Heves Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-10 / 237. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. OKTÓBER 10., HÉTFŐ A kortárs művészeket pártfogolják Sz. D. EGER Az L G. White Interaktív Művészeti Világ ötéves programot dolgozott ki a kortárs alkotók művészeti értékeinek az ösz- szefogására. Az egyesület száz olyan alkotót képvisel, akik kizárólag egyedi és megismételhetetlen műveket készítenek. A szervezet nemrég művészeti vetítést tartott az Uránia Moziban. A bemutatott film a tagokról, s azok munkáiról szólt, a vetítés végén pedig életképeket láthattak a nézők a művészeti világ történetéből.- Az egyesület márciusban alakult, de az L. G. White- program már három éve létezik. Mostanáig azonban nem voltak jogi keretei, csak a szellemi alapok születtek meg - mondta Erdei Katalin egyesületi elnök. Az egyesületi tagok művei eredeti kültéri és beltéri díszítőelemek.- Szeretnénk lehetőséget adni azoknak is, akik például versekkel, prózákkal, írott alkotásokkal rendelkeznek, de ez egyelőre még nem lehetséges - vázolta Fehér L Géza alapító fővédnök. - Ám tervünk, hogy eljussunk az ország határain túlra, hogy az ottani alkotóknak is lehetőséget adjunk a hozzánk való csaüakozásra. Kopjafát avattak a régi erdei embereknek felsőtárkány A Pazsagi erdész- háznál - a Hereg-rét közelében - állította fel az Egererdő Rt. Felsőtárkányi Erdészete azt a kopjafát, amellyel azokra emlékeztek, akik a Nyugat-Bükkben, valamint a Pazsag környéki erdőkben dolgoztak, és már nem élnek. A Nagy János kezdeményezésére elkészült oszlopnál felidézték a korábbi vállalati igazgatók, erdőfelügyelők, erdőrendezők, erdészetvezetők, erdészek, hivatásos vadászok, fakitermelők, üzemi fogatosok, erdőművelők, tehergépkocsi-vezetők emlékét, akik Felsőtárkányból, Bükk- zsércről, Cserépfaluból, Répáshutáról, Cserépváraljáról, Szomo- lyáról, Mezőkövesdről naponta jártak az erdőre. A horgászok azt kívánják egymásnak, hogy „jól görbüljön a bot”. Ennél a szép süllőnél jól görbült - mutatja Siha Oszkár Megadta magát a tó öregje a nagy fogás A horgászt ezúttal nem a „süket víz” várta a tározónál Számomra örökkévalóságnak tűnt a küzdelem, a parton ülők szerint 20- 25 perc alatt adta meg magát a kapitális méretű harcsa - büszkélkedik a nagy fogás kapcsán Siha Oszkár. Szilvás István egerszalók Olyan erős volt ez a hal, hogy csaknem ő diktált nekem - vallja be a szerencsés egri horgász, akinek jó sorozata volt mostanában a község melletti víztározón. Az utóbbi két hónapban négy darab 15 kilogramm körüli, majd egy harminckilós harcsát emelt ki a vízből, nemrég pedig horogra akadt ez az ötvenkilós példány.- Nahát, kifogtad az öreget...! - jegyezte meg elismerően egy másik horgász, aki a parton ülve nézte végig a mintegy 20-25 percig tartó küzdelmet, melynek a végén sikerült a csónakba emelni a kapitális méretű harcsát. Siha Oszkár akkor még nem tudta, hogy valójában mennyit nyom a hatalmas hal, csak azt sejtette, hogy jóval súlyosabb, mint ami az eddigi legnagyobb fogása volt: annál negyvenkét kilót mutatott a mérleg.- Néha van úgy, hogy órákon át csak üldögélek a parton vagy a csónakban, és sehol semmi. Egyszer a Körösöknél jártunk így a barátaimmal, három nap alatt nem fogtunk annyit, hogy egyszer jóllakhassunk. Végül kénytelenek voltunk venni egy libát vacsorára... Amikor „süket a víz”, akkor nem marad más, mint hogy az ember elgyönyörködik a tájban, a folyó vagy a tó környékén élő állatokban. A szalóki tározón ezúttal nem volt „süket a víz”, nem sokkal a horog bedobása után máris harapott a hal. A horgász érezte, hogy nem akármilyen példányról van szó. Amikor meglátta a jókora harcsát, imádkozni kezdett, hogy el ne szakadjon a 60- as damil, vagy-ró tekered jen a csónakot rögzítő zsinórra. De az „Ekkora halat fogtam..." Nem panaszkodhatnak a megyében élő horgászok - vonta meg a mérleget Szabó Lajos. Az Eger és Vidéke Horgász Egyesület titkára a tavaly bejelentett nagy fogásokat vette számba: az adácsi tóból egy - magyar és állítólag középeurópai rekordnak számító - 112 kilós harcsát emeltek kL A markazi tavon az egri Olexa Sándor 35,5 kilós harcsát, a kompolti Ádám Mihály 58,2 kilós busát fogott Az egri Csorba György a Tisza-tónál 30 kilós harcsát, a szintén egri Jakub Arnold Tardonán 18,6 kilós afrikai harcsát, míg Kovács Károly vendéghorgász a recski tónál 34 kilogrammos busát zsákmányolt is izgatta, hogy ki ne hajoljon a horog, s bírja a bot, mert ugyancsak recsegett-ropogott a nagy teher alatt.- Amikor végre sikerült beemelnem, boldogan felkiáltottam, hogy megvan, győztem... Abban a pillanatban Siha Oszkár nemigen gondolt másra, mint arra, hogy a méretes zsákmány fejéből milyen mutatós trófea lesz majd a szoba falán. Aztán az a mérleg jutott az eszébe, amit a korábban fogott nagy hal miatt vásárolt, mert az előző mutatója kiakadt a mérlegelésnél. Veje, Sándor, a szintén szenvedélyes -horgász ugrathatja majd, hogy - ha már így mellé Ez is jó fogás volt a szalóki tónál állt a szerencse - elkelne a háznál egy mérlegelő mázsa is. Egy vérbeli horgász természetesen nem felejti el a kezdetek kezdetét sem.- Az Eger-patak közelében nevelkedtem, s olyan 6-8 éves lehettem, amikor először próbáltam halat fogni. Bodzabotra kötöttem az öreg pecásoktól olcsón vett damilt, aminek a végére hajlított gombostű került. A hármas csőnek nevezett strandkifolyónál fogtam ki az első halat, amit másnap reggel, iskolába indulás előtt megsütött nekem az édesanyám. De az is történelem már, mondja, amikor vívótőrből készítettek botot, majd amikor megvette az első komoly szerelést, az NDK-ból származó Rilex márkájú peremfutós orsót. Ezzel a Nyugati-főcsatorna hortobágyi szakaszánál akadt horogra az első nagyobb ponty, ami két kiló negyven dekás volt. Aztán jött a Tisza, a Rakaca-tó, a Körösök, a Balaton, még Nagybecskerekre - a volt Jugoszláviába - is eljutott, a Tisza és a Bega folyó találkozásához. Arra a kérdésre, hogy csak fogni szereti-e a halat, avagy főzni és fogyasztani is, a magas, vékony termetű férfi felesége - őt ugyancsak elkapta már a horgászszenvedély -, Anna asszony válaszol előbb:- Igazán remek halászlét meg paprikás halat tud készíteni! Számos apró gyermeknek nem jut hely Szabó Diána heves megye Magyarországon az érintett korú gyerekek mindössze nyolc százaléka jár bölcsődébe, de így is sokkal kevesebb a hely a szükségesnél: a bölcsődék nem tudják kielégíteni a jelenlegi igényeket. A kormány tervei szerint jövőre a gyes mellett nyolc órában is dolgozhatnak az anyukák, kérdéses azonban, hogy ezek az édesanyák miként tudják majd megoldani az apróságok napközbeni ellátását. A törvény szerint a bölcsődék fenntartása önkormányzati feladat, amelyek a gyerekek után az idei év elejétől fejenként 462 ezer 900 ezer forint normatív támogatást kapnak a központi költségvetésből. Mivel egy bölcsődei férőhely fenntartása évente több mint egymillió forintba kerül, az önkormányzatok kénytelenek maguk is hozzájárulni ehhez az összeghez. A KSH adatai alapján hazánkban 2003-ban 515 bölcsőde működött, mintegy huszonnégyezer férőhellyel. Ennek ellenére több mint harmincezer gyermek járt ilyen intézménybe, vagyis a telítettség átlagosan 120 ■ A bölcsődék nein tudják kielégíteni az igényeket. százalékos volt. A törvény szerint a tízezernél kisebb lélekszámú településeken nem kötelező bölcsit működtetni. A nagyobb városokban, illetve a megyeszékhelyeken viszont az ottani gyerekek betöltik -a helyeket, így a kistelepüléseken élő csemetéknek ott már gyakran nem jut hely. A családi napközit azért vezették be, hogy legyen más lehetőség a gyermekek intézményes napközbeni ellátására. Egerben az önkormányzat fenntartásában működő négy bölcsőde 180 férőhelyén tavaly 114 százalékos volt a feltöltött- ség.- Nálunk is több a jelentkező, mint az engedélyezett férőhelyek száma. A törvény szerint folyamatos felvételt kell biztosítani az intézménybe, ám az idén már februárban telt ház volt. De ugyanez a helyzet jellemző a többire is - mondta a témával kapcsolatban Varga Lászlóné, az egri Módszertani Bölcsőde helyettes vezetője. Generációkat érintett meg az egykori iskola bontása Ez a látvány főként azokat szomorította el, akik valaha itt tanultak Fesztbaum Béla Eger Messze nem állt szándékomban az iskolaév kezdetén ünneprontónak lenni, ám az idő haladtával nem lehet nem tudomásul venni a tényt, miszerint lebontották az egykor 7-es számot viselő általános iskola, a Kolozsvári úti intézmény régi épületszárnyát. A viszonylag új részhez, valamint a tornateremhez még nem nyúltak, de hosszabb távon azokra is hasonló sors vár. A telek további funkciójáról keveset tud a környék, valójában talán nem is az a lényeg, hanem az, hogy eltúrtak egy iskolát. Klasszikus települési forma volt a lajosvárosi: iskola, templom, plébánia a képzeletbeli szűk háromszögben. A Kanadának is nevezett városrész legrégebbi tanodájára immár nincs szükség. Már tíz évvel ezelőtt is Fölösleges volt, terhe a megye- székhely önkormányzatának, akkori megbízott tisztségemből tanúsíthatom. A Hunyadi Mátyás nevét viselő, Fadrusz úti iskola is elegendő a gyermekek létszámát tekintve, a pusztulásra ítélt épület tagiskolaként szolgált esztendőkön át, két éve már úgy sem. A lakótelep bővülése, továbbá a szociálpolitikai kedvezmények okán a demográfiai csúcson három első osztályt is indíthattak az 1980-as években, egy évtized elteltével egy sem jött össze. A hajdani növekedés idején épült az Ifjúság úton a nép nyelvén csak sárgának nevezett oktatási intézmény is, ami végül arra ítéltetett, hogy megmentse a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumot, ami az Angolkisasz- szonyok intézetének újraindítása miatt költözött a korszerű külvárosi épületbe. A Lajosvárosban „nagy hullám” idején rövid ideig három általános iskola is működött, most ez az egy is kielégíti az igényeket. A földig rombolt falak maradványai előtt ezekben a napokban főleg azok nosztalgiáznak, akik hajdan ott tanulták a legalapvetőbb ismereteket. Ami akkor nehéz és küzdelmes volt, szép emlékké változott. Ezen az őszön attól kell búcsúzni, aminek értékét a későbbi esztendők tették hasznossá, esetleg patinássá. Függően attól, hogy merre vezetett az ott felcseperedők életútja. Generációkat érintett meg a különös érzés, ha beléptek az épületbe. Ennek végleges elvesztése az oka a szomorkodó tűnődésnek, mert hiszen a törmelék sok szép emléket betemet. Szemrehányást senkinek nem tehetünk. Nem lenne értelme figyelmen kívül hagyni a kényszerítő körülményeket. Hiába idéznénk a költő Kányádi Sándort: „Az iskolát és a templomot ne hagyjátok!” Utóbbi még éli az életét, annak még van népe, a lakosság hívő része igényli a szolgálatot, megtölti a „házat”. Ám ha a szaporulatban így haladunk... ■ A Lajosvárosban valaha három iskola is működött, mára egy maradt.
