Heves Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-02 / 27. szám
14 PF. 2 3 2005. FEBRUÁR 2., SZERDA Önzetlen segítők Igen nagy tisztelettel és hálával mondok köszönetét Bornemisz- sza Jánosnak, Poroszló község polgármesterének, dr. Árvái Judit háziorvosunknak, Habóczki Sándornénak és a számomra ismeretlen debreceni fül-orr-gé- gész szakorvosnak, akik 2004. dec. 19-én történt súlyos autóbalesetünknél kisfiamnak és nekem készséges, gondos és önzetlen segítséget nyújtottak. Ebben a rohanó világban emberségből, hivatástudatból példát mutattak. Köszönöm segítségüket, munkájukhoz, magánéletükhöz kívánok sok sikert és egészséget. Csontos Zsolt Poroszló, Ifjúság u. A szülők nem szadisták Kinek fáj jobban egy atyai pofon? A Heves Megyei Hírlap jan. 29- i számában megjelent a „Bandában támadó gyerekek” című, számomra megdöbbentő újságcikk. Bár anyai ágon Farkas vagyok, mégsem szívesen ordítok együtt a farkasokkal. Igaz, hogy a bárányokkal együtt sem szívesen bégetek. Valahogy jobban szeretem használni a saját eszemet, még akkor is, ha a farkasok vagy a bárányok vannak többségben. Lehet, hogy tévedek, de maga- mért vállalom a felelősséget. A tömeg csak vállalja maga. Ugyanis volt már olyan a világ- történelemben, hogy a tömeg tévedett. Érdekes jelenségnek tartom, hogy szinte divat lesz valamiről új megvilágításban, újszerűén, másképpen beszélni, nyilatkozni. Például: a gyermeket megütni törvénybe ütköző dolog. Aki ilyet tesz, azt meg lehet, sőt meg kell büntetni. Észreveszik az ellentmondást? A gyermeket, aki rosszat tesz, nem szabad megbüntetni, az anyját azonban igen. Minden józan gondolkodású ember érzi, tudja, hogy egy gyermeket megütni valóban nem szabad. Nem szabad mindaddig, míg más mód is van a jó útra térítésére, mondom én, a nem józan gondolkodású ember. Van gyermek, akinek az ejnye- bejnye is súlyos büntetés, és higgyük el, hogy van olyan is, akinek a tizedik szigorú figyelmeztetés is falra hányt borsó. Ha úgy ítélem meg, hogy egy nyaklevessel helyére tehetem a renitenskedőt, akkor bizony fütyülök a törvényre! Sokkal jobban teszem, mintha öt év múlva börtönbe csukom. Mert ugye, akkor már felnőtt, akkor már büntethető. Miért bűnös az a szülő, aki annyira szereti a gyermekét, hogy - bár neki jobban fáj — ezt egy nyaklevessel megelőzi? Tudok olyan esetről, amikor a gyermek megfenyegette az anyját, hogy feljelenti a rendőrségen, ha meg meri ütni. Nem ütötte meg, hiszen nem szabad. A gyermek idősebb lett, és most már börtönben ül. Nem tűnt fel senkinek, hogy sokkal több a bűnöző, mint régebben? Hogy az iskolai fegyelem a mélypontra zuhant? Hogy a gyermek megütheti, sőt le is lőheti a pedagógust, és nem büntethető? Hogy a fe- gyelmezhetetlen gyermekeink jobban ismerik a jogaikat, mint a kötelességüket? Hogy sok pedagógus emiatt hagyja ott az iskolát? Mondják, milyen világban élünk? Számolunk a következményekkel is? Vállalják a felelősséget a törvényhozók? Tisztelettel jegyzem meg, hogy ne tekintsék bűnözőnek azt a szülőt, aki úgy neveli gyermekét, ahogy dédapja a nagyapját, nagyapja az apját, apja pedig őt nevelte. Néhány ezer év óta így neveltek, és bevált. Nem haltunk bele. Nekünk ez most nem jó. Mi modernek vagyunk, mi újítani akarunk mindenáron, és el kell ismerni, hogy a legnemesebb szándékkal. Csak nem vesszük