Heves Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-27 / 252. szám

9mm A településről Ludas „őstörténetének” megismerésében sokat se­gítenek a település határá­ból a bányászattal össze­függő ásatások során elő­került leletek. A gazdag anyag állandó kiállításként Detken, az idén megnyitott mú­zeumban tekinthető meg. Ludas első írásos említése 1464-ből származik, ekkor az Aba nemzetségből származó nánai Kompolti-család volt a terület birtokosa. A törökök kétszer pusztították el a települést, amely 1701 óta lakott újra. A Hatvan-Mis­kolc vasútvonal 1870-ben készült el, ez nagyban elősegítette Ludas fejlődését. A kö­vetkező évben posta létesült a faluban. Gróf Bethlen István miniszterelnököt 1926-ban j Ludas díszpolgárává választották. A villanyt 1 1930-ban vezették be a településre, ame­lyet 1950-től önálló tanács igazgatott 1973- ig, amikor a Detki Közös Tanácshoz csatol­ták. Az új vasútállomást 1978-ban adták át, a falu 1991-ben ismét önálló lett. Az alig 900 lelkes településep alsó tagozatos isko­la és óvoda, könyvtár, orvosi rendelő, szoci­ális ellátó hálózat működik. Polgármester: Somlai György Alpolgármester: Horváth László Jegyző: Vargáné Tóth Márta A képviselő-testület tagjai: Baán László, Bencze Tibor, Csató József, Csintalan Antal, Csík Kálmán, Kőművesné Ivony Ildikó, Sike Zoltán. Bizottsági tagok: Szabó Vilmos, Lizák Szabolcs. Látnivalók A későbarokk hom­lokzatú, egyhajós, toronnyal ellátott későbarokk templo­mot Tarródy István kezdte el építtetni, s fia, József fejeztette be. Az 1760-as években épült templomban található a család boltozott kriptája. A templom 2004 óta új ólomüveg ablakokkal ékeskedik, ezek Lan­tos Gyöngyi munkái. A Nepomuki Szent János-szobor ma a temp­lom kertjében áll, eredetileg a detki út és az országút kereszteződésénél vigyázta az uta­zókat, szintén a Tarródyak jóvoltából, 1781- től egészen az új 3-as főút megépítéséig. A Ludas-napokat immár ha­todik esztendeje rendezik meg. A rendezvény egyre színesebb programkínála­tában a színvonalas szóra­koztatás mellett nagy hang­súlyt kap a helybeliek kötődésé­nek erősítése településükhöz. A legifjabbaknak a Ludas Matyi-választás jelent évről évre izgalmat, 2005-ben első al­kalommal egy kislány, Baán Lola (képün­kön) nyerte el a megtisztelő címet. Falu: érzelem és értelem jövőkép A vidéki Magyarország helyét és szerepét át kellene gondolni Kormányoktól függetlenül, a rend­szerváltás óta alulfinanszírozottak az önkormányzatok. Mondhatom úgy is: megszok- tűk már, hogy nincs pénz a fel- w adatokra - mond- *• ja Somlai György . polgármester a ^FCjLzH település gazdái- ÜT JH kodását firtató Somlai György kérdésünkre.- Sokkal veszélyesebb - folytat­ja -, hogy egyes adminisztratív, központosítási törekvések érzé­sem szerint a helyi cselekvés kere­teit korlátozzák.- Ha jól értem, ez nem elsősor­ban finanszírozási ügy.- Minden összefügg a pénzzel. £ többcélú kistérségi társulások „ösztönzése” például mintha a já­rási rendszer „visszacsempészé- sét” sugallná, ami nem feltétlenül szerencsés. Akkor is igaz ez, ha számunkra például a logopédiai szolgálat igénybevételében két­ségkívül előnyös a társulás. Vagy szóljunk az új közigazgatási eljá­rásról szóló törvényről, ami annyi papírmunkát ad az önkormány­zatnak, hogy attól tartok: nem lesz időnk a falu ügyeivel foglal­kozni. Nagyobb településeken le­het, hogy szükséges vagy elkerül­hetetlen az ilyen mértékű bürok­rácia, de egy faluban sokkal sze­mélyesebbek a viszonyok a hiva­tal és a lakosok között, és az em­berek ezt igénylik is.- Mégsem lehet megkülönböztet­ni vidéki és városi közigazgatást, hatósági munkát...- Ilyen megközelítésben nem, ám a „falusi Magyarország” jövő­képét újra kellene gondolni. A ter­mészeti és épített környezet fenn­tartható fejlődése érdekében, és hogy megmaradjanak az emberek vidéken. A zsúfolt nagyvárosokból az emberek nem véletlenül mene­külnek hétvégente, nyaranta vi­dékre. Ám ennek a vidéknek a hét­köznapokon is élnie kell. A falusi turizmus nem az, hogy mindenki csak vendégségbe jár falura. Házi­gazda nélkül ez nem megy. Igenis áldozatokat kellene hozni a vidék javára, és ez sokkal szerteágazóbb terület, mint a mezőgazdaság tá­mogatása. A falusi emberek szá­mára is helyben elérhetővé kell tenni legalább az alapszolgáltatá­sokat. Értem, hogy 15 gyerekkel nem lehet nyolcosztályos iskolát működtetni, de nem értem, hogy miért nem tanulhat meg írni-ol- vasnl, számolni a falujában egy al­sós diák. Milyen kötődése lesz a szülőhelyéhez, ha már hatévesen is csak aludni jár haza?