Heves Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-27 / 97. szám

2005. ÁPRILIS 27., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Erdeink újjászületnek! Tisztelt Nagy József. Örömmel vegyes szomorúsággal olvastuk a Heves Megyei Hírlap április 8- i számában megjelent levelét Örömmel azért, mert egy termé­szetszerető, az erdőkért aggódó polgártársat ismerhettünk meg Önben. A szomorúságunk abból adódott, hogy - valószínűleg té­ves információk alapján - eszte­len erdőirtásról ír. Bár a Mátrában jelentős a ma­gánerdők aránya, mégis, mint a térség legnagyobb állami erdő- gazdasága, felelősséget érzünk a levelével kapcsolatban, és tájé­koztatni szeretnénk Önt az aláb­biakról. Az Egererdő Rt a nemzeti va­gyon rábízott részével, az erdő­törvény előírásainak megfelelő­en, az Állami Erdészeti Szolgálat szigorú ellenőrzése mellett gaz­dálkodik. Társaságunk Magyar- ország legnagyobb összefüggő erdővel borított hegyvidéki tájá­nak, az Északi-középhegység­nek három, egymástól eltérő ar­culatú és egyben a leglátogatot­tabb területén gazdálkodik. A részvénytársaság 72 ezer hektá­ron lát el erdő- és vadgazdálko­dási feladatokat, valamint ehhez kapcsolódó közjóléti szolgáltatá­sokat végez. Az erdőtörvény arra kötelezi a gazdálkodót, hogy a nemzeti va­gyont a lehető legmagasabb érté­ken őrizze meg és hasznosítsa. Ebből következik az a kötelezett­ségünk, hogy az erdőkkel való gazdálkodást szabályozó üzem­tervek előírásainak megfelelően a vágásérettségi kort elérő erdő­ket célszerű kitermelnünk. Sajnálatos, de az „újratelepí­téssel” kapcsolatos értesülései sem fedik a valóságot. Szeret­nénk biztosítani, hogy a gondja­inkra bízott erdők területe nem csökken. Az erdők felújítása nemcsak szakmai, hanem törvé­nyi kötelezettségünk is. Erről Ön is meggyőződhet, ha elfogadja meghívásunkat, és ve­lünk tart egy terepi bejárásunk alkalmával. Az utóbbi években jóval keve­sebb kitermelés folyik, mint az Ön által említett megelőző 50 év­ben. A korábbi évszázadok kí­méletlen és nagy területű faki­termelései miatt maradtak ránk nagy területű, egybefüggő vég­használandó (kitermelendő) ál­lományok. Biztosíthatjuk arról is, hogy a kazincbarcikai erőmű „étvágya” nem haladja meg az évente ki­termelhető fa mennyiségét. Ma­gyarországon is közérdek a fosz- szilis energiahordozók felhasz­nálásának csökkentése és azok­nak kiváltása megújuló energia- hordozókkal. Hazánkban ez a biomassza, melyet többek között az egyéb ipari hasznosításra al­kalmatlan fával biztosíthatunk. Ennek ellenére sem Magyaror­szágon, sem pedig az Egererdő Rt. területén nem termelik ki az üzemtervek által engedélyezett fa mennyiségét. Erdész üdvözlettel: Pallagi László az Egererdő Rt vezérigazgatója Mi lesz a részjegyekkel? A minap munkából hazatérve férjem éppen indulóban volt az áfész közgyűlésére. A szom­szédasszony - aki jól tudja, hogy párom több éven keresztül minden ellenszolgáltatás nélkül tevékenykedett a községben az áfész-közgyűlések zavartalan le­bonyolítása érdekében - szólt neki, hogy közgyűlés lesz. Meg­hívót ugyan nem kapott, bizo­nyára elkallódott, azért ő el­ment. Itt közölték vele: azért nem kapott meghívót, mert megszüntették a tagságát, azzal az indokkal, hogy néhány éve - mióta férjem más munkahelyen dolgozott, nem tudott továbbra is „társadalmi” munkázni az áfész részére - a részjegy össze­gét ki kellett volna egészíteni egy bizonyos öszszeggel. Ezt nem tettük meg, így önkénye­sen kizárták a tagok sorából. Kérdezem én: ki értesített ben­nünket, és honnan kellett volna tudnunk a kiegészítésről? Volt már ilyen kiegészítés korábban is, de akkor értesítést kaptunk. Ha pedig ezt nem tették meg, nem kellett volna legalább a ki­zárás „veszélyéről” értesítést küldeniük? Vagy magáról a ki­zárásról? Az is érdekelne, kié lesz, kire száll át ilyenkor a résztulajdon összege? Tüdőm, itt nem óriási összegről van szó, és nem a pénz miatt írom e so­rokat, de igen furcsának találom ezt az intézkedést. Azt gondo­lom, amikor az áfész kibocsátot­ta ezeket a részjegyeket, bizony jól jöhetett neki a pénz. Miért nem küldték vissza a részje­gyünk összegét? Sok megvála­szolatlan kérdés. Remélem, töb­ben okulnak a mi esetünkből, és akkor már nem írtam hiába! Egy volt áfész-tag felesége (név és cím a szerk.-ben) „Sikeres Észak-Hevesért”...? A fenti címmel tartottak rendez­vényt április 6-án Pétervásárán a művelődési házban az MSZP területileg delegált képviselői. A küldöttértekezleten jelölték a je­lenlegi sikeres országgyűlési képviselőnket a 2006-os ország- gyűlési választásokra. A képvi­selőnk szólt a választási körzet­be tartozó települések jövőjéről, illetve „hangsúlyozta, hogy a vá­lasztókörzet 38 települése közül jó néhányban dinamikus fejlő­dés kezdődött meg az elmúlt időszakban. Mi, itt élő szavazók nagyon kí­váncsian olvasnánk a részletek­ről a Hírlap hasábjain, vagy hall­gatnánk tájékoztatókat a feledés homályába merült képviselői fo­gadóórákon a „dinamikus fejlő­désről”. Én bővebb ismeretekkel szűkebb hazámról rendelke­zem, ami Pétervásárát és kistér­ségét jelenti. Az elmúlt 15 évben munkahelyek százai szűntek meg. A mai napig nem lehet je­lentős munkahelyteremtő beru­házásról értesülni, nem valósult meg a pétervásárai honvédségi objektum ipari parknak történő átalakítása, de még csak az ön- kormányzat sem jutott hozzá eddig. Megvalósult a vas-mangánta- lanító ivóvíztisztító beruházás, az általános iskola rekonstrukci­ója. Megépült a szennyvízháló­zat a tisztítóművel. Kérdés, hogy az itt élők kis nyugdíjaik­ból és a minimálbérekből képe- sek-e megtéríteni a magas szol­gáltatási tarifákat? Nálam az egészséges ivóvíz, a munkahely és a jó minőségű közúton a jó közlekedési lehető­ség megvalósulása jelenti a pri­oritást. Gondolataim befejezéseként jelenlegi miniszterelnökünket idézném: „Ma Magyarország a lehetőségek országa. A tel- jeskörűen még ki nem használt, gyakran igazságtalanul elosz­tott lehetőségeké. Olyan lehető­ségeké, amelyek biztonságot és jólétet teremtenek, és Európa legfejlettebb országai közé emelhetik hazánkat. Éljünk hát a lehetőségekkel! ... Célunk, hogy a lehető legtöbb embernek legyen munkája és tisztes meg­élhetése. A ciklus végére csalá­dok újabb tízezrei támaszkod­hatnak biztos állásra, kiszámít­ható jövedelemre.”. így legyen! Szerintem a tettek sokkal hasz­nosabbak az „észak-hevesiek­nek”, mint az üres, semmitmon­dó ígéretek. Szomszéd Attila pétervásárai polgár Virágtolvaj Gyönyörűek Eger forgalmas ré­szein a tavasz virágai. A város­gondozó szorgos kezek nyomán először a tulipánok pompáznak. Már ott, ahol nem tépik le az ar­ra járók. Közel a rendőrséghez, a Kazamata előtti zebra mellett például ölszámra letarolták idén is a virágokat. Kisebb közösségben, lakótele­pünkön jobban figyelnek egy­másra az emberek, legyen az akár hajnali két óra, valahonnan mindig meglátnak valamit. így adtak nekem egyértelmű sze­mélyleírást arról az emberről, aki a nemesített jácintgumókból kifejlődött virágokat dézsmálta meg, mégpedig második alka­lommal már fényes nappal. Más­nap szembesítés helyett „gya­nútlanul” újságolom az ismerős illetőnek: este, mikor locsoltam, még minden szál megvolt! - En­gem is megloptak, hárította el magáról a gyanút a tettes. Mire én: és mit kívánt a bűnösnek? A szavak zavart keresése után ke­serves ábrázattal bökte ki: törjön el a keze... No persze csak akkor, ha nincs lelkiismerete. Simon Imre Köszönet A Mátraházái Idősek Otthona la­kói nevében szeretnék köszöne­tét mondani dr. Magda Sándor képviselőnek, valamint Hiesz György polgármesternek azért a sok szeretetért és odafigyelésért, amit az otthonban lakó idősek felé tanúsítanak. Brunner Józsefné Levelezőink figyelmébe Annak érdekében, hogy több vé­leményt is közreadhassunk, fel­hívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 gépelt oldal terjedelemben fogal­mazzák meg gondolataikat. Az ennél terjedelmesebb írások közlése a jövőben nem áll mó­dunkban. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. E-mail címünk: hmhirlap@axels.hu Politikai házi feladatok Mindig úgy tudtam: az Alkot­mánybíróság tagjainak függet­leneknek és elfogulatlanoknak kell lenniük, a pártsemleges­ség, a különféle politikai irány­zatoktól való elhatárolódás a perdöntő. Tévedtem: napjaink­ban is három alkotmánybíró hi­ányzik, ugyanis az uralkodó pártok és különösen a mindig kontrázó ellenzék ezt a „házi” feladatot megoldani képtelen. Ha a politikai pártok által kivá­lasztandó bírák juthatnak fel a bírósági pódiumra, akkor már nem beszélhetek függetlenség­ről és politikai semlegességről. Ugyancsak a politikai pártok csatározásának közepette zajlik a következő államfő személyé­nek kiválasztása. Állítólag a mindenkori „első embernek” függetlennek kell lennie. A most zajló esemé­nyek nem erre utal­nak. Ugyanis sokasodik a „ne­kem nem tetszik” szemlélet, de csak politikai értelemben. Akik pártos oldalról igyekeznek ja­vaslatukat kierőszakolni, azok a személyek fittyet hánynak az alkotmányban leírtakra, vagyis törvénysértést követnek el. A megoldás egyszerűnek látszik: delegáljon az MTA egy igen­csak jól képzett, tapasztalt, semleges professzort a betöl­tendő államfői posztra. Ural­kodna a pártoktól és a politikai áldatlan küzdelmektől történő elszigetelődés, amely akarat és cselekedet találkozna az állam­polgárok elképzelésével is. Még egy „házi” feladatuk len­ne a képviselőinknek, mégpe­dig az ügynöktörvény megoldá­sa. Igen, lesz ügynöktörvény, amelynek megalkotásához csak a kedvező személyi okmányo­kat fogják ki­emelni a dossziékból, s gyaní­tom: az eddig nyilvánosságra hozott hamisítványok adatait is figyelembe veszik. Majd meg­születik egy olyan törvény, amelyben foglaltak nem végre­hajthatók, törvénysértők, és ha­misítványok adatbázisává fajul­hatnak. Abból az apropóból emeltem fel szavamat, mert ebben az or­szágban változatlanul uralko­dik az anarchia, a felső tízezer harácsolásával saját jóléti álla­mát építgeti. A keservesen kiví­vott köztársaság és annak de­mokratikusan berendezendő államformája pedig csak csírá- iában lelhető fel. (név és cím a szerkőben) Még egyszer az átányi csodáról Az olvasó szemével lapunkról A Hírlap idei, április 12-i szá­mában egy feltűnő írás jelent meg „Csodát tesz a rejtélyes sír” címmel az átányi temető­ben történtekről. A riport sze­rint egy több száz éves kőko­porsó „emelkedett ki” a földből, amely egy fiatal fiú maradvá­nyait tartalmazza. Az írásban a polgármester el­mondja, hogy tavaly november­ben a Boszorkányszövetség szer­tartást végzett a kőkoporsónál, s ezt követően - a síremlék látoga­tói közül - többen csodálatos eseményekről, illetve gyógyulá­sokról számoltak be. Az említett cikk olvasásakor olyan érzése támad az ember­nek, hogy a polgármester talán hálás a Boszorkányszövetség eme akciójáért, mert működé­sük eredményeként „csodás” események történhetnek a köz­ség temetőjében. Persze az sem lenne mellékes, ha mindezek miatt a falu híre széles e földön elterjedne, s hiszékeny és naiv emberek tömegei lepnék meg Átány egykor jobb napokat élt utcáit... Véleményem szerint az még nem baj, ha egy polgármester hírnevet kíván szerezni a falujá­nak. Még az sem lehet baj, ha ez a hírnév azzal járhat, hogy eset­leg egyre többen keresik fel a fa­lut, s egyfajta helyi turizmus ala­kulna ki. Az viszont már elgon­dolkodtató, ha mások hiszékeny­ségét vagy laikusságát is fel­használva, a faluban egyfajta za­rándokhely keletkezik, s a cso­dás gyógyulásokról szóló híre­ket éppen maga a polgármester bizonygatja. Lehetséges, hogy az átányi te­mető kőkoporsójával kapcsolat­ban valóban történtek megma­gyarázhatatlan, természetfölötti dolgok. Ezekkel a történetekkel nem kívánok vitába szállni, an­nál is inkább, mert ezek valóság- tartalma nehezen ellenőrizhető. Azt hiszem, az érintetteknek dönteniük kell: elfogadják-e vagy elutasítják ezt a fajta csoda­várást Sajnálatosnak tartom, hogy a keresztény egyházak részéről az ügyben hallgatás van. Úgy tű­nik, nem tartják fontosnak, hogy reagáljanak a történtekre. Választanunk kell: válasszuk azért az életet! Gulyás Ferenc Még mielőtt megkaptam az Önök által kiküldött kérdőívet, lejegyeztem a lapról alkotott vé­leményemet. Sajnos nincs sok időm olvas­ni, de a könyvtárban mindig fel szoktam lapozni az újságot. Az a véleményem, hogy elég­gé tartalmas, érdekes, érthető és jól áttekinthető a Heves Megyei Hírlap. Bővebben: jó a helyes­írás, pontos a fogalmazás. Nem túl hosszúak a cikkek ahhoz, hogy végigolvassuk őket a mai rohanó világban. Különösen tetszik, hogy szí­nesek a borítóoldalak. Bizonyára ez nemcsak esztétikai szem­pontból hasznos. Nagyon jó a címlapon a kere­tes rész, mármint, hogy ki van emelve az időjárás, a traffipax és a többi lényeges kis információ. Hasonlóképpen jó ötlet, hogy közük a napi igéket, az egyházi ünnepeket, az egri kulturális rendezvényeket, s hogy van szó­rakoztató horoszkóp, rejtvény is. A kétoldalas sportrovatra nagy szükség van, mert a férfi olvasók általában ezzel kezdik a lap böngészését. Szükség van a hirdetésekre és a reklámokra is, hiszen innen tudjuk meg az aktuális akciókat. Fontos az is, hogy hétről hétre szóba kerül a számítástechnika és az egész­ség. Mindig szívesen tallózok a megyéről szóló összeáltitásban, bár megyei vonatkozású hírt többet is szívesen olvasnék. Örülök, hogy helyet kapnak a kimagasló eredményeket elért tanulókról szóló írások is. A lap egyik legnagyobb erényének tartom, hogy más újságokhoz, híradókhoz képest jóval több he­lyi információt tartalmaz. Általában színvonalasak a jegyzetek. Gratulálok a szerzők­nek! Igényes összeálh'tások és cik­kek jelentek meg a lapjukban II. János Pál pápáról és temetéséről. A lap másik legnagyobb erőssé­ge, amire már utaltam is: hogy igényesen fogalmazott, jól szer­kesztett cikkek jelennek meg, választékos témákban. Úgy vé­lem, hogy az olvasók azt kapják, ami elvárható egy megyei napi­laptól. A jövőben is sikeres munkát kívánok Önöknek! Kissenis Brigitta

Next

/
Thumbnails
Contents