Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-10 / 186. szám
2005. AUGUSZTUS 10., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 A kétkezi munkásokról Magyarországon ma talán a legkisebb a presztízse, a megbecsülése a kétkezi munkásoknak. Nagyon helyes, hogy kitüntetjük a köz szolgálatában tevékenykedő tudósokat, művészeket, a köznevelésért sokat tevő pedagógusokat, és még sorolhatnánk hosszan a példákat. A gyárakban, üzemekben dolgozó emberek azonban egyre inkább úgy érzik, hogy rájuk nem gondol senki, s bár a nemzeti jövedelem nagy részét ők termelik meg, mégsem kapnak elismerést. Javaslattal szeretnék élni, miszerint állami elismerésben részesítsenek olyan embereket, akik éveken, évtizedeken át a kétkezi munkájukkal segítették a nemzetünket Javaslom, hogy minden évben a Széchenyi- és a Kossuth- díj mintájára a Parlamentben, nagy nyilvánosság előtt, a munkájukban kiemelkedőt teljesítő munkásokat kitüntetésben részesítsen a kormány. Egy baloldali pártnak és kormányának kötelessége nyitni a munkások felé, ők a párt potenciális szavazói. Jó lenne, ha végre ők is úgy éreznék, hogy hasznos tagjai a társadalmunknak, és nem csak akkor beszélnek róluk, amikor a szavazatukra van szükség. T. Cs. Eger „Vadvirágos" jókedv Szeretném az Önök lapjában elmesélni azt, ami a júl. 30-i napon örömet okozott nekem és idős embertársaimnak. Ezen a napon vendégségben vehettem részt nem is olyan távol városunktól. Juhász István és kedves neje, Magdika látták vendégül a karácsondi Vadvirág Nyugdíjasklub tagjait, és közösen ünnepelték meg az elmúlt hetek névnaposait. A klub vezetője meghívta a karácsondi hagyományőrző csoportot, hogy e két társaság együtt ünnepelhessen. így hát buszra ültünk negyvenen, és elindultunk Cserhátszentivánra a vendéglátónkhoz. Ők már főzték a finom pörköltet bográcsban, és feldíszítették a művelődési házat, ahol a nap jó részét töltöttük. Délelőtt elmehettünk a kilátóba, és a helyi templomot is megcsodálhattuk. Délben Juhász úr pincéjében hűsölés közben elfogyasztottuk ebédünket. A finomság után házi süteményekkel kedveskedtek a klubtagok a vendéglátóknak és társaiknak. Ezután jött a fő program, melyben a hagyományőrzők nótáikkal köszöntötték a többieket, majd a Vadvirág csoport szórakoztatott minket betyáros ösz- szeálh'tásával. Két meglepetés is szerepelt a műsorban. A házigazdák egy kedves bajor táncot adtak elő tiroli ruhában, majd én énekeltem egy népballadát, a meghívást megköszönve. Nagyon hamar délután lett. Még egy kicsit táncoltunk, sétáltunk az erdőben, azután ismét várt ránk a buszunk. Az úton hazafelé nótázással töltöttük el az időt, mely így gyorsabban elszaladt. Köszönettel: Grizner Kálmánná, Gyöngyös Köszönet a kézbesítőnek Megőrzött küldemények A Jleves Megyei Hírlap kézbesítőjével nem szoktunk személyesen találkozni, épp ezért ezúton szeretnék neki köszönetét mondani. Egerben lakunk a Hadnagy úton. Június végén, július elején nyaralni voltunk. Egy félreértés következtében - a mi hibánkból - a családból senki sem ürítette a postaládánkat. Mikor hazaértünk, meglepve tapasztaltuk, hogy a postaládán kívülről egyáltalán nem látszik, hogy tömve van. Amikor kiürítettük, megdöbbentünk, mennyi minden belefér. Hét Hírlap, rengeteg reklámújság, levelek. A napok előrehaladtával nem volt könnyű helyzetben a kézbesítő, mégis gondosan odafigyelt arra, hogy az aznapi újságot úgy tegye bele, hogy ne tűnjön fel senkinek a lakók távolléte. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, a mai világban ez menynyire fontos. Az újság kézbesítőjének, Tóth Józsefnek még egyszer köszönjük a lelkiismeretességét. I. Attila Eger, Hadnagy út Kilátástalan intézményi jövő A Hevesi Múzeumi Kiállítóhely ügye közel két évtizede a szívemhez nőtt. Ezért bánt, hogy a lap augusztus 5-i számában Szőke Emil, mint a kiállítóhely és a Művelődési Központ közös igazgatója, rontja az intézmény hírnevét. A cikkben én is megszólalhattam, de az előzőleg Szőke Emil által elmondottakat csak részben ismertem. Az igazgató szájából elhangzottak nemcsak a múzeumi kiállítóhely tekintélyét ássák alá, de személyes becsületemben is sértenek. Pl. az újságolvasóknak mi köze a vallásomhoz, főleg cinikus hangvételben? Vádjai nem felelnek meg a valóságnak. Részletes megtárgyalásukra majd a megfelelő fórumon sor kerül. 