Heves Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-23 / 45. szám
2005. FEBRUÁR 23., SZERDA PF. 2 3 5 Halogatott takarékosság Tíz éve vettem a bátorságot, és a helyi újságunkban megjósoltam, hogy a képviselők számát nem fogják csökkenteni. Három éve ismét megjósoltam ezt ennek az újságnak a hasábjain. Most ismét megjósolom: marad a 400 képviselő. Mire alapozom ezt? Egyszerű: arra, hogy ez nem a képviselők érdeke, hanem az országé. Az pedig, hogy mi az ország érdeke, náluk másodlagos kérdés. Meg merem kockáztatni, hogy a képviselőkön kívül nincs egyetlen ember se hazánkban, aki nem értene egyet a létszámcsökkentéssel. Az egész Európai Uniónak alig valamivel több képviselője van, mint hazánknak egyedül. Medgyessy egyszer már elhúzta előttünk a mézesmadzagot, óvatosan megpendítette a dolgot. Senki nem mondott ellent, sőt lelkesen csaüa- koztak, vagyis elvileg egyetértettek. Gyakorlatilag azonban a „rendkívüli akadályok” miatt nem sikerült a dolog. Javaslataim: egyszerűen össze kell vonni két szavazókörzetet. Igaz, hogy így is sokan maradnának, de egyelőre megtenné. Nem beszélve arról, hogy így túl egyszerű lenne. Tiltsák be a listás képviselők beállítását. Miért olyan kiváltságos egy pártvezető, hogy neki ez jár? Az uniós és a hazai képviselők megválasztása egyszerre történjék. Semmi szükség arra, hogy a nép kétszer döntse el, hogy melyik párt uralkodjon rajta. A miniszterek, titkárok, tanácsadók és egyéb rendkívül fontos és nélkülözhetetlen beosztottak létszámát szabják meg, és azt ne lehessen növelni. A meg nem választott miniszterek, képviselők ne kapjanak semmiféle jogcímen több juttatást, mint egy egyszerű dolgozó. Takarékoskodni akarunk? Csökkenteni akarjuk a hatalmas államadósságot? Be akarjuk vezetni az eurót? Akkor tegyünk is érte valamit. Sok a feladat? Oldják meg. Azért kapják a fizetésüket. László Ferenc (cím a szerk.-ben) Diáknap a Keriben Az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola, Szakmunkásképző Iskolában idén is megrendeztük a diáknapot. A versengő osztályok változatos programokkal igyekeztek elnyerni mindenki tetszését. Az étteremben kaptak helyet a különféle stílust képviselő táncbemutatók. A legnagyobb sikert a break- esek, a Top Dance Company lányai és a Jinny rock and roll tánccsoport aratta. Sok diákot vonzott a hagyományos tanárdiák Activity és a „felvonul a tanári kar” elnevezésű átváltoztató program. A sport iránt érdeklődők több labdajátékban is szurkolhattak a tanár-diák mérkőzéseken, az aktívabbak maguk is bekapcsolódhattak a dobosok sztepp-aerobic gyakorlataiba, vagy erőpróbán bizonyíthatták testi erejüket. A teremprogramok is igen népszerűek voltak. Nagy Mária grafológus segítségével több önismeretre tehettek szert a tanulók, hennafestéssel díszíthették magukat a testfestés iránt érdeklődők, a teremdiszkóban pedig bemelegíthettek az esü bulihoz. A változatos napot hagyományosan a diszkó zárta, melyen Petty DJ gondoskodott a jó hangulatról. Snellenperger Éva Sürgősség az egri állatkórházban Öthetes beagle kiskutyáink vannak, gyönyörűek. Az egyik kisebb termetű kutyának egészségügyi problémái adódtak, elvittük állatorvoshoz, adott neki injekciót. Egy kisgyermeknél sem ' egyszerű megállapítani, hogy mi a baja, egy kiskutyánál még nehezebb. Az akkori tünetei elmúltak, de aztán észrevettük, hogy evés után. felpuffadt. 2005. február 6-án, vasárnap va- csoráztatás után a kutya a kétszeresére puffadt fel, a fejét jobb oldalra félretartotta, és elvesztette az egyensúlyát, majd a jobb oldalra összeesett. Olyan volt, mint aki agyvérzést kapott, így azonnal bevittük az egri állatkórházba, ahol a rendelési időn túl ügyelet működik. Nem volt senki a váróban, de vártunk. Kicsit több mint ötperces várakozás után a párom bekopogtatott, mert a kutya már nagyon rosszul volt. Egy idős, szemüveges nő nyitotta ki az ajtót, és megkérdezte: „Mit akarnak?”. A vőlegényem elmondta neki, mi a baj, mire ő közölte, hogy jó, majd holnap hozzuk vissza a rendelésre, mert nincs életveszélyben a kutya, így nem áll módjukban ellátni. Azt válaszoltam, hogy ez itt egy kórház, van ügyelet, és fizetek a szolgáltatásért meg a gyógyszerekért, úgyhogy hívja az orvost. Flegmán fogta a mobiltelefont és felhívta az orvost, elmondta, hogy mi a baja a kutyának, és jó erősen kihangsúlyozva mondta: „Megfizeti!”, és letette a telefont, és mindezt az orrunk előtt. Azt mondta, hogy a doki két perce ment el, és mikor jöttünk, lehúzta a kocsija ablakát, és megkérdezte, hogy mit akarunk. Sajnos, mi nem vettük észre. Közöltem a nővel, hogy én nem azt mondtam, hogy megfizetem, ha idejön az orvos, hanem hogy ha megvizsgálja az állatot, úgyis kiállítja a számlát, amit én kifizetek. Megkérdeztem, hol van a panaszkönyv, mert a váróban nem volt, azt mondta, itt nincs ilyen, meg ő amúgy sem tudja, hogy hol van. Ezek után vasárnap este fél hatkor odapofátlankodtunk Fehér doktor úr házához, és becsöngettünk. Beengedett, megvizsgálta a kutyát, örök hálával tartozom neki ezért a gesztusért. Kérdem én, egy, az állatkórházban dolgozó személy nem gondolja, hogy ha vasárnap este odaállítok egy kiskutyával, akkor nem az éppen aktuális oltást akarom neki beadatni, hanem valami komoly baja lehet? Meg egyébként is miért nincs az ügyeletes orvos a kórházban? Prokaj Petronella A szalóki csoda védelmében A hőforrás vizének rendkívüli gyógyhatása a lényeg A Heves Megyei Hírlap 2005. február 9-i számában megjelent íráshoz (Ki fizeti a révészt?) szeretnék valós és igaz hozzászólást leírni, ellentétben a dr. B. T. által leírtakkal, ami a fürdő lejáratását célozza. Tehetem, mert már 35 éve járok fürödni a csodás, jótékony hatású vízhez, amihez hasonló csak hét helyen létezik a világon. Sorjában a cikken haladva. Valótlan: „csodálatos, természetes képződményt tettek tönkre és vágtak ki egy csomó fát”. Igaz: pár darab, elszórtan nőtt akác- és csenevész tölgyfát, valamint cserjéket vágtak ki a hegy robbantásakor. Az összefüggő fenyves erdő eredeti pompájában él és termeli az oxigént. Valótlan: „a parkolási díj 400 Ft”. Igaz: a parkolási díj 0 Ft. A belépődíj 400 Ft, ami véleményem szerint arányos a szolgáltatással. A Zsóryban nappal 500 Ft a parkolás, 800 Ft a belépő. Az ősz folyamán többször voltam ott - amikor a szalóki fürdő átmenetileg nem üzemelt -, és a légkalapácsok keményen dolgoztak a belső medence építésén. Ezt azért kellett tenniük, hogy nyárra szebb, kulturált, új fürdőt építsenek, amit én örömmel vettem tudomásul, és nem reklamáltam, mert egy építkezés mindig jár egy „kis felfordulással”. Valótlan: „a parkoló igen messze van az ún. medencétől”. Igaz: lemértem, 120 lépésre van az első medence, ami 70 méter. Az öltöző tisztaságáról nem tudok nyilatkozni, mert én nem öltözöm ott, viszont többször hallottam a fürdőzőktől, hogy „gyerünk be az öltözőbe, mert ott jó meleg van”. Valótlan: „a medencék előtt nincs lábfertőtlenítő tálca”. Igaz: van fertőtlenítő tálca, amit ki sem