Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-11 / 187. szám

4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP Bombarepesz az árokban “Tó) Magyar „kuriózum" Finnországban Mindig jókedve van, és rengeteg terve, egyszer még az is eszébe jutott, hogy feleségül megy a Mikuláshoz. Ha te­hetné, addig meg sem állna, míg be nem utazta az egész világot. Adrienn legutóbb Finnországban élt egy évig. Juhász Marianna Finnország nyugalma. A főváros egy negyedóra alatt bejárható hatvan Feltehetően a második világháborúból származó harc- kocsi-löveget ásott ki a munka­gép a Fecske utcában, a csator­nahálózat építése során. A tűz­szerészek a 30-szor 10 centimé­teres rozsdás repeszt a telepü­lés külterületére szállították, ahol ezt követően hatástalaní­tották - tájékoztatott Kovács Jó­zsef r. alezredes, a városi rend­őrkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője. Hatvanévesek ünnepi találkozója kál Az egykor volt Káli Általá­nos Gimnázium 1963-ban érettségizett diákjai találkoz­nak augusztus 13-án a telepü­lésen. Mint arról Varga Gyula, az összejövetel szervezője la­punkat tájékoztatta: az egykori diáktársak többsége még él, s már valamennyien túl vannak a hatodik ikszen. Ebben az értelemben „szüle­tésnapi” találkozó is lesz ez a mostani, hiszen hatvanévesek jönnek össze. A tervek szerint a hajdani gimnazista diákok szombaton délelőtt 10 órakor találkoznak egymással a volt iskolájukban. Itt egy múltidéző „osztályfőnö­ki órát” tartanak, amelyen fel­elevenítik közös emlékeiket, majd együttesen átvonulnak a Lokomotív étterembe, egy han­gulatos ebéddel egybekötött ba­ráti beszélgetésre. gyöngyös Dorsánszki Adrienn már régóta vágyott arra, hogy egyszer cserediák lehessen. Al­ma tavaly augusztusban valóra vált: egy ösztöndíjnak köszön­hetően elutazhatott Finnország­ba, ahonnan nemrégiben tért haza. Az induláskor Adrienn úgy tudta, hogy csupán két hétig marad az őt befogadó családnál, utána pedig egy másik famíliá­hoz kerül. Ám a rövid idő alatt annyira megkedvelték, hogy mindvégig utazása első állomásán maradt, ahol igazi családtagként bántak vele.- Milyen nyelven kommunikáltak egy­mással?- Finnországban a legtöbb ember beszél angolul vagy németül. A családommal eleinte angolul társalogtunk, aztán ar­ra kértem őket, hogy csak fin­nül beszéljenek hozzám, mert meg akartam tanulni a nyelvü­ket. Ráadásul ahol laktam, ott három kisfiú is volt, akik az anyanyelvükön kívül nem is tudtak még más nyelvet. Ami­kor elindultam itthonról, egyál­talán nem ismertem a finnt, először egy kicsit meg is ijed­tem. Ám egy hónap után már megértettem, hogy miről be­szélnek, három hónap múlva pedig már én is a saját nyelvü­kön tudtam velük kommunikál­ni - emlékezik vissza a Berze Nagy János Gimnázium diákja.- A nyelvrokonságból adódó­an mennyire hasonlít egy­másra a finn és a magyar?- Túl nagy azonosságot nem vettem észre. A hangképzésük könnyebb, mint a miénk. De a névelők hiánya néha nagyon zavart, s a nyelvtanuk sem egy­szerű. Hasonlítani talán a tolda­lékolásban hasonlít egymásra a két nyelv. Szerintem nekik nehe­zebb lenne megtanulni magyarul, műit nekünk finnül.- Milyenek arrafelé az emberek?