Heves Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-13 / 85. szám

2005. ÁPRILIS 13., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 50 év után újra együtt Ragyogó napsütéses napon, áp­rilis 2-án zsibongó társaság kel­tette fel az arra sétálók és kör­nyékbeliek figyelmét az egri De­ák Ferenc Római Katolikus Álta­lános Iskola bejáratánál. Nagy eseményre gyülekeztünk, hi­szen ötven évvel ezelőtt itt fejez­tük be általános iskolai tanulmá­nyainkat Nem voltunk könnyű helyzet­ben, hisz igen gyakran meg kel­lett kérdezni, hogy: „Ki is vagy te?”, mert a tablóképen lévőre nem hasonlított már annyira. Sokkal nagyobb örömmel foglal­tuk el az iskolapadokat, mint fél évszázada, pedig némelyike már egy kicsit szűknek bizonyult. Örömteli izgalommal kezdtünk, majd rövid megnyitó után ke­gyelettel gondoltunk azokra a volt osztálytársakra, akik már nem lehettek közöttünk. Nagy érdeklődéssel hallgat­tuk az iskola igazgatónője, Kéke­si Györgyné tájékoztatóját a vál­tozásokról, iskolánk fejlődéséről, Emlékezzünk 1945 az emberiség történetéből kitörölhetetlen évszám. Hiszen az emberiség jobbik énje felülke­rekedett a nácizmuson, amelyre nincs analógia a világtörténe­lemben. Sokan, sajnos egyre többen kérdőjelezik meg április 4-e fon­tosságát. Szerencsére még élnek azok, akik ápolják a hagyomá­nyokat, megemlékeznek hazánk fasizmus alóli felszabadításának 60. évfordulójáról. A Magyar El­lenállók és Antifasiszták Szövet­sége (MEASZ) április 3-án meg­emlékezést tartott a Parlament felsőházában. Itt többek között Szili Katalin, a magyar Ország- gyűlés elnöke, Ulrich Schneider, az Antifasiszta Világszövetség főtitkára, Valerij Muszatov, az majd végigkalauzolt az iskolán. Megható volt számunkra igaz emberi, pedagógusi hozzáállása ezen eseményhez, amit szívből megköszönve, felelősségteljes munkájához sok sikert kívánva búcsúztunk el tőle. Rövid séta után egy közeli kis­vendéglőben folytattuk a találko­zót, ahol uzsonnával egybekötve meghallgattuk egymás életútját. Ez a nem mindennapi találkozó jó hangulatban, vidáman, „fiata­losan” és gyorsan eltelt. Jó egész­séget, jobbulást kívánva azok­nak is, akik megrendült egész­ségi állapotuk miatt nem tudtak megjelenni. Fél évszázad nagy idő - ha előttünk áll. De mi az a röpke 50 esztendő, ha tovaszállt, ha emlé­kezetünkben kutatva tekintünk vissza rá? A további találkozások reményében váltunk el, biztosít­va egymást, hogy eme rohanó vi­lág közepette tudunk időt szakí­tani és odafigyelni egymásra. (a szervezők) a múltra! Oroszországi Föderáció buda­pesti nagykövete is beszédet mondott. A Magyar Szocialista Párt egri szervezetének fiatal (18-35 éves) tagjai közül 23-an vettünk részt a rendezvényen. Mi fiata­lok is fontosnak tartjuk, hogy emlékezzünk, azért, hogy soha, semmilyen ideológia nevében ne történhessen meg az, hogy em­ber embernek farkasává váljék. A megemlékezésen elhang­zottak hatására úgy döntöttem, hogy tagja kívánok lenni a MEÁSZ-nak, azért, hogy ne fe­ledkezzünk meg arról a kisszá­mú magyar antifasiszta ellenál­lóról, akik vállalták az egyenlőt­len küzdelmet. Tisztelettel: Tatár Csaba Mennyit ér a forint? Március 25-én Egerben a Bán- kúti-pékségben vásároltam ke­nyeret és péksüteményt, 215 Ft- ot fizettem érte. Papír 200-assal és 15 Ft apróval fizettem. Az ap­rópénz nekem pénz, és szerin­tem másnak is az, vagy még­sem? Ugyanis az eladónő rám ripakodott: csak nem ezzel az apróval akarom kifizetni? Mire én: mit csináljak vele, lenyel­jem? Az eladó válasza: ezzel az apróval fizessek máshol, pl. az áfészban! Ha végzett kereske­delmi iskolát, ha nem, a pult mögé nem való. Emberségből elégtelenre vizsgázott. (név és cím a szerkőben) A felelős ismeretlen: vigyázat, közlekedők! A gondaüan veszélyeztetés egy jogállamban a főbenjáró bűnök közé sorolható. A bűnelkövetés bizonyítottsága viszont nemrit­kán nagyon bonyolult, és néha szinte leheteüen dolognak tűnik. Jellemző példája ennek a kö­vetkező eset: Egerben a felsővá­rosi Malomárok utca 30. szám alatti társasház bejáratának burkolata két aknafedél között évek óta egyre süllyed. Ebből kifolyólag a ház egyik idősebb lakója orvosi ellátást is igénylő balesetet szenvedett, de a továb­bi balesetek lehetősége nem­csak a gyalogosan közlekedők, hanem a babakocsit tolók szá­mára is újabb baleseti veszélye­ket tartogat. A házkezelőség régi és új ke­zességének illetékesei is jó is­merői a helyzetnek (az új keze- lőség 2005. januárban lett érte­sítve), de a helyzet változatlan. Egyes „illetékesek” szerint a társasház telekhatára a ház fa­lától mért 80 cm. A terület töb­bi része állami vagy önkor­mányzati tulajdon (??). Mások szerint a járdasüllyedést csator­na-meghibásodások okozták, így a föld alatti vagyontárgy tu­lajdonosa a felelős. Az ugyan nem egyértelműen tisztázott, hogy az állam, illetve az önkor­mányzat milyen mértékben tu­lajdonos. így nem tisztázható az sem, hogy a veszélyeztetés megszüntetése kinek a köteles­sége. Az adó- és társasházi költ- ségterhek viselői számára egy tanács adható. A saját és gyer­mekeinek testi épsége érdeké­ben nagy figyelemmel közle­kedjen, és toljon babakocsit a gyalogjárókon, mert más „jogi” megoldás nincs. D. I. Eger, Malomárok u. Nyílt levél Bartos Sándornak Mint a Hírlap április 6-i számá­nak 5. oldalán soraid olvasom, szörnyülködve látom lelki sze­meim előtt, ahogy féktelen hara­godban tajtékzol. Mindenből ki­tűnik, képtelen vagy megemész­teni Kóródi Lászlónak, a Helasz JB új elnökének a kinevézését, s ennek okán minden irányban csapkodsz. Mindenkibe bele­rúgsz, válogatás nélkül vádolsz és ostorozol. Sajátosan értelme­zed egy elnökségi ülés tudósítá­sát, amivel nevetségessé teheted magad. Felindultan mártogatod a kést a magyar (megyei) labda­rúgásban, ami ezer sebből vér­zik, és nem hiányoznak az újabb sebhelyek. Tudom, igazságot akarsz. Igen ám, de közben olyan emberi gyarlóságokból (a játékvezetők anyagi érdekeltsé­ge) kovácsolsz fegyvert és tőkét, melyekkel egy közeg közösíthet ki magából. Jó ez neked? Min­dent végiggondoltál? Ne légy már közellenség! Ne akard, hogy legyintsenek rád! Máshol is írod (az ismert vál­tozások óta nincs nyugtod), hogy megosztott a játékvezetői társa­dalom. Belügy. De alighanem ak­kor sem volt teljes egység, ami­kor Te voltál a JB elnökhelyette­se. A Puhl Sándort követő elnök- választáskor sokan mondták: csak Bartos ne! Számomra hihe­tetlen (nem is hiszem), azok is összefogtak „kigolyózásodra”, akik később riválisai lettek a posztnak. Pedig nekem veled szemben mindig kedvezőek vol­tak a tapasztalataim a Hírlap-ku­pák, a bírói bálok, a játékvezetők meccsei rendezése alkalmával, amikor együtt dolgoztunk. Sanyikám! Ne szórd a sarat ilyen hevesen, mert visszafröcs- csen, és Téged is bepiszkít Aki csak szítja és rakja a tüzet, maga is megperzselődhet Hagyd a dol­gok menetét! Inkább állj be a sor­ba! Szükség van az ellenőrökre. Több leszel mások szemében, ha megbékélsz. A mögötted felége­tett üszkös hídon még van visz- szaút. Egyébként ne feledd! írha­tunk és mondhatunk bármit, a karaván (a megyei bajnokság minden osztálya) halad a maga útján. Ha nem azzal foglalko­zunk, az olvasó mindkettőnkre fittyet hány. Ugye szépen fejez­tem ki magam? A többit majd személyesen. Jó? Sportbaráti üdvözlettel: Fesztbaum Béla Eltűnnek a potyán jött százmilliók? Tényként kezelendő, hogy a Szerencsejáték Rt. tájékoztatá­sa szerint 2004-ben 1,3 milliárd forint nyereményösszeget nem váltott ki a „játékos”. Ezt a gaz­dátlanná vált összeget az állam bácsi a törvény alkotta előírá­sok következtében bezsebelte. Milyen nemes célra használta fel az éves költségvetés ezt a nem tervezett potya hozadékot? A fáma erről nagy bölcsen és sumák módon hallgat! Jut eszembe: nem én lennék az első magyar állampolgár, aki ugyancsak azt javaslom, hogy a gazdáüanná vált és évente ak­kumulálódó összeget nyugod­tan helyezze a magyar állam az OEP letéti számlájára, és nem kamatozó, de adott esetben hasznosítható tőkeállomány­ként kezelné. Mire gondolok? — A tények bizonyítják, hogy szá­mos esetben nem támogatja az OEP á külföldön elvégzendő - életmentő - műtétek költségét, különösen a gyerekek eseté­ben. Helyette gyűjtési akciókat szervez valamelyik alapítvány. Nagyszerű: a létfenntartásukért küzdő, alacsony fizetésből élő családok, és különösen a nyug­díjasok tábora szívesen adomá­nyoz néhány száz forintocskát, mert ez a nemes gesztus nekik dicsőséget jelenthet, miközben a támogatásra illetékesek gya­lázatosán viselkednek. Vagy még egyetlen eklatáns példát legyen szabad megemlí­tenem: albérletben lakó fiatal család a harmadik gyerekét várja, a férj munkanélkülivé vált, és nem elegendő csapás a pénztelenné válás, bérelt szobájukból is száműzi a tulaj a szerencsétleneket! A fentebb említett „bevételből” nem lenne-e egyér­telmű és szük­ségszerű a fia­talok anyagi támogatása? A megtörtént eset bizonyítja: minél több utódot szül a magyar anya, annál nyomorúságosabbá válik családi élete és a gyerekek egészséges felnevelése, mert a családi pótlék csak csepp a ten­gerben. Következésképpen: az önhibáján kívül munkanélküli­vé vált családfenntartó sorsával manapság a kutya sem törődik, mert ide jutott a magyar nem­zet is! Miért méltatlankodom? - Azért, mert a nélkülöző és se­gítségre szoruló családok tá: mogatása érdekében próbál­tam szólni, de különösen azért, mert a gyanús körülmények között gyorsan meggazdago­dott magyar csaló­ién feladata: lábukat lógatva, a semmittevés fáradalmait pi- hengetik bársonyos foteljeik­ben, s egyetlen megerőltető fi­zikai feladatuk, hogy ámuldoz­va nézzék a társalgóban höm­pölygő füstkarikák cso­dálatos vándorlását és azok megsem­misülését. dók nem tüle­kednek a gyógyítandó és nyo­morban élő családok megmen­tése érdekében, márpedig meg­tehetnék. Mert a fáradságos munka nélkül milliárdokat be­zsebelő mágnásmiskák egyet­Ha az állam bá­csi tehetet­lenségében képtelen munkahelyet te­remteni polgárainak, akkor azok eltartásáról köteles gon­doskodni. A nem tervezett „po­tya” bevétel összegét nem illik elherdálni, de illik a rászorulók támogatására és felkarolására tisztességesen visszaforgatni. Bollók István Levelezőink figyelmébe Együtt ünnepeltünk a határon túliakkal Magyarország nemzeti színben pompázik március 15-én. A ka­bátok bal oldalán kap helyet a kokárda. De nemcsak az ország­ban tündökölnek, hanem hatá­ron túl is. A Rákóczi Szövetség meghívására az Egri Kereskedel­mi, Mezőgazdasági, Vendéglátó- ipari Szakközépiskola tanulói­nak kis csoportja (24 fő) ezt a na­pot Szlovákiában, a határon túli magyarokkal töltötte. A város, ahová invitáltak bennünket, nem más, mint a festői tájjal büszkélkedő Rozsnyó. Az ottani magyar egészségügyi gimnázi­um 3. osztályos tanulói, a szlová­kiai magyar nyelvű tv-állomás munkatársai, Palcsó Zsóka és Beke Zoltán kalauzoltak minket a városban. Először az ottani Magyarok Házába látogattunk. A kicsit feszült hangulatot gyor­san felváltotta a felhődén beszél­getés. Ebben az épületben meg­tekintettük Pécsi Dániel címer­készítő kiállítását A délelőtt ki­rándulással tel, amikor is megis­mertük Kraszna Horka várának történetét. Az 1848-as megemlékezések délután kezdődtek. A Csema- dok-székházban Katona Tamás történész tartott izgalmas, rend­hagyó történelemórát. Három órától kezdődtek az ünnepsé­gek. A márciusi események ki­emelkedő alakjának, Petőfi Sán­dornak az emléktábláját koszo- rúzta meg a tömeg, ahol Bottyá- ni Dávid, iskolánk 10. C osztá­lyos tanulója szavalta el a Nem­zeti dalt. Az emlékműnél több mint hatvan ember gyűlt össze, hogy tisztelegjen a múlt nagy hősének. A Himnusz közös éneklése zárta az első helyszínt. A következő állomás Kossuth Lajos életnagyságú bronzszobra volt. Az előtte lévő téren több megemlékező beszéd hangzott el. A helyi magyarok érdekkép­viselet-vezetése és Katona Ta­más egyetemi tanár is a határ mellőzhetőségét, az összetartó erőt magyar és magyar között, illetve a határon túli magyarok töretíen kitartását emelte ki. Mi­közben a helyi magyar ajkú kó­rus Kossuth-nótákat énekelt, a szobor előtt a szlovákiai magya­rok érdekképviseletei és a diá­kok helyezték el az emlékezés koszorúit. Köszönjük a lehetőséget, hogy kiutazhattunk és találkoz­hattunk a határon túli honfitár­sainkkal. Reméljük, hogy lesz még alkalom a viszontlátásra. Zachar Emília pedagógus Marosy Bence 12. D osztályos tanuló Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség Egerből indultunk haza Szomolyára az egyik péntek es­te 19.15-kor induló busszal. Ki­csit késve jött a busz, melyre az volt írva: Eger-Bogács- Bükkzsérc. A busz tele utasok­kal. Hideg este volt, esett a ha­vas eső, az út tükörsima, szórókocsi sehol. A buszsofőr sajnos számomra ismeretlen, de a volánnál biztosan ráismer­nek: sovány, bajszos, szikár, szemüveges, 50-55 év körüli. Életem során sok sofőrrel talál­koztam, de ilyen nyugalmat árasztó, türelmes, bátor, tapasz­talt, kedves emberrel még soha. Nem magára a buszra, hanem az emberekre gondolt, akik ha­za szerettek volna érni épség­ben. Hihetetlen lélekjelenléte, tapasztalata, nyugodtsága átter­jedt az utasokra. Eljutottunk a esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A kö­zölt levelek tartalmával szer­kesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írá­saikat szerkesztőségünk címé­re: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. lovastanya elejéig, Noszvaj felé. Itt két személyautó elakadt. A buszon lévő férfiak a kocsikat megtolták, majd következett a busz. Mindenki leszállt, aki tu­dott segített. A sofőrön látszott az aggodalom, nehogy valaki­nek baja essen. Nehezen, de a busz feljutott a tetőre. Egy-egy csusszanáskor én felszisszen­tem, de a soför nyugalmat árasztva odaszólt: tessék meg­nyugodni, most már minden rendben van (mosolygott még izzadtan is!). Síkfőkút- Várkútnál már újabb buszok akadtak el előttünk. Sofőrünk elment tájékozódni, de a buszt végig fűtötte. Végül szerencsé­sen, épségben hazaértünk, kö­szönhető ez a buszt vezető bá­tor, emberséges sofőrnek. (nevek és címek a szerkőben) Lélekjelenlétből jeles

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents