Heves Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-09 / 57. szám

2005. MÁRCIUS 9., SZERDA PF. 2 3 Alaptalan rágalmak a füzesabonyi foci kapcsán Múlt heti olvasói rovatunkban egy füzesabonyi vállalkozó fogalmazta meg vélemé­nyét a városi focival kapcsolatban. A levél nyomán az abban megszólított illetéke­sek is szükségesnek tartották megosztani véleményüket az olvasókkal. Alábbi ösz- szeállításunk a rágalmakra való reflexiókat tartalmazza. A HEVES MEGYEI HÍRLAP 2005. március 2-i számában „Füzes­abony focijáról” címmel egy, a munkahelyemet, munkatár­saimat és személyemet sértő, alaptalan vádaskodásokat tar­talmazó, név nélküli olvasói levél jelent meg. Kérem, hogy az alábbi válaszlevelemet le­hetőleg minél hamarabb szí­veskedjen megjelentetni. 1. A levélíró az általam - mint a fémmű egykori főmér­nöke által - folytatott fémmű­ves gyakorlatot említi. Ugyan­akkor leírja, hogy 8 éve került Füzesabonyba. Abban az idő­pontban, amikor a T. Levélíró oda nősült, már 12 éve nem voltam a fémművek dolgozó­ja. Feltehetően ebből adódik, hogy nem tudja, főmérnöki beosztásban sem dolgoztam. 2. A „fémműves gyakorla­tot” folytatva a „focisták zöme a vízműnél dolgozik alibi-ál­lásban”. Előbbi állítással szemben a tény a következő: a megyei I. osztályban szereplő csapatból hárman dolgoznak a Heves Megyei Vízmű Rt. Fü­zesabonyi Üzemegységénél. A labdarúgócsapattal kapcsola­tos megbízatásom 2004. janu­ár elseje óta áll fenn. Az emlí­tett három dolgozó már 4, il­letve 5 éve dolgozik társasá­gunknál. Munkakörük nem alibi-állás, mindhárman szak­munkások, teljes munkaidő­ben dolgoznak, ellátva a ké­szenléti, ügyeleti szolgálatot is. Munkabérük az üzemegy­ség átlagán, illetve az alatt van. 3. A pálya karbantartását az önkormányzat alkalmazásá­ban lévő gondnok és két mun­kás látja el. Ők végzik a szin­tén önkormányzati tulajdon­ban lévő és általa fenntartott három géppel a fűnyírást is. 4. Az edzések télen-nyáron munkaidő után, este 6 órakor kezdődnek, így azokon szolgá­lati kocsik sem vonulnak fel. A jövő tavaszra a települési önkormányzat és a részvény- társaság közös munkájával el­készül a város új ivóvíz-tisztí­tási technológiája. A közeljö­vőben kezdődő beruházás összköltsége 200 millió forint. Hangsúlyoznom kell, hogy az ivóvíz minősége évek óta — és jelenleg is - mindenben megfelel a vonatkozó jogsza­bályban előírt követelmények­nek. Ezt bizonyítja a 2005 feb­ruárjában végzett legutóbbi laboratóriumi vizsgálat ered­ménye is. A levélíró tudja, hogy „tete­mes vagyonomból” egy forin­tot sem áldoztam fel, s mind­ezt elismertem egy közös va­csorán „bírja a vízmű” jelszó­val. Tisztelt Uram! Amennyiben igényli, holnap az Ön javára lemondok szakosztályvezetői megbízatásomról, így előbbi állításának valóságtartalmát saját zsebén keresztül is köz­vetlenül érzékelheti. Remé­lem, hogy újabb itt töltött 8 év után jobban megismeri váro­sunkat, azonosul az itt élő emberek céljaival, és alapta­lan vádaskodásokkal nem sértegeti a Füzesabonyért bármilyen területen tenni akarókat. Radios József üzemvezető főmérnök Füzesabony, Ifjúság u. 1. A HEVES MEGYEI HÍRLAP 2005. március 2-i számában „Füzes­abony focijáról” címmel megje­lent olvasói levél - amelynek írója a név- és címtelenség mö­gé bújt — súlyosan rágalmazta az önkormányzatot, a helyi víz­mű vállalatot, a két intézmény dolgozóit, s visszaélt Füzes­abony város jó hírnevével is. Ezért tisztelettel kérem, hogy válaszlevelemet a reális tájé­koztatás érdekében szívesked­jenek megjelentetni. Először is minden tisztessé­ges, arcát, nevét és címét adó füzesabonyi vállalkozótól elné­zést kérek, és megkövetem őket. Biztosan tudván azt, hogy ők annak ellenére, hogy „Ön” az ő nevükben fogalmazta meg igaztalan, vádaskodó és rágal­mazó levelét, „nem” azonosul­nak az „ön” véleményével. Ennek legékesebb bizonyíté­ka, hogy a Füzesabonyban mű­ködő 536 vállalkozás közül szá­zat meghaladó azoknak a vállal­kozóknak a száma, akik „arcu­kat, nevüket, címüket adva” er­kölcsileg, emberileg és nem utolsósorban anyagilag több tíz­millió forint nagyságrendű tá­mogatást biztosítanak adómeg­fizetésükön túl az önkormány­zat intézményeinek, köztük a sportegyesület szakosztályai­nak is. Minden füzesabonyi ne­vében köszönöm eddigi támo­gatásukat, s számítunk ezután támogatásukra továbbra is. Ön nagyon rossz hírünket keltette, de nem tételezem fel, hogy ezt szándékosan vagy po­litikai sandaságból tette. Azt a tényt, hogy valótlansá­gok és rágalmak sokaságát fo­galmazta meg korábbi újság­cikkében - mint ahogy ön is írta, 8 évvel ezelőtt nősült Fü­zesabonyba -, arra tudom visszavezetni, hogy választott­ja iránti szerelme Önt még mindig vakká teszi. Talán ezért nem látta, látja, érzékeli az elmúlt 8 év alatti fejlődést városunkban. Milyen a véletlen összjátéka, én is 8 éve vagyok polgármes­ter! Elődeink, a jogelőd tanács, majd a rendszerváltást követő­en az 1990-től megválasztott képviselő-testületek megala­pozták annak a lehetőségét, hogy Füzesabony város töretle­nül fejlődjön egyaránt gazdasá­gilag, de lakos-lélekszámban is. Mi másért települnének egyre többen más településekről Fü­zesabonyba, mint ahogy azt Ön is tette. Ezt a tényt erősíti a Magyar Tudományos Akadémia Regio­nális Kutatások Központja által készített értékelés (Stratégiai füzetek 2004. évi 1. szám). A 23 kistérség közül a füzesabonyi az előkelő negyedik helyen van, megelőzve olyan kistérségeket, mint a tiszaújvárosi, mezőkö­vesdi, balassagyarmati stb. (A rangsorban az első három tele­pülés: Eger, Gyöngyös, Mis­kolc.) Tisztelt (név és cím nélküli) vállalkozó! Az iskola által szer­vezett 2005. február 3-i lakossá­gi fórumon is hangot adott an­nak a meggyőződésének, hogy itt Füzesabonyban az eltelt 8 év alatt nem történt semmi. Sőt a csőd felé tart az önkormányzat. Ott is, akkor is tettem arról em­lítést, hogy az elmúlt önkor­mányzati ciklusok alatt mit tet­tünk, a képviselő-testület dön­tései milyen fejlesztéseket és közösségi intézkedéseket ala­poznak meg. Megnyugtatásként szeret­ném Önnel közölni, hogy az Ön által „bóbiskoló”-nak nevezett képviselő-testület döntései alapján, az Ön szerint csődtö­meget előidéző nyolc év főbb döntései mik voltak: 1997. évben 352.451.000 Ft 1998- ban 459.773.000 Ft 1999- ben 259.130.000 Ft (ebben a három évben került sor a szennyvízhálózat és a szennyvíztisztító-telep építésé­re), 2000-ben 125.666.000 Ft 2001-ben 55.878.000 Ft 2002-ben 72.315.000 Ft 2003-ban 80.252.000 Ft 2004-ben 163.993.000 Ft Összesen a nyolc év alatt nettó 1.569.458.000 Ft-ot fordított az önkormányzat fejlesztésre, melyből iskolabővítést, útépí­tést, röntgengép-vásárlást, egészségügyi gép-műszer vá­sárlást stb. finanszírozott. Megnyugtatom Önt is és min­den füzesabonyi polgárt, aki fe­lelősséget érez településéért, hogy a tervezett és még hátralé­vő fejlesztések, beruházások előkészítése és befejezése nem idéz elő csődhelyzetet.- 13 év kísérletezés után ta­valy megindult a Tisza-tavi hul­ladéklerakó kivitelezése, amely 2006 közepére mintegy 25 évre megoldja a település hul­ladékelhelyezési gondját, EU- támogatással létesül (4 milliár­dos beruházás).- 1994 óta pályázunk a tele­pülés ivóvízminőségének megjavítását célzó beruházá­sért. A közelmúltban eredmé­nyes pályázat a kivitelezés szakaszába ért, és 200 millió Ft összköltséggel 2006 köze­pére reményeink szerint az ivóvíz szagmentes és jól élvez­hető lesz.- A Remenyik Zsigmond Gimnázium bővítése és re­konstrukciója pályázata (már 4 éve pályázunk) 1 milliárdos be­ruházás.- A városi és térségi fedett uszoda (már négy éve pályá­zunk) 750 millió Ft-os beruhá­zás.- Csapadékvíz-elvezetés pá­lyázata.- Járdahálózat felújítása. A folyamatban lévő beruhá­zásokhoz további önerő biztosí­tása nem szükséges, a tervezett beruházásoknál 5, max. 10%-os önerővel kalkulálunk. Tény, hogy a korszerűsítési, racionalizálási intézkedések egy része érint mindannyiun­kat. Nagyon helyesen a képvi­selő-testület felvállalta olyan megszorító intézkedések meg­tételét, amelyeket már 10 évvel ezelőtt a település érdekében meg kellett volna tennünk. Egyikünk népszerűségét sem erősítik ezen intézkedések, de meg fogják alapozni Füzes­abony város további fejlődését. Gulyás László polgármester A fenti írások közzétételé­vel a vitát szerkesztősé­günk részéről lezártnak te­kintjük. (a szerk.) tisztelt, önmagát megnevez­ni nem kívánó füzesabonyi vállalkozó! Szükségét éreztük annak, hogy a 2005. március 2-án megjelent „Füzesabony focijáról” című levelére reagál­junk. Néhány dolog tehát helyre- igazítást kíván: először is, ön szerint a „napi 1 -2 órát alibi­állásban dolgozó futballisták” valójában már több mint öt éve a Heves Megyei Vízmű Rt. füzesabonyi üzemegységének dolgozói. Mivel Radics úr ak­kor még nem vállalt szerepet a helyi futballban, ezért össze­függést kár lenne keresni. Továbbá a napi 1-2 elvég­zett munkaóra, amit ön állít, valójában van, akinél 8, és van, akinél 12 órás műszakot jelent, melyet nem mint fut­ballisták, hanem mint vízmű­ves dolgozók töltünk el - ki kell, hogy ábrándítsam — munkával. Az így megkeresett bérünk, úgy hisszük, nem tar­tozik önre, de ha egyszer lesz annyira bátor, mint amennyi­re most nem az, és megkeres minket, mi szívesen megmu­tatjuk önnek kereseti papírja­inkat. Az ön által felvetett további témákra reagálni nem kívá­nunk, mert úgy gondoljuk, azok nem a mi hatáskörünkbe tartoznak. Válaszunkat - reméljük - nem egy vita folytatásának, hanem egy számunkra igen kellemetlen félreértés zárásá­nak tekinti. Bőgős Gyula, Perge Szabolcs, Páka Tamás Becsület Hogy minden este megtörténjék a Budapestre utaztam Egerből a he­lyi Volán 7 óra 15 perckor induló járatán. Úti célomhoz érve be akartam fizetni előre többhavi kollégiumi díjamat Meglepetten tapasztaltam, hogy nincs meg a pénztárcám. Kétségbeesetten hív­tam a forgalmi irodát, hátha a bu­szon veszítettem el. Megnyugtat­tak: így történt, de szerencsém van. A gépkocsivezető megtalálta. Amikor a következő forduló után ismét Budapestre ért, hi­ánytalanul visszakaptam min­dent. Irataim pótlásának megta­karított költsége és a készpénz, amit tárcám tartalmazott, közel azonos lehet az autóbusz-vezető nettó fizetésével. Azt a becsüle­tes embert, aki a kollégái és az Agria Volán jó hírét öregbíti: Bauman Józsefnek hívják. Köszönöm Józsi bácsi! Nagy Ágnes, Eger A Beregszászi Illyés Gyula Ma­gyar Nemzeti Színház művészei Csizmadia Tibor igazgató-főren­dező meghívására érkeztek Egerbe a százéves Gárdonyi Gé­za Színházba. Nemzetközileg el­ismert társulat, előadásaikkal az elmúlt tizenöt évben hazánkban is sikert sikerre halmoznak, szí­nes repertoárjukkal egyre nép­szerűbbek: Machiavelli: Mand­ragora, Csehov: A medve, Ma­dách: Az ember tragédiája, Orff: Carmina Burana, Csokonai: Az özvegy Karnyóné. Országunk több színháza ad otthont pro­dukcióiknak: Bárka Színház, Új Színház, Krétakör Színház, több esetben Eger városa is. Délután a művészpresszóban beszélgettünk. Őszintén mesél­nek hétköznapjaikról, problémá­ikról, de örömeikről is. A tizenhét főből álló színészgárdában tavaly nyolc gyerek született és ezt olyan lelkesedéssel mondják, ami elárulja, hogy sorsuk, életük valóban közösen egybeforrt. Hat órakor egyszerre és diszkréten vonulnak ki öltözőjükbe. Tóték abszurd élethelyzetét, kiszolgáltatottságuk történetét, szolgalelkűségük groteszk képét Örkény István háborús élményei alapján rajzolja meg, amit perce­ken belül tesznek élővé, bereg­szászi színművészeink. Az elő­adás elkezdődik és úgy pörög, akár egy film. Tóték környezeté­nek deformálódása megállítha­tatlan, de a humor mindvégig vezető szerepet tölt be. Szűnni nem akaró kacaj-mosoly járja be .a közönség sorait. A színpadkép egyszerre vetíti elénk a fogyasz­tás és „ürítés” állapotát, ami to­vább fokozza a komikumot. A kulminációt a Kárpát-medence színes zenei hangkavalkádja emeli ötletes megoldásokkal, hangszerek parádéjával: tuba, klarinét, szájharmonika és nem utolsósorban Lajkó hegedűje szól. Indulókat és népszerű dal­foszlányokat hallunk, miközben magas színvonalú alakításokat élvezhetünk. Agika ujjait „szeleteli” egyik jelenetében, amit a rendező (új elemként), mint váratlan epi­zóddal bővíti a történetet. Trill Zsolt egyedi alakítása ezen az estén ősbemutatónak számít. Óriási ovációval ér vé­get az előadás. A közönség fel­áll, de „Tóték” még maradnak: díszletet bontanak, a rendező szeme rajtuk, picinyke gyerme­ke csetlik-botlik a még el nem takarított dobozok között. Ez ál­tal egy másik világ jelenik meg a színpadon - ez a világ az ő va­lódi életük. „Mi más tradíción épülő színház vagyunk, nem elsődle­ges az irodalom: például „ A szarvassá változott fiú” eseté­ben először volt a zene, - mondja éjszakába nyúló órá­ban Vidnyánszky Attila. Több­nyire zenéről beszélgetünk: Ju­hász Ferenc verseihez ír zenét, önálló színpadi zenét is kompo­nál, de szívesen használja fel A sürgősségről A 2005. február 21-én megje­lent „Sürgősségi ellátás az egri állatkórházban” című cikkben megszólítottak bennünket, ezért szeretnénk reagálni. Először is elnézést és bocsána­tot kérünk Prokaj Petronellától az állatkórház gondozónőjének mo­dora miatt. Vele szemben megtet­tük a szükséges intézkedést Néhány dolgot viszont szeret­nénk még elmondani. Az állatkórház készenléti ügyeletet lát el már a '80-as évek­től kezdődően, melynek lényege: az év 365 napján rendelési időnk van. Rendelési időn túl az ins- pekciós orvos telefonügyeletet tart, és indokolt esetekben (pl. nem ilyen a „két napja véreset pi- sü a kutya”) a legrövidebb időn belül bejön és ellátja az állatot. Sürgős esetet szinte kivétel nél­kül elláttunk és ellátunk a jövő­ben is. Jelen esetben az állator­vos már a kapuban próbált ér­deklődni, s mivel válasz nem volt, úgy gondolta, nem beteget hoztak, így elment. A gondozónő felhívta az állatorvost, aki telefo­non jelezte, hogy kb. 10 perc múlva visszaérkezik. A kutya tu­lajdonosa ennek tudatában nyomdafestéket nem tűrő kifeje­zések közepette becsapta az ajtót és elment A beérkező állatorvos már nem tudta ellátni az állatot. Ahogyan mi magunkba né­zünk, úgy a tulajdonos is megte­hetné ezt Vajon az ő viselkedése mennyiben játszott közre az ese­mények üyenformán történő ala­kulásában? Panaszkönyvünk van, és hiba, hogy ezt kolléga­nőnk nem tudta. Ő azonban el­mondta, hogy panasz esetén for­duljon az állatkórház vezetőjéhez (dr. Suszták Bélához). Mindez a mai napig nem történt meg. Dr. Suszták Béla Imperiál Állatkórház Eger, vezető állatorvos Levelezőink figyelmébe Az anyagtorlódás elkerülése vé­gett felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gondo­lataikat. Az írásokat szükség ese­tén rövidítve és szerkesztett for­mában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztősé­günk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel, s te­lefonos elérhetőséggel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A boríték­ra írják rá: Pf. 23. csoda... komoly szerzők műveit is. Kö­zülük nagy kedvence: Snitke. Kicsit elszomorodik, amikor anyaszínházunk helyzetéről kérdezem. Vizes, fűtetlen fa­lakról mesél, de egy percig sem érzem benne a reménytelensé­get. Hihetetlenül lobogó tűz az élete, amely életbe éppúgy be­lefér a Magyar Állami Opera­ház főrendezői széke, mint ki­csiny szülővárosának „fényte­len” színháza és az iránta való kölcsönös szeretet. Profizmusá­ból fakadó színházművészeti igényessége, társulatcentriz- musa és humánuma főbb jel­lemvonásai. Ars poeticája: „...hogy min­den este megtörténjék a.csoda.’’ Birta-Szábó Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents