Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-12 / 188. szám

2005. AUGUSZTUS 12., PÉNTEK - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 ZÖLD OLDAL A puszta urai: farkaspókok és ritka égi ragadozók A több mit egy évtizede a Hevesi-sík eredeti állapotának bemutatására, a pusztai növénytársulások és állatfajok védelmére megalakult Hevesi Füves Puszták Tájvé­delmi Körzet egyedi tájképi értékeivel és az azt benépesítő rendkívül gazdag nö­vény- és állatvilágával érdemelte ki e védettséget. Az 1993-ban létrehozott, erede­tileg 8406 hektáros tájvédelmi körzet magában foglalta a ko­rábban helyi védettségű porosz­lói és pélyi szikeseket, valamint a Kömlő és Átány fölötti Nagy- Fertőt, a szomszédos Jászságba átnyúlva a jásziványi Templom­dűlőt és Csukást, illetve a tiszanánai Magas-határt, a tar- naszentmiklósi Hamvajárási- dűlőt, a sarudi Jánosi-gyepet és a Dormánd és Erdőtelek határá­ban lévő Nagyhanyi-pusztát. A terület növényzete már az emberi tevékenységet tükrözi, a mezőgazdálkodás következmé­nyeként jobbára másodlagos. A síkság eredeti állapotát mutató szikesek és a folyamszabályozás után kialakult másodlagos szike­sek növényzetére az ürmös és cickafarkos pusztai gyepek jel­lemzőek, mozaikosan váltakozva nedves sziki rétekkel és lösz- gyepfoltokkal. A tájvédelmi körzet kiemelke­dő értéke az itt élő túzok és a nap­pali ragadozómadár-állomány. Szaporodásukat aktív védelmi programok segítik. Ezen termé­szeti értékek megóvásának útja a hagyományos gazdálkodási mó­dok előtérbe állítása, a környezet­és természetvédelmi érdekekhez illeszkedő megfelelő vetés­forgó kialakítá­sa és a mérsé­kelt legeltetés fenntartása. A Hevesi-sík, mint önálló tájegység, termé­szetes határait északke­letről a Hevesi-dombság, északnyugatról a Borso- di-mezőség, délnyugat­ról a Jászság, valamint keletről, délkeletről a Tisza alkotják. A táj mai arculatá­nak kialakításában az ember mellett első­sorban a még szabályo­zatlan Tisza építő és romboló munkája, és kü­lönféle vízfolyások fel­színformáló tevékenysége vett részt A Tisza szabályozásával a másodlagos szikesedés vált az egyik legfontosabb tájalakító té­nyezővé. A fentiek eredménye­képpen alakultja Dél-Heves mo­zaikos, mégis egységes, jól meg­különböztethető jelle­ge. A terület meleg, mérsékelten forró, száraz éghajlati körzetbe esik. Jellemző a száraz, me­leg nyár és a viszony- 1 a g kemény, hideg tél. A terület az or­szág legszárazabb vidékei közé tartozik, az évi csapadékösszeg nem éri el az 550 millimétert. A Hevesi-sík gazdag flórájá­ban eddig 610 edényes növény­fajt sikerült kimutatni. A terület 26 védett növényfajnak ad ott­hont, melyek közül négy az Eu­rópai Unió Élőhelyvédelmi Di­rektíváján is szerepel. A helyileg jelentős, de nem védett edényes növények száma közel negyven­re tehető. Kipusztultnak tekint­hető a hevesi homoki erdős sztyepp feszámolásával a csip­kés levelű gyöngyvessző, a ma­gyar zergevirág, a homoki, az ér­des és a szártalan csűdfü. Az intenzív mező- és erdőgaz­dálkodás azonban számos ag­resszív jellegű gyomnövény meg­telepedéséért is felelős. Az aká­cok, a bálványfa, az amerikai kőris, a kanadai ' be- tyárkóró és a Madárparadicsom: nagy vadászok és kis prédalesők Ha a mély fekvésű területeken megfelelő mennyiségű csapadék marad a költési szezonra, költésbe kezd a fokozottan védett nagy goda, a piroslábú cankó és a gulipán. A vizenyős réteken, lucerna- táblákban rendszeres átvonuló a haris. Megfigyelhető az ugartyúk és a Tisza-tavon gyülekező libacsapatok közt a nagy lilik és a nyári lúd mellett a világszerte veszélyeztetett, színpompás vörösnyakú lúd is. A kerecsensólyom régebben ürge-specialista volt, azonban zsákmányál­lata megfogyatkozásával kedvet kapott a könnyebb prédára, a parla­gi galambra, míg hatalmas vetélytársa, a parlagi sas a hörcsög kosztra tért át. De jelen van a szalakóta, a kis őrgébics, a kékvércse azonban a költőhely szűkülése miatt visszaszorult. Augusztus-szep­temberben a gyülekező madarak száma még napjainkban is 400-1200 példány között mozog, ami országos szinten egyedülálló. A nyár vége meghozza a keleti vendégeket is, a pusztai ölyvet, a tél pedig az északi réti sasokat Kedve­ző, enyhe tél esetén a dél-hevesi és a Tisza-tavi réti sas tele­lőállomány meghaladja a 30 egyedet. ma napság első számú közellenség­ként sokat emlegetett parlagfű komoly veszélyt jelent a honos flóra tagjaira nézve. A változatos élőhelyi viszo­nyoknak megfelelően gazdag faj­összetételű, egymástól jelentő­sen eltérő ökológiai igényű rovar- és bogárfajok bukkannak itt fel. A Hevesi-sík pókjai tipikus pél­dáját mutatják az alföldi szikes területek pókfaunájának. Szá­mos, országszerte elterjedt fajon kívül igazi ritkaságok is élnek itt Napközben a farkaspókok képvi­selőivel találkozhatunk leggyak­rabban. Ezek zsákmányukat fo­góháló készítése nélkül ejtik el. Kifejezetten ezen a területeken fordul elő néhány érdekesebb faj, mint például a kövipókok egyes fajai vagy egy mészpók. Mind­kettő országos ritkaság. A terület egyik legjelentősebb természeti értékét jelentik az itt élő ritka és veszélyeztetett ma­dárfajok, melyek védelme ki­emelt szerepet kap. A terület ki­emelkedő madártani értékei mi­att bekerült a Fontos Madárélőhelyek (EBA) jegyzéké­be. Megtalálhatók a jellegzetes pusztai fészkelő fajok, a szalakó­ta, az ugartyúk és a ritka ra­gadozómadár-fajok, a par­lagi sas, a kerecsensó­lyom, a hamvas réti héja állományai is. Vonulási idő­szakban a vízzel borított területe­ken parti mada­rak töme­gei lel­nek biztos táplálkozó- és pihenő­helyre, téli idő­szakban pedig ré­ti sasok jelennek meg nagy szám­ban a területem A terület leg­féltettebb kin­cse a mintegy 40 példányos tú­zokállománya. Az állomány élő­helyéül gyepekkel, kaszálókkal tarkított mezőgazdasági környe­zet szolgál. Az emlősök közül leg­nagyobb értéket a térségben élő vidra, vadmacska és molnárgö­rény jelenti. Az állatvilágon belül a területen a szakemberek a madarakról ren­delkeznek a legrészletesebb infor­mációkkal. A viszonylagos fajgaz­dagság a terület speciális adottsá­gaira vezethető vissza. A Tisza és a Tisza-tó közelsége révén a Heve­seik a fő alföldi madárvonulási útvonal peremére esik. A hegyvi­dék és a hegylábak közelsége, va­lamint a hegyekből lefutó pata­kok, a kiterjedt szikes puszták, mesterséges vizes élőhelyek, szántók mozaikossága növeli a változatos madárélőhelyek szá­mát Költési időszakban a barátré­ce és a szárcsa, a halastavak és a kubikok benövényesedő részein alkalmilag a bütykös hattyú, s a világszerte veszélyeztetett cigány­réce és a vörös nyakú vöcsök is megjelenik. Vonulási periódus­ban a halastavak jelentősége emelkedik. Kedvező feltételek esetén nagyobb mennyiségben le­pik el a tavak lecsapolt medreit a parti madarak, a feltöltötteket pe­dig a récék. Télen, a vizek befa­gyásáig sem néptelenednek el a halastavak, ilyenkor nagyobb csa­patai figyelhetők meg a kerceré­cének és a kis bukónak, de ilyen­kor számíthatunk a búvárok meg­jelenésére is. A tájvédelmi körzet és térségé­nek természetvédelmi értékeiről, az itt folyó munkáról bővebb fel­világosítást a Besenyőtelek mel­letti Tepélypusztán létrehozott természetvédelmi központban kaphat a látogató. A Hevesi Fü­ves Puszták Tájvédelmi Körzet­ben kiépített, illetve kijelölt turis­tautak, tanösvények, bemutatóu- tak és magaslesek nincsenek, a területre a belépni csak enge­déllyel lehet Azbeszt-riadó és mentesítési program A jogszabályok idén már nem teszik lehetővé az egészségre közismerten veszélyes azbeszttartalmú termékek előállítását és forgalmazását sem. A meglévő, netán ko­rábbról megmaradt készletek értékesítése is tilos. A fogyasztóvédők megyei ellen­őrzésük során nem találtak azbeszttartalmú anyagot forgalmazó vállalkozást. A korábban felhasznált anyagok azonban még jó ideig, a teljes mentesítés elvégzésé­ig kísérthetnek. Bővült a védett élőhely Látogató-központ Felsőtárkányban Egykor elterjedt és közkedvelt volt. Annak ellenére, hogy már 1927 óta ismert az azbesztszá­lak által kiváltott kóros elválto­zás a tüdőszövetekben (azbesztózis), 1960 óta pedig az azbeszthatással összefüggő mell- és nyálkahártya-rákoso- dásról is tudnak. Szórt azbesz­tet tűzvédelmi anyagként, hő- és hangszigetelőként alkalmaz­tak épületekben, sínen haladó járművekben, rendezvényter­mekben (sportcsarnok, szín­ház) világszerte, így nálunk is. A mára betiltott anyag bontás után is veszélyes hulladék. A 70-es évekig előszeretettel használták általában szigetelés­re, mígnem kiderült róla, hogy az azbesztszálak, illetve az az­besztpor belégzése komoly be­tegségeket, légzőszervi dagana­tokat okoz. Az azbesztet a na­gyobb, iparosított technológiá­val készülő lakásépítkezések­nél, lakótelepeknél használták hazánkban is. Építőipari alkal­mazásuk szerint megkülönböz­tettek erős és gyenge kötésű az­besztet tartalmazó termékeket. Egészségügyi szempontból a második változat (szórt az­beszt) a veszélyes, ez ugyanis 90 százalék azbeszt és 10 szá­zalék kötőanyag keverésével készül. A két anyag közti kötés idővel - kopás, mechanikai igénybevétel, javítási munkálat, rázkódás révén - meglazul, így azbesztszálak kerülnek a leve­gőbe, melyek a szervezetbe jut­va különféle betegségek (tüdő-, mell-, hashártya-daganatok) előidézői lehetnek. Idén folytatódik az országos azbesztmentesítő program, hi­szen itthon még több mint 237 ezer négyzetméter felületet kell az azbesztszigeteléstől megsza­badítani. Mit megtudtuk: ez a probléma szerencsére komolyabban nem érinti a megyében élőket. A szakemberek megnyugtató vála­sza szerint a mai ismereteik alapján a Heves megyében ipari technológiával a '70-es és '80-as években az állami, illetve a taná­csi építőipari vállalatok által épí­tett házak, lakások szigetelése során nem használtak azbesztet. A megyében leginkább a há­rom nagyobb várost - Eger, Gyöngyös, Hatvan - érintette a korszak tömeges lakásépítése, a lakótelepek létrejötte az elmúlt évtizedekben. A megyeszékhe­lyen az önkormányzatnak nincs tudomása azbesztes épületekről, Egerben a kivitelezők akár a blokk, a panel vagy az alagút­zsalus módszernél más szigete­lési technológiát alkalmaztak. Ezt erősítette meg a gyöngyösi városüzemeltetési igazgatóság építési hatósági illetékese is. Az elmúlt évtizedekben a városban fölépült négy lakótelep egyikénél sem használtak azbesztet szige­telésre, így most a mentesítéssel sincs probléma. Az akkori építő vállalatok, a tanácsi építő Gyön­gyösön is inkább más megoldást, például a hungarocell szigetelést alkalmazta. Hatvanban sem tud­nak azbesztes épületről. Majdhogynem duplájára bővült az egyedi hazai fajgazdagsággal bíró, kü­lönleges élőhely, a Hevesi Füves Puszták Tájvédel­mi Körzete. A Magyaror­szágon honos 380 madár­faj közül 278 található meg itt, közöttük olyan veszélyeztetett fajok, mint a túzok, a parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kékvércse. Nö­vényzetére az ürmös és cickafarkos pusztai gye­pek jellemzőek. A napokban komoly változás állt be a Bükki Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Kör­zet életében. Ötezer-négyszáz hektárnyi területtel gyarapo­dott a védett élőhely, melyet Persányi Miklós adott át a nem­zeti parknak. A környezetvédel­mi miniszter a Hevesvezekény határában a védettséget jelző tábla elhelyezésekor elmondta: a 13.700 hektárnyira bővült vé­dett területen, amely az Európai Natura 2000 hálózat részévé vált, a Magyarországon honos 380 madárfaj közül 278 találha­tó meg, közöttük olyan veszé­lyeztetett fajok, mint a túzok, a parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kékvércse. Ez a fajgazdagság a terület speciális adottságaira vezethető vissza, hiszen a Hevesi Füves Puszták az Északi-középhegy­ség és az Alföld határán, a Ti­sza-tó közelében terül el. A szaktárca vezetője hang­súlyozta, hogy a mostani lépés a tíz évre szóló Nemzeti Ter­mészetvédelmi Alapterv része. A program keretében az or­szág területének 9,5 százalé­káról 11 százalékra kívánják növelni a védett területek ará­nyát. Ez azt jelenti, hogy újabb 150 ezer hektárnyi erdőt, me­zőt és vizes élőhelyet helyez­nek természetvédelmi oltalom alá, amelynek nyomán a vé­dett területek mérete eléri az egymillió hektárt. Idén egyéb­ként már összesen 14 milliárd forint jut, részben az Európai Unió támogatásának köszön­hetően, természetvédelmi fej­lesztésekre. Ennek keretében valósulnak meg többek közt a hortobágyi és a felsőtárkányi látogató-központok is. Veszélyes üzem, kárelhárításra várva A megyében is gyártottak még nem is olyan régen azbeszttar­talmú termékeket, működött ezen technológiát felhasználó üzem. Tavaly kezdődött meg az Etercem Kft, az egykori selypi cementgyár Lőrinci üzemének végelszámolási eljárása. Az az­beszt alapú eternit gyártmányok előállítójának végelszámolás­sal történő, jogutód nélküli megszüntetéséről született döntés, így a társaság 2003 végén befejezte tevékenységét A gondok egy része azonban ezzel még nem oldódott meg. Az azbesztce­ment-hulladék biztonságos elhelyezése, elszállítása még min­dig várat magára. Az azbeszt-állapotfelmérést és az egyéb kör­nyezetvédelmi vizsgálatokat már elvégeztették. De a kárelhárí­tás, a költséges azbesztmentesítés nagyja még hátravan. Az oldal a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázati támogatásával készült. i l k i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents