Heves Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-02 / 51. szám
14 PF. 2 3 2005. MÁRCIUS 2„ SZERDA Hanyatló nívó a TESCO-ban Sajnos Egerben a TESCO-nak még nincs megfelelő konkurenciája, mert ha lenne, akkor talán rájönnének arra, hogy nem a vásárlók vannak értük, hanem ők vannak a vásárlókért. Ez egyelőre nem így van. Jeles névnapokra, sátoros és egyéb ünnepekre nem készülnek fel megfelelően, mintha nem is ismernék a magyarországi hagyományokat, nevezetes dátumokat. Pedig ilyen alkalmakkor bizonyos termékekre többszörös kereslet mutatkozik, mint egy átlagos napon. Ha valaki például jeles névnapokon tortát szeretne vásárolni az ünnepeknek ajándékba, hiába rohan már korán reggel, mégis hoppon marad. így jártam én is Mária-napon, szeptember 12-én, vasárnap, ami itt Egerben ráadásul még búcsús ünnep is. Az édesanyámat szerettem volna a névnapján egy szép, friss tortával köszönteni, ezért már reggel 7 órakor a TESCO-ba mentem. Csalódnom kellett, a tortáspultban egyetlen torta sem sorakozott, nem tudtam venni semmit sem. Rajtam kívül épp akkor még vagy két tucat másik ember is tortát keresett, valószínűleg szintén névnapi ajándék gyanánt, de ugyanígy járt, csalódottan tekintgettek szanaszét. Az odahívott eladó a kérdésünkre azt válaszolta, hogy jelenleg egyetlen cukrász sincs bent, majd leghamarabb a dél- utános műszak jön be, akkor készül csak torta, az kb. este 6 órára lesz kirakva. Ez csak egyetlen, tavalyi bosszúság a sok közül, de most egy újabb húzást voltak kénytelenek tudomásul venni a vásárlók. Eddig a kenyérosztályon kérésre fel lehetett szele- teltetni az általuk helyben sütött finom kenyeret. Ennek előnyeit nem kell ecsetelnem. Talán csak annyit, hogy a szeletelőgéppel vékonyabbra, gusztusosabbra lehet szeletelni a kenyeret, kevésbé morzsá- lódik, mint az otthon késsel felvagdosott, és tovább eláll a celofánba csomagolva. Na, ezt a szeletelési lehetőséget szüntették meg egy csapásra az utóbbi hetekben, még egy táblát is kitettek, a vevők megértését kérve. Természetesen nem indokolták meg, hogy miért. Nyilván kényelmesebb nem szeletelni, mint szeletelni. Vagy talán a rosszul fizetett kereskedők alkalmazásán akarnak így spórolni, a vevő bőrére? Nekem mindenesetre azt tanácsolták, hogy vegyek a mellette lévő polcra kirakott, máshol sütött, gyárilag szeletelt és csomagolt fehér kenyérből. Úgy is tettem, de ezt csak egyszer lehetett velem megcsináltatni, ugyanis az a kenyér otthon kibontva penészes volt és dohos szagú, pedig még nem járt le a szavatossága. Ráadásul jóval drágább is, mint a TESCO-s. Hát ezért mondom, hogy nagyon jó lenne már egy méltó vetélytárs a városban a TESCO mellé, talán akkor jobban törekednének arra, hogy a vásárlók kedvében járjanak, s ne vásárlóellenes, hanem vásárlóközpontú kereskedelmet folytassanak. (név és cím a szerkőben) Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közplt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Nyugodjanak a holt lelkek Nyugtalan természetű a magyar, különösen a politikai erők már megint nem férnek a bőrükben. Ismét kitalálták: újfent le kell emelni a polcokról az aktákat, s be kellene bizonyítani, ki kicsoda volt az át- kosban. Egyszer már ezt eljátszották, de semmit sem jutottak előbbre. A tisztánlátás érdekében: a rendszerváltozást követő időszakban arra számítottunk, hogy haladéktalanul sor kerül a leváltott kormányzat valamennyi funkcionáriusának a lecserélésére, s nyomban felszámolják az ügynöklistán alapuló áldatlan besúgói rendszert is. Nem lépték meg ezt a lényeges politikai és hatalom- megteremtési követelményt, s 16 évig tartó tétlenkedés után megint lázas semmittevéssel próbálkoznak. A máris kialakulóban lévő zűrzavarban az okozhat nehézséget, hogy a besúgók, a megfigyelők vagy a megfigyeltek kilétét kellene-e nyilvánosságra hozni. Mire gondolok? Olvastuk és láttuk, hogy elhunyt humoristánkat számos' szomszédos országban is megfigyelték. Nagyszerű: máris átestek a ló másik oldalára, mert tárgyi tévedésük miatt nem a megfigyeltek megnevezéséről lenne szó. így fog isme1 telten a nevetség tárgyává válni az „ügynökösködés”, de vélelmezhető, hogy az anarchiába torkolló tájékoztatás az elterelő politikai csatározások malmára fogja hajtani a vizet. Ne feledkezzünk meg a tényekről: az átkosban nem volt minden felnőtt magyar állampolgár kommunista. Százezrekre tehető azok száma, akik a formaságnak tettek eleget, vagy kényszer hatására léptek be az egyetlen politikai pártba. Mégis, abban a rendszerben tartása volt a nemzetnek, fegyelmezett módon igyekezett viselkedni, ezek vitathatatlan tények. A hátunk mögött hagyott küzdelmes 15 év már megérlelhette a megbocsátás gondolatát. Következésképp: nem találom ésszerűnek a létbizonytalanságban elfáradt milliók nyugalmának felkorbácsolását, amely lépés acsarkodás- hoz és a nemzet tartós bomlásához vezethet. Meg kellene tanulni már a múlt történéseinek végleges lezárását, és hagyjuk nyugodni a „holt lelkeket”. Bollók István Eger (cím a szerk.-ben) Aránytévesztés és műbalhé A Hírlap a pénteki számában közölte Tari Ottó publicisztikáját „Városjelen, városmúlt” címmel. Úgy tűnik, a szerzőnek, mint az egyszeri Mórickának, mindenről „az” jut az eszébe. Mindenben azt keresi, hogyan élheti ki személyes bosszúvágyát a város volt polgármesterével szemben. Lehet, hogy nála ez az öröm forrása. Ennek érdekében a Hatvan főterén felállított „Városmúlt” nevet viselő képzőművészeti alkotást sem kíméli. Saját, szubjektív értékítéletét (történelmi terepasztal, liliputi törpevár”) közvéleményként állítja be. Pedig korántsem lehet biztos abban, hogy a polgárok többsége az ő véleményével azonosul. Szabadjon példának okáért a magaméval előhozakodni. A „Városmúlt” felállításáról akkor döntött Hatvan Város Ön- kormányzata, amikor Farkas Kálmánná volt a polgármester. Polgármester asszonyban képviselőtársamat tisztelhettem a megyei közgyűlésben, aki méltán kapta meg a következő ciklusban Heves megye kitüntetését. Magam többek között azért is szavaztam erre, mert nagyra értékeltem, hogy nem csak városa, hanem megyéje történelmi örökségére is gondot fordított. A „Városmúlt” ugyanis annak a hatvani várnak állított emléket, amelynek utolsó megerősítésére - II. Rákóczi Ferenc felhívására - 1704. január 15-én a megyei közgyűlés határozatot hozott. Erre a célra anyagot és közmunkát biztosított. Nekem a hír hallatán az jutott eszembe, hogy miért pont most, a Rákó- czi-szabadságharc évfordulós időszakában akarja eltávolítani a jelenlegi polgármester és testületé a méretében szerény emlékművet annak érdekében, hogy helyére Grassalkovich Antal szobrát állítsa? A jeles birtokszerzőnek - az Újszerzemé- nyi Bizottság elnökének - a birtokközpontja Gödöllőn volt, hatvani uradalmi központjában ugyanúgy nem lakott, mint gyöngyösi palotájában. A hatvani önkormányzat honlapján olvasható, hogy a Grassalkovich kastély 1754-63 között történt építése során a hatvani vár romjának köveit használták fel. Számomra sokkal érdekfeszí- tőbb probléma, hogy a vár emlékművét elbontják azért, hogy helyére szobrot állítsanak annak, aki „elbontotta” a várat. Azt a várat, amelynek évszázadokon keresztül katonai logisztikai szerepe volt, amely történelmünk része, s amelyet a Habs- burg-érdek pusztulásra ítélt. Miért fontosabb annak emléke, aki mindenekelőtt ezt az érdeket szolgálta, mint a váré? Miért nem tartja fontosnak Hatvan város, hogy a vár emlékműve az ország minden polgára és a külföldi turisták számára közterületen látogatható legyen, miért kell azt - költséget nem kímélve - intézményi zárt udvarba áthelyezni? Szerintem Szinyei Andrást feleslegesen provokálja sokadjára Tari Ottó. A volt polgármester, hatvani lokálpatriótaként, jól hasznosította a történelmi tapasztalatokat. Működése során Hatvan logisztikai szerepkörét bizonyíthatóan erősítette. A Grassalkovich által alkalmazott gazdaságpolitikából - amely a városnak egy jelentősen prosperáló időszakot eredményezett - olyan elemeket vett át a megye első ipari parkjának létrehozásakor (külföldi vállalkozások betelepítése, adókedvezmény), amelynek eredményét már jelenlegi utódja hasznosíthatja. A lényeges kérdés nem az, hogy a „Városmúlt” áthelyezésére kapott kőfaragói árajánlat milyen! Az igazán fogós kérdés az, hogy a részben kastély felújítására Phare-pályázaton elnyert és 2005 végéig felhasználható 300 millió Ft hogyan hasznosul, amikor a kastély majdani funkciójának megtalálása csak a „következő évek feladata lesz”. Nem vitatom, hogy Grassalkovich, aki jelentős közfeladatokat is finanszírozott, életműve alapján méltó arra, hogy az utókor az emlékének a megőrzéséről gondoskodjon. Nem lenne helyes azonban az aránytévesztés, amire korunk újszerzeményesei hajlamosak. Érdekes jelenség, hogyan szaporodnak a modern köztársaságban és megyénkben a király- szobrok. Ez nem lenne gond, de azért nem kellene a múltat ismét eltörölve lebontani a Farkas Kálmánná polgármester ciklusához köthető emlékművet csak azért, mert annak alapzatát egy képviselő rokonságához tartozó kőfaragó készítette. És nem kellene személyes indulattól vezérelve egy újságírónak ebből „műbalhét” kreálnia. Keresztes György Füzesabony focijáról Restelkedve olvastam a sporttükör február 17-i rovatát. A füzesabonyi vállalkozók nevében kikérem magamnak Radics József szakosztályvezető azon állítását, hogy a helyi focicsapat azért nem tud feljebb lépni, mert anyagilag nem járulunk hozzá. • Engem is megkerestek, akkor is elmondtam, most is elmondom. Úgy érezzük mi füzesabonyiak, hogy a víz- és csatornadíjban keményen hozzájárulunk az FSC költségvetéséhez. A régi fémműves gyakorlat szerint - ugyanis Radics úr ezelőtt ott volt főmérnök - a focisták zöme a Vízműnél „dolgozik” alibiállásban napi 1-2 órát jó nagy fizetésért, a többi ott dolgozó nagy „örömére”. A focipálya körül hemzseg a Vízmű teljes járműparkja, fűnyírástól, mar- kolóstól. Egy edzésre több szolgálati kocsi megy, mint öt csőtöréshez. Nem messze lakom a pályától, látom nap mint nap. Ezt a pénzt ki fizeti, ha nem mi a vízdíjban? Tudtommal Radics úr tetemes vagyonából egy forintot sem áldozott még, ezt ő is elismerte egy közös vacsorán, „Bírja a Vízmű!” a jelszó. A hiányzó 3 millió forint forrására van egy jó ötletem. A bóbiskoló képviselők országosan is magasnak számító tiszteletdíját kell ennyivel megkurtítani. Nálunk a vállalkozásban ha valaki nem jól teljesít, kevesebbet visz haza. Füzesabonyban ez fordított: minél nagyobb a hiBíztunk és vártunk, de semmi! Az országot járva mindenütt fejlődés tapasztalható a nálunk szegényebb településeken is. Itt megállt az idő, hiába az autópálya, az ígéretek kipukkantak, csődben van a város, óriási a hiány. A testület minden moz díthatót eladott, csak a hitel maradt. Füzes ahonynak - tisztelt Radics úr JH, ány, annál több a tiszteletdíj, ez érdekes. Nyolc éve, mikor ide nősültem, Füzesabony egy dinamikusan fejlődő kisváros volt, öröm volt itt élni. Gáz, csatorna, sportcsarnok stb. Gulyás úr azt ígérte, ha bekerül a Parlamentbe, majd lobbizik a városért.- nem a foci a nagy gondja, hanem a méregdrága, de iszonyú büdös víz. Ez azért van, mert a Vízmű önköltsége magas, drága a benzin, a mobiltelefon, ezt mi meg is értjük. Bízzunk abban, hogy az ön- kormányzat és a Vízmű önmérsékletet gyakorol, és Füzesabony újra VÁROS lesz, és focizhat az NB Ill-ban! (Név és cím a szerkőben) drága a posta Lassú és Lapuk 2005. 02. 09. számában jelent meg a „Miért lassabb a korszerűbb?” című cikk. Velem is megtörtént hasonló eset. A napokban időben feladott (ugyanabból a községből küldött), azonos napon feladott névnapi lapok közül az egyik 3, a másik 4 napra érkezett. Talán emiatt még nem is írtam volna, de az általam írt és feladott, 2005. február 1-jei levél érkezése már feldühített. Régi ismerősömmel való kapcsolatom megszakadt, ő ugyanis súlyos betegsége miatt felkerült ápolásra szeretteihez Bp.-re. Lakcímét a napokban tudtam meg, így azonnal (febr. 1-jén) fel is adtam a levelemet. Az volt a furcsa, hogy nem kapok semmi jelzést a levelemre. De mikor kézhez kapták a levelemet, azonnal telefont kaptam, és így tudtam meg, hogy a febr. 1-jén feladott levelem febr. 9-én érkezett meg. Próbálok lehiggadni, de nem értem, hogy e században ilyesmi hogy fordulhat elő. A régi „Magyar Postára” ez évtizedekig nem volt jellemző - stabil szolgáltatást kaptunk. Talán el kellene gondolkozni azon, hogy mielőtt korszerűsítünk, érdemes-e a régi, jól bevált módszert felcserélni az ügyfelek hátrányára úgy, hogy a díjak évről évre emelkednek! Mi, ügyfelek kénytelenek vagyunk a megemelt szolgáltatásukat igénybe venni, de a Posta is többet tehetne azért, hogy ne csak borsot törjön az ügyfelek orra alá! UL: ma kaptam Bp-ről levelet 5. napra. (név és cím a szerkőben) Farsangoltunk A Csányi Idősek Otthonában január 8-án farsangot tartottunk, melyen a lakók és a dolgozók is részt vettek. Nem a szokványos jelmezes felvonulással kezdtünk, mivel megelevenedtek a Megasztár szereplői, valamint a múlt és a jelen énekesei. A régiek közül megidéztük Karády Katalint, Bangó Margitot, Máté Pétert és Koós Jánost. A műsor aktív résztvevője volt a főnővér, Fábián Jánosné. Vendégeink voltak a vámosgyörki idősek otthonának lakói Tari Sándorné igazgatónővel. Köztünk volt Oroszi Lászlóné, aki 35 évig főnővér volt, valamint a kuratórium tagjai: Gergely Árpádné és Vargáné Ilonka. Köszönet a résztvevőknek és a szervezőknek: Sándor Ágnesnek, Buru Gábornénak és Csejk Ágnesnek. Juhász Árpád Segítettünk Bajban ismerszik meg az ember. E mondás igazát mindenki érezhette az utóbbi hetekben, hiszen a cunami pusztítása után sokan, sok helyütt és sokféleképpen próbáltak segíteni. Mi, az egri pásztorvölgyi diákok is éreztük, hogy nem maradhatunk tétlenek,. valamit tennünk kell. Sok más iskolához hasonlóan hulladékgyűjtést szerveztünk, majd az általunk készített „jótékonysági matricákat” kezdtük el árusítani. Ezeken az egyik tanárunk által készített karikatúrák szerepeltek. A matricákat tíz napon át kínáltuk, 100 Ft-os egységáron. Öröm volt látni, hogy „vásárlási láz” lett úrrá az iskolában. Tanárok és diákok egyaránt szívügyüknek tekintették a gyűjtést, örömmel számolgattuk az egyre gyarapodó adományt. Az eredmény 90.700 Ft lett, melyet a Magyar Vöröskereszt segítségével juttattunk el a helyszínre. Örömmel és büszkeséggel tölt el minket, hogy segíteni tudtunk!
