Heves Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-21 / 66. szám
2005. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ PF. 2 3 5- HIRDETÉS Mulató nyugdíjasok A Nyugdíjasház Gondozási Központ (Eger, Malomárok u. 66.) klubtagjai és dolgozói február 28-án farsangi összejövetelt rendeztek, melyre vendégként a Belvárosi Nyugdíjasklub tagjait is meghívták. A házbeli klubtagok kis farsangi műsorral köszöntötték a megjelenteket. Az élőzenét Bíró József szolgáltatta, amelynek ritmusára roptuk a táncot. Köszönet illeti a Juvéntus-Panomára Kft. 103. sz. (Vallon utcai) diákkonyháját azért, hogy a tőlük kapott adományból remekül megterített svédasztal várt ránk. Nagyon felvidított mindnyájunkat a jelmezes felvonulás és a tombolahúzás (a kedves kis nyereményeket a dolgozók készítették). Köszönjük mindazoknak a segítségét, akik mindent megtettek a jó hangulatért. Kovács Józsefné a mulató nyugdíjasok egyike A siroki vár sorsáról A Heves Megyei Hírlap március 1-jei számában megjelent egy cikk a siroki vár közelmúltjáról és jövőjéről. A vár infrastrukturális ellátását célzó fejlesztés a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) beruházásában történt, amelyhez állami pályázati forrást nyertünk. Az önerőhöz hozzájárult a helyi önkormányzat is. A tavalyi évben az önkormányzat finanszírozásában elkészült egy engedélyezési tanulmány- terv az alsó vár tervezett felújítására. A héten vesznek részt műszaki kollégáink a kivitelezési terv egyeztetésén. Mindezek után meglepetéssel olvastuk a megjelent cikket, amelyből számunkra „teljesen új dolgokra derült fény”. Az önkormányzattal közösen a KVI foglalkozik továbbra is a beruházással. Közösen igyekszünk külső forrásokat szervezni terveink végrehajtására. A tény az, hogy a MÁG ténylegesen kezdeményezte a siroki vár kezelésbe adását, azonban sohasem került szóba, hogy át is adjuk. Jelenlegi álláspont szerint a kért műemléki ingatlanok közül tíz átadását tervezi a KVI, amely tízben a siroki vár nem szerepel. Gyula Zoltán Kincstári Vagyoni Igazgatóság Megrabolt álmok Ritka boldogság az, amikor egy fiatal pár több mint egy évtizedes kapcsolatot követően szerény, de mégis önálló lakásba költözhet. Egerben a Rákóczi úti kis garzont igyekeztek az évek alatt összekuporgatott pénzükből vásárolt eszközökkel berendezni, hangulatossá varázsolni, ami csodálatosan sikerült. A csodát azonban ma már csak fényképek őrzik, mivel március 2-án, a déli órákban, amíg dolgoztak, bizonyos „emberek” (nem találok megfelelő és szalonképes jelzőt, de még az emberek kifejezés is kétségbe vonható) ajtóbefeszí- tés módszerével betörtek a kis lakásba, feldúlták azt, és valamennyi technikai eszközt és mozgatható értéket eltulajdonítottak. Elképesztő, hogy fényes nappal egy lakásból nyitott folyosón anélkül, hogy bárki is felfigyelt volna rá, ki tudták vinni a nagyméretű tv-t, a hifitornyot, a video- és DVD-leját- szót stb., ami csapatmunkát tételez fel. A betörés kategóriában is durva eset — remélem, csak átmenetileg - megtorpantotta egy fiatal pár jövőbeni elképzeléseinek végrehajtását, megingatta az emberekbe vetett bizalmát, amit most természetes módon az elvetemült gazembereken keresztül minősítenek. Miért tettem közzé az esetet? Mert szeretném felhívni a becsületes embertársaim figyelmét az egyre gátlástalanabb bűnözőkre, bízva abban, hogy pozitív hozzáállással ha végleg nem is, de fokozatosan kiszoríthatok ezek a nem kívánt személyek társadalmunkból. Remélem, hogy soraim körültekintőbb óvatosságra, intézkedések megtételére ösztönzik az olvasót. Egyben kérem, hogy ha valaki a bűnügygyei kapcsolatban bármilyen információval bír, azt szíveskedjen a 06-20/9947-015 telefonszámon közölni, amit előre is megköszönök. Az emberekbe vetett hitem még azt a halvány reményt is sugallja, hátha az érintett elkövetők kapcsolatrendszerében van olyan személy, akiben még él a tisztesség, és próbál valamilyen úton segíteni. Ha már lehetőséget kaptam a nyilvánosságra, üzenek valamit az elkövetőknek is, az önbíráskodás gondolata nélkül: kezdjenek hinni Istenben, és imádkozni, hogy ne bukjanak le — bár bízom a rendőri munka eredményességében —, és ne kelljen a szemembe nézniük. Gondolkodjanak, valami keveset még jóvátehetnek. A sértett fiatalember édesapja Klubdélután Gyöngyösön A Gyöngyös Városi Nyugdíjasklub január 26-án klubdélutánt tartott. Már hagyomány- nyá vált, hogy minden év január második felében visszatekintést kapunk az előző évről Sebestyén Jánostól, a Heves Megyei Nyugdíjasok Választási Egyesületének elnökétől, valamint Tóth Gyulától, az MSZOSZ megyei koordinációs bizottságának elnökétől. Sebestyén úr kitért a nyugdíjasok helyzetére, valamint a várható intézkedésekre. De megemlítette a kistérségi találkozókat, a hagyományőrzőket, beszélt az egymás iránti tiszteletről, a megbecsülésről. Tóth úr beszámolt az MSZOSZ-értekezleten elhangzottakról. A beszámolók után a klubtagok is elmondhatták véleményüket, gondjaikat, melyre választ is kaptak. Jó hangulatú beszélgetéssel ért véget a klubdélután. Kovács László klubvezető A tények tiszteletéről... Március 15-e kapcsán jó lenne végiggondolni, hogy a sajtó és véleménynyilvánítás szabadsága kiknek adatik meg és menynyiben? Tiszteletben tartom minden ember meggyőződését és érzését, ha tiszteli a tényeket. Semjén Zsoltot lapjukban már többször támadták - a válaszadás lehetősége nélkül — úgy, hogy a tényeket nem tisztelték. Semjén Zsolt tudniillik az SZDSZ média- és reklám- kampányáról beszélt, illetőleg az abban megfogalmazott kérdésekről. Ha ugyanis egy kormánypárt az ország életéről 44 kérdést vitára bocsát úgy, hogy abból 7 a homoszexuálisok lehetséges házasságáról szól, úgy önmagában ez a tény a pártot minősíti. Nincs mondanivalója az áfa visszatartásáról, a költségvetési hiányról, a gazdák járandóságának ki nem fizetéséről. Ezzel szemben a számukra központi és elsődleges kérdés, hogy házasodhatnak-e a homoszexuálisok, engedjék a kábulathoz való jogot (amit az Alkotmánybíróság sem engedett). Nos, Semjén Zsolt erről beszélt. Mások meg arról, amit hallani szerettek volna. Egyébként liberális nézőpontból is érthetetlen az SZDSZ álláspontja. A nemi identitás legyen a magánélet része, a politika ne avatkozzon bele. A régi Hofi-viccet idézve: „jó, jó, csak kötelező ne legyen!”. De épp a liberálisnak mondott párt tűzte ezt a kérdést zászlójára, más mondanivalója nem lévén. Zárójelben jegyzem meg, az általuk sokszor tömjénezett USA 11 államában egyöntetűen szavaztak a polgárok arról, hogy a homoszexuálisok ne köthessenek házasságot. Az USA ezek szerint nem modern, hanem elmaradott, korszerűtlen állam lenne? Végül a „Semjén nem Európa” cím sérti a magyar nyelvet. De Kuncze Gábor volt rendszerváltó pártelnök okulására álljon itt az Európai Unió alapítójának, Robert Schumannak egy idézete: „Nem engedhetjük meg, hogy a közösség csupán gazdasági és technikai vállalkozás maradjon, lelket kell adnunk neki. Európa csak akkor fog élni és megmaradni, ha visszatér a keresztény elveihez.” Csak tiszta forrásból. Az európaiságot sem a liberálisok találták fel. Dr. Lukács Tamás A Kereszténydemokrata Néppárt Országos Elnökségének tagja Szerdán az alábbi faxot kaptuk magától dr. Semjén Zsolt KDNP-elnöktől: „Tisztelt Főszerkesztő Úr! Elvárom, hogy a dr. Lukács Tamás által jegyzett - Önöknek korábban megküldött - nyilatkozat lapjukban kommentár nélkül megjelenjen, tekintve, hogy személyemmel kapcsolatban többször is valótlan állításokat közöltek.” Tény, ami tény Tisztelt Lukács Úr! Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség minapi országos küldöttgyűlésén közölte: „aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze”, az szavazzon nyugodtan a liberálisokra. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke „extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz", vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli. Magam egy jegyzetben ezt kifogásoltam. Mivelhogy ez nem az SZDSZ programjának minősítése, hanem sértés minden liberális szavazó számára. Nyilván a keresztényi szeretet jegyében, ugye. S még nagyon óvatos is voltam az internetes híroldalakon olvasható véleményekhez képest. Kuncze Gábor okításáról talán beszéljen a liberális pártelnökkel. Az az írás - mert hiszen egy másik cikkről van szó - tudósítás volt; nem szubjektív műfaj. Ergo a leírtak Kuncze Gábor nézeteit tükrözik. (Bár azok az adott ügyben kétségkívül nem állnak messze az enyéimtől.) Tisztelt Semjén Úr! Arról, hogy Ön mit vár el a sajtótól, honatyai vagy éppen pártelnöki székében, a templomban, de akár egy elsötétített szobában is gondolkozhat, tökéletesen irreleváns. megkérhet esetleg bennünket a közlésre. Az etvárásos-utasításos időknek körülbelül tizenöt esztendeje vége. Egyebekben nem értjük, milyen, a személyével összefüggő valótlan állításokról beszél. A fentebb írott, Ön által fogalmazott mondatok az egész magyar médiában napvilágot láttak. Idéz& jellel, ahogyan lapunkban is. Az pedig végképp furcsa, hogy dr. Lukács Tamás személyében védőügyvédre van szüksége. Dr. Rénes Marcell Jó volt „iskolásat" játszani Nagy izgalommal vártuk kisfiámmal február 25-ét, számoltuk, mennyit kell még aludni, mikor mehetünk végre „iskolásat” játszani az egri Felsővárosi Általános Iskolába. Az egész család lázban égett, hiszen nagyobbik lányom ugyanebben az iskolában 4. osztályos, és napok óta csak arról beszélt, hogy milyen ajándékokat és műsorszámokat készítettek a leendő elsősök fogadására. Az iskolába érve mosolygós, barátságos tanárok és gyerekek igazítottak útba. Nagy örömünkre sok ismerőst fedeztünk fel mind a szülők, mind a gyerekek között. Aztán megszólalt a csengő, ami számunkra is azt jelentette: indulhatunk az osztályterembe! Két csoportra osztottak minket, így felváltva mind a két tanító nénivel találkozhattunk. Elsőként Marika néni osztályába léptünk be. A gyerekek igazi iskolásoknak képzelhették magukat, hiszen most ülhettek be először az iskolapadba. Nekünk szülőknek is biztosítottak helyet, így mi is végigélvezhettük az órát. Marika néni elbűvölte a gyerekeket: volt kirakós feladat, tap- solós-dobbantós játék, összekötősdi, játékos ujjgyakorlat, mondóka-tanulás, és még sorolhatnám. Minden percét lekötötte a kicsiknek. Tetszett az is, hogy nemcsak az elsős tanító nénikkel, hanem a délutáni napközis párjaikkal is megismerkedhettünk, akik már most nagy odafigyeléssel és szeretettel segítették a gyerekeket. A másik teremben a negyedik osztályosok kedveskedtek egy rövid műsorral, majd Éva néni vezetésével főleg mozgásos játékokkal, énektanulással lepték meg az ovisokat. Felszabadult, vidám gyermekarcok, ugyanakkor odafigyeléssel igyekszik megoldani a különböző játékos feladatokat. Nagyon gyorsan elrepült ez a két óra. A teremből csak boldog óvodás jött ki, tele élménnyel és ajándékkal. Gergő fiam mindenkinek büszkén mesélte, hol jártunk és mit csináltunk aznap. Este, lefekvéskor a mese után megkérdezte tőlem: „Anya, holnap is mehetek iskolásat játszani...?”. Nagy megnyugvás és büszkeség tölti el szívünket, mert tudjuk és megtapasztaltuk, hogy gyermekünk tiszta levegőn, modern, jól felszerelt környezetben, igazi pedagógusok szerető gondoskodása mellett kezdheti meg tanulmányait az egri Felsővárosi Általános Iskolában. Takácsné Csank Judit Mély fájdalommal tudatjuk, hogy FARAGÓ ANIKÓ 2005. március 6-án, súlyos betegségben elhunyt. Kívánsága szerint Kecel város temetőjében 2005. március 11-én temettük el. A gyászoló Faragó család (147033) Mély fájdalommal tudatjuk Köszönetét mondunk mindazokkal, akik szerették mindazoknak, akik és tisztelték, hogy drága halottunk FARKAS ISTVÁN Id. NÉMETH BÉLA az egri Hunguest Hotel Flóra volt éttermi üzletvezetője temetésén megjelentek és mély fájdalmunkat 2005. március 14-én elhunyt. részvétükkel enyhíteni 15 órakor lesz igyekeztek. az egri Kisasszony temetőben. A gyászoló család Felesége Szilvia, lánya Szilvia, fia (146862) Zoltán és felesége (14i!í4) A gyászoló család mély fájdalommal tudatja, hogy MAROSVÖLGYI GYÖRGYNÉ szül. Okos Katalin 58 éves korában eltávozott közülünk. 2005. március 23-án 15 órakor, református szertartás keretében helyezzük örök nyugalomra az egri Hatvani temetőben. (147070) Köszönetét mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, LINTALLÉR SÁNDOR temetésén megjelentek, fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család (144Í88)
