Heves Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-06 / 156. szám

2005. JULIUS 6., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Össztűz a közútkezelőkre Szúcson Egyed Zsigmond polgár- mester által meghirdetett és veze­tett népes falugyűlésen elbeszél­gettünk a község ügyes-bajos dol­gairól. Az utóbbi idők eredmé­nyei mellett elismeréssel szóltak a jelenlévők a rendszerváltás óta megvalósult fejlesztésekről, mely a község teljes infrastruktúra-há­lózatának kiépítését jelenti. A fa­lu templomának szükséges felújí­tása, a régi XIX. sz. elején épült templom falmaradványának esz­tétikus, korszerű lefedése, a köz­ség óvodájának összkomfortosí- tása, emlékkereszt állítása az el­pusztult régi, középkori falu he­lyén és a Holokauszt-emlékhely kialakítása Bagoly-lyukban - ez idő szerint Szűcs-bányatelep - mind-mind olyan érték, mely a faluközösség érdekét szolgálja. Összességében sok jogos panasz, észrevétel hangzott el. Mégis az egyik Uyen - amihez nem kell pénz -, hogy legyünk egymással szemben figyelmesebbek. Amit viszont teljes konszenzussal álla­pítottak meg a jelenlévők, a köz­útkezelőkkel szembeni elégedet­lenségük. Az útpadka olyan álla­potban van, ami miatt esőzéskor az úton és nem az árokban folyik a víz. Másik gond az átereszek karbantartásának elmulasztásá­ból adódik, mely tulajdonképpen megakadályozza a község esővi­zének elvezetését Egerbocs felé. Mivel a polgármester ez ügyben hivatalos helyen elhangzott fel­szólalása nem járt eredménnyel, a falugyűlés úgy határozott, hogy a nyilvánossághoz fordul. (név és cím a szerkőben) Hová tűnt az emberség? Az elforgatott Bem József-mellszo- bor után az összefirkált Bem-okle- vél. Véletlen egybeesések történ­tek a minap a verpeléti Petőfi Sán­dor Közösségi Ház körüL A több­ször megismétlődő Bem József- szobor rongálása után a helyi Fegyveres Erők és Testületek Bem József Nyugállományú Honvédek Klubjának elismerő oklevelét író­asztalában összefirkálva találta a volt művelődési ház távozó műve­lődésszervezője. Míg az emlékmű­rongálás érthetetlen tréfás kezek nyomainak műve, addig az okle­vél összefirkálásának körülmé­nyei mást jelenthetnek. Míg az emlékmű-elkészítés és annak rög­zítése többéves szakmai tapaszta­lattal rendelkező helyi kőfaragó keze munkája, addig az oklevélfir­kálás embertársainkkal szembeni tiszteletlen megnyilvánulás. Meg­sértik azt, aki kapta, aki adomá­nyozta és aki aláírta. Ez a fajta ma­gatartás nem megengedhető egy kulturális, közművelődési intéz­mény falain belül, zárt irodahelyi­ség zárt íróasztalában. A történés­nek előzményeit firtatni kár. Szak­maiság, emberség még létező sza­vak? Nem sok bizakodásra ad okot a helyieknek, alak a helyi közmű­velődési munka jól eltalált arculat- váltására vártak. A tét több annál, mintsem hogy egyéni játszmák­nak legyünk tanúi. Településünk közhangulata, jövője, mindannyi­unk érdeke. (név és cím a szerk.-ben) Csendesebb lett az út Füzesabonyban a Szihalmi és Kerecsendi út mentén élő lako­sok nevében szeretnénk meg­köszönni a Heves Megyei Köz­lekedési Felügyelet részéről Troskin Nyikolaj és dr. Szacsva Ferenc uraknak, hogy az évek óta húzódó jogos panaszunkra megoldást kerestek. Az előzményekhez tartozik, hogy kérelmet nyújtottunk be a közlekedési felügyelethez Fü­zesabony „város” átkelési sza­kaszának forgalom- valamint zajterhelés-korlátozására. Füzesabony város képviselő­testülete 2003-ban felhatalmazta a polgármestert arra, hogy egyeztetést folytasson le az érin­tett útra vonatkozó zaj- és rezgés- teher mérsékléséről. Hiába vár­tuk az ügyben az előrelépést Ezek után levelet írtunk a kör­nyezetvédelmi miniszterhez. A minisztérium a beadványt az Or­szágos Környezetvédelmi és Víz­ügyi Főfelügyelőséghez továbbí­totta, majd átkerült a központi közlekedési felügyelethez, on­nan pedig a Heves Megyei Köz­lekedési Felügyelethez, mely ügyünket 3.700 Ft összeg befize­tése után lefolytatta. Ezt az ösz- szeget sajnos nekünk, mint érin­tett lakóknak kellett összegyűj­teni és befizetni. Megelégedésünkre a közel­múltban kihelyezésre kerültek a 10 tonna össztömegű súlykor­látozást jelző táblák. Juhász György és társai Füzesabony, Kerecsendi utca Szebb „mesére” vágyunk Hova tűntek az igazi államférfiak? Nagy meglepetéssel olvastam a Hírlap szerdai számában (jún. 29.) K.-né B. Á. levelét Első lélegzetvételre szeretnék gratulálni, és egyetértésemet kifejezni az „író” olvasónak, aki mélységes elkeseredésében fo­gott tollat, s talán nem is remél­te, hogy sorai meghallgatásra találnak, sőt, nyomtatásba ke­rülnek. Meglepetésem másik oka az volt, hogy ezt a cikket Önök leközölték. Hát igen! Ez a demokrácia! De azt hiszem, itt meg is áll­hatunk, mert a kisember szá­mára mindössze ennyi hasznos hozadéka van a rendszerváltás­nak: a szólásszabadság. Lelke­sedésünk szerte is foszlik, ha elgondolkozunk azon, hogy a levél minden gondolata maga a keserű igazság. Az utolsó mon­datban megcsillan ugyan egy kis remény, hogy jövőre jönnek a választások, és a mi kezünk­ben lesz a döntés,... de miben is dönthetünk? Amíg a jelenlegi listás szavazás lesz törvényben, mindig ugyanazokat az arcokat fogjuk látni a parlamentben. Ezek az arcok döntik el arcát­lanul, hogy mennyi legyen az ő fizetésük, és azt is, hogy meny­nyi a miénk. A miénk iksz, az övék tíztől száz ikszig. Ehhez jönnek még a juttatások, téríté­sek, járandóságok, kedvezmé­nyek, bizottsági, szakértői, tisz­telet és tiszteletlen stb. díjak. Ha a mindenkori minimál­bér járna a „tisztelt” képviselő „uraknak”, - amiről gálánsán akár le is mondhatnának -, ak­kor nem lenne ilyen véres, öl­döklő, könyöklő, arcátlan és gátlástalan tülekedés a képvise­lői helyekért. Akkor valóban azok kerülnének oda, akik ten­ni akarnak az országért, a sza­vazókért, . . .értünk. Ebben a mesében államférfiaknak hív­nánk őket, úgymint: Kossuth, Széchenyi vagy Deák, felnéz­nénk rájuk, mert ők tisztessé­gesek lennének, nem haszonle­ső, a saját érdekeikért lobbizó, jellemtelen harpagonok, akik a választók pénzén egymást túl­harsogva ócsárolják, pocskondi­ázzák egymást. Sajnos Andersen már meg­halt. Ki fog írni nekünk ilyen élettől elrugaszkodott mesét? Szabolcsi János Eger Tisztán, őszintén tisztelettel Emlékek a kultúra áldozatos szolgájától Amikor Sebestyén Jánosnak, a Megyei Művelődési Központ történetéről szóló könyvét for­gattam, még nem gondoltam, hogy azt egy másik fogja kö­vetni, ami a Kultúra szolgá­latában címmel jelent meg. Nos, boldogan olvastam a so­rokat, és meg­fogtak a tisz­ta, az őszin­te sorok, a szívből jö­vő vissza­emlékezé­sek az el­telt ne­héz, de szép, mun­kás évekről. Megragadott, ahogy az őt segítő idős emberekről tisztelettel szól. Megemléke­zik azokról, akik megterem­tették a ma embereinek az anyagi, szellemi, kulturális, gazdasági és emberi értéke­ket. Nehéz évek voltak azok, amikor a megye közművelő­déséért dolgozó szakmai ve­zetők irányítását, patronálá- sát magas szinten fogta össze. A szakemberek segítését nagy hozzáértéssel fogta össze és segítette, szakmai ta­nácsokkal látta el a kulturális élet egyes területein túl a me­gyében működő szak- és ama­tőr vezetőket is. Mindenkihez volt egy-egy emberi szava. Tu­dott dicsérni, serkenteni, buz­dítani, és nem utolsósorban hasznos tanácsokat adni. így tudta el­érni, hogy munkaterületén mindenki előtt nagy tekin­télynek örvendett. Felettes vezetői is elismerték ráter­mettségét. Véleményét kikér­ték és a végrehajtásban is messzemenően támogatták. Ezért elért sikerei, eredmé­nyei személyes rátermettsé­gén túl egyéniségében rejlő adottságainak is köszönhető­ek. Mindig támaszkodott a ki- sebb-nagyobb közösségben rejlő alkotó erőkre. Követke­zetes és kitartó munkájával példát mutatott. Jól tudta hasznosítani szerve­ző tevékenységét. Mindig értékel­tem és érté- kelem önzetlen segítségét, legyen az fiatal kezdő, vagy nyugdíjas. Ha kérik, ott van, támogat. Ő ér­tékelte, értékeli a múltat, a je­lent. Nem felejtette el, hogy honnan jött. Ez igen nagy ér­deme. Kívánom, hogy mennél töb­ben olvassák és forgassák e könyv lapjait mindazok, akik másokért dolgoznak. Igaz ba­ráti szeretettel kívánom, hogy János éljen még sokáig a köz­ügyért, mindannyiunknak örömére. Adjon az Isten egészséget és sok-sok örömet neki! Somfai Tiborné nyugdíjas népművelő tanár Köszönet Ez év januárjában többször is megműtötték, melyeket dr. Somorjai Béla adjunktus úr végzett nagy odaadással és kö­rültekintéssel. A kezeléseim alatt tanúja voltam a többi be­teg gondos és lelkiismeretes ke­zelésének, gyógyításának. Gyógyulásomhoz, jó közérze­temhez az onko-terápiai osztály valamennyi orvosa és nővére maximálisan hozzájárult és já­rul. Köszönöm! (név és cím a szerk.-ben) Emberségből jeles A minap az 5-ös busszal utaz­tam reggel munkába, s a táská­mat a járművön felejtettem. Munkaidő után fedeztem föl, hogy hiányoznak irataim és a pénztárcám is. Nyomban utána eredtem, hátha megtalálta vala­ki és visszakaphatom elvesztett dolgaimat, bár nem sok reményt fűztem a sikerhez. Ám amikor a Tesco áruháznál lévő végállomá- soon érdeklődtem, teljes termé­szetességgel nyújtották át dolga­imat, melyeket a buszsofőr hi­ánytalanul adott le a forgalmi irodába. Az emberekbe, azok be­csületességébe vetett bizalmam ez eset kapcsán ismét megerősö­dött Ez úton köszönöm ismeret­lenül is a buszvezető segítségét, emberségét! Darvai Gábor Eger Együtt emlékeztünk Az egri Dobó István Gimnázi­umban 1955-ben végzett IV/C öregdiákjai a napokban máso­dik alkalommal gyülekeztünk össze az alma mater falai kö­zött, és ismét helyet foglalhat­tunk a padokban. Örömmel üd­vözöltük egykori tanárnőnket, dr. Rapcsák Lászlóné Sipos Margitot. Szomorú tényként ál­lapítottuk meg, hogy 28 végzős közül nyolc diáktársunkkal már szegényebbek lettünk, ér­tük szentmisét mondattunk. Ezt követően valamennyien be­számoltunk az elmúlt évtizedek legfontosabb eseményeiről. Osztálytársaim nevében meg­köszönöm Hargitai Etának és dr. Lukács Gyulának azt a mun­kát, melynek eredményekép­pen összetoborozták a sokfelé szóródott egykori diákokat. Bollók István Eger, Kodály Z. utca Nem csak kritizálunk, de teszünk is a romákért Tisztelt Heves Megyei Független Roma Tömörülés! En megnevezve magamat, Berkes Elemér, az Or­szágos Cigány Önkormányzat képviselője meglepődve olvasom az Önök levelét Tüdőm azt, hogy a cigányok egymás közt nem ma- gázódnak, de azt is tudom, hogy az Önök tömörülésének az elnöke nem cigány származású, és a ma- gyarok-cigányok közt a magázó- dás a megszokott Mielőtt vála­szolnék a Heves Megyei Hírlap 2005. június ÍTén a Pf. 2Than megjelent cikkre, szeretném Önö­ket tájékoztatni, hogy az Országos Cigány Önkormányzat (a további­akban OCÖ) ülései mindig is nyíl­tak voltak, bárki, bármikor részt vehet, sőt, ha kérdésük van, az el­nök (Kolompár Orbán) még szót is szokott adni a vendégeknek. Tisztelt Független Roma Tö­mörülés! Még egyszer leírom, hogy az Önök elnöke nem ci­gány származású, és itt zárójel­ben szeretném megjegyezni, hogy a 2005. június 13-án elfo­gadott kisebbségi törvénymódo­sítás alapján nem roma embe­rek már nem lehetnek képvise­lői a cigány kisebbségi önkor­mányzatoknak, és nem vehet­nek részt a CKÖ-k munkájában. Nos, tudomásom szerint a He­ves megyei tanintézményekben nincs kirívó eset a romák és nem romák megkülönböztetésére (gondolok itt arra, hogy magyar gyereket nem ültetnek cigány mellé, vagy külön pohár, külön étkeztetés nincs sehol a megyé­ben). Szeretném Önöket tájékoz­tatni, hogy a közmunkaprogram keretén belül a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium írt ki hátrányos helyzetű romák foglal­koztatását elősegítő pályázatot, mely segítségével Pétervására város és térségén belül 100 em­ber foglalkoztatása megoldódott és ennek több, mint 70%-a ci­gány származású. A program­ban Farkas Antal, Rácz Ernő és jómagam, Berkes Elemér adtuk ajánlásainkat 14 települési ön- kormányzat érintett ebben a do­logban. A politizálásunkról any- nyit, hogy a „nagy politikusok” között, akik a magyarországi ci­gányokért vannak, a politika he­vében előfordulnak szócsaták. Az, hogy különböznek a vélemé­nyek, még nem jelenti azt, hogy tettlegességig fajultak az OCÖ- ülések, én még soha nem tapasz­taltam azt hogy Uyenre sor ke­rült volna. Örömmel venném, ha a Független Roma Tömörülés a Heves megyei cigányságnak, il­letve az OCÖ két képviselőjének (Farkas Antalnak, Berkes Elem­érnek) abban segítene, hogy mi­ben és hogyan lehetne a Heves megyei cigányságot felemelni. Itt írják a lapban, hogy nem tudják azt hogy kik és miért dolgoznak a cigány önkormányzatokban. Szeretném tájékoztatni Önöket hogy mi a cigány emberekért va­gyunk, és ellenben másokkal, mi nem csak kritizálunk, hanem te­szünk is értük. Nagy örömömre szolgál, hogy - csak néhány tele­pülést említsek, Bodony, Recsk, Párád települési önkormányzata­ival egyeztetve nagycsaládos ci­gányok számára, nem horribilis összegért tudtunk telkeket sze­rezni, ahol komfortos családi há­zak épülnek. írják Önök, hogy zárt a roma politika, és felelős ro­ma vezetőként elhatárolódnak az OCÖ-tól. Kérdem én, hogy az a vezető, aki egy településen szét­rombolja a cigány kisebbségi ön- kormányzatot (a továbbiakban CKÖ), majd egy másik települé­sen ugyenezt teszi, miért nevezi magát roma politikusnak? írnak még a martin-salakos házak fel­számolásáról. Az 199B-as Fidesz- kormányzás alatt indult ez a program, s 2002-ben a kormány- váltás után folytatódik, amiben mi az OCÖ képviselői úgy tu­dunk részt venni, hogy ha az érintett cigány emberek a nyűt telefonszámunkon megkeresnek bennünket Mi van a telepek fel­számolásával? Ezt is kérdik Önök. Ha Önök tájékozódnának a cigány politikában, melyre adott a lehetőség, csak el kellene olvasni az újságokat A EU-s és a hazai romaprogramokban az OCÖ-nek véleményezési kötele­zettsége van. Jelen pillanatban parlamenti bizottságok tárgyal­ják Teleki László, roma ügyekért felelős államtitkár vezetésével. Tisztelt Független Roma Tö­mörülés! Nekem és képviselő társamnak az irodáink ajtajai nyitva állnak, és ha úgy gondol­ják, hogy a Heves megyei cigány emberekért tenni akarnak, ak­kor ha kell, még hajnalban is a rendelkezésükre állunk. Kívá­nom Önöknek, hogy a 2006-os választáson jól szerepeljenek, és minél sikeresebben tudják segí­teni a cigányságot Berkes Elemér, az Országos Cigány Önkormányzat képviselője l _________I________i í I I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents