Heves Megyei Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-18 / 114. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 18., SZERDA Méltatlan rossz hír... A Hírlap április 25-i számának 3. oldalán, a „Hírözön megyénkből” című rovatban lőrinci tudósításuk állítása helytelen: „A Mátravidéki Erőmű zsilip felnyitásakor összeomlott a szakemberek hírközlő rendszere...”. Valójában az elhíresült mátra- keresztesi katasztrófánál omlott össze a hírközlő rendszer, mert elektromos energiakiesés állott elő a hirtelen lezúduló, özönvíz- szerű eső által megrongált villamos hálózatban. Ennek következtében a vezetékes és a GSM távközlő berendezések ott elnémultak. A katasztrófavédelem egysége rádióamatőr frekvencián kért és kapott segítséget, mely segítséget kb. egy óra múlva kiemelkedő minősítéssel meg is köszönt A rádióforgalmazás résztvevőjeként az ilyenkor szükséges inMi lesz veled, Már megint veszélyben egy újabb munkahely, ráadásul egy nagy múlttal büszkélkedő manufaktúrára épült üveggyár. A termékei egyediek és világhírűek. Japántól Amerikáig a Föld minden pontján eladhatók. Nemzedékek ezen nőttek fel, apáról fiúra öröklődött az üvegfújás és az üvegcsiszolás varázsos mestersége. A gyár emberek sokaságának biztosította a megélhetést. A parádsasvári üveggyárat II. Rákóczi Ferenc alapította 1776- ban. A kezdeti palackgyártásból a termékek átmentek a művészi kivitelű, csiszolt és kristályüveg tertézkedésben segítettem. A rádióforgalmazást hallva feleségem felhívta a figyelmemet arra, hogy a helyi Zagyva-zsilip le van engedve, ezáltal a folyó vize fel van duzzasztva. Jelezni kellene az illetékeseknek a várható, hirtelen víz- szintemelkedést. Ezt telefonon meg is tettem. A zsilipet, helyesebben a vízkivételi művet a Magyar Villamos Művek illetékes szakemberei üzemeltetik, napi 24 óra figyelőszolgálattal. Rövid hírük méltaüanul keltheti rossz hírét a vízkivételi mű kezelőszemélyzetének és felszerelésének, mely csapat egyébként hagyományosan és kiemelkedően jó szakembergárda. Személyemet illetően semmilyen hátrányos helyzet nem állt elő a cikkből következően. Barak Gyula Lőrinci, Erőmű ltp. üveggyár? mékek előállításába. A gyárra ma már ki lehet mondani, hogy nemzeti értékünk egyik büszkesége. De megint addig ügyeskednek valakik, míg tönkre nem teszik teljesen. Hát igen, így lehet olcsón hozzájutni komoly értékhez. Lehet, hogy rosszindulatú vagyok? Számtalan ilyen példát mondhatnék az elmúlt időszakból. De ezt ne hangoztassam, mert még fent valaki észbekap, és idő előtt megtiltja az eladását egy újabb nemzeti kincsnek. Ja, hogy nem eladásról van szó, csak bérbeadásról? Az más! De kinek is? B. M. Eger (név és cím a szerk.-ben) A pusztuló magyar falvakról Az alábbi írásom remélhetően hozzájárul egyesületünk célkitűzésének megismeréséhez és újabb elpusztult Heves megyei faluhelyek megjelöléséhez. 2003. jún. 5-én megalakult „Az elpusztult és pusztuló magyar falvak egyesülete” a budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Az egyesület egyik célkitűzése, hogy a XVII. sz. végéig elpusztult magyar falvak helyét jelöljük meg, ezzel is erősítve falvak, helységek mai lakóinak identitástudatát. Remélhetőleg minden településnek van és lesz olyan, a múlt iránt elkötelezett híve, aki kutatómunkával feltárja az - különösen a török időkben - elpusztult faluhelyeket. Az önkormányzatok pedig szerény anyagi áldozatvállalással és szervezőmunkával, kereszttel vagy más módon megjelölik az elpusztult falu helyét. Sokan emlékezhetnek 2002. szeptember 8-ára, amikor az egykor elpusztult - akkor Zuchnak írt - faluhelyet kereszttel jelölte meg az önkormányzat a 25-ös út mellett, Szúcs és Szúcs-bány- atelep között. Arra kérem Heves megye községeinek önkormányzati szerveit, egyrészt pártoló tagként segítsék egyesületünket, másrészt adjanak segítséget az elpusztult magyar falvak helyének megjelöléséhez. Heves megyében a települések kb. 40%-a vált népte- lenné átmenetileg vagy véglegesen a múlt századokban. Dr. Kelemen Ferenc ny. főiskolai tanár, EPMFE elnökh. Szúcs, Kossuth u. Paca került a bizonyítványba Felháborodásomnak adok hangot, mégpedig az idei érettségi körül kirobbant ügy kapcsán. Véleményem szerint ez sokkal több annál, ez már bűn az én szememben, mégpedig azért, mert az ember legértékesebb tulajdona, a tudás értékelődik így le. Jól emlékszem még ma is a saját, 42 éve történt érettségimre. Ponto- __________ s an olyan izgalommal, feszített tanulással készültünk rá, mint a mai diákok. Egyvala- __________ m itől azonban nem kellett tartanunk: a manipulációtól. Tudtuk, hogy valódi elismerést, érettségi bizonyítványt kapunk sokévi munkánkért. Akkoriban emberek százezrei vállalkoztak arra, hogy munka és család mellett is, esti és levelező tagozaton megszerezzék a bizonyítványt. „Az ember legértékesebb tulajdona, a tudás értékelődik így le...” Ha valaki nagy barátja a számítógépnek és az általa elérhető csodás dolgoknak, akkor az én vagyok. Azt látom azonban, hogy az ember bármikor, bármilyen célért képes maga ellen fordítani saját alkotásait is. A nagy szellemek soha nem azért alkottak világrengető dolgokat, hogy ártsanak. A számítás- technika erre a legjobb pél- ___________ da, mégis önpusztító fegyverek születtek. L eértékelődött az érett___________ ségi olyan ért elemben, hogy valamikor még rangot adott azoknak az embereknek, akik ezt képesek voltak teljesíteni. Mára már szinte alapkövetelménnyé vált, még a fizikai szakmákban is. Ez még nem lenne baj, sőt! A rohamosan fejlődő világ ezt követeli már tőlünk, és ki tudja, a most felnövekvő nemzedéktől még mi minden mást fog követelni. Ám nagyon szomorú, hogy csibészek, merem kimondani: gazemberek ezt a csodás, az emberi elme fejlesztésére kiválóan alkalmas eszközt egyéni pénzszerzésre, vagy csak egyszerűen a balhé kedvéért felhasználják, sárba tiporva a kemény munka és a szorgalom eredményét. Jó lenne megtudni, kik azok a személyek, akik százezernyi diáktársukat hozzák ilyen helyzetbe, én magam az emberiség ellen elkövetett bűn miatt vonnám őket felelősségre. Mélységesen együtt érzek a sok-sok tisztességes most érettségizővel, akiknek lehet, hogy újból végig kell élniük a tortúrát, és még akkor is „paca” került a jól megérdemelt bizonyítványukra. 7!-ne K. M. Eger (név és cím a szerk-ben) Gyerekkel együtt a kórházban Kérem engedjék meg, hogy ezen a fórumon fűzzek néhány - számomra fontos - információt a „Gyerekkel együtt a kórházban” című cikkükhöz. A cikk számos lényeges körülményről ír, ami a kórházi benn- tartózkodást illeti. A tb-támogatással kapcsolatban azonban van néhány fontos tudnivaló, ami hasznos lehet az anyukáknak. Gyermekemmel már háromszor voltam kórházi kezelésen, mindig ott maradhattam mellette. Az utolsó alkalomnál derült ki (ez év elején), hogy most már arra az időre, amikor az anyuka az osztályra a gyermeke mellé fel van véve, NEM KAP TÁPPÉNZT, csupán akkor, ha a gyermeke nem töltötte be az egy évet, és szoptatja. Nem ez az összeg számít annak eldöntésénél, hogy bent maradjunk-e gyermekünkkel a kórházban, de utólag kellemetlen meglepetésként ért. Tájékoztatni a gyermekorvosnak kellett volna, de még ő sem tudott róla. Emellett úgy informáltak a kórházba érkezéskor Egerben, hogy napi 1500 Ft-ért tudnak szállást és étkezést adni. Természetesen azonnal beleegyeztem. Fel sem ig, mivel a lányomat nem tudtam, s nem akartam magára hagyni. Salgótarjánban végeztek egy orrmandulaműtétet 3 évvel ezelőtt a lányomon, akkor vele egy szobában alhat- ____ t unk, a nővé- rek javar ü 11, hogy válasszak, külön szobát kérek-e. Az étkezéssel és a szállással semmi gond nem volt. Csupán egy probléma adódott: hogy nem a gyerekem mellett alhattam, hanem egy emelettel feljebb. Én összesen fél órát töltöttem a kifizetett szálláson, egy zuhanyozás erejésolták, hogy még az ágyunkat is toljuk össze. Mindenkinek így volt a legjobb! Mindezt azért írtam le Önnek, mert szeretném, ha az anyukák - akik még nem olyan tapasztaltak e téren, mint én - tisztában lennének a támogatás minden oldalával. Üdözlettel: Soós Gabriella Eger sosika@axelero.hu Boldog sérültek Gyöngyösön a Huszár utcai Sérültek Egyesülete központban vendégszerepeit a Bene Egylet kultúrcsoportja. Örömet szereztünk műsorunkkal, amelyet mosollyal és tapssal fejeztek ki. Ha valaki sérült, az még lehet boldog. Szívünk egyszerre, együtt dobogott ezen a délutánon a 20 évestől a 60 évesig. E napon új fejezet kezdődött a közös jövőnket illetően a Bene Egylet kultúrcsoportja és a házigazdák között. Sánta Ferencné Gyöngyös A belvízmentesítésről Kortörténeti dokumentumként közreadom a belvízmentesítés történéseit, mely sajnos soksok év után ma is időszerű. Fejezetek a belvízmentesítés történetéből: 18774)en egy belvizektől különösen sokat szenvedő csoport megalakította a Sajfoki Belvízszabályozó Társulatot és 1878-ban megépítette az ország első belvízátemelő szivattyútelepét, ezzel új korszakot nyitott a belvízrendezés fejlődésében. Az eredetileg egy egységből, egy 90 LE-s gőzgép által hajtott 1,3 m^/s teljesítményű szivattyúból álló telep ma is fennáll, és egyik legértékesebb vízügyi műszaki értékünk. A telep ma is üzemképes. Megközelíthető Kisköre és Pély felől a gáton. Kömlő és Hevesvezekény bel- és árvízterének mentesítését a Csincsa- csatorna biztosítja, melynek tervét Boros Frigyes dolgozta ki. Szabó Lajos Heves, Tavasz u. Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Vajon keik az emberáldozat? A tanár úr „levizsgázott” A kérdés feltevése nem véletlen, szándékosan elgondolkodtató jelleggel intézem Pétervására város vezetőihez és önkormányzati testületéhez. Az elmúlt esztendőben a lakosságot és az önkormányzatot is foglalkoztatta a városi piac elhelyezésének helyzete, működtetésének rendje. Az akkori szabályozatlanság piacügyben a mai napig fennáll. Igaz ugyan, hogy a piactartásra szánt helyszín ha szabályozottan lenne működtetve, megfelelhetne a lakosság elvárásainak, de sajnos nem így van. A balesetveszély a tavaszi jobb idő beálltával megsokszorozódott, mivel a vásárlók és az árusok is megszaporodtak. A piaci kofák az ott működő üzlet parkolóját rendszeresen elfoglalják bolhapiaci termékeikkel (tisztelet a kivételnek) a rendes piaci árusok elől. A gépjárművel érkező vásárlók részére az üzletlánc vezetése által biztosított kulturált parkolási lehetőség ezáltal nem biztosítható a keddi és pénteki piacnapokon. Helyette a nagy forgalmú 23-as számú főút szélén kénytelen szabálytalanul parkolni az üzletbe vagy netán a hetipiacra érkező, kitéve magát a baleset veszélyének. Javaslom az önkormányzati testületnek, hozzanak egy, a piactartást szabályozó rendeletet. Amennyiben van, akkor a kialakult helyzethez módosítsák azt. Folytassanak tárgyalást a terület tulajdonosával a piac alapterületének bővítésére - az üzlet mögött még legalább akkora alapterületű piacnak kialakítható hely van, mint a jelenlegi. A meghozott rendeletet jól látható helyen tegyék mindenki számára megismerhetővé. Alkalmazzanak állandó piacfelügyelőt, aki képes érvényt szerezni a rendeletnek, szükség esetén kérjék a piactartás rendjének megsértése miatt a rendőrség segítségét. A piactartás rendjét be nem tartókat figyelmeztessék, szükség esetén bírságolják vagy tiltsák ki a helyszínről. Szomszéd Attila pétervásárai polgár Egerben a Kodály Zoltán utcában lakom közel 40 éve. Az utóbbi időben utcánkban a gépkocsival való megállás igen nagy gondot jelent, különösen a reggeli és délutáni órákban, amikor is az iskolás gyerekeket hozzák a szülők kocsival. Ez év május 2-án reggel vidékről jöttem haza, sok csomaggal. Lehetetlenség volt a házunk előtt megállni, így a szemben lévő parkoló szélén álltam meg arra a pár percre, amíg a csomagokat felvittük a lakásba. Valóban ki volt írva az akkor még teljesen üres parkolónál, hogy az iskolai dolgozók részére fenntartott hely, de úgy gondoltam, hogy néhány perc múlva lehetséges lesz messzebb leparkolni a lakástól. A csomagok felvitele után azonnal vissza is mentem a kocsihoz, néhány szót váltottam a szomszédommal, miközben magából kikelve, minősíthetetlen hangnemben ordítozni kezdett velem egy „úr”. Kifejtette azt is, hogy a parkolót „mi csináltuk, saját pénzből, összecsikar- gatom a kocsidat, elvitetem...” stb. A meglepetéstől szóhoz sem jutottam, de az „úr” közeledett felém, és ha a szomszédom nem csillapítja, talán be is váltja ígéretét. Természetesen ezen kiabálást hallhatták az iskolába még gyalogosan igyekvő gyerekek, gondolom, nem ilyen példát kellene mutatni egy pedagógusnak... A történtek után több éjszaka nem aludtam, mert nagyon szomorúnak tartom, hogy egy pedagógus az általa 70 évesnek titulált idős emberrel ilyen hangnemben, emberi mivoltából kivetkőzve beszél. Elgondolkodtató az a kijelentés is, hogy a „saját pénzükön” csináltatták a parkolót, ami véleményem szerint közterület, s annak idején a város adta a felújításhoz a pénzt, s ebben a környéken lakók adóforintjai is benne vannak. Ez az incidens ismételten arra is felhívja a figyelmet, hogy talán a közterület-felügyeletnek valamit kezdenie kellene az iskola környékén kialakult helyzettel. Az iskolavezetésnek sem ártana oda hatni, hogy nem feltétlenül kell gépkocsival hozni- vinni a gyerekeket, s lehetetlen közlekedési viszonyokat teremteni az iskola környékén. (név és cím a szerkőben) >
