Heves Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-19 / 245. szám

2005. OKTÓBER 19., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 A sajtótájékoztatókról Az utóbbi években megszapo­rodtak a sajtótájékoztatók. Az el­ső érzésünk az öröm érzése: íme a demokrácia, mindenki a köz elé tárhatja gondolatait, már nemcsak a hatalomban lévők igazíthatnak el minket. A soka­dik sajtótájékoztatóról szóló be­számolót olvasva örömünk csök­ken. Ugyanis nem azt kapjuk, amit reméltünk egy sajtótájékoz­tatótól. Mi ugyanis információ­kat vártunk. Ehhez a várakozá­sunkhoz képest mit kapunk az esetek túlnyomó többségében? Egyazon témák unásig ismétlé­sét, máskor azokról a dolgokról „világosítanak” fel minket, ame­lyeket rendszeres újságolvasás útján magunk is régen tudunk. Akkor mi a célja a „politikusa­ink" által tartott sajtótájékozta­tóknak? Attól tartunk, hogy egyetlen igazi cél a saját politikai karrier megtámogatása. Egyfe­lől a fölöttük állóktól jutalom­pontot kapni az aktivitásért, másfelől a választók körében is­mertséget (tv, újságban fénykép) és rokonszervet szerezni (ez utóbbit azzal, hogy mindig azt mondom, amit a „célcsoport” szí­vesen hall). Hogy az egész sze­replésnek van-e valódi értelme, az nem érdekes. Aktív politikusaink azt már tudják, hogy az ellenfelet támad­ni kell. Azt még nem eléggé ta­nulták meg, hogy csak akkor, ha valóban van támadási felület, és az általuk elmondottakat alá is tudják támasztani. Ellenkező esetben egyszerűen közröhej tárgyává válhatnak, s többet ár­tanak, mint használnak maguk­nak és pártjuknak. Amennyiben olyan személyek tesznek szóvá dolgokat, akik maguk is hosszú ideje tehetné­nek a tárgyban valamit (lévén tagjai az ügyben illetékes dön­téshozó testületeknek), akkor je­lentősen megnövelné szereplé­sük hitelességét, ha egyidejűleg a köz elé tárnák dokumentálha­tó próbálkozásaikat, amelyeket a nevezett probléma megoldása érdekében tettek (s az csak azért nem vezetett eredményre, mert esetenként a többség elvetette ja­vaslataikat). így és csakis így lesz hiteles a megszólalás, s lesz esetenként politikai hozadéka is. (A sajtótájékoztatók szakmai el­mozdulásokat nem szoktak eredményezni: a szakmai ügyek előrevitelének nem ez a fóruma.) Bakos László Eger, Makiári út Győzike zebraháton Tombol a Győzike-show, az RTL- Klub valóságkomédiája hétfőn­ként milliókat ültet a képernyők elé. A Romantic együttes front­emberének, s hozzátartozói tör­téneteinek rajongói mellett leg­alább ugyanannyi az elutasítója. Győzike, a roma címlapsztár sze­repelt már valamennyi bulvár- és nem pletyka sajtóban, így nem maradt le a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel (szept. 4.) első oldaláról sem. Győzike vitathatatlanul eredeti egyéni­ség, s ha bohóságait még busá­san meg is fizetik, érthető pörgé­se. Bár lehet, a kamerák kukkolása ellen legjobban és legtöbbször ő maga lázong. Kibo­rítja őt és hozzátartozóit a felhaj­tás. Sírni tudna a fájdalomtól, a rosszindulatú kritikák miatt és az életveszélyes fenyegetésektől. Ezeket leginkább nem is a ma­gyaroktól, hanem a cigányoktól szenvedi el. Bár nem tudok ro­ma-gyökereimről, azért testvér­ként kérdezem: csodálkozol Győzike, hogy a saját fajtád mar beléd a legjobban? Nálunk az emberek nagy része elszegénye­dett, különösen áll ez a romákra. Irritáló egy családi ház áráért, 20 millióért vett full extrás járgá­nyod, s a 40 milliós, Bea asszony­nak ajándékozott sárga autó. A roma sztár is lehet gazdag és si­keres, lassan már az ország ve­zetői is megirigyelhetnék. Mi lenne, ha Győzike a tanzá­niai sárkunyhók kis diákjai kö­zött szétosztott ceruza és csoki helyett máshol is jótékonykod­na? Mondjuk az egyik magyar romaiskola támogatására nyit­ná ki pénztárcáját? Vagy ne lő­jem le a forgatókönyvírók poén­ját? Afrikai kalandjai során ta­gadhatatlanul brillírozott Győzike: zebra-imádatában iga­zán csalódtam volna, ha ott nyomban nem választ magának egyet. A vételárért elő is rántot­ta a 3 ezer dollárt. A nézettségi mutatókat állandóan vizslató kereskedelmi tévések figyelmé­be ajánlom feleségem sóhaját: teremtőm, hát ilyen mélyre tu­dunk süllyedni? Csüggedésre semmi ok, itt a vetélytárs: a Ganxsta Döglégy Zolee nevével fémjelzett Otökör. Hatökör le­szünk, ha nézzük?! Simon Imre Szabályos eljárás a patikában Megdöbbenéssel és értetlenség­gel olvastuk lapjuk október 5-i számának Pf. 23. című rovatá­ban a „Macera a közgyógy- igazolvánnyal” című olvasói le­velet Víghné Nagy Katalin, Mezőtárkány aláírással. Az olvasó kifogásolja, hogy a füzesabonyi Mátyás király Gyógyszertárban a térítésmen­tes gyógyszer kiszolgáltatásá­hoz (közgyógyellátás) kérték a KGY igazolványt. Ezúton közöl­jük, hogy a gyógyszertár helye­sen járt el a vonatkozó jogsza­bályok értelmében, idézzük: „2005. április 1-től a szociális igazgatásról és szociális ellátá­sokról szóló 1993. évi III. tv. 50/A §-a alapján a 28/1993. (II. 17.) sz. kormányrendelet módo­sítása következtében a közgyógyellátásra felírt gyógy­szerek kiváltásakor be kell mu­tatni a jogosultságot igazoló közgyógyellátási igazolványt. Ennek hiányában az így felírt gyógyszer csak általános táradalombiztosítási támoga­tással adható ki.” A fenti idézet minden gyógy­szertár gyógyszerkiadásra szol­gáló helyén feltűnő módon ki van függesztve, de szóban is fel­hívjuk - minden alkalommal — a jogosultakat, hogy igazolvá­nyukat minden gyógyszerkivál­tás alkalmával mutassák be. Ugyanis a gyógyszerészeink­nek nemcsak az igazolvány kódszámának helyességét, ha­nem az érvényességi idejét is el­lenőrizniük kell. A fenti rendel­kezés - ellentétben az olvasó véleményével - nem csak a visszaélések kiszűrését szolgál­ja, hanem felkészülést jelent az új, előreláthatólag a 2006 év kö­zepén bevezetendő közgyógy­ellátási rendszer zökkenőmen­tes megoldásához. Mivel az ol­vasói levél olyan színben tünte­ti fel az esetet, amely az eljáró gyógyszerész hibás magatartá­sát feltételezi, ezért kérjük, hogy levelünk érdemi részét lapjuk valamelyik számában nyilvánosságra hozni szíves­kedjenek. Megjegyezni kívánjuk, hogy a Magyar Gyógyszerész Kama­ra kifogásol minden olyan ese­tet (és adott esetben vizsgálatot is indít), amelyben gyógysze­rész kollégáink szakmai vagy etikai vétséget követnek el. Ugyanakkor kötelességünk a nyilvánosság előtt is megvéde­ni a jogszabályokat betartó kol­légánk hitelét is. Tóthné Németh-Krisztin Kornélia MGYK Heves megyei elnöke Halad a világ, a tudomány, ki tudja, hol s mikor áll meg? Mit szépítsem, bizony én már egy vénséges, vén öregember va­gyok. Megértem egyet s mást. A második világháborúban végig­lovagoltam fél Európát. A fejem felett repült el potom háromezer repülőgép Budapestet bombáz­ni. Fejhallgatós, detektoros rádi­óban hallgattam a friss híreket arról, hogy hadat üzentünk Amerikának, hogy Horthy letet­te a fegyvert, de Szálasi felvette... Aztán hogy örültem, amikor szert tettem egy tran­zisztorra! És most ne csodálkozzam, hogy egy rúzs nagyságú pen- dríwe-ba bele­fér 50 millió tranzisztor, egy könyvtár­nyi írás, fél­órányi mu­zsika, de még rádió és diktafon is van benne... Ne csodálkoz­zam, hogy űrbázis kering Föl­dünk körül? Láthattam, amint le­rombolták New York hatalmas irodaházát, hogy embereket, há­zakat sodort el az árvíz itthon és Amerikában. Csodálatos a fejlő­dés, szinte egyik napról a má­sikra. Élvezettel néztem a televí­zióban, amint két lány viszi a szalmazsákot az emeletre, két kiskutya rohan enni, majd két lány kanalazza egymás fagyiját. De amikor már ötszázadszor láttam... Vajon ha hazánk vagy a világ szép tájait mutatnák he­lyette, az nem lenne elég mo­dern? Persze, nem értek hozzá, mert mint említettem, én már nagyon öreg vagyok, biztosan rosszul gondolom. Az is milyen érdekes volt, amikor hal­sített. Egyszer meg is kérdeztem a kezelőorvosomat. Képzeljék, mit mondott! Ne olvassam el, mert akkor nem veszem be. Nem nekünk írják a tájékoztatót, hanem saját érdekükben, hogy baj esetén mondhassák: „Mi megmondtuk!" Vajon ki és miért kötelezi a hirde­tőket erre a gyer­meteg mondóká­ra több ezíed­lottam, hogy a mellékhatások te­kintetében el kell olvasni a be­tegtájékoztatót, vagy meg kell kérdezni kezelőorvosunkat, gyógyszerészünket. Csak amikor már több ezred­szer hallottam, bevallom, idege­szer? Lehetsé­ges, hogy még mindig akad, aki nem hallot­ta? Aki nem tudja, hogy a doboz­ban betegtájékoztató is van, ami­ben pontosan le van írva, hogy a gyógyszer szédülést, fejfájást, izomgörcsöt és hányingert okoz? Hogy tekintsük szerencsének, ha nem halunk meg tőle? Szóval halad a világ, halad a tudomány, ki tudja, hol áll meg. László Ferenc Mikor lesz olcsó a benzin? Megbukottnak látszik a szemé­lyiségi jogokról alkotott, törvény­ben előírt magatartási norma. Milyen védelemben részesíti a Magyar Állam azt az állampol­gárt, akinek a személyi és lak­címadatai bárki számára hozzá­férhetőek? Milyen személyi védelem az, amikor a gyanúsítottat egyszer totálképben mutatják a nyilvá­nosság előtt, majd más alkalom­mal „kitakarással” teszik látha­tatlanná ugyanazt a személyt? Nevetségessé vált az a jogszabá­lyi előírás, amely a járművezető­ket érintő mobiltelefon-haszná­latot szabályozza vagy tiltja. Ele­nyésző azon gépkocsivezetők száma, akik kihangosítással használják a mobilt a gépkocsi­ban. Abban a tudatban éltem, hogy a négy évre szóló választási cik­lusban a megválasztott képvise­lők valóban feddhetetlenül és be­csületesen tesznek eleget a rá­juk bízott feladatoknak, miköz­ben mentelmi jogokat is élvez­nek. Ezen időszakban ki is hasz­nálják a „bizalmat”, mert adott esetben a rendőrre fújnak, és nem a készülékbe. Sántít a men­telmi jogról szóló törvény. Az 1980-as évek vége felé megalko­tott áfa-visszatérítést szabályozó törvénykezés elavultnak tűnik. Abból a tényből kell kiindulni, hogy az általános forgalmi adót a vásárlónak, a közvetlen fo­gyasztónak kell megfizetnie, s így juthat az állam tisztán az óhajtott adóbevételhez. Újfent emlegetik, hogy nálunk az olaj fogyasztói ára még tűrhető és ta­lán olcsó is, összehasonlítva a környező országok adataival. Nálunk akkor mondható majd viszonylag olcsónak az üzem­anyag ára, ha az aktív munkaerő havi nettó 600 ezer Ft-ot fog ke­resni, a nyugdíjasok pedig 300 ezer Ft-ot kaphatnak az állam­tól. Javaslom az illetékeseknek: amíg a „bőség kosarát” csak ke­rülgeti a magyarság, addig ne játszadozzanak többek között az­zal a gondolattal, hogy viszony­lag „olcsón” tankol a magyar au­tós. Telepítsenek minél több, ol­csó energiát termelő szélkereket szerte az országban. Ezzel kivált­hatóak az olajjal működő áram­előállító telepek. Bollók István Eger Remélem, nem nyerünk... Mindenki tudja, hogy az energia véges, takarékoskodni kell vele. Ezért a társasházaknak is lehe­tőséget adtak arra, hogy pályáz­zanak, leginkább fűtéskorszerű­sítésre. Túdjuk azt is, hogy a kis­nyugdíjasok is kapnak íűtéstá- mogatást. Ez így helyes. A mi há­zunk is már elmúlt 20 éves, nem panel, PEVA módszerrel épült, 80 család lakja. Sok évvel ezelőtt a hőfokszabályzókat elsőként szereltettük fel, legnagyobb örö­münkre, mert mindenki annyi fűtést fizet, amennyit fogyaszt. Erre semmilyen támogatást nem kaptunk, mert akkor még nem volt divat. Most lehetőség lenne az abla­kokat kicserélni műanyagra. De állítólag csak úgy lehet pályázni, ha kivétel nélkül minden lakó kicserélteti az ablakait A kiadás önerőből, a félretett felújítási alapból és a pályázaton meg­nyert támogatásból tevődik ösz- sze. Az önerő vagy egy elég nagy összeg most, vagy 15 éven át részletekben a háromszorosa. A költségek: reluxát cserélni, mert a régi biztos nem lenne jó az új ablakra, szabadságot kivenni, az ablak környékét rendbe hozat­ni. A kibontott ablakokat a vállal­kozó állítólag a szeméttelepre szállítja. Én ezt az akciót nem ta­karékosságnak, hanem pazar­lásnak tekintem. A saját lakását mindenki úgy korszerűsítse, ahogy akarja, de nem szeret­ném, ha ezt kötelezővé tennék és erőszakkal kényszerítenének az ablakok cseréjére. Remélem, hogy ezt a pályázatot nem nyer­jük meg. (név és cím a szerkőben) Verselő idősek A Csányi Idősek Otthonában már harmadik alkalommal ke­rült megrendezésre a találkozó, melynek keretében szabadon választott verseket és prózákat mondtak el a fellépők. A kör­nyékbeli otthonokból több mint tíz helyről jelentek meg az iroda­lomkedvelők. A csoportok tagjai ismerkedtek az idősek otthoná­val. Többségük családiasnak, otthonosnak ítélte meg az intéz­ményünket. A találkozó sikeres és zökkenőmentes lebonyolítá­sához a lakók is hozzájárultak, melyért Pádár Sándorné, az in­tézmény igazgatója köszönetét is mondott. Még egy eseményt említenék, amely nem a találko­zóhoz kapcsolódik, és ami elszo­morít minket. Elbúcsúzott több­évi munka után Bálintné Kará­csonyi Judit gyógytornászunk az intézményünktől, mert október­től a gyöngyösi kórházban végzi munkáját. Köszönjük fáradozá­sát, és sok sikert kívánunk jövő­beni munkájához. Juhász Árpád Színvonalasan Szeptember 24-én negyedik al­kalommal rendezték meg a zaránki Ki mit tud?-ot, amelyen harminc fellépő szerepelt. A szervezőt, Szarvas Ferencnét el­ismerés illeti. A fellépők közül kimagasló tel­jesítményt nyújtottak a magyar- nóta-énekesek. Első helyezett lett Simon Zsóka, második Csabainé Kálmán Edit, harma­dik Tanka Mária Magdolna. A többi fellépő is jutalmat kapott. A színházteremben Somogyiné Simon Irénke festménykiállítá­sát nézhettük meg. Fodor Kata­lin saját készítésű szőnyeget és gipszképeket ajánlott fel. Nagy Erzsébet Kál, Petőfi u. Zeng az ének A Heves Megyei Hírlap Vasár­nap Reggel című újság augusz­tus 14-i számában „Ország- imázs: zeng az ének” címmel megjelent egy cikk. Csak most tudok reagálni rá: igaza van Nagy Bandó Andrásnak. Mert mit is látott a tévében a köznép? Hogyan mutatták be a hazasze­retetről szóló, Magyarország cí­mű szép dalt, illetve annak rész­letét? Ibolya a Geszti ölében ült, és megpuszilták egymást. Ez nem éppen szerencsés tálalása magyarságunknak, ill. nem sze­rencsés módja a magyar lelkek megérintésének. Sebestyén Márta Európa-szerte ismert ma­gyar ihletésű atmoszférája köze­lebb jutott volna a magyar és nem magyar szívekhez. B. Imréné (név és cím a szerkőben) Humor és tánc A hatvani Liszt Ferenc Vasutas Nyugdíjasklub tagjai immár ha­todik alkalommal tartották or­szágos hírű Humor- és táncfesz­tivál összejövetelüket. Érsek Zsolt polgármester és fővédnök segítségével rendezvényünk ré­sze lett a hatvani ünnepségek­nek, mellyel a várossá történő kinevezés 60. évfordulójára em­lékeztünk. Összesen 13 nyugdí­jasklubból 39 műsorszámot ad­tak elő. Köszönet a klub vezető­ségének a kitűnő szervezésért és a tagságnak a pontos, gyors és zökkenőmentes munkáért. Pallag Attiláné Hatvan, Turul u.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents