Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-29 / 201. szám

4 MEGYEI KORKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ a ' - m - ns m mmm mmmmimmmmmmmmmmmmmmmm A zápor hozta nagy találkozás mindenben együtt Az önkéntes tűzoltóságtól a polgárőrségig Ez a történet - amit most elmesélek - nem születhetett volna meg, ha nyolc év­vel ezelőtt a tiszanánai Dinnyésháton nem rendezik meg az önkéntes tűzoltók megyei versenyét. Szilvás István- Ki az a lány? - kérdez­te helybeli is­merősét a bél­apátfalvi fiatal­ember.- A Mónika...- Bemutatna neki?- Mutasd be te magad, fiam! - intézte el szűkszavúan a dolgot az idő­sebb férfi, mire János össze­szedte a bátor­ságát, és oda­ment a lányhoz. Tudják, hová tartoznak. Együtt a család a megyei polgárőr-találkozón Folytatják a mélyfúrást B. S. sarud A település határában el­kezdett termálvíz-kutatással kapcsolatban ismert: az önkor­mányzat egy vállalkozóval álla­podott meg, hogy az előnyökért cserében finanszírozza azt a mélyfúrást, amellyel feltárhat­ják a földben rejlő feltételezett termálvízforrást. A munkálatok kezdését hátrál­tatta a kedvezőtlen téli időjárás, majd az, hogy ellopták a fúróto­rony értékes, nélkülözhetetlen tartozékait. A Füzesabonyi Rend­őrkapitányság forró nyomon megtalált ugyan jó néhány alkat­részt, ami beolvasztásra várt Di­ósgyőrben. A többi máig nem lett meg. A történtek láncreakciót in­dítottak el, ugyanis az önkor­mányzat a határidő be nem tartá­sa miatt jogi lépéseket fontolga­tott a vállalkozóval szemben, az pedig az alvállalkozó, a mélyfú­rást irányító személy ellen. A meglehetősen régen húzó­dó ügyben most új fejlemények vannak.- Az elmúlt napokban mind­két vállalkozó megkeresett - mondta Kiss István polgármes­ter. - Aki a vízjogi engedélyt megkapta a fúráshoz, arról tájé­koztatott, hogy az elakadt mun­kálatok miatt bírósághoz fordul, mert elfogyott a türelme az al­vállalkozóval szemben. Az alvál­lalkozó viszont kevéssel az előb­bi hír vétele után azzal lepett meg, hogy sikerült a munka el­végzéséhez nélkülözhetetlen al­katrészeket legyártani. Amikor ezt közölte, ígéretet tett arra, hogy az immár üzemkész be­rendezéssel szeptemberben fo­lyamatos munkát tud végezni, s eljutnak a 800 méteres mélysé­gig, ahol a termálvizet sejtik. Ezek szerint nem reked meg 300 méternél a fúrófej, hanem to­vább hatol majd a földfelszín alá. abasár A csapatok küzdelmé­ről csak annyit, hogy a verseny annak rendje-módja szerint le­zajlott, az ott szerzett serlegek azóta is a szertárak polcain pi­hennek. Azok számára azon­ban, akikről ez a történet szól, nem is annyira maga a májusi találkozó izgalma maradt emlé­kezetes, hanem az, hogy haza­térve elkezdett zuhogni az eső.- Még akkor is heves zápor volt, amikor a tűzoltóautóval hazavittem a szomszédos bükkszentmártoni önkéntese­ket - mondja Vincze János, aki akkoriban szülőfalujában, Béla­pátfalván volt az önkéntes tűz­oltó egyesület gépkocsivezetője. -I Mielőtt visszaindultam volna, az egyik tűzoltó meghívott egy üdítőre a helyi presszóba. Ezt a helyet úgy kell elkép­zelni, hogy az épület egyik ré­szében van a kis italmérés, a másik oldalon pedig egy apró boltocska található. Miután mindkét üzletet ugyanaz a sze­mély működtette, a helybeliek akkor is beugorhattak hozzá, ha a napi cikkeket árusító bolt éppen zárva volt. így lépett be a presszóba azon a késő dél­utánon egy szemrevaló lány, aki - mint később kiderült - az egri Bornemissza Gergely Szakmunkásképző Intézetbe járt, s a matematika házi érett­ségire készülve egy füzetre volt szüksége. A megismerke­dés olyannyira jól sikerült, hogy Mónika - a még mindig zuhogó esőre való tekintettel - beleegyezett, hogy a fiú hazavi­gye. Eközben derült ki, hogy az a férfi, akivel az alkalmi sofőr korábban egy asztaltársaság­ban üldögélt, s arra a bizonyos bemutatkozásra sarkallta, nem más, mint a csinos diáklány édesapja...- Azon túl, hogy hazavitt, nem gondoltam én semmi más­ra - emlékezik vissza Mónika -, eléggé lekötött az érettségire való készülődés. Pár nap múlva aztán újra megkeresett, rande­vúra hívott, aztán egyre több­ször jött. A fiatalok 1997-ben kötöttek házasságot. S miután az ifjú férj továbbszolgáló katona volt - az­óta viszont már átkerült a hiva­tásos állományba -, Abasáron kaptak szolgálati lakást, ma is onnan jár be az egri alakulat­hoz. Nem sokkal azután, hogy be­rendezték az otthonukat, körül­néztek a faluban. Tudták, hogy ott is működik önkéntes tűzoltó egyesület, s miután Jánosnak hiányzott a régi közösség, kérte hát a felvételét. Egy-egy alka­lommal Mónika is elkísérte, az­tán ő is ott ragadt, a lánycsapa­tot erősítette.- Még egy versenyre ,is elju­tottam velük - újságolja. - Dinnyésháton akkor második helyezést értünk el. A fiatalasszony tűzoltó „kar­rierjének” a kis család gyara­podása vetett véget, mert idő­közben megszületett az idén hétéves Flórián. Nem volt vé­letlen, hogy erre a névre ke­resztelték.- Annyira tiszteltem és tiszte­lem a tűzoltókat - adja magya­rázatát a férj -, hogy már az ele­jén elhatároztam, ha fiam lesz, akkor a védőszent után a Flóri­án nevet kapja. Azóta még kétszer került sor náluk névválasztásra. A hat­éves kislányt Viktóriának hív­ják, a most három és fél éves kisfiú érkezése előtt viszont volt egy kis véleménykülönb­ség a névadást illetően.- Előzőleg én azt mondtam, hogy ha fiú lesz, akkor legyen Áron - említi Mónika. - A fér­jemnek viszont a Márk tetszett. Azt mondtam neki, hogy ha ott leszel a szülésnél, akkor Márk lesz.- Szerencsére úgy adódott a szolgálat, hogy éppen be tud­tam menni a szülőszobába - si­mítja meg a közelben játszó kis­srác nyáriasan megnyírt fejét az apja. A családfő időközben újabb közfeladatot vállalt a települé­sen: jelentkezett a polgárőrség­be. A korábbiakból fakadóan szinte már természetes volt, hogy amikor a három gyerek mellett lehetőség nyílt rá, a főál­lású anyaként otthon tartózko­dó felesége is csatlakozott az önkéntes bűnmegelőzők cso­portjához.- Már túl vagyok az első szol­gálaton - említi büszkén, de mindjárt hozzáteszi, hogy ak­kor este 8-tól éjfélig a tapasztalt Hegedűs házaspárral járta vé­gig a település, valamint a hoz­zá tartozó Pálosvörösmart, illet­ve a szomszédos Mátrafüred ut­cáit. - Bár kissé izgultam, de csendes időszakot fogtunk ki. Férje viszont szabadidejében havi rendszerességgel járőrözik a 4. számú csoport tagjaival. Hetente egyszer megbeszélést tartanak: átnézik a lakossági bejelentéseket, kéréseket, majd elosztják a feladatokat. Társai­val a rend biztosítójaként általá­ban ott vannak a helyi katona- és bordalverseny rendezvénye­in, de a motoros klub, a Fekete lovagok találkozóin is. * A katonaság a hivatásom, a polgárőrség pedig a közös hob­bink - jegyzi meg a mosolygós, jókötésű férfi, aki abban a má­jusi záporban nemcsak az őt mindenben követő társát, ha­nem a hasznos közösségi tevé­kenység örömét is megtalálta. Zavarba ejtő, olykor talányos utcanevek Ki volt Hikádé Aladár? - kérdeztem egy utcanévtábla láttán. Az utcabeli illető megvonta a vállát, s visszakérdezett: - Miért, Kékgolyó ki volt? De félre a tréfával. Sajnos, be kell látnunk: elődeink legjobb szándéka utóbb sok esetben csak kínos helyzeteket teremt. Az idő múltával kopik az emlékezet, és bizony azok sem hal­lottak egy város vagy városrész jótevőjéről, nemes cselekedeteiről, akik a róla el­nevezett utcában laknak. < -"-■■■[rin ti r ■ „ > . L ....... .......... „ m N . Z. ­EGER A városban andalgó turis­ták vagy az itt letelepülő fiata­lok számára több név is idege­nül csenghet. Nem tanították az általános iskolában, de még a gimnáziumban sem, hogy ki volt például Kandra Kabos. A lexikont elővenni vagy az inter­neten rákeresni a névre jó meg­oldásnak tűnik, de a rohanás­ban kinek van erre ideje? Pedig ennél többet is megérdemelné­nek azok az emberek, akiknek nevét közterületek hirdetik. A már említett Kandra Kabos (Jakab) történetíró volt, Felsőbá­nyán született 1843-ban. Az ele­mi iskoláját szülőföldjén, Szatmáriban, a gimnáziumot és a teológiát Egerben végezte. Szihalmon lett segédlelkész, ké­sőbb Kis-Tályán, majd Verpeléten szolgált Egerben főszékesegyhá­zi karbeli pap lett, majd jegyzője a káptalani országos levéltárnak, tagja több tudományos társulat­nak és bizottságnak. Nagyszámú archeológiái, történelmi és hely­rajzi tanulmányt, cikket, monog­ráfiát, ismertetést közölt Eredeti kásságát. Különösen Tárkányi Bélát (az ő nevét is viseli egy ut­ca Egerben), akivel elvégeztette a Káldy-féle Biblia-fordítás korsze­rűsítését A várossal való kapcso­latát jól jellemzi az a nagyvonalú gesztus, amelyet a bordézsma- válság kapcsán gyakorolt. Az 1848-ban kivívott polgári átala­kulás ugyanis Egert csak annyi­ban érintette, hogy a rendezett tanácsú városok sorába került, de a nem úrbéres jellegű földek - szőlők, irtványok, kertek - fölött / ; /.^ A "•y/. f oklevél-tanulmányokon alapuló búvárlatai különösen egyes ős­nemzetségek, várispánságok, megyék, egyházak történetére, elsősorban Borsod, Heves, Sza­bolcs vármegye, az Egri Egyház­megye múltjára nézve fontosak. Bartakovics Béla emlékét ma már nemcsak egy utca, hanem a Megyei Művelődési Központ is őrzi, tekintve, hogy az intéz­mény a közelmúltban vette fel a nevét. Róla azt írja a lexikon, hogy 1851-ben avatták érsekké. A főpásztori teendők mellett igen sok gondot fordított az okta­tás és a kultúra fejlesztésére. Megalapítója és gyarapítója volt az Érseki Líceumi Gyűjtemény­nek,. amely a város első múzeu­mi kiállítása volt. A plébániákról begyűjtötte a régi könyveket és elengedte a városnak a borkilen­cedet, és tízezer forintot azonnal visszatérített a Szálában és a Maklári-hóstyán építendő isko­lák számára. A nagylelkű főpap 1873-ban, 82 éves korában halt meg. Mindszenty Ge­deon nem egyenlő a többek által is­mert Mindszen­ty József herceg- prímással. A Hajdúhegyen található utca névadója költő volt és egyházi szónok, aki 1829-ben született, és az interneten található adat szerint 1877-ben hunyt el. Fellner Jakab (1722-1780) az Esterházy-család tatai ágának sokat foglalkoztatott építésze volt. Pályafutása akkor ívelt fel, iratokat, melyeket a Főegyház­megyei Könyvtárban helyezett el. Saját könyvtárából 5577 köte­tet ajándékozott a könyvtárnak, és folyamatosan gyarapította azt a legújabb kiadású könyvekkel. Különösen sok gondot fordított az oktatásügy fejlesztésére, 1852-ben ő telepítette ide az An­golkisasszonyokat, 1861-ben bé­csi hozzájárulás nélkül újraindí­totta a Jogakadémiát. Lelkesen támogatta papjai irodalmi mun­megőrizték a földesúr tulajdonjo­gát, illetve a földek használatáért járó jobbágyi tartozásokat 1854- ben az érsek ötvenezer forintért amikor Esterházy Károly egri püspök lett, s neki juttatta a püspökség megbízásait Legna­gyobb műve az egri Líceum, de találkozhatunk jelentős alkotá­sával Veszprémben is - püspöki palota -, továbbá Tatán és Pá­pán, ahová a plébániatemplo­mokat tervezte meg. Az egri főisko­la monumentális épületét 1764-ben egy bécsi mester tervei alapján kezdték építeni, de még abban az évben Fellner Ja­kab vette át a munkát, s az ere­deti terven, az arányokon, a részletformákon annyit változ­tatott, hogy ami elkészült, az egészében véve az ő műve. Gerl Mátyás ugyancsak épí­tész volt, az ő munkája a Me­gyeháza impozáns épülete. Fadrusz János a XIX. század utolsó harmadának legjelentő­sebb szobrásza volt. 1858-ban született, s 1903-ban halt meg. Mindvégig önálló egyéniség ma­radt, a historizmus általános fel­fogása nem érintette. Műveiben igazi monumentalitás uralkodik. Híressé a Krisztus a kereszten (1891) című művével vált Vonzó természetesség és valószerűség avatja nemessé a naturalista be­ütésektől sem mentes alkotást Fő művének a kolozsvári Mátyás király-szobrát tekintik, halála előtt egy évvel fejezte be, hét éven át dolgozott rajta. A.*, Á 1

Next

/
Thumbnails
Contents