- Már jöttek uniós pénzek, a kö­vetkező fejlesztési időszakban pe­dig „sosem látott méretű összegek érkeznek az országba”. Ez nem szolgálja a vidék fejlesztését?- Nézze: negyed- vagy félévente megkérdezik a mikro- és kistér­ségtől, a régiótól, a társulástól, hogy milyen nagyívű, milliárdos fejlesztéseket szeretnénk megvaló­sítani. Eközben a falvakat az érde­Magyarok védelmezője. A kistelepülé­sek különösen rászorulnának az olta­lomra. (A helybeli Czékmány Frigyesné állíttatta szobor a detki Gáspár Géza keramikusművész munkája.) kelné, hogy lehet-e pályázni útjaik és járdáik építésére, oktatási, kul­turális, sport- vagy más közösségi célokra. Arról nem beszélve: mire- súlyos pénzekért - elkészítettük a terveket a különféle beruházá­sokra, addigra „bezárták a pályá­zati ablakokat”. Szó se róla, most már kész tervekkel várjuk, hogy újra megnyíljanak a pályázati le­hetőségek.- Az évek óta dédelgetett nagy terv az új iskola és kulturális központ megépítése. Mik a kilá­tások?- Másodszor pályáztunk címzett állami támogatásért a 400 milliós beruházáshoz, melyhez 60 millió önrészt vállaltynk. Bízunk ^iker­ben. A létesítmény megteremtené a ma hiányig „közösségi szj'pferet" a településen, az oktatást modern körülmények közé helyezné. A je­lenlegi elavult iskolaépületben nem tudunk eleget tenni a tör­vényben előírtaknak. Egyetlen korszerű létesítmény működtetése kevesebbe is kerülne, mint most a feladatukra alkalmatlan épületek kényszerű üzemeltetése. A négy- osztályos iskola és kulturális köz­pont a falu továbbélésének egyik pillére. Hogy ne csak érzelmi, ha­nem racionális választ is adhas­sunk arra, hogy miért jó ma Luda­son - vagy ha úgy tetszik: - egy kistelepülésen élni. Majdnem mindenük megvan iskola Csupán a falak ereje hiányzik a teljességhez Az oviban 25, az iskolában 37 alsós gyermekkel foglalkozunk, ami a fa­lu lélekszámához mérten nem rossz létszám - mondja Szadváry Ferencné, az általános iskola, s a vele egy intézményként működő óvoda és a könyvtár vezetője. A su­liról szólva úgy fogalmaz: a kis lét­számú csoportok sokkal több egyé­ni foglalkozást tesznek lehetővé, ami pedagógiai szempontból, s így a gyerekek szemszögéből nézve is pozitívum, az intézményben csalá­dias hangulatban folyik a munka. A logopédus mellett idén már fej­lesztő pedagógus is foglalkozik az erre rászoruló gyerekekkel. A tanórai elfoglaltságok mellett nyári bentlakásos és napközis tá­borok, kirándulások, színház-, mo­zi- és múzeumlátogatások szere­pelnek az iskola „kínálatában”, mindezek mellett a mindennapi testmozgás és az egészséges táp­lálkozással kapcsolatos gyakorlati ismeretek is nagy helyet kapnak az oktató-nevelő munkában. Ma­gyarán mindennap van testneve­lés, és gyakorta készülnek vitami- nos, gyümölcsös étkek a csöppsé­geknek, persze az ő közreműködé­sükkel.- Kis iskola lévén jó és élő napi kapcsolatban állunk a szülőkkel, a rendszeres fogadóórákon és szülői értekezleteken túl is. A működé­sünk feltételeire az önkormányzat és a Ludasi Kisiskolásokért Alapít­vány támogatása révén nem pa­naszkodhatunk. A kisebbségi ön- kormányzat is segíti a munkánkat, és pályázatokon is igyekszünk a legkülönfélébb célokra pénzt sze­rezni. Az egyetlen szívfájdalmunk a suli és a könyvtár épületének igen rossz állapota. Reméljük, nem sokáig kell már várni az új is­kolánkra - erősítette meg a falu­ban is általánosnak mondható vé­lekedést az igazgatónő. Nyugdíjasklub: gazdag program kevés pénzből Közös kirándulások, rendszeres klubfoglalkozások, színházlátoga­tás, különféle egészségügyi és életmóddal kapcsolatos előadá­sok, termékbemutatók jellemzik a 2003-ban alakult nyugdíjasklub életét. A szervezet vezetője, Ivony Tiborné szerint olyan programo­kat szerveznek saját maguknak, amelyek révén kiszakadnak a hét­köznapokból, és sokszor hetekre, hónapokra meghatározó élmé­nyekkel gazdagodnak.- Az idén már kirándultunk Gö­döllőn, Egerben, Szilvásváradon a Szalajka-völgyben, és a Mátrában Sástón. A sok látnivaló, az együtt töltött idő, a közös ebédek mind­mind szép emlékkel, kellemes percekkel ajándékozták meg a klubtagokat - mondja a csoport vezetője, hozzátéve: programjaik döntő részét a 17 tag havi százfo­rintos tagdíjából finanszírozzák. Az önkormányzat támogatását a nagyobb kiadásokra fordítják, leg­inkább a gyöngyösi színházláto­gatásokra. Munkában. Ha lenne varázsceruzájuk, megrajzolnák vele az új iskolájukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents