Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-24 / 197. szám

4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 24., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Színes szentek szűrik a szentélybe szálló fényt A múlt hét végi falunapon szen­telték meg a római katolikus templom új ólomüveg ablakait. A díszes, szí­nes, igen impo­záns mű­alkotáso­kat Lan­tos Györ­gyi szob­rászmű­vész ké­szítette. Mint Ambrusz Józsefné polgár- mester elmond­ta: így vált tel­jessé az épület felújítá­sa, méltó- képpen „lezárva” a nemré­giben el­végzett, s szintén igen tet­szetős eredményű rekonstruk­ciót. Az ablakok kicserélését egyébként - a körzet más tele­püléseihez hasonlóan - ezút­tal is dr. Magda Sándor or­szággyűlési képviselő szorgal­mazta, aki az ötleten és a ko­moly referenciákkal rendelke­ző művész „beajánlásán” túl egy „világító kép” elkészítteté­sének költségét saját vagyona terhére vállalta. A többi hat ablakra az önkormányzat, az egyházközség, valamint magánszemé­lyek és vállal­kozók hozzá­járulásából, illetve ado­mányaiból gyűlt össze a pénz, így si­került közadako­zásból előteremte­ni a teljes 1,4 millió forintos költséget. Az új ablakok­ra a hét­végi fa­lunapon a Szent István király tiszte­letére rende- zett ünne­pi szentmisén Zajacz Ernő plé­bános kérte az égiek áldását, méltatva természetesen a beru­házást és annak minden előre- mozdítóját, mint olyanokat, akik Istennek tetsző cselekede­tet hajtottak végre. A plébános úr egyébként maga is szerepet vállalt az ablakokon megjelení­tendő bibliai jelenetek kivá­lasztásában is. Mit dicsérnek, mit bírálnak Visontán? Jóval több az öröm, mint a baj - legalábbis ez tűnik ki a megkérdezettek véleményéből. Ab­ban mindenki egyetért: jó ideje már, hogy a fo­lyamatos fejlődés jellemzi a falut. Sok olyan lé­tesítménnyel büszkélkedhetnek, amelyek niás, akár nagyobb településeken sem feltétlenül áll­nak a helybeliek rendelkezésére. Faragó Alajosné Hatos László nyugdíjas kocsmáros vállalkozó Az uszodát, a tenisz­pályát, a sportcsarno­kot szívesen használ­ják a fiatalok. Jó, hogy nálunk nem fenyeget árvíz és sár, mint az országban sok telepü­lésen. Sok programot, rendez­vényt is szerveznek helyben, amelyek jó szórakozási alkal­makat kínálnak. B Sajnos a helyi prog­ramkínálatot a fiata­lok kevéssé veszik igénybe, egyfajta érdektelen­séggel találkozni. Nem tu­dom, hogy ennek mi az oka, de szerintem sok értékes esemény van - mint a falu­nap is volt most -, amelyeket jó lenne, ha többen látogat­nának. Szépen fejlődik a fa­lu, az intézmények kívül-belül rendezet­tek és jól dolgoznak. Külön ki­emelném a művelődési házat, s nem csak azért, mert ott van az állandó kiállításom. A kép­viselők és az önkormányzati hivatal dolgozói is egyaránt segítőkészek. Nagyon elkeserítő- nek tartom, hogy aki a faluba a 3-as út felől megérkezik, azt első­ként a szennyvíztisztító te­lep gyakran erős bűze fogad­ja. Annak ellenére, hogy amikor építették, akkor ha­tározottan ígérték: nem kell tartani ilyen kellemetlenség­től. Itt nőttem fel, lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem ritka­ság, hogy egyetlen poros, sá­ros utunk sincs. Még a kinti szőlőknél is műút épült. A templommal is annyit törőd­nek mostanában, mint koráb­ban sosem, és a temető új ke­rítése is szép lett. B Érdemes lenne vi­szont egy állandó te­metőgondnokot al­kalmazni, mert vannak elha­nyagolt sírok, például mert a hozzátartozók is meghaltak már. Azt is fájlalom, hogy nincs összefogás az embe­rek között. És egy idősek ott­hona is jó lenne, ha meg­épülhetne. Rendben vannak az útjaink, nincs sár, az árkok is mind szépen ki vannak kövezve, igaz, ez olykor a vendégeimen is meg­látszik, egy-egy görbébbre si­került este után... Jó, hogy nincs kommunális adó, és a vállalkozókat se terheli agyon az önkormányzat. H Sokaknak fáj, hogy a hétvégi orvosi ügyelet elkerült Visontáról. Egy vasárnap délután rosszul lettem, a gyöngyösi ügyeletet hívtam, ahol elmondták, hogy mikor indul busz, és az állomásról hogyan jutok el a rendelőbe. Másnak is van ilyen tapasz­talata. A város mentette meg az idei rock-expót azzal, hogy az eseményt felvette hiva­talos programjai közé. Egyébiránt a kezdeti lelke­sedés - főleg, ami a rende­zés körülményeit illeti - mára gyakorlatilag semmi­vé foszlott. A zenészek im­már nemcsak a fizikai munkából nem óhajtják kivenni a részüket, de még a szervezéstől is távol tartják magukat. A szponzo­rok közül pedig csak a töredék maradt meg hírmondónak. hatvan Az elmúlt években felnőtté váló generáció - úgy tűnik - sztárrá avan­zsált. Akadnak rock­muzsikusok, akik immár nem is hajlandók fellépni a rockfesztiválon, ha a szervezők nem a - sze­rintük - őket megille­tő helyre sorolják őket. Vagy a főzenekar előtt lépnek fel, vagy sehol - mondják, és így is tesznek. Kész csoda, hogy a közönség nem rendez tüntetést, észlel vén a hiányukat... Talán leginkább számukra kellene felfrissíteni az előzményeket. Azt a bizonyos 2000. évet, ami­kor az egész el­kezdődött. Még­pedig oly mó­don, hogy az akkori városi eseményen a bemutatkozási le- Az egyik legszínvonalasabb produkciót az hetőségtől megfősz- Entrance nyújtotta. Képünkön Juró, az együttes tott helyi együttesek gitárosa Rock-expó 2005: kutyaütők elhatározták: alternatív feszti­vál keretében igyekeznek bizo­nyítani létezésüket. A többes cél az volt, hogy mindenki fellé­pési lehetőséghez jusson, akár a kezdők is, legyen jelen egy sztárzenekar, a közönség in­gyen élvezhesse a produkciót, mi­k ö z - ben szak­emberek hívják fel a figyelmet a kábító­szerek veszélyeire. A rendezvény költsége­it a környéken mű­ködő vállalkozások fi­nanszírozták; szép számban álltak a kezde­ményezés mellé, így az első rock-expó a reméltnél lényege­sen nagyobb sikerrel zárult. És így volt ez a későbbiek­ben is. Vélhetően ez adott erőt az évről évre fogyatkozó gárdá­nak az ismétlődő kalapozáshoz, a papírmunkához és az egyéb nehézségek leküzdéséhez. A vége felé már a színpadcipelés- hez is, hiszen az utóbbi időben már erre sem nagyon akadt je­lentkező. Bizony, sztárrá váltak azok is, akik amúgy összekeve­rik a C-dúrt a kandúrral. Ebben az évben a város men­tette meg a rockfesztivált azzal, hogy felvette a hivatalos prog­ramjai sorába. A döntés nem­csak erkölcsi elismerést jelent... Ennek köszönhető, hogy min­den eddiginél profibb körülmé­nyek közepette zajlott a rendez­vény, s végre sokak álma telje­sülhetett azzal is, hogy a ma­napság legfelkapottabb rock­formáció, a Tankcsapda műsora lehetett a fő attrakció. A kö­zönség meghálálta a lehetősé­get: az esti órákban a rajongók és a szimpla érdeklődők zsúfo­lásig megtöltötték a fesztiválte­ret. Ugyanakkor félő - ám saj­nos, a műfaj ezzel jár... -, hogy a zúzásról nem maradtak le azok sem, akik pedig a telepü­lés távolabbi zugaiban szíve­sebben töltötték volna alvással az éjszakát. Amúgy minden a legnagyobb rendben zajlott. Rendőrök, pol­gárőrök, őrző-védők és alkalmi rendezők tucatjai igyekeztek megelőzni az atrocitásokat, de szerencsére nem sok dolguk Két pogózás között egy kis pihenés Rockzene a testvériség jegyében akadt sem a helyszínen, sem pe­dig az utcán, amikor távozott a sokaság. Az amatőr zenekarok - a The Rioters, a Morfium, az Entrance, az Idegen Világ, az Éhenkórászok, a Fire Trek, a Monarchia, a Treff és a Rockin' Rock- Cats - hozták a formájukat, persze, esetük­ben ez egyedi megközelítést igényel. Ahogy a megszokott színvonalon teljesí­tett a Tankcsapda is, a rockerek igazi örömünnepévé varázsolva a péntek estét. A jövő még bizonytalan, akár­csak minden évben. De ugyan­így az állandóságot jelenti az is, hogy hajnaltájt Bea tanár néni - aki a kezdetektől a rendez­vény háziasszonya - fázósan összehúzza magán bőrdzseki­jét, és búcsúzóul a mikrofonba süvíti: találkozunk jövőre, ugyanitt! Eddig bevált. á I A I t

Next

/
Thumbnails
Contents