- Nagyon szimpati­kusak, és egyáltalán nem igaz az, amit ma­gukról gondolnak, hogy nem nyitottak. Végig úgy éreztem magam, mintha otthon lennék. Bárkit megkérdezhettem, azon­nal kaptam segítséget, a család befogadott, az iskolában is min­denki kedves volt velem. Tulaj­donképpen kuriózumnak szá­mítottam. A sióiban mindenki tudta, hogy ki vagyok, honnan jöttem, ráadást*« legnagyobb finn televízió másfél órás inter­jút készített velem. Ott az embe­rek sokkal gondtalanabbak, mint itthon. Az ebből adódó nyugodtság néha fel is bosszan­tott, mert én temperamentumo- sabb vagyok. A nyugalmuk va­lószínűleg abból is adódott, hogy ott télen sokkal kevesebb a napsütés. Érdekes azonban, hogy tavasszal pedig még haj­nali egy órakor sem tudtam aludni, mert még akkor is fent volt a Nap. De visszagondolva, a nyugalom is pozitív tulajdonsá­guk a finneknek.- A skandináv földön töltött egy év alatt soha nem volt honvágya?- Nem, mert annyi dolgom volt, hogy nem volt időm haza­gondolni. Bár a magyar ételek néha hiányoztak, éppen ezért többször megpróbáltam valami finom hazait főzni, de fűszerek hiányában nem volt olyan ízük, mint itthon. A finneknek nem­csak az életmódjuk, hanem az étkezési szokásuk is más. Ren­geteg spenótot esznek, amit én mindig a gyerekriogató ételek között tartottam számon, most viszont megszerettem. A zsír­mentes tejet pedig úgy isszák, mint a vizet. A szüleim által küldött téliszalámi és a csabai lángolt kolbász a finneknek mindig ünnepi ételnek számí­tott. A sütijeik isteniek, renge­teg receptet gyűjtöttem.- Mit tanult tőlük?- Nagyon tetszett, és itthon is el tudnám képzelni azt az isko­larendszert, ami náluk van. A középiskola olyan, mint nálunk az egyetem. Bizonyos időközön­ként vizsgáznak, és ami a leg­jobb, hogy mindenki azt tanul­hatja, ami érdekli. Az iskolák jól felszereltek, és bármilyen nyelven lehet ta­nulni. Még ma­gyarul is. És nem csak magamat, hanem Magyar- országot is meg­tanultam jobban értékelni. Most már sokkal job­ban tudom, miért kötődöm a ha­zámhoz.- Ahogy hallga­tom, számomra úgy tűnik, hogy nem most járt Finnországban utoljára.- Beleszeret­tem abba az országba. Egyszer még az is megfordult a fejem­ben, hogy két-három évre még a Mikuláshoz is feleségül mennék. Tizenkilenc éve min­dig írok neki, és most először válaszolt. Ez nagyon boldoggá tett. Már régóta festek, de ed­dig a finnektől kaptam a leg­több dicséretet. Az általam ter­vezett ruhákat elküldtem egy ottani dizájnernek, aki annyi­ra jó véleményt írt a munká­imról, hogy el sem akartam hinni. És ott adtam el először a képeimből. Érettségi után biz­tos, hogy visszamegyek. Nem csupán a finn barátaim miatt, hanem azért is, mert ott sze­retnék egyetemre járni. A nyelvet jól megtanultam, már nyelvvizsgám is van. Ezt a tu­dást pedig nemcsak szinten tartani szeretném, hanem fej­leszteni is. Dorsánszki Adrienn Tetszik vagy Fesztbaum Béla Mindenekelőtt elnézést kérek, mert személyeskedni, bárkit megsérteni messze nem aka­rok. Csak az igazságérzet kész­tet arra, hogy most azért fogjak tollat, mert én rendre „kiaka­dok”, ha önkormányzati és or­szággyűlési képviselői járan­dóságokról hallok vagy olvasok. Még inkább gerjeszt, ha jutalmazás címén kifizetett milliók­ról szolgál hírrel a sajtó. Miközben a települési önkor­mányzatok anyagi ellehetetle­nülésről panaszkodnak, eleve csak veszteséggel tudnak éves terveket készíteni, futja olyan mértékű jutalom kifizetésére, amennyit ebben az országban milliók nem mondhatnak ma­gukénak egy egész esztendő viszonylatában, annak összeg­zésében. Nyugtatom persze magamat, mert törvényes határokat (re­mélem) nem lépnek át a testü­letek, de nálam a kérdőjel az etikusság és az erkölcsiség után kívánkozik ilyen esetek­ben is. Egész egyszerűen indo­kolatlannak tartom az ötven­szeres, esetleg százszoros jöve­delmi különbségeket. Ismerve a megélhetéshez szükséges nélkülözhetetlen élelmiszerek, továbbá az egészséghez előírt gyógysze­rek árait, szinte csoda, hogy azok is kitartanak hónapról hónapra, akiknek 30-40 ezer forintból, esetleg annál is keve­sebb pénzből kell gazdálkodni­uk. Vezető poliükusaink két legnagyobb tábora egymás „ve­nem... zérének” anyagi gyarapodását vizsgálja mindannyiunk költ­ségére, na és bosszantására. Utóbbi azért nyilvánvaló, mert előre biztosra vehető: a köz ja­vára semmilyen eredmény nem születik. Legfeljebb a Tisztelt Ház széksorait birtoklók (túlságo­san sokan vannak) profitálnak majd az esetleges igazságokból, ha ismét elnyerik a választók kegyeit. A minap a szo­kásos néhány sza­vas köszönésen túl időt szakítottam hosszasan szót váltani egy régi ismerőssel. Az idén 80 éves Laci bácsi életében mindig a földműve­lésből élt családjával, ahogy mondja, sokszor nagyon keser­vesen. A közélet eseményeiről jól tájékozott, meggyőzően ér­vel napjaink belpolitikai törté­néseiről, érdeklődve olvas új­ságot. Naponta kijár a telkére, bár ereje egyre inkább fogytán, de a szíve még viszi. Vélemé­nyét nem kendőzi. — Ha ez a mostani rendszer a demokrácia, akkor inkább ma­radt volna az, ami előtte volt - sommáz így, aztán továbbtolja kerékpárját, amit már csak biztonságos (elég volt a görön­gyösből) útszakaszon nyergei. Laci bácsival - nem minden kérdésben teljesen azonosulva - órákat lehetne beszélgetni arról, ami a jelenlegi társadal­mi morálból neki sem tetszik. Azokat mind papírra vetve, bizonyára nagyon sokan kerül­nének közös nevezőre. Akár tetszik egyeseknek, akár nem. ■ Ha ez a mostani rendszer a de­mokrácia, ak­kor inkább ma­radt volna az, ami előtte volt. Pillangókéssel szúrt a fiatalember féltékenység Gyilkosságért jogerősen is 11 év börtön A Fővárosi ítélőtábla kö­zelmúltban meghozott végzésében helybenhagy­ta a Heves Megyei Bíróság elsőfokú ítéletét, így a volt kedvesét megölő hevesi M. Ferencnek 11 évet kell börtönben töltenie. Sike BUDAPEST, HEVES A Heves Me­gyei Bíróság az elmúlt évben, szeptember 29-én hozott ítéle­tet a 2003. október 23-i kora hajnali emberölés ügyében, amit egy diszkóból hazatérő lánnyal, egykori kedvesével szemben követett el az akkor 21 éves vádlott. Mint tudósítottunk róla, a vádlott féltékenységből meg­verte a vele két nappal koráb­ban szakító J. A. 17 esztendős hevesi lányt, majd pillangóké­sével kétszer nyakon szúrta. Emiatt a sértett a helyszínen életét vesztette. Az áldozat tás­kájából a fiú több holmit elvett, ezek közül a mobiltelefonját az ő lakásán találták meg a rend­őrök. Az elsőfokú bíróság bűnös­nek mondta ki M. Ferencet egyrendbeli emberölés és ki­fosztás bűntettében, amiért - halmazati főbüntetésül - 11 év börtönnel sújtotta, mellékbün­tetésül 8 évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától, s meg kell fizetnie közel 780 ezer forint bűnügyi költséget. A bűntény elkövetésének eszközét, a pil­langókést a bíróság elkobozta. Mint arról tudósítottunk, a büntetőtanács enyhítő körül­ményként csak M. fiatal felnőtt korát értékelte. A vádlott a tár­gyaláson végig szenvtelen, kö­zömbös magatartást tanúsított, s még az utolsó szó jogán sem kért elnézést az áldozat hozzá­tartozóitól. Súlyosító körül­ményként értékelte a bíróság, hogy a vádlott volt már büntet­ve testi sértésért, cselekményét halmazaiban követte el, itta­san, élet kioltására veszélyes eszközzel. Terhére rótták még, hogy a sértett fiatalkorú volt. A védő és a vádlott az ember­ölés téves minősítése, erős fel­indulásból elkövetett ember­ölés bűntettként értékelése, a kifosztás kapcsán felmentése és a büntetés enyhítése végett nyújtott be fellebbezést. A má­sodfokon eljáró Fővárosi ítélő­tábla (FÍ) nyilvános ülésén a védő a fellebbezést fenntartot­ta, de csak az élet elleni cselek­mény minősítését támadó fel­lebbezését indokolta meg. Ez­zel kapcsolatban azt fejtette ki, hogy iratellenes az elsőfokú bí­róságnak az a megállapítása, amely szerint a vádlott és a sértett között nem volt tettle- gességig fajuló vita a cselek­mény elkövetését megelőzően. A védelem szerint Nem nyert megcáfolást az a vádlotti védekezés, hogy a vádlotton lévő sérüléseket nem a védekező, hanem a kezdeményező sértett okozta. A védelem a nyilvános ülé­sen kifejtette, hogy a tettleges- ségig fajuló vitában a sértett kezdeményező magatartása juttatta a vádlottat olyan hely­zetbe, amiben a cselekményt elkövette. Az emlékezetkiesés is alátámasztja az erős felindu­lás meglétét - vélekedett a vé­dő, aki szerint az emlékezetkie­sés nem a vádlott ittasságának volt az eredménye. Utalt arra is, hogy a vádlott és a sértett között egy hosszú szerelmi kapcsolat szakadt meg. Az ítélőtábla megállapította: a fellebbezés nem alapos. A FÍ szerint a Heves Megyei Bíróság az eljárást kellő alapossággal és körültekintéssel, az eljárási szabályok betartásával folytat­ta le. A szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta, azokat okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek szem előtt tartásával értékelte, mér­legelte. Az így megállapított íté­leti tényállás döntő, meghatáro­zó részében megalapozott. Az ítélőtábla annyiban kiegé­szítette a tényállást, hogy „a vádlott és a sértett között vita, veszekedés, kölcsönös tettle- gesség alakult ki. Ennek során ütötte meg többször ököllel a vádlott a sértett arcát. Pontosítandó a tényállás annyi­ban is, hogy a sértett a vádlott támadásával szemben eredmé­nyesen védekezni nem tudott.” A FÍ szerint a megalapozott tényállásból okszerűen követ­keztetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, és az ál­tala elkövetett cselekményeket a büntető anyagi jogi szabá­lyoknak megfelelően, helye­sen minősítette. Nem osztotta a tábla a védelem álláspontját az élet ellepi cselekmény eltérő minősítését illetően. A Btk. sze­rint az erős felindulásban elkö­vetett emberölést az követi el, aki mást méltányolható okból származó felindulásból megöl. A Legfelsőbb Bíróság 15. sz. irányelve kimondja: a méltá­nyolható okból származás ak­kor álapítható meg, ha az bizo­nyos fokig igazolható, és erköl­csileg menthető. Ezek a körülmények ebben az esetben nem álltak fenn. é 4 1 t t

Next

/
Thumbnails
Contents