Heves Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-16 / 62. szám

2005. MÁRCIUS 16., SZERDA PF. 2 3 5 Szeretet ünnepe Hevesen Nagyszabású ünnepségen emlé­keztek meg Hevesen a helyi mű­velődési házban tavaly decem­berben a hevesi mozgáskorláto­zottak a szeretet ünnepéről. A több száz meghívott nagy szere­tettel fogadta Burkus Sándorné - az egyesület elnöke — ünnepi kö­szöntőjét, aki méltatta a szeretet ünnepének értékét és annak ha­tását a segítséggel élő emberek­re. A rendezvény díszvendége volt Godó Lajos országgyűlési képviselő, aki ünnepi beszédé­ben kiemelte az összefogás és összetartozás erejét. Meghívott vendég volt még Túró Tamás, a Rehabit Kft. vezetője, aki elévül­hetetlen érdemeket szerzett ab­ban, hogy cége mozgássérülteket és csökkent munkaképességű embereket foglalkoztat Hevesen és a környező községekben is. A bevezető után egy gálamű­sor keretében fellépett az Erdő­telki Általános Iskola mazsorett- tánccsoportja, majd Sasváriné Nagy Rózsa ünnepi versei követ­keztek. Nagy áhítattal nézte és hallgatta a hálás közönség Sasvári Lajos gitárzenéjét és éne­két, utána Veres Istvánná gyö­nyörű verseinek tapsolhattak. A műsor záróakkordja volt a zarán- ki nyugdíjasklub és a mozgás- korlátozottak közös énekkará­nak előadásában egy nótacsokor. Minden egyesületi tag csoma­got kapott, és egyben egy szép, emlékezetes délutánt. Fontos megemlíteni, hogy az adófizetők adójának egy százalé­kát is erre a célra használta fel az egyesület, melynek minden fo­rintját köszönjük a támogatók­nak, és reméljük, ebben az év­ben is támogatják az egyesületet Ezúton szeretnénk megkö­szönni a Művelődési Ház igaz­gatójának, Szőke Emil úrnak és munkatársainak a lelkes, segítő munkájukat, ami nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendez­vény. Burkus Sándorné Mozg.korl. elnök Amiért a gazdák harcolnak A 2005. február 23-i lapban a „Dalol a mező” című írásra rea­gálok. Igen, dalolna a mező, ha a gaz­dáknak járó támogatásokat idő­ben, zökkenőmentesen kifizet­nék. Mint ahogy történt ez pl. a szlovák gazdák esetében. Itt is, ott is egyszerre kezdtek neki a kifizető és adatfeldolgozó hivata­lok felállításához. Nem hiszem, hogy a mi gazdáink butábbak lennének szomszédainknál. Mindazonáltal itt nem sikerült. Hogy miért? Gondok mindkét ol­dalon vannak. A gazdák részéről a pontatlanság, melyet állami in­tézményeink (földhivatal) adata­ira támaszkodva írtak rá a nyomtatványokra. Ha ebből adódnak hibák, az nem az ő bű­nük; A minisztérium részéről hi­bákról nem beszélhetünk, ott szándékos a hátráltatás. Mert feltételezhető-e ennek az ellen­kezője akkor, amikor 2004. júni­us 30-a (a beadás határideje) óta, azaz idestova 8 hónap alatt nem voltak képesek az adatokat fel­dolgozni? Mindez a XXI. század­ban, amikor már a „buta parasz­toknál” is rendelkezésre áll a számítógép? A hivatalokban nincsen, vagy csak nem értenek hozzá? Ez a mulasztás már több, mint véletlen, ez már bűn! Lássuk a többit: 1. Amit a búza ár-érték viszonyáról írt toliforga­tónk, ahhoz tudni kellene, hogy milyenek az árak és a kereske­dők a hazai piacon. Ugyanis a termelők azért választották az in­tervenciót, mert magasabb ára­kat és biztonságosabb értékesíté­si lehetőséget biztosít. Az inter­venciós ár minden tagállamban azonos. 2. A hazai búza beltartal- mi értéke valóban jobb. lárjon utána. Az átvétel alapja többek között a sikértartalom. Három osztály van: takarmány, „EU”- szabvány, malmi minőség. Az EU minőségi osztály 26 sikértől, ná­lunk a malmi minőség 28 sikér­től kezdődik. Mivel idén is 32-34 sikér között mozgott az átlag, megállapíthatjuk, hogy a legen­dák tovább élnek. 3. A cikkíró­nak valószínűleg elkerülte a fi­gyelmét az a tény, hogy ha keve­sebb gazdálkodó marad, a termő- terület nem csökken. Tehát jó év­járatban ugyanannyi terem. Csak kevesebben látják hasznát Arról, hogy mit kell kimonda­ni, majd a szakma dönt. Valami­kor. Amit írok, kérem, fogadja el most egy olyan embertől, aki ezt tanulta, 22 éve a mezőgaz­daságban dolgozik, ebből nyolc éve magángazda. A politikai fel­hangot pedig nyugodtan el­hagyhatjuk. Arról, hogy ki mi­lyen „masszának” minősül, ne az újságíró döntsön. A média dolga, hogy korrekt tájékozta­tást adjon, mint ahogy történt ugyanebben a számban a gaz­datüntetésről - ami politika- mentes volt. Pusztán az állam által vállalt kötelezettségek be­tartását várják el a gazdák. Fajcsák János (cím a szerk.-ben) Márciusi téli program Feje tetejére állt a természet. La­kótelepünkön a mínusz 12 fokos éjszakákra fittyet hányva, a nyá­ri melegek hangulatát idézve, he­tek óta már hajnalban hangosan búgnak a vadgalambok. A gerlék násza biztos jele a tavaszelőnek. Karácsonykor is megirigylendő márciusi hószakadás fütyül a ta­vaszvárókra. Azért kár minde­nért sopánkodni. A későn jött égi áldás hátrányai előnnyel is jár­hatnak: újra hógolyózhatnak, szánkózhatnak a gyerekek. Fele­ségem a pozitív gondolkodásban még ettől is tovább ment: Tudod fiacskám, milyen szép lesz a friss hóban kiporolt szőnye­günk? Önként vállalt elhatározá­somat valóban nem bántam meg. Kis fantáziával még szóra­koztam is: Ludas Matyi sem po­rolta ki Döbrögi uram hátsóját olyan elánnal, ahogyan én oszto­gattam a pofonokat parkettánk ruhájára. Odaképzeltem valakit: ezt a suhintást a népet szolgáló kedvenc politikusaimnak, emezt a szeretett munkahelyemet tönk­reprivatizáló befektetőknek, amazt meg az írásban füllentő kábelszolgáltatónak mértem... Mondanom se kell, a technika korában a takarítógépek, a cso­datevő vegyszerek arzenálja mind elbújhat az ősi módszerű, de alapos munkám sikere láttán. Önzetlen vállalkozásomba annyi­ra belelendültem, hogy odaadó szolgálatomat felajánlottam a szomszédasszonyunknak is... Simon Imre A „parasztot” nem illik becsapni Súlyos gondok gyűlhettek össze a magyar mezőgazdaságban, mert tíznél is több pontba foglal­ták jogos vagy vélelmezhetően igazságosnak mondható követe­léseiket a gazdák. A bajok gyöke­rei messze nyúlnak: régen a kele­ti blokk legfejlettebb mezőgazda­ságával dicsekedhetett ez az or­szág. Majd bekövetkezett a „min­dent lerombolni” politikai irány­zat, és az áldatlan „műveletek” befejezése után a következőket ol­vastam: visszaadta az állam a föl­deket a jogos tulajdonába, s most lehet újra szövetkezni. Nagysze­rű: az amerikai farmergazdák ál­tal is elismert, igen fejlett magyar mezőgazdaság az enyészeté lett. Tetézi az áldatlan állapotokat, hogy a közel 500 ezres létszám­mal bíró földműves rétegnek nincs politikai pártja, nincs kép­viselete a Parlamentben. Nem csodálkozom azon, hogy önszer­veződés eredményeképpen fővá­rosunk közterein és utcáin erőgé­pekkel demonstrálnak. A „támadás” jogosnak tűnik, mert azok az állampolgárok kö­vetelik a jogos támogatást, akik­nek nincs havonta fix keresetük, akik hónapokon át napi verejté- kes munkával igyekeznek meg­teremteni az állampolgárok be­tevő falatjának alapjait, s csak akkor juthatnak némi bevétel­hez, ha az általuk megtermelt ja­vakat értékesíteni tudják. Nincs semmi szükség arra, hogy a me­zőgazdasági műveletekhez nem értő politikusok és politológusok határozhassák meg a teendőket. A magyar „parasztot” nem sza­bad és nem illik becsapni! A fejlett tőkés államokban a mezőgazdaságban dolgozók ál­lami támogatásának primátusa van. A mind jobban eladósodó magyar költségvetés rákénysze­rül földműveseink pénzügyi tá­mogatásának megsarcolására. Ennek megszüntetése érdeké­ben is dübörögnek az erőgépek mind Budapesten, mind az or­szág különböző településein, vagy akár a közutakon is. Nem tetszik a hatalomnak, hogy erő­gépek százai szállták meg a fő­várost. Sőt, a média útján is in­dítványozzák: a földművelők­nek a magyar határban a he­lyük. Csak olyan ember tehet ilyen méltatlan megjegyzést, aki megtagadta származásának parasztgyökerét, mert hogyan is kényszeríthető bárki is a bel­vízzel elárasztott és mélyen át­fagyott talaj forgatására vagy megművelésére. Függetlenül attól, hogy az or­szág éves költségvetésének be­vételi oldalán nem számottevő a mezőgazdaság termelte adóbe­vétel, az ágazat felfejlesztését haladéktalanul el kell végeznie a mindenkori kormánynak, kü­lönben nincs messze az idő, amikor a magyar gazdák telje­sen ki fognak szorulni exportál­ható terményeikkel az EU piaca­iról. Még ki sem bontakozott be­kapcsolódásunk a világkereske­delmi hálózatba, a magyar föl­dön megtermelt és sikértarta­lomban mindig „olimpiai” aranyérmes búzánk nem kell senkinek sem. De fogyasztunk már íz- és zamatmentes, import­ból származó sertéshúst, meg mérgezett kotyvasztásokat. Meddig tarthat időben még a magyar gazdák tüntetése? Az FVM minisztere vegye elő a jó­zan „paraszti” eszét, és ne etes­se a tárgyalóasztalnál helyet foglaló másik oldalt. Illenék már tudomásul venni, hogy a rendszerváltozást követő idő­szakban fokozatosan jutott eb­be az áldatlan helyzetbe a ma­gyar mezőgazdaság és általam annak nagyra becsült dolgozói. Válaszom a feltett kérdésre: a polgári demokráciában a sztrájkhoz, a munkabeszünte­téshez való jog engedélyezhető. Csak a kifárasztást kell türel­mesen megvárni a hatalmasko- dóknak, és máris győzött a ve­zetésre kiválasztott „elit” és an­nak hűséges vezérkara. Bollók István Eger, Kodály Z. u. Egészség-totót töltöttek ki a megjelentek, majd tombolahúzással zárult az egész napos prog­Hogy is van ez? Forrj egybe, magyar nép! Magyar nemzeti egységre van szükség! Egységben az erő! - így hangza­nak nap mint nap a pártok és kü­lönböző politikai csoportosulások hangzatos felhívásai. Az istenadta nép csak kapkodja a fejét, mert akik a jelszavakat gyártják és kiál­tozzák, a pártviszályok bűzös mo­csarából nem képesek kivergődni, a tehetségüket és erőiket nem az egyre sűrűsödő és szorító problé­mák megoldására-összpontosít­ják. A nép szolgálatára hivatott szervek és a választott képviselők nem azzal vannak elfoglalva, ami­re a néptől mandátumot kaptak, amit hivatalos esküvel is vállaltak. D. I. (név és cím a szerkőben) Tavaszhívogató A Tamazsadányi Általános Iskola igazgatója és pedagógusai fogad­ták a Gyémántkor nyugdíjasklub tagjait február 26-án. Tavaszhívo­gató, ismerkedő játékos bált szer­veztek. A vállalkozó Tóth házaspár és a kisebbségi önkormányzat el­nöke, Csík Ferenc figyelemmel kí­sérte a rendezvény minden moz­zanatát, és a játékokban is nagy kedvvel vettek részt Képzeletben a társaság felült egy kiránduló- buszra, melynek idegenvezetője a klub elnöke, Dörfler Katalin volt, és az útvonal Heves megye megis­merése egy-egy nevezetesség alapján. A táncot a klub egyik leg­idősebb tagja, a 85 éves Stál Laci bácsi nyitotta meg. Amikor pedig elfáradtak, akkor a tudás szelencé­jét nyitogatták nagy derültségek között. A vacsorához a zenét Kö­kény Sándor szolgáltatta. Ezúton mondunk köszönetét a klub veze­tőségének, Öcsödi Kiss lózsef igaz­gatónak és az általa vezetett intéz­mény minden tagjának. Farkasinszki Lászlóné civil referens és Botos Aladárné önkormányzati képviselő A csodákról A minap a hatvani PLUSZ boltban felejtettem a táskámat bevásárlás­kor, de ezt csak este vettem észre. Minden iratom, s nem kevés pén­zem is benne volt Másnap reggel nyitáskor félve kérdeztem az üz­letvezetőtől: megtalálták-e a táská­mat? Ő mosolyogva elvonult a raktárba, s hozta táskámat, benne' minden értékemmel. Ezúton is köszönetét mondok természete­sen a becsületes megtalálónak és az üzlet minden dolgozójának. Monoriné A. Katalin (hatvani lakos) Harmónia, egészség a családban A Heves Megyei Életreform Népfőiskola február 19-én tar­totta meg a VII. Életreform-na- pot „Harmónia, egészség a csa­ládban - civil együttműködés­sel” címmel, melyet dr. Bérczy ludit, az Életreform Népfőiskola el­nöke nyitott meg, majd tartott elő­adást. „Testi-lel­ki méreg­telenítés” mérés is. Volt jógabemutató, a gyermekeket játszóház várta. A Heves Megyei Vesebetegek és Szervátültetettek Egyesülete a csökkent munkaképességű emberek által címmel előadá­sok kö­vetkez­tek. Olyan témaköröket érintettek, mint a krónikus civilizációs beteg­ségek megelőzése és kezelése. Humán segítőszolgálat volt egész nap. Sok egyéb mellett volt Candida-teszt, vérnyomás-, koleszterin- és vércukorszint­ké- szített kéz­műves termékeit mutatta be. Le­hetőség volt különböző reform­ételek kóstolására, melyet az Ételt az Életért Közhasznú Ala­pítvány 170 adagban osztott ki. ram. Rendez­vényünkön kb. 600-700-an vettek részt. Mutatja ez a szám, hogy érdekli az embere­ket egészségük megőrzése* vé­delme, s hogy felvilágosító mun­kával még többet tehetnének ér­te. Köszönjük a szervezőknek és a támogatóknak a munkát és a hozzájárulást. Gratuláció a sportolóknak Egy emlékezetes este Egerben 12. alkalommal került sor arra a farsangi rendezvényre, ami jóval több egyszerű báli mu­latságnál. Igazából nem is a szó­rakozásról szól ez az este, hanem az elismerésről, a méltán kiérde­melt jutalmazásról. Mert kérem, a sportolók farsangi bálja minden évben ahhoz az eseményhez szol­gál körítést, melynek fő részében az elmúlt esztendő legjobb egri sportolói, csapatai, edzői és sport­vezetői vehetnek át serleget ki­emelkedő teljesítményükért Az önkormányzat évek óta jelentős szerepet vállal abban, hogy az ar­ra érdemesek méltó körülmé­nyek között vehessék át azokat a jutalmakat, melyek a megyeszék­hely irányító testületén keresztül a város lakóinak erkölcsi elisme­rését szimbolizálják. A bál szer­vezéséhez nyújt segítséget az Eg­ri Szabadidősport Egyesület, ám a mi kis klubunk a polgármesteri hivatal, a helyben működő cégek, vállalkozások és magánszemé­lyek támogató együttműködése nélkül aligha tudná rangjához il­lően köszönteni a kiválóságokat. Ezt szeretnénk most megkö­szönni minden szponzornak, és természetesen azokról a díszven­dégekről (pl. Sike András, Kolonics György, dr. Géczi István) is csak hálálkodva szólhatunk, akik jelen­létükkel megtisztelték a bált Örü­lünk, hogy idén már 18 kategóriá­ban összesen 33 személy, ületve csapat vehetett át ajándékot Ez pe­dig ékes bizonyítéka annak, hogy számos, a városnak jó hírét vivő sportemberre lehetünk büszkék. Szarvas István az Egri Szabadidősport Egyesület elnöke Nagy lelkesedés és áhítat itatta át a lelkeket Zaránkon tavaly de­cember 19-én, amikor is a Nyug­díjasklub Szarvasné Ilonka ve­zetésével megrendezte a már ha­gyományos „Szeretet ünnepét”. Bevezetésül Szarvasné Ilonka ünnepi köszöntőjét hallgathatta a szép számban megjelent kö­zönség. Utána a Tarnamérán ta­nuló zaránki iskolások mutattak be egy színpadi betlehemes játé­kot, nagy sikerrel. Kis szünet után az átrendezett teremben megkezdődött a vendéglátás. A község polgármestere, Csintalan István köszöntötte a jelenlévő­ket, és elmondta, hogy szívügy­ének tartja és tekinti a Szeretet ünnepét. Meghatározónak véli a békességet és a szeretetet. Az est fénypontja a kiválóan elkészített halászlé-vacsora volt. A vacsora előtt a Nyugdíjas­klub és a Mozgáskorlátozottak Egyesületének közös énekkara nótacsokorral szórakoztatta a kö­zönséget, majd versek és zenés pnxlukciók következtek. Vacsora után is folytatódott az ünnepi mű­sor. A talpalávaló zenét Gonda László és Vízkeleti György szol­gáltatta, jó hangulatot teremtve és táncolásra késztetve a fájós lábú és fájós derekú idős embereket is. Köszönjük mindazoknak, akik hozzájárultak munkájuk­kal ahhoz, hogy ez a szép est összejöhetett. Egy Jonh Ruskin-idézettel zárnám írásomat, miszerint: „Fáradozásunk legnagyobb ju­talma nem az, amit kapunk ér­te, hanem amivé válunk általa.” Sasvári Lajos klubtag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents