Heves Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-15 / 216. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. SZEPTEMBER 15.. CSÜTÖRTÖK Ifjabb Bojszi, a tehetséges színvarázsló Az élethez nemcsak tudás és tehetség, hanem szeren­cse is szükségeltetik. Régi bölcselet ez, amit azok a kallódó ígéretek támaszthatnának alá leginkább, akiknek teljesítményét már csak az utókor méltatja elismerésre. Kiss József - vagy ahogyan képeit szig­nálja: ifj. Bojszi - életkora alapján azonban joggal re­mélheti, hogy meglévő adottságai mellé Fortuna ke­gyeit is elnyeri. Megérdemelné. (t. o.) rózsaszentmarton Hősünk mindössze 22 esztendős, ám al­kotásait látva az érettebb pálya­társaival történő összehasonlí­tásban is megállja a helyét Kerá­miát készít, porcelánt cifráz, de mindenekelőtt képeket fest, nem is akármilyeneket. Igazi bűvész, színvarázsló, még akkor is - vagy annál inkább -, ha adott mondanivalóját esetenként a fe­kete és a fehér árnyalataiban kí­vánja kifejezésre juttatni. (E so­rok erőteljesen szubjektív szem­léletű szerzőjét igencsak megra­gadta egy pillanatfelvétel a há­borgó óceánról, amely a jelzett el­járással készült.) Mindez azon­ban nem azt jelenti, hogy ifjabb Bojszit ne érdekelnék a vidá­mabb, tarka tónusok; csupán azt igazolja, hogy a mesterpalánta - ahogy a művészek általában - nem csupán kézzel, hanem pilla­natnyi hangulatával is igyekszik életet képezni a vászonra. Életet...? - fintoroghat a szava­kon rágódó szemlélő, akinek a kifejezés kizárólag emberport­rét, aktot, munkadalt jelent, nem pedig patakokat, fákat, szöcske nélküli mezőt Pedig Bojszi mu$r Táj, templommal kái életet közvetítenek ám, ten­gerestül, hajóstól, ligetestől... A tanya mögött - szinte látni - ló legelész, a vízben halak fickán- doznak, a naplemente pedig leg­feljebb takarja, de nem feledteti az alkony előtt hazatérő család­főt. Hiába állítja tehát magáról ecsetbűvölőnk, hogy még nem elég bátor a hús-vérhez, hiába mutatja már-már félve a kutyafe­jet, mint eddigi egyetlen, az Isten akárhány lábon járó teremtmé­nyét a maga természetességében ábrázoló piktúráját, szavai nem Az alkotó a kedvenc festménye előtt FOTÓ: T. 0. túl meggyőzőek! A többi felület és mélység pontosan ugyanolyan naturálisán odavágó életképet vi­zionál, mintha ezer pőre nimfa táncolna a medence szélén. Vagy még olyanabbat, hiszen jól tud­juk: nem mindig a teljes mezte­lenkedés a legizgatóbb. Beszélgettem is ifjabb Kiss Jó­zseffel. Nem a szavak embere, mentegetőzik mindjárt az elején, s bár lehet, hogy igaza is van, de nem is ezért kell őt szeretni. Sze­rencsére a környezet - az Ősziró­zsa Gondozási Központ aulája, amely ezúttal az életművét be­mutató terep - teljesebben és ár­nyaltabban szól minden verbális erőlködésnél. Festmények tucat­jai, színkavalkád, plasztikák be­szélnek helyette. Némi ráhatás­sal lázért kihúzom belőle^ hogy gyermekkorától gyártotta a grafi­kákat, barátkozott a pasztellel és a zsírkrétával, s igencsak jólesett neki, amikor a hozzáértők azt mondták: abba ne hagyja! Ami­kor Trojan Marian is hasonlókép­pen biztatta, mi több, néhány jó Az idősebbik Bojszi Ifj. Kiss József nemcsak hivatalos, hanem becenevét is örökölte. Édesapja, az idősebbik Bojszi ismert muzsikusa a környéknek. Fia szerint családi és utónevük meglehetősen általános, ezért a képeit a szintén reá szállt családi megkülönböztetővei írja alá. tanáccsal is a segítségére sietett, a fiatalember elég bátorságot ér­zett magában, hogy beiratkozzon az iparművészeti szakközépisko­lába. A főváros azonban - hála Istennek - nem csábította el, ha­zatértét követően született a leg­több, a tájat, a vidéket ábrázoló műve. Néhányat már zsűriztek, többet sikerült eladnia, s akadt olyan is, amit csak úgy odaaján­dékozott. És van olyan képe is, amitől - bár tisztes ajánlatot ka­pott érte - nem volt szíve meg­válni. Ez utóbbi fontos mozzanat. Bár nem mondja ki egyértelmű­en, érezhető, hogy vagy nagyon pörög, vagy megtörik a lendüle­te, és ilyenkor csak az újabb ih­letroham lendíti tovább. Igazi ér­zelmi alapon dolgozó - ne fél­jünk a szótól - művész: néha pár óra elég, hogy elkészüljön vala­mely kompozíciójával, máskor sokadszorra keni fel az anyagot, s ha netán ilyenkor sem elége­dett a végkifejlettel, képes kihají­tani az egész cájgot. Amikor a jövő kerül szóba, egyértelműen fogalmaz: szeret­né, ha minél többen megismer­nék. A perspektíva szempontjá­ból persze a megélhetés is előke­lő helyen áll, de ennél is fonto­sabb a szakmai kurázsi. Talán ez az egyik oka annak, hogy nem nevez meg egyetlen példaképet sem, nem szorítja korlátok közé önnön stílusát, van türelme ki­várni, hogy a közönség önmagá­ért süvegelje meg. És akkor majd megszületik az ifj. Bojszi. Akár csupa nagy­betűvel. . . Minősített emberölésért tíz év megszületett az elsőfokú ítélet A bíróság szerint a férj ölt, a nej bűnpártoló (Folytatás az 1. oldalról) Arra is utalt, hogy lelkiismere­tes szakembernek tartja magát, de gyermekorvosként halott- szemlékhez nincs elégséges ta­pasztalata. Az igazságügyi orvos szakér­tő részletesen ismertette szak- véleményét. Ebből kitűnt, hogy rendkívül nagyszámú sérülés borította az áldozat testét. Eltört az orrcsontja, a jobb kezének egyik csontja, a szegycsontja, 15 bordája, rengeteg bőr alatti vérbeszűrődésre bukkant az ar­cán, a fején, a mellkasán, a vég­tagokon. A pajzsporc és a nyelvcsont törött állapota arra utalt, hogy az idős férfit meg­fojtották. A sérülések többsége közvetlenül S. Sándor halála előtt keletkezett. A bántalma­zásba egy idő után mindenképp belehalt volna, de végül is meg­fojtották. A sebek nagy hányada ökölcsapástól, rúdszerű eszköz­zel való veréstől, rúgástól szár­mazott. A büntetőtanács elnökének kérdésére előadta: óriási fájdal­makkal jár a sorozatos bordatö­rés, nagy szenvedésben volt ré­sze S.-nek. Az ügyész kérdésére felelve a szakértő közölte: el­képzelhető, hogy az áldozat jaj­gatása, hörgése vezette arra a tettest, hogy megfojtásával el­hallgattassa. Egészségi állapotának tagla­lása előtt H. Gyulát váratlan rosszullét fogta el, majd' lecsú­szott a vádlottak padjáról, reme­gett, szünetet kellett elrendelni. — Nagyon szépen kérem, 73 éves vagyok, szédülök... Lője­nek inkább le, ne kínlódjanak velem - jegyezte meg a vádlott, miután magához tért. Azután viszont már meglepően jól tar­totta magát. A tanúk közül a kertszom­széd arról szólt, hogy régóta is­merte S.-t, s nem igaz, hogy ho­moszexuális lett volna. Sokszor látta, hogy H. Gyuláné bántal­mazza őt. Húsvétvasárnap, este 10 tájban csörömpölést hallott tőlük. Szerinte S. azért nem kö­tött tartási szerződést H.-ékkal, mert meg volt félemlítve. A további tanúknak sem volt tudomásuk S. állítólagos homoszexualításáról. Ám azt többen is megerősítették, elő­fordult, hogy főleg IT.-né bántal­mazta a sértettet. Érdekes volt, amikor H. Gyula Jancsi, Jani­verziójának - miszerint ők öl­ték meg Sanyi bá'-t - élő sze­replői hallgattattak meg tanúk­ként. H. vallomásával szemben egyikük sem volt büntetve, s egybehangzóan hangoztatták: húsvétkor nem jártak S.-éknél. Hétfőn reggel H. Gyula keltette őket, hogy segítsenek öltöztetni az elhunyt S.-t. A perbeszédek során az ügyész fenntartotta a vádirati tényállást. Egyértelműsítette, hogy a Jancsi, Jani-verzió meg­dőlt. Három személy volt tehát tavaly húsvétkor a lakásban, kettő a vádlottak padján ül, a harmadik a sértett. Álláspontja szerint a házaspár szándékegy­ségben bántalmazta S.-t, akit végül H. megfojtott. A durva bántalmazás okán mindkette­jük esetében minősített ember­ölés miatt kérte a felelősségre vonást. H. Gyula védője úgy vélte, nincsenek kétséget kizáró bizo­nyítékok a vádirati tényállás megalapozottságára. Egy tanú sem mondta, hogy védence bár­mikor is ütlegelte volna S. Sán­dort. H. nejének rendőrségi val­lomása - miszerint látta, hogy férje hajnalban fojtogatja az ál­dozatot, a mellkasán ugrál - azért nem értékelhető, mert ki­hallgatásakor ittas volt. Ha még­is megállapítaná a bíróság H. bűnösségét — hangsúlyozta -, akkor erős felindulásból elköve­tett emberölés miatt tegye azt meg. Védence bizonyítékok hiá­nyában való felmentését, illetve indulati cselekmény megállapí­tását kérte. H.-né védője szerint nincs bizonyíték védence sem társtetteskénti, sem bűn­részesként} közreműködésére. Ő az ölési cselekményről nem is tudhatott, hiszen az igazak ál­mát aludta. Kérte, hogy a bíró­ság mentse fel a nőt a vád alól. A megyei bíróság H. Gyulát bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel elkövetett em­berölés bűntettében, ezért őt 10 év börtönnel sújtotta. Mellék- büntetésül 8 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az idős embernek több mint 85 ezer forint bűnügyi költséget kell megfizetnie. H. Gyuláné bűnös emberöléssel kapcsolat­ban elkövetett bűnpártolás bűntettében. A főbüntetése 1 év 5 hónap börtön, amit az előze­tes letartóztatással kitöltöttnek vett a bíróság. A mellékbünteté­se 2 év közügyektől való eltil­tás. A bíróság a különös kegyet­lenséggel elkövetett emberölés bűntettének vádja alól őt fel­mentette. Indoklásában a bíróság ki­mondta: csak tények alapján hozható ítélet. A kétséget kizá­róan nem bizonyított tényekre az nem alapítható. Minden bán­talmazó együttesen kell, hogy feleljen, de ha a bántalmazási folyamat megszakad, akkor az élet kioltója felel az ölési cselek­ményért. A bíróság a tavaly áp­rilisi terheld vallomásokat vette figyelembe, melyek szerint H. elismerte és be is mutatta S. megfojtását, a felesége pedig rá tett terhelő vallomást. H. Gyula Jancsi, Jani-verzióját a bíróság elvetette. Jogorvoslati kérelmek Az ügyész fellebbezést jelentett be H. esetében részleges megala­pozatlanság, a nej esetében téves minősítés miatt súlyosításért. A férj védője téves tényállás és minősítés miatt felmentést kért jogorvoslatként, másodlagosan a büntetés enyhítését. A feleség ügyvédje a bűnpártolás alóli felmentésért fellebbezett. Az ítélet nem jogerős. H. Gyula előzetes letartóztatását fenntartotta a bí­róság, a nejét szabadlábra helyezte. A település legidősebb lakóját köszöntötték Pista bácsi Számíthat a családjára A polgármester tortával és ajándékokkal köszöntötte az ünnepeltet J. M. nagyfüged A napokban ünne­pelte 95. születésnapját a tele­pülés legidősebb lakója, Berényi István, akit a jeles al­kalomból a falu vezetése nevé­ben Juhász Jánosné polgármes­ter és Faragó Gáborné képvise­lő is felköszöntött. Pista bácsi három gyermek­kel, nyolc unokával, tíz déd­unokával és két ükunokával büszkélkedhet. Mint mondja: családjára mindig számíthat. Bizonyítja ezt az is, hogy im­már 18 éve - felesége halála óta - fia és menye gondoskod­nak róla nap mint nap. A hosz- szú, dolgos évek, valamint a második világháborúban a Don-kanyarnál eltöltött két év után Pista bácsi napjai ma már pihenéssel telnek. Legszívesebben rádiót hall­gat vagy a hálószoba ablakából figyeli az utca életét, a tévét csu­pán a futballmeccsek miatt kapcsolja be. Pista bácsi kora ellenére jó egészségnek örvend: harminc éve leszokott a dohányzásról, gyógyszert már évek óta nem szed, mert szerinte egy kupica pálinka és egy jó pohár bor sok­kal többet ér. * i t I t FOTÓ: SUHA PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents