Heves Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-01 / 126. szám
2005. JÚNIUS 1, SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Mindennap kisüt valamit Tízéves Margó konyhája A Jubileumi tortából mindenkinek jutott Multi huncutság a vevő kárára Nemrég sárgadinnyét vásároltam Eger legnagyobb bevásárlóközpontjában. Az áru fölött lévő hatalmas tábla öles betűi szerint magyar termék volt. Ám a dinnyére ragasztott pici címke szerint a származási ország Spanyolország. Szóltam az eladónak, aki egy mosollyal tudomásul vette az észrevételemet, de nem szólt, és főleg nem tett semmit. Tekintettel arra, hogy korábban ugyanígy jártam a fokhagymával, ott a neccen kis betűkkel Kína szerepelt, míg a nagybetűs, hatalmas tábla szerint magyar termék felirat csalogatta a vevőket. Akkor is szóltam az eladónak, aki reklamációmra kedvesen csak any- nyit mondott: „így szoktuk kiírni, mert ha látják, hogy magyar termék, jobban viszik”. Éppen ezért, mivel nem egyedi esetről volt szó, ez alkalommal szóltam az igazgatónak is, hogy máskor ne legyenek ilyen huncutok. Erről szó sincs, felelte, csupán a dolgozójuk tévedett. Már majdnem elhittem, amikor pár nap múlva újkrumpli vásárlásánál a következő történt: az áru fölötti óriás tábla hatalmas betűkkel hirdette, hogy az újkrumpli 132 Fl/kg. Vettem én is, de csak a pénztárnál derült ki, hogy 199 Ft. A vevőszolgálati pultos hölgy utánanézett és azt mondta, hogy a polcon a műanyag lapocska alatt kis (kb. 2 cm) betűkkel, ill. számokkal ki volt írva, hogy 199 Ft. Ez így nagyon félrevezető, mert az embernek a hatalmas betűs tábla tűnik a szemébe. Ha a 132 Ft- os krumpli elfogyott, vegyék le a tábláját, vagy tegyenek ki másikat a drágábbról - jegyeztem meg. Mire a hölgy: - központi utasítás, hogy az előző áru tábláját nem vehetjük be, akkor sem, ha már az az áru elfogyott, de lentre ki van írva kis számokkal a korrekt ár. így sajnos vissza sem tudta venni a reklamált árut. Érdekes, hogy mindig a magyar áruk, illetve a vásárlók kárára tévednek. Lehet, hogy ez már nem is tévedés, hanem esetleg szándékos félrevezetés? Mindenesetre azt tanácsolom, hogy aki itt vásárol, ne higgyen a nagybetűs táblának, csak az árun lévő címkének (ha van rajta), és az apróbetűs árlapnak, így talán nem fognak többszörösen megtéveszteni. A. O.-né (név és cím a szerkőben) Egerben a Heves Megyei Földhivatal étkezdéje tíz évvel ezelőtt nyílt meg azzal a szándékkal, hogy a környékbeli irodák, hivatalok, köztük szerkesztőségünk dolgozóinak nap mint nap meleg ebédet szolgáltasson, elérhető áron. Nyaranta a táborozó gyermekek is itt fogyaszthatják el az olcsó, ám annál finomabb és változatosabb fogásokat. Az étkezde vezetője Daragó Miklósné, (Margóka) az ízletes ételeken kívül minden vendégének tartogat néhány jó szót is. A tízéves jubileum alkalmából a napokban egy különleges meglepetéssel is megvendégelte a nála étkezőket. Egy hatalmas tortát sütött, amelyből mindenkinek jutott egy-egy szelet. Margókának ezúton szeretnénk a hivatali dolgozók és a magunk nevében is megköszönni az elmúlt évek fáradozását és ezúton jó egészséget kívánni a további munkához. Macskamészárlás A Pásztorvölgyi városrész ideális hely gyermeknevelésre, és állattartásra. Most azért fogtam tollat, hogy szeretném, ha megtudnák az olvasók, hogy itt olyan emberek is élnek, akik nem ebbe a közösségbe valók. Pár évvel ezelőtt több kutyát megmérgeztek, majd nyom nélkül tűntek el macskák. Megmérgezték őket, vagy pedig egyéb brutális módon „tüntették” el az állatokat. Úgy látszik, megint „akcióba” léptek a rossz emberek, mert az utcánkban három héten belül öt macska tűnt el, akiket hazavárt szerető gazdájuk. Az én cicám sem jelent meg egy reggel az ajtóban. Öt évvel ezelőtt született. Boldog voltam és a családom is, hiszen mindig ilyen négylábúra vágytunk. Ő volt az én lelki támaszom. Nem volt önző, bármikor készen állt a játékra, simogatá- sa nyugtatólag hatott rám, soha nem csalódtam benne. Ha beteg volt, orvoshoz vittük, ivartala- níttattuk. Neki és a többi cicának miért kellett elpusztulniuk? Szegénykém nem tudhatta, hogy az a kert nem a miénk, hanem a gonoszoké. Baj érte, amikor éppen „munkából” jött hazafelé. Neki az egerészés volt a munkája. Miért kellett a szemétdombon végeznie? Most azt kérdezem az utcabeliek nevében is, hogy mi miért nem tarthatunk macskát, hiszen felneveljük ezeket a kis állatokat, megtanítjuk, mit szabad és mit nem, és akkor egyszer csak megölik őket. Lelőjük a madarakat, mert ide repülnek, a vadgalambokat, mert sokat turbékolnak? Milyen emberek ezek, milyen a lelkivilágük, milyen gyerekeket nevelnek? Hurkot, mérget raknak ki, légpuskát tartanak otthon, de miért és minek? Azok a szerencsétlen kis jószágok nem csinálnak kárt a gyepen. Végezetül üzenem a tetteseknek, hogy ne rakjanak ki többet se mérget, se hurkot, ne lövöldözzön a puskájával, mert elfogytak a cicák, már az utcánkban nincs egy sem. Vegyen magának agyaggalambokat, műanyag macskákat, arra lövöldözzön, csak kárt ne tegyen valakiben. (név és cím a szerkőben) Túlzott volt az aggodalom Az ügyeletes orvos nem spórol a betegen Tisztelt kissé túl aggódó, kissé igazságtalan L.-né T. Sz. anyuka! Engedje meg, hogy a május 12-én a Heves Megyei Hírlapban megjelent levelére reagáljak. Részben az érintettség jogán - bár nem én voltam az akkor épp ügyelő gyermekorvos, de lehettem volna én is. Részben kollégáim védelmében, akik esti-éjszakai pihenőidejüket, hét végi kikapcsolódásukat, családjukkal tölthető szabadidejüket áldozzák azért, hogy Eger város és környéke beteg gyermekeinek ellátást nyújtsanak. Részben a szakmaiság védelmében. Engedtessék meg az ügyeletes orvosnak, hogy eldöntse, szükséges-e antibiotikum adása a betegség kezdődő szakaszában. Az esetek nagy részében ugyanis megjelenik a láz, esetleg kis torokfájás, vagy köhögés kíséri, de kialakult klinikai tünetek még nincsenek. Ilyenkor az orvos gyakran úgy ítéli meg, hogy nyugodtan lehet várni 1-2 napot (különösen 5 éves korú gyermeknél, akinek már jól működő immunrendszere van), hagyni a szervezetet önmaga védekezésére. Ettől csak tovább erősödik a védekezőképessége. Gyakran a láz elmúlik, a köhögés kis segítséggel (Ca, C-vi- tamin, váladékoldó, tea) enyhül, a beteg pár nap alatt meggyógyul. Az esetek más részében 2-3 nap múltán úgy tűnik, hogy a folyamat előrehaladt, ilyenkor természetesen az orvos hatékonyabb terápiát választ, szükség esetén antibiotikumot, amivel a folyamat megállítható, és a beteg meggyógyul. Ha a szülő már másnap úgy érzi, hogy romlik a kisgyermek állapota, akkor már másnap visszaviheti, akár mert szakmailag ő is hasonlóan gondolkodik, és szerinte sem történt mulasztás. Azt a feltételezést pedig, hogy az ügyeletes orvos saját magának, vagy az ügyelet számára „spórolna” az ilyen esetekben, elutasítom. Nagyfokú tájékozatlanságra, vagy rossz- indulatra vall. Tudott, hogy az ilyen esetben receptre felírt antibiotikumot a szülő váltja aki, így a „spórolás” legfeljebb az ő pénztárcájára történik. a z ügyeletre is, kérve, hogy ismét vizsgálják meg. Ilyenkor az esetek jó részében már vannak megítélhető klinikai tünetek, amikre hatékonyabb terápiát, esetleg antibiotikumot lehet elrendelni. Tehát a háziorvos kolléganő feltehetően nem elnézésből, netán cinkosságból nem ítélte el az ügyeletes orvost, hanem Természetesen az orvos szakmai szempontjai között ez nem szerepel, legfeljebb az, hogy a szóba jöhető gyógyszerek közül melyik az olcsóbb. Ennek figyelembevétele is inkább a szülő külön kérésére történik. Remélem, rosszízű véleményezését újra átgondolja, és bízom az Ön és a többi szülő megértésében. Dr. Kiss Katalin csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos A Berze Nagy János Gimnázium 9/A osztálya az anyák napi műsorát immár öt éve rendezi meg. Igényes gondossággal ösz- szeállított műsorral készülnek minden évben. Kedves előadásuk, felkészültségük bizonyítja, hogy ezek a fiatalok jó kezekben vannak. Nemcsak a tantárgy megtanulása, de érzelmi, és minden jót, szépet megtanító osztályfőnökük, tanáraik munkájának köszönhető. Nekem már a harmadik unokám jár ebbe az iskolába. Hálás szívvel mondok köszönetét a 9/A osztály tanulóinak, tanáraiknak áldozatos munkájukért. Ennél nagyobb örömet nem is adhatnának sem szülőknek, sem nekünk, nagymamáknak. (név és cím a szerkőben) Segítsenek! Olyan jó szándékú, segíteni tudó emberek támogatását szeretném kérni, akik akár építőanyaggal, akár más, az építkezés során felhasználható dolgokkal, vagy bármilyen csekély összeggel tudnak segíteni abban, hogy négy gyermekemmel végre saját otthonunk lehessen. Sajnos, elkeserítő anyagi helyzetben vagyunk, de talán most hozzájuthatunk egy olyan kedvezményes telekhez, amelyen önálló otthonunk alapjait megteremthetnénk. Ehhez első lépésként az érvényes és engedélyezett tervrajzot is el kellene készíttetnünk. Reménykedem, hogy akad olyan ember, aki átsegít a kezdeti nehézségeken. Cím: Réthi E. Anna, 3378 Mezőszemere, Vöröshadsereg u. 6. Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Az anyagtorlódás miatt a leveleket csupán érkezési sorrendben tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. Aranylakodalom Rabóczki Sándor és felesége 50 éves házassági évfordulójuk alkalmából Lengyel Gyula atya segédletével május 21-én újra örök hűséget fogadtak egymásnak az egri Servita templomban. fotú: majoros tamás Jövőre is találkozunk? Ötvenhármán vágtunk neki az életnek 1939 júniusában, a Líceum aulájából, tanítói oklevéllel a zsebünkben. Amolyan „ide nekem az oroszlánt is!” fiatalos hetykeséggel. Az élet azonban, hamarosan gondoskodott róla, hogy letörje ezt a hetykeséget. A második világháborúban nyolcán veszítették el értelmetlenül fiatal életüket. Később ugyan- ennyien a hadifogság következményeitől. Tizenkét éve elhatároztuk, hogy minden évben megtartjuk a találkozónkat, amíg legalább ketten élnek közülünk. Találkozóinkat a mátrafüredi Avar szálló bisztrójában tartjuk. 1998-ban már csak tizenketten, a tavalyi vasdiploma átadáson öten, most pedig -(2005. május 28.) - hárman maradtunk. Kiteszem az asztalra a szál gyertyát, meggyújtom, Felállunk, megfogjuk egymás kezét és felhangzik a „ballag már a vén diák”. Valamivel szomorúbban, mint 66 évvel ezelőtt, de lehet, hogy csak a hangunk lett reszelősebb... Ezt követően felolvasom az elhunytak névsorát, hogy mindegyikük arca megjelenjen előttünk néhány pillanatra. Elképzelem, hogy talán megjelennek körünkben. Szívszorító pillanatok. Meg- megállok a szomorú névsorolvasásban, mert mi tagadás, gyakran megbicsaklik a hangom. Nehezen indul meg a beszélgetés.-Jól vagytok? Bizony, én erősen érzem, hogy megöregedtem... És mit gondoltok, jövőre is találkozunk? László Ferenc
