilmos Batthyány Lajos gróf a börtöncellájába becsempészett tőrrel sebezte meg a nyakát, hogy elkerülje az akasztás megaláztatását. „Éljen a hazai” — ezek voltak a miniszterelnök utolsó szavai. A Tűz csiholója Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét. Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb. S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A ßlseges Tűz csiholója. Ady Endre Gróf Leiningen-Westerburg Károly Arad, a magyar Golgota megemlékezés Húsz évvel ezelőtt nem forgathattak a tévéseink Nagysándor József Poeltenberg Ernő Schweidel József „Arad pedig a magyar Gol­gota” — írta Kossuth Lajos, bízva, hogy a szabadság- harc mártírjai hitet és erőt adtak a magyarságnak. Aradon az 1849-ben kivég­zett tábornokok emlékhe­lyén az évfordulókon so­káig nem tehettük le za­vartalanul a virágot. Ki gondolná, hogy Békés me­gye küldöttsége húsz év­vel ezelőtt egy kommuni­kációs bakinak köszönhe­tően koszorúzhatott? Idejár a hazaszeretet, Aggodalom, bánat közepeit! Itt hűti ki forró homlokát, Új harczokra itt készül tovább. A vértanuk szent hamvainál Méltóbb oltárt vájjon hol talál? Panaszait melyik értené? Hűség, ihlet innen száll belé. Honszeretet! ne feledd soha, Merre van a hősök szent pora, Sírd ki magad ott keservesen, Még vigaszt is lelsz a gyászhelyen. Dalmady Győző: Arad Domokos Gergely 1985-ben, a magyar nagykövet­ség többszöri sürgetésére, a ro­mán külügyminisztériumból október 3-án telefonon meg­üzenték, hogy a nagykövetség koszorúzásával egyetértenek, de nem tartják helyénvalónak a Békés megyei küldöttség jelen­létét, mert - mint ahogy Octa- vian Gavri§i magyar referens fo­galmazott - nem irányoztak elő megemlékezést külföldi delegá­ció jelenlétében. 4-én a budapes­ti külügyminisztérium utasítá­sára Hodicska Tibor, a bukaresti nagykövetség ideiglenes ügyvi­vője felkereste a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga egyik osztályvezető-helyette­sét, Nicolae Mihait, a testvérme­gyei kapcsolatok illetékesét, aki azt kérte Hodicskától, hogy tö­rődjenek bele a román álláspont megváltoztathatatlanságába. A történet végül is kedvező irányt vett azzal, hogy Bukarest elutasító álláspontjáról az Arad megyei vezetést „elfelejtették értesíteni”, sőt kiderült, hogy az előzetes megyeközi érintke­zés alapján az aradiak számíta­nak a Békés megyei küldöttség érkezésére. Ennek a „kommu­nikációs bakinak” és az aradi­ak pozitív hozzáállásának kö­szönhetően a koszorúzás gond nélkül zajlott le. Lássuk, mit jelentett Hodicska Tibor ideiglenes ügyvivő 1985. október 16-án - szigorúan titkos minősítésű, 224/Szt./1985. szám alatti jelentésében — Várkonyi Péter külügyminiszter­nek az aradi koszorúzás körül­ményeiről. „A szokásoknak megfelelően az Arad megyei néptanács vb- titkára és a városi néptanács el­Batthyány Lajos lambiztonság nagy erőkkel fi­gyeltette a helyszínt. A nagykövetség képviselőit, illetve a Békés megyei küldött­séget a megyei vezetők, a beta­karítási munkálatokra hivat­kozva - a tavalyi esettől eltérő­en -, nem fogadták, nem került sor közös ebédre sem. Idén nem gördítettek a tava­lyihoz hasonló nehézségeket turistáink beutazása elé, bár többen panaszkodtak a helyszí­nen a személyi motozásra is ki­terjedő vám-ellenőrzésre. Az előző évektől eltérően nem engedélyezték magyar te­levíziós forgatócsoport részvé­telét a koszorúzáson. M. Lazar, az RTV NKO vezetője szerint ez azért volt, mert a koszorúzásról készült külügyi előterjesztés nem irányzott elő semmiféle propagandát. Egyébként későn érkezett az MTV jelzése, mivel 10-12 nap alatt a maguk vonalán - Enache KB-titkárral - jóváhagyathatták volna a saját előterjesztést. A román tömegtájékoztatás - bár ezt az esemény rangja in­dokolná - a korábbiakhoz ha­sonlóan ezúttal sem adott hírt az ünnepségről.” (Magyar Or­szágos Levéltár, a külügymi­nisztérium TÜK-iratai 1985, Románia, XIX-J-1-j, 128. doboz, 004747/6/1985.) Hodicska a jelentést azzal zárta: „Megállapíthatjuk, hogy idén tovább erősödtek az ese­mény szűkítésére irányuló köz­ponti szándékok”. Egy évvel később kiderült, hogy a helyzet csak romlott. Szűts Pál nagykövet a jelenté­sében ezt írta: „Megállapítható, hogy a koszorúzás szűkítését célzó román magatartás ebben az évben erősödött". Gróf Vécsey Károly Csend lett, az idősebb férfiak levették a kalapjukat „Helyi idő szerint már reggel 9- kor több ezres tömeg állta kö­rül az emlékművet. Nem volt zenekar, nem volt hivatalos ün­nepi beszéd, előre kicentizett forgatókönyv, mégis, az emléke­zésre érkezettek fegyelmezetten, néma főhajtással tisztelegtek és helyezték el a kegyelet virá­gait. Pontosan 10 órakor el­csendesedett a tömeg, az idő­sebb férfiak levették a kalapju­kat. A sokaság utat nyitott egy vörös szegfűkkel díszített, vörös és nemzeti színű szalagokkal átkötött koszorúnak. ” (Részlet a Békés Megyei Népújság húsz évvel ezelőtti számából) Török Ignác Aradon tavaly áprilisban leplezték le Zala György alkotását, a tizen­három aradi vértanú emlékét őrző, újraállított Szabadság-szobrot. ső elnökhelyettese egy órával korábban koszorúzott. Az ünnepség időpontjára már számos koszorút, csokrot he­lyeztek el az emlékművön, ezek közül többet a Magyarország különböző részeiből érkezett tu­risták. A vasárnapnak köszön­hetően többen érkeztek Romá­nia távolabbi helységeiből is. A nagykövetség és a Békés me­gyeiek koszorúinak elhelyezé­sekor a tömeg elénekelte a Kos- suth-nótát, majd a Himnuszt. A koszorúzási aktus incidens nél­kül zajlott le, a tömegből sokan piros-fehér-zöld szalagot, illetve kokárdát viseltek. A megyei ál-

Next

/
Thumbnails
Contents