1989 óta, vagyis 16 éve dolgozom a Múzeumi Kiállítóhelyen. A gondok csak 2005 januárjától kezdődtek, amikor a Heves Megyei Múzeumi Szervezettől áthelyezéssel Heves város alkalmazásába kerültem. (Nyitásként január 3-án az igazgató ré- t gésznek akart kinevezni.) A fél év alatt rengeteg energiám ment el méltatlan és megalázó vitákra. Januárban - a megegyezés szerint - segítő szándékkal ösz- szeállítottam számára azt á „munkaköri leírást”, melynek alapján másfél évtizedig dolgoztam. Fél évig többszöri kérésemre sem reagált rá, aztán július elsején átadott egy általam elfogadhatatlan munkaköri leírást. Végül a napokban közölte, hogy augusztus 15-től megszünteti munkaviszonyomat Nehezen adom fel a sok éven át szeretettel végzett munkám eredményét munkajogi vita miatt, mindössze azért, mert az új munkáltató nem képes átlátni sem a néprajzos muzeológusi munka mibenlétét, sem a múzeum működését (pl. nincs a kiállítóhelynek működési engedélye sem). Az igazgató szerint a munkaeszközök nélküli, bútorozatlan, üres irodában kellene tartózkodnom még a hétvégeken is. Ha így tenném, hogyan gyarapíthat- tam volna a gyűjteményt csak ebben az évben 230 történeti tárggyal és dokumentummal, hogyan folytatnám néprajzi kutatásaimat, számítógép nélkül hogyan írhattam volna meg tucatnyi újságcikket és tanulmányt, hogyan szervezném a honismereti tábort? A múzeumi gyűjtemény alapítójának, Hegedűs Bélának szeptemberben ünnepeljük százéves születési évfordulóját. Én tisztelettel készülök az ünnepre, de a múzeum jövőjét a Művelődési Központ intézményén belül kilátástalannak tartom. Gyimesiné Gömöri Ilona néprajzos főmuzeológus Kellemetlen epizód a várban Ezúttal nem a lapról mondanám el a véleményemet, hanem a múlt heti egri várlátogatásunkról panaszkodnék. Egy hétköznap délután 16.45 órakor megvettük a belépőinket, és a harmadik teremben közölték velünk, hogy gyorsan rohanjuk végig, mert ők bezárnak. Ekkor visszamentünk a pénztárhoz, hogy felvilágosítást kérjünk, ül. visszakérjük a belépők árát, mert mindent szerettünk volna megnézni. Úgy gondoltuk, hogy másnap időben érkezünk, hogy mindent végig tud- - junk nézni. Mibennünket, és nem álltak szóba velünk többet. Szeretném, ha valakihez eljuthatna ez a panasz, mert nem csak mi jártunk így, volt ott több család is, aki hasonlóképpen pórul járt. Az eljárásmód az lett volna, hogy a pénztáros közli háromnegyed ötkor, hogy tudjuk-e, hogy 5 órakor minden bezár? Ezután adja el a jegyeket. A pénztárbódé egyik cetlijére valóban 2 apró sorban ki volt írva a 17 órai záEngem ezek után amúgy sem érdekelt a vár. A hölgyek modorától a gyomrom felfordult. Csak a fiam miatt sajnálom az egészet, mert nekik kötelező olvasmány idén nyáron az Egri csillagok. A befizetett pénzünkért pedig szinte semmi szol- gáltalást nem kaptunk. Kívánom az ott dolgozó hölgyeknek, hogy legyen egyszer hasonló megGyors segítség Július 8-án a déli órákban elveszett az egri belvárosban (Széchenyi útról) egy kerékpár. Értesítettem a rendőrséget, akik készségesen segítettek, felvették az adatokat. A kora esti órákban feljelentést tettem ismeretlen elkövető eüen, és alig telt el néhány óra, a kerékpár előkerült. Köszönet a gyors segítségért! Ez az eset is jól mutatja, hogy a rendőrség hatékonyan végzi a munkáját. Pozitív véleménnyel vagyok a sok negatív megjegyzés eüenére, amit a rendőrökről hallani. Ők is végzik a munkájukat kötelességgel. Több tiszteletet, megbecsülést érdemelnek. Még egyszer köszönöm azoknak a rendőröknek, akik segítettek az elveszett kerékpár megkerülésében. (név és cím a szerk.-ben) Önzetlenül no vei még soha nem jártunk Egerben, természetesen mindenre kí- váncsiak voltunk. A pénztáros hölgy közölte, hogy az információnál orvosolják majd a problémánkat. Az információnál aztán megkaptuk a magunkét. Mégpedig, hogy vajon nem tudunk olvasni, illetve nem látogattunk még soha várat? Kértem a hölgyet, hogy ne kioktasson, hanem oldja meg a helyzetet. Egy másik hölgy szintén azzal védekezett, hogy ki van írva, mi meddig van nyitva. Nem szó szerint, de szinte kinevettek rás. Mondja meg nekem valaki, hogy ki nézi azt meg, mikor a bejárati kapura öles számokkal van kiírva, hogy a vár este 8-ig nyitva van? Jártunk már több várban Magyarországon, de Uyen módon még nem találkoztunk az emberek átverésével. No, sebaj! Erre a környékre ebben az életben úgysem fogunk többet eljutni. alázó élményben részük ebben az életben. Úgy gondolom, hogy mi több várat látogattunk már meg az országban, mint ők, de ilyet még nem tapasztaltunk. A pénzünkért nézhettük a búcsúsokat meg az uniós sátrat. Szé- gyellje magát, aki ezt a rendszert kidolgozta, és az is, aki ennyi pénzért ilyen szolgáltatást nyújt, és Ilyen szívesen fogadja a várba látogatókat. Üdvözlettel: Szikonya Jenőné Győr A Hírlapon keresztül is szeretném megköszönni Godó Lajos országgyűlési képviselő úrnak az önzetlen, azonnali segítségét. Munkájához jó egészséget és minden jót kívánok, hogy továbbra is maradjon az emberek igazi képviselője. Sz. L. (név és cím a szerkőben) Jó kezdeményezés A Csányi Idősek Otthonában majd két hétig láthattuk a füzesabonyi pszichiátriai és szenvedélybetegek otthonának két lakója, Orosz Dezső és Orbán Gyula munkáiból készült kiállítást. Ezúton szeretnénk megköszönni a csodálatos élményt. Köszönetét mondunk Pádár Sándorné igazgató asszonynak, hogy lehetővé tette, hogy ez a tárlat megvalósulhatott. Juhász Árpád Dicsérjünk is! Pár héttel ezelőtt elestem, bevittek az egri sürgősségire. A fogadópultnál egy kedves hölgy intézte a szükséges papírmunkát, és vártam a soromra. Hamarosan szólítottak, majd mehettem a röntgenbe. Szerencsére nem volt se törés, se repedés. A Hírlapon keresztül szeretném megköszönni az orvosoknak és a nővéreknek azt a kedvességet, ahogy engem fogadtak, elláttak. Ne csak mindig kritizáljunk, hanem dicsérjünk is! P F.-né, 77 éves nyugdíjas (név és cím a szerkőben) Gumicsizmás egriek Örömmel olvastam a Hírlapban az egri polgármester ígéretét, mely szerint rövidesen lakossági fórumot tartanak a csatornázási rendszerrel kapcsolatban. Nyilván szakmai megbeszélés is lesz. Talán még nem késő, igaz, majd jönnek az őszi esők, de lehet, hogy nagyobb felhő- szakadásra már csak jövőre kell számítani. Bár az elmúlt hetekben többször is elöntötte a Vécsey-völgy utcát az áradat, az iszap. Remélem, nem jutunk odáig, hogy az egri polgár hajnali 2-kor gumicsizmában a víz közepén nézi végig lakóháza pusztulását, miközben hallja, hogy az illetékesek próbálnak intézkedni. Bízom abban, hogy nemcsak a hivatal, hanem a tehetős és tehetséges magánemberek is összefognak. (név és cím a szerk.-ben) Együtt sírtak, nevettek Negyven év után újra együtt a káli osztály (A SZERZŐ FELVÉTELE) Május 28-án Kálban osztálytalálkozó volt. Azon a délutánon találkozott a múlt a jelennel. A múlt, amely 1963-ra nyúlik vissza, amikor is a 14 éves kamaszok elhagyták a káü elemi iskolát és a felnőtt élet mezejére léptek, a jelen pedig, amikor is 40 év után a „gyerekek” immáron érett emberekként újra találkoznak. Nem kevés szervezőmunkára volt szüksége édesapámnak, Bozsik Tibornak és egykori osztálytársának, Seress Erzsébetnek, hogy elérjenek mindenkit Érdekes és szívszorító élmény volt a gyülekező, amikor egy-egy régi osztálytárs megjelent a teremben. A felismerés pillanata, a könnycseppek, amelyek egyaránt szóltak a múltnak és jelennek, egyszóval a 40 évnek. Eleinte nehézkesen indult a beszélgetés, de a régi gyerekkori emlékek, a közösen elkövetett csínytevések és a régi kopott fényképek mindenkit hamar feloldottak. A keüemes vacsora és halk zene még meghittebbé tette az összejövetelt Azon a találkozón csak az számított, hogy újra együtt lehetnek, emlékezhetnek, sírhatnak és nevethetnek. Nem felejtették el azokat a társakat és tanárokat sem, akik sajnálatos módon már nem lehettek közöttük, és a megemlékezés virágaival tisztelegtek a síroknál. A faluból elszármazottakról a találkozót követő hétvégén egy misén emlékeztek meg. Kívülállóként szemlélve az eseményeket, egy felejthetetlen napot mondhatok a magaménak. Bozsik Tibor nevében lánya Babály Ferencné