lehet kerülni. Valótlan: „ezáltal még a sarat is behordják az emberek a vízbe”. Igaz: sehogy sem hordják be, mert a medence előtt és az öltözőből csúszásgátlós, másfél méter széles kültéri padlószőnyeg van leterítve. Valótlan: „nincs WC, ezért gondolom, még egyéb dolgok is bekerülnek a medencébe”. Igaz: egyéb dolgok csak olyan embertől kerülhetnek a medencébe, akik nem látják a Toj- Toj feliratú WC-t, amelyben WC-papír és higiénikus papírtörlő is rendelkezésre áll, a 400 Ft-os belépőért. Valótlan: „kijövet nincs hol lezuhanyozni”. Igaz: négy természetes, gyógyvizes dögönyö- ző áll rendelkezésre, hogy a különböző illatosított szintetikus anyagokkal lemossák magukról a természetes gyógyvíz gyógyító maradékát. Én is ezt a gyógyvizet használón],, de kemikáliák nélkül. Abban igaza van, hogy a medencék nincsenek besimítva, bár a régiek sem voltak. Ez a mostani azonban egy átmeneti állapot. Hogy az Ön fürdőnadrágja hogyan szakadt el, arra nem kívánok reagálni. Valótlan: „a víz hideg és koszos”. Igaz: a víz mindig meleg, 38-40 fokos, és soha nem koszos, hiszen minden másnap cserélik, mert ilyenkor reggel fél nyolckor még csak térdig ér a víz a medencében. Valótlan: „ezek az ún. medencék egy dagonyázó disznó igényeit elégítik ki”. Ezt a kijelentést felháborodva, az Ön műveltségét kétségbe vonva kérem ki több ezer ember nevében. Ha felépül a fürdő, biztos, hogy a körülmények olyanok lesznek, amik az Ön igényeit talán maradéktalanul kielégítik, de az egészen biztosan vehető, hogy nem 400 Ft-ért naponta. Mi okozhatja az ország nagymérvű eladósodását? Magyarország évi költségvetésének összeállításán honatyáink közel hat hónapon át dolgoztak. Kiderült, „elszabták” az ország gazdálkodásának pénzügyi mutatóit, mint éves tervet. Előzetesen azonban hamis, vagy legalábbis finoman kozmetikáit pénzügyi mérleget készítettek a 2004. gazdálkodási évről. Ugyanis a pénzügyminiszter 300 milliárd áfa visszatérítését fa- gyasztatta be. Ennek alapján a gazdasági évet a büdzsé mindössze 1,7 billió Ft deficittel zárta. Az ország 2005. évi költségvetése közel 7 ezer milliárd Ft-ra rúg. Elégedjünk meg a 7 billió kifejezéssel, és szokjuk már meg végre az infláció szülte „billiós” megnevezést, mert a mate matikai szótár sem „flancol” az ezermilli- árdok emlegetésével. Nem ér tem: milyen szak- képzett revizorok népesítik be ezt az országot, és hogyan felelhetnek meg a követelményeknek, ha lázas munkálkodásuk közepette elsikkadnak az államot vagy az állampolgárt megillető 300 milliárd Ft hovatartozása tárgyában. Avagy már itt is munkálkodik a pénzügyi maffia? Az ország pénzügyi és gazdálkodási csődje adott. Az évtizedeken át felhalmozódott hiányt újabb és újabb adónemek kitalálásával és hozamával kiegyenlíteni lehetetlen vállalkozás, mert az elszegényedési folyamatban a nélkülöző lakosságra további terhet rakni bűntettnek minősülhet. Olvasom, hogy az EU parlament pénztárába már az első évben többet fizetett be a magyar állam, mint az onnét visszaforgatott támogatás összege. Mire lehetséges számítani, ha majd büntet is a nagy közösség? Mi okozhatja a nagymérvű eladósodást? A rendszerváltozás óta megszüntetnek, felszámolnak, leépítenek, bezárnak, szaporodik a produktív munkából el- űzöttek létszáma, egyre eldöntő kérdésekkel nem foglalkozik. Világhíres közgazdászaink a sarokból szemlélik, hogyan fog emberek között komoly konfliktusokat okozni az „ügynöktörvény” szelleme, mert annak lesz primátusa; s nem a gazdasági csődből való kilábalásnak. Az improduktív munkaerőt foglalkoztató adó- és állam- igazgatási gépezet fenntartása horribilis összeget emészt fel. Az adminisztratívvá vált államháztartás megreformálását halogatják. Minél több az e területen foglalkoztatottak létszáma, annál bonyolultabbá válik a magyaros ügyintézés. kevesebb a nemzetközi piacokon értékesíthető új termék. A gabonatermés exportálható mennyisége a raktárakban hever. Eladhatatlan borkészletek halmozódtak fel stb. Az állam beavatkozásra képtelen vagy tehetetlen. A gazdálkodás helyben totyog. A politikai „elit” a nemzet sorsát Ugyanis a hivatali állományt illik különféle kitalációk- kal foglalkoztatni, az ügyfeleket pedig az őrületbe hajszolni. A költségvetés mentőövének szánják a mesterségesen vagy szándékosan gerjesztett inflációs ráta fokozását. Évtizedeken át karcsúsításról szónokolnak, s nem rettennek vissza a nadrágszíj húzogatá- sától sem. Bollók István Eger, Kodály Z. u. Azt tanácsolom Önnek, hogy mielőtt 30 ezer emberrel közli a véleményét a lap hasábjain, próbálja meg a tiszta igazságot leírni. Azt írja, hogy „én magam is az egerszalóki hőforrás szerelmese voltam mostanáig”. Miért? Gyanítom, hogy a víz rendkívüli gyógyhatása miatt, amiről egy szót sem ír. Ez a szerelem vagy hazug volt, vagy szalmaláng. Vagy ami még valószínűbb, Önből megmagyarázhatatlan rosszindulat árad. Végezetül: köszönettel tartozom a fürdő üzemeltetőjének azért, hogy a nehézségek és az ilyen cikkek ellenére is lehetővé teszik több ezer ember gyógyulását, még ha a körülmények mostohábbak is. Minden normálisan gondolkodó ember látja és érti azt, hogy a folyamatban lévő beruházás eredményeképpen óriási anyagi ráfordításokkal Európa egyik legkiemelkedőbb fürdőhelye jön létre. Én örömmel járok fürödni a csodálatos gyógyhatásúról ismert egerszalóki gyógyforráshoz, és egy cseppet sem érdekel, hogy „ki fizeti a révészt”. Megjegyzem, a cikkében leírtakkal együtt ezt a kérdést sem értem. Prokaj István Egerszalók Összefogás másokért Valamit megint bebizonyítottunk: Magyarországon igenis van összefogás. Ez a kis ország egyértelmű jelét adta, hogy ha kell, egy emberként, kézen fogva jelesre vizsgázik segítségnyújtásból és empátiából. Nem célom közhellyel élni, de úgy érzem, hiba csúszott a szerkezetbe: ez az összefogás csak akkor létezik, ha a segítség a határainkon túlra kell. Remélem, nem fogok érzéketlennek tűnni Délkelet-Ázsiá- val kapcsolatban, mert ami ott történt tavaly decemberben, az tényleg szörnyűség. Vitathatatlan, hogy szükségük van a túlélőknek anyagi és minden más természetű támogatásra. Az én problémám ezzel csak az, hogy miért nem vagyunk egymással is - országon belül - ilyen adakozók? Nap mint nap hallom a rádióban, tévében, olvasom az újságokban, hogy ilyen és olyan koncerteket, műsorokat szerveznek, ahol a befolyt összeget a cuna- mi sújtotta terület túlélőinek gyűjtik és remélhetőleg át is utalják. Nálunk nagyon nagy mértékű a szegénység, a munkanélküliség, de ezzel szemben csupán közömbösség és a struccpolitika érvényesül, s ez már kritikán aluli. Ezért én nem tartanám egy lehetetlen küldetésnek azt a megoldást sem, hogy minden fél évben, évben más-más magyarországi város lakóinak segítsünk. Koncertekkel, előadásokkal, rendezvényekkel támogassuk az arra rászorulókat, nélkülözőket. Talán banálisnak tartják sokan e felvetést, de ha képesek vagyunk erre, határainkon kívülre, akkor itthon miért nem? Kelemen Bea ' (cím a szerkőben)
