Heves Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-08 / 132. szám
2005. JÚNIUS 8., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 55 éve jóban-rosszban Ötvenöt évvel ezelőtt, május 23-án kötött házasságot Egerben Pénz János és Misik Erzsébet Az eltelt több mint fél évszázad alatt megmaradt egymás Iránti szeretetük és tiszteletük. Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig legyenek közöttünk erőben, egészségben, boldogságban: lánya, veje, unokája. Köszönet az ápolásért Füzesabony határában található a pszichiátriai és szenvedély- betegek gyógyítására, gondozására épült otthon, melyet a Heves Megyei Önkormányzat működtet, 350 férőhellyel. Sajnos feleségem súlyos, ösz- szetett betegsége miatt itt került elhelyezésre még 2004. január elején. Azóta összesen 327 alkalommal látogattam meg nejemet. Jelen cikk megírásával szeretném egyrészt mélységes kö- szönetemet és hálámat kifejezni az itt dolgozó ápolóknak és velük együtt az otthon vezetőségének és valamennyi munkatársának azért az odaadó elhivatá- sért, gondozásért, ápolásért, a családias légkörért, az önzetlen segítségért, a határtalan szerétéiért, amit nap mint nap adnak a betegeknek. (név és cím a szerkőben) Bach nyomában „Rendkívül briliánsak és komplikáltak Bach zongorára írt szerzeményei: egyedülálló agytornák. Az intellektus és az érzelem világa mindig a legcsodálatosabb egyensúlyban van, ezért Bach a legnagyobb zeneszerző. Kevés hanggal sokat tud csinálni. Az egyszerűség a nagyságának a nagy titka. Nem véletlen, hogy Bach-ból lett Haydn, Mozart, Beethoven, s egészen Bartókig láthatjuk ennek a következményeit.” (Schiff András) Május 20-án három fiatal művész lépett fel Egerben, a Farkas Ferenc Ferenc Zeneiskola Bartók-termében. Akadémiai diplomakoncertjük töredékével ajándékozták meg az érdeklődőket. Az est különlegessége a két fiatal egri tehetség, Császi Emese (hegedű) és Zalánki Rita (zongora), akiknek zenei pályafutása hosszú évekre visszamenőleg ismert számunkra. Koncertjük vendége volt Kurucz Krisztián (gordonka), szintén végzős akadémista. Nyitószámként a teljes d-moll Partita BWV 1004 szólalt meg Császi Emese tolmácsolásában. Megcsodálhattuk a bach-i zene imitációs technikáját. Érett művész lett Emeséből, aki zeneiskolai tanulmányait két tanszakon végezte el: hegedű és zongora. Az 1992-es Koncz János országos hegedűverseny különdíjasa, 1993-ban a Heves Megyei Kocsis Albert vonósversenyen első és különdíjat kapott. Zalánki Rita Chopin-művet hozott: a Fantaisie-Impromtu szólalt meg. Zeneiskolai éveiben 1991-ben a Gyöngyösön megrendezett Mozart-emlék- verseny első díjasa, 1999-ben a Chopin halálának 150. évfordulója alkalmából megrendezett Szegedi Országos Chopin-zon- goraverseny első és különdíjasa. Zeneakadémiai tanulmányait 2004-ben fejezte be. Kurucz Krisztián komoly technikai felkészültséggel szólaltatta meg a legnehezebb Bach csellószvitet, a D-dúr BWV 1912. Vasile Glida erdélyi mester csellóján hallhattuk a szvit barokk táncainak sorozatát. Műsorát Max Bruch: Kal Nidrei című romantikus, lírai hangvételű művével zárta. Virtuóz előadó-művészi produkcióval ért véget a muzsika estje. A kamarazenélés legfontosabb követelménye a fejlett játéktudás, mert a szólamok nehézségi foka megközelíti a versenyművekét. Ezen az estén tanúi lehettünk az élő zene újszerű érzelmi tartalommal telített csodálatos varázsának és a tudás hatalmának. S újra megtapasztalhattuk a gyakran emlegetett szállóige igazságát: minden múlandó, de a zene örök. Bírta Szabó Ágnes Kissé másként Trianonról Az utóbbi tizenöt évben minden júniusban megemlékezünk a trianoni szerződés aláírásának évfordulójáról. Tartok tőle, hogy egyik-másik párt és néhány politikai üzletember a maga reklámjaként használja majd fel a megrendülés napját. Éppen ezért tartom kötelességemnek, hogy idézzek másféle, józan, nemzeti hasznot ígérő véleményekből. Ezúttal nem jeles emberét, hanem egy vidéki orvosét. Ahhoz az évjárathoz tartozom, amelyik a gimnáziumban egészségtant tanult. Az iskolaorvos tanította, dr. Sziklay Árpád, aki nevelőnek is tartotta magát. Az egészség kérdéseiből kiindulva eljutott a társadalom testi és lelki egészségének ügyeihez, innen a magyarság általános társadalmi és geográfiai helyzetéhez. Többször elmagyarázta: az első világháború előtt a nemzetiségiek, főleg az erdélyi románok sokkal dinamikusabbak voltak, mint a magyar lakosság, s ez a szaporodásukban is megmutatkozott. így véleménye szerint a folyamat előbb-utóbb összeroppanthatta volna az ország magyar etnikumát. Emlegette az etnikain kívül a gazdasági dinamizmust is. Példaként idézte, hogy a román népbank fiókot nyitott Sopronban, az Erdélytől legtávolabbi jelentős magyar városban. Trianon megszabadította a magyarságot ettől a fenyegetéstől: az új határ elzárta a nemzetiségek terjeszkedésének útját. A románok megértették a helyzet változását, s amióta ők az urak Erdélyben, észlelni lehet a szaporodási kedvük csökkenését. Ä trianoni gát megszüntette a románok és a Kárpát-medence szláv nemzetiségeinek gazdasági terjeszkedését is. Véleményével nem volt egyedül. Hasonló gondolatokat leírt Németh László is,, részletesebben és mélyebben kifejtve. Nem valószínű, hogy Sziklay doktor úr olvasta volna az ő könyvét, a gondolati rokonság mégis nyilvánvaló. Az író keményebben tárta fel a súlyos nemzeti gondot, de mi az egészségtan-órákon olyan információhoz jutottunk, amelyet máshonnan nem kaptunk meg: azt állítani, hogy Trianonnak voltak potenciálisan szerencsés következményei is, s ezt ki kellett volna használni, eretnekségnek minősült volna. Miért? Mert gondolkodást kívánt volna szónoklás helyett, és uraink számára kockázatot jelentett. Az egri cisztercita Szent Bernát Gimnázium ötvenkilenc nyolcadikos diákja csöndesen, ellentmondás nélkül hallgatta az iskolaorvos fejtegetéseit. Lám, hat és fél évtized múltán is emlékszem a szavaira. És tudom, hogy így is lehetett volna és lehetne gondolkodni Trianonról, sőt ez tenné a gondolkodásunkat ésszerűvé. Éppen 65 éve hangzottak el azok a szavak. Akkor százszázalékosan érvényesek voltak. Azóta egyben-másban változott a világ. Például a románoknak szaporodási gondjaik vannak, talán nem akkorák, mint nekünk, de őket is fenyegeti a fogyás. Hol van a mai románság a gazdasági expanziótól? A védekezés mellékes feladattá vált, a fő tennivaló éppen az ellenkezője, az összefogás. Úgy, ahogyan József Attila megírta A Dunánál c. versében. Az írásomban idézett szavak érvénye azonban százszázalékos ma is abban, hogy nézzük meg nemzeti tragédiánkat a másik oldalról is, a történelem általa feladott leckéjét pedig racionálisan tanuljuk meg. Nem tudom, meddig gyógyított, meddig tanított Sziklay doktor úr. Értesülésem szerint 1976-ban halt meg. Legyen áldott az emléke. Dr. Bán Ervin János Budapest, Nyírpalota u. 93. Kínos incidens a testvérekkel Május 27-28-án a szlovákiai Inacovce küldöttsége járt Gyöngyössolymoson. A vendégeket a település alpolgármestere vezette, három képviselő és egy nagypályás focicsapat kíséretében. Kimagaslóan jó hangulatban, baráti légkörben zajlott le a rendezvény. Tárgyalások folytak a két település kapcsolatának kiterjesz- tésérőL Előtérbe, került közös vállalkozások indításának lehetősége, kulturális, oktatási téren is várható tapasztalat- csere. A megbeszélésnek kellemetlen percei is adódtak. Kínosan éreztük magukat, amikor a két település közötti szerződésről esett szó. Történt ugyanis az az - eléggé el nem ítélhető - eset, hogy az előre megfogalmazott iratot a testületben többségben lévő ún. ellenzéki képviselők formai okokra hivatkozva nem engedték hitelesíteni a polgár- mesternek. Mi volt ez a formai ok? Ezt a szokványos, minden rendkívülit nélkülöző nyilatkozatot (melynek tartalmával egyébként egyetértenek) nem a testület fogalmazta meg. Csakhogy ezzel a falut büntették a tisztelt képviselők! Az inacovcei alpolgármester reráti kapcsolatok túlnőttek ezen a szerencsétlen incidensen. A labdarúgó-mérkőzés igazságos 2-2-es döntetlent hozott. A farkasmályi pincéknél színvonalas borkóstolás után, igaz, barátokhoz méltóan váltunk el j egymástól, M agálása (az alá nem írt szerződésre) keserű iróniával - „akkor megyünk Romániába” - mindent elárul a kellemetlen percekről. Ez a közjáték szerencsére nem fékezte az alapvetően jó hangulatot. A személyek között kialakult bakölcsönös jókívánságokkal. Köszönet mindenkinek, aki segítette ezt a rendezvényt. Jólesett ez a nem mindennapi összetartás, ami végigkísérte ezt a két napot. Lehet így is. Vagy talán csak így lehet. A szervezők nevében: Patócs Pál, a kulturális, oktatási és sportbizottság tagja, Gyöngyössolymos Az ok: helyhiány Koromnál fogva régebbi előfizetője voltam lapjuknak, de vagy két esztendeje nem fizetek elő, mivel hiányoltam a magyar rádiók műsorközlését. Most április hótól újból előfizetőjük lettem, és még május hóra is előfizetek, de a továbbiakban lemondom, ha a magyar rádióműsorokat nem közük. Avagy részemre elfogadhatóan szíveskedjenek megindokolni, miért nem tudják közölni a másoknak is hiányzó műsort. Csordás István Eger, Hadnagy u. Tisztelt Uram! A rádióműsorok részletes közlését sajnos helyhiány miatt nem tudjuk biztosítani. Jelen körülmények között csupán annyit tehetünk, hogy a térségben működő rádióadók műsorait adjuk közre, de ezeket is csupán szűkített formában. Természetesen bízunk abban, hogy ennek ellenére kitart lapunk mellett. Ha e hiányosság miatt mégis a lemondás mellett dönt, azt őszintén sajnáljuk, de a közeli jövőben nem áll módunkban ezen a gyakorlaton változtatni. Tisztelettel: (a szerk.) Az Egri Víz igaz története A Heves Megyei Hírlap 2005. május 25-i számában „Paraszolvencia: a titkos recept” címmel megjelent cikkre szeretnék reagálni. Előre kívánom bocsátani, hogy az Egri Víz 1970-ben induló újragyártásának egyik kezdeményezője és aktív résztvevője voltam, így első kézből ismerve a történetet ragadtam tollat, hogy néhány kérdést tisztázzak. Másfelől le kívánom szögezni, hogy nagyon örülök, hogy újra van Egri Víz, de a tényeket és az igazságot mindennél többre becsülöm. A cikk ugyanis a munkánkról igen lekicsinylőén szól. Mikor 1970-ben a Heves Megyei Szeszipari Vállalatnál (HMSZV) ismét elkezdtük gyártani az Egri Vizet, rögtön az eredeti recept alapján dolgoztunk, köszönhetően Sugár István történész, Eger díszpolgára fáradhatatlan kutatómunkájának. így már az akkori eljárás során is 14 gyógynövényt használtunk fel. A cikk kiemeli, hogy a '70-es évekhez képest nem csak a tartalom javult, de a forma is szebb lett az üveg miatt. Ez inkább viszonyítás vagy még inkább ízlés kérdése, mert a ma használt üvegek legalább any- nyira eltérnek az eredetiektől, mint azok, amikbe mi palackoztuk az Egri Vizet. Mi többféle kiszerelésben is forgalmaztuk, feltüntetve rajta az 1877-es dátumot, amikor is az Irgal- mas-rend kezdte (újra) gyártani. Igaz, nagyon szerettük volna az italt az eredeti (hengeres) formájú és (kék) színű palackba tölteni, de legnagyobb sajnálatunkra az akkori hazai üvegipar nem vállalta a gyártását. A termék sikerességét nagyban segítette 1976-ban a HMSZV- nek az Egervinbe olvadása, amikor az Egri Víz az egész országban elérhetővé és olyany- nyira keresetté vált, hogy 1990- es gyártásáig évről évre 15,000 hl fok mennyiséget állítottunk elő belőle. Mindez nagyon sok ember áldozatos munkájának köszönhető, jó néhányan közülük már nem is élnek. Az élők között említem meg Jacsmarik András főmérnököt és Beszteri József műszaki vezetőt, a különleges áztató-lepár- ló berendezések előállítóit és működtetőit. Végezetül minden rossz érzésem ellenére kívánok az Egri Víz immáron sokadszori gyártásához még több sikert, mint ami nekünk megadatott. Kissé csalódottan, de mégis örömmel maradok tisztelettel: Rázsi Miklós a HMSZV és az Egervin üzemvezetője