figyelembe, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük legdrágább kincsünket, magát a gyermeket is. Ne tekintsenek minden szülőt szadistának, azért, mert ezer szülő közül akad egy szadista. Ezt az egyet büntessék meg. Szögezzük le: a gyermeket megverni nem szabad! De ne csináljunk belőle törvényt. Higgyük el, hogy egy atyai nyakleves ellenére még nem bűnöző egy apa. Higgyük el, hogy vannak jó szülők is. És azt is higgyék el, hogy nem a gyermek ellen, a gyermekért emeltem szót. Lehet, hogy szél ellen? László Ferenc Karácsond Másfél évtized és következményei Az embereknek koruk előrehaladtával megszaporodnak a vidámnak nem mondható kötelezettségei, ezzel én is így vagyok, mivel sajnos családom felmenői és idős rokonaim közül egyre többen halnak meg. Sírjaik meglátogatásakor sokszor elgondolkodom azon, hogy egy nagy családba születtek, az életük sokszor sodorta őket távol egymástól, most pedig újra együtt vannak, békességben alusszák örök álmukat. Ők voltak azok az őseim, akik ha nehéz sorsban is, de a szülőföldjükön tudtak élni és dolgozni, minket túlélőket felnevelni, és elindítani az élet rögös útján. Nekik megadatott az a „vágyuk”, hogy majd haláluk után a szülőföldjük anyaföldjébe helyezzék őket örök nyugalomra. Nem sietek még utánuk, mert úgy érzem, nagyon sok teendőnk lenne még itt a Földön, az élők sorában. Gondolom, így van ezzel a kedves olvasó is, aki még tenni szeretne családjáért, a társadalom jobbításáért, a jobb megélhetésért, a biztonságosabb jövőért úgy, ahogy ezt őseinktől tanultuk, láttuk és magunkévá tettük, és szeretnénk tovább adni gyermekeinknek. Az utóbbi időben sokat foglalkozik a média a népesség fogyásával. Kutatásokba kezdtem Pétervására kistérségében, s nagyon elszomorító jelenről és kilátásokról szereztem tapasztalatokat. Pétervására város lakossága az elmúlt másfél évtized alatt egyhatodával csökkent. Vizsgáltam az okokat, a születési és halálozási arány nagyon elszomorító, egy a háromhoz. 2004-ben tíz körüli volt a születések száma, és huszonnyolcán haláloz- tak el. Nagyon elgondolkodtató adatok. A lakosság fogyásának másik oka a munkanélküliség miatti elvándorlás. Eger város nagyfokú agglomerációja, a város vezetőinek jelenleg meglévő hatalmi pozíciója generálja ezt, mivel — ne értsenek félre, nem rosszindulatú a meglátásom — minden adódó fejlesztési lehetőséget zömében városuk érdekében érvényesítenek. Mi, akiknek sikerült a 2003-ban országosan 42 leghátrányosabb helyzetű kistérség után a 64/2004. (IV. 15.) Korm. rendelet 4. sz. mellékletében meghatározott „A területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 47 kistérség” közé felzárkóznunk, nem vagyunk erre büszkék. Valaki vagy valakik felelősséget érezhetnek, érezhetnének ezért az állapotért. Ebben egyedül az itt élő, dolgozni akaró és szerető munkásemberek nem hibáztathatok, mert nem ők mondtak fel a munkáltatónak, hanem nekik mondtak fel a megszűnt munkahelyek tulajdonosai, akik a legkedvezőbb piaci tényezők és magasabb profit reményében to- vábbálltak. A Hírlap január 5-i számának címoldalán egy rövid cikk tájékoztat arról, hogy míg Kö- zép-Magyarországon a munkanélküliségi ráta 3,3%, addig az észak-magyarországi régióban - amelyhez Heves megye is tartozik - 15,8%. Ez a 4-5-szörös különbség évek óta fennáll. Ha ez megyei átlag, akkor milyen a „negyvenkettekhez” most csatlakozott bélapátfalvai, füzesabonyi, hevesi és városunk, Pétervására kistérségében? Van valaki, aki ezért felelős? Kinek a választási körzetébe tartoznak? Nem ezt ígérték 2002-ben a választási kampányban egyik párt képviselőjelöltjei sem az itt élő embereknek. A médiák már most teli vannak a 2006-os választásokkal, a kampánnyal stb., ideje lenne már valamit tenni is a választókért. Ha valaki azt hiszi, hogy a zsáktelepülések - Váraszó, Fedémes, Kisfüzes - bekötőútjainak felújítása, a szennyvízberuházások ilyenolyan módon történő megvalósítása, Pétervására ivóvíztározójának az összekötése az ÉRV Rt. rendszerével kimeríti a terület- fejlesztés megvalósítását, és elég lesz a 2006-os támogatásához, szerintem az téved. Az említett kistérségekben élő embereknek hathatós segítködő szervezetek kijelöléséről szól. Terv és apparátus már van elég, most már az embereknek munkahely kell, nemcsak Egerben, Budapesten, az ország valamely távoli csücskében, netán az unió valamelyik országában, hanem szülőföldünkön, lakóhelyünkön, „palócországban”. Mindenki szereti a családját és rokonait, körükben érzi magát otthon, a magyar nép így szocializálódott az évszázadok során. Aki ezt erővel meg akarja változtatni, az számoljon azzal, hogy családok fognak felbomla- ni, mert a mindennapi korán munkába indulás és későn hazaérkezés, a hetekig való távoliét kényszere a családot nem erősíti, hanem rombolja és szétzülleszti. A környezetemben látottak és ségre van szükségük a munkahelyek ide történő telepítésében. Kiemelt helyen kell kezelni, és nem csak terveket, rendeleteket megfogalmazni, amint • az a 10/2004. (VI. 15.) TNM rendeletben szerepel, ami a Regionális Fejlesztési Operatív Program végrehajtásában közreműhallottak, tapasztaltak vezettek arra, hogy a bennem felgyülemlett gondolatokat megosz- szam az olvasókkal, valamint találjak olyan felelős magyar embert, aki nem beszél, hanem tesz az itt élő emberek boldogulásáért, a szülőföldön történő megmaradásukért. Mi is szeretnénk az egyenlők asztalánál egyenlőek lenni. Szomszéd Attila pétervásárai polgár A semmi ágán... Egerben a Művészetek Háza színpadának sárgásfehér fényébe burkolózva surran be korunk két nagyon jelentős művészegyénisége: Jordán Tamás és Sebő Ferenc. A magyar kultúra napja alkalmából tűzték műsorukra a 100 éve született József Attila költészetének töredékét. Versmondónk bevezetőjében így szól közönségéhez: „Egyórás műsorunkban a megszokottól eltérő formában adom elő a verseket, kissé „motyogósan”, inkább elbeszélgetek önökkel. Szeretetlen poétánk rövidke életútját, korai verseinek csodálatos csengését fedezem fel magamnak újból és újból.”. Percek alatt intim közelségbe kerül a nézőkkel, hozzájuk beszél, most másképpen arról, amit már százszor, ezerszer elmondtak. Tanultuk. Hangosan, halkan, lassan, gyorsan szavaltuk. A jor- dáni verselés halkan elbeszélő, mesélő. Csak egyszer-egyszer „bújik ki” hangja a megszokott hangnemből. Verbális készsége komoly szakmai felkészültséget tükröz. Poézis-zene váltakozik Sebő Ferenc közreműködésével, aki megzendített gitárhúrjain tolmácsolja azon versek legszebbjeit, amelyek fellépő partnerétől nem hangoznak el. Pontosabban egy kivételével. A húszéves költő „Tiszta szívvel” c. versét a két előadó két különböző szemléletében hallhattuk. Nem azért, mert az egyik zenei, a másik prózai, hanem mert együtt kívánták felfedni József Attila önmagában ellentmondásos személyiségét. Jordán prózai interpretációja döbbenetes crescendóval tör előre a hangtalan, elfojtott belső gondolattól az üvöltő, segélykérő jajkiáltásig. Ezzel szemben Sebő a népies, életszerű dalköltészet nyelvén énekelte meg a „Három napja nem eszem” és más légfagyasztó sorokat, valamelyest a Petőfi helyzetdalok légkörében. Dúr hangnemével még inkább érzékeltette, hogy ez a költő áhított, dédelgetett világa, énjének pozitív pólusa. Amit pedig Jordán vetített elénk, az is József Attila életének, valóságának könyörtelen drámája. Multi-dimenzionális élmény tanúja lenni annak, ahogy szimbolikussá válik két művész, s egy lélek, egy elme két radikálisan eltérő feleként találkozik az éterben, és kirajzolódik a vívódó költő szubjektív arculata. Felejthetetlen élményben volt részünk. Köszönjük! Birta-Szabó Ágnes Eger (cím a szerkőben) Még egyszer az egri termálfürdő jegyárairól Reagálni kívánok a Heves Megyei Hírlapban január 15-én és 22-én megjelent, az egri termálfürdővel foglalkozó cikkeikre. Az egri termálfürdőt az Eger Termál Kft. üzemelteti gazdasági társaság formájában, melynek . kizárólagos tulajdonosa Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata. Ezt a működési formát azért választotta a tulajdonos 1994-ben, hogy az addig veszteségesen üzemelő, támogatásra szoruló egri strand próbáljon meg piaci körülmények között megélni és gazdálkodni. Ezt a feladatot az Eger Termál Kft. sikeresen végrehajtotta, létrejötte óta működéséhez sem önkormányzati, sem állami támogatást nem kap. Egy cégnek, mint gazdasági társaságnak, a legfőbb célja az eredményes és nyereséges működés, amelynek során nem alkalmazhat szociálpolitikai megfontolásokat a jegyár képzésében. A gazdasági társaság érdekénél véleményem szerint egy fontosabb érdek van, a tulajdonosi érdek, éppen ezért alkalmaz a tulajdonossal való egyeztetés értelmében különböző kedvezményeket az Eger Termál Kft. a jegyárakban. Teszi ezt annak ellenére, hogy a fürdőszolgáltatás nem tartozik a kötelezően ellátandó önkormányzati alapfeladatok közé. A tulajdonos kérésére ebben az évben is próbálunk különböző kedvezményes belépési formákat kialakítani, amelynek csak egyik elemét ragadta ki az Önök kollégája, anélkül, hogy az egészet vizsgálta volna. Ezeket a könnyítéseket természetesen csak a társaság eredményének terhére tudjuk megtenni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezt a bevételkiesést vagy a mások által fizetett jegyárból, vagy az ön- kormányzat költségvetéséből (lényegében az adófizetők pénzéből) kell ellentételezni. Néhány példát engedjenek meg, hogy felsoroljak a kedvezmények közül: 600 Ft-ról 420 Ft- ra csökkentettük az úszójegy árát, 4 éves korig ingyenessé tettük a fürdő használatát (eddig kortól függetlenül fizetni kellett), eltöröltük az 1200 Ft-os egész napos jegyet az élményfürdőben, és ezentúl időkorlát nélkül egységesen 600 Ft-ért lehet főszezonban igénybe venni. Szintén főszezonban bevezetjük - az egri közönséget megcélozva - a délután három órától érvényes jegyet, amelynek ára 450 Ft Önkormányzati döntés alapján tovább él az egri 60 éven felüli nyugdíjasokra vonatkozó, hetente három alkalommal igénybe vehető kedvezményes 320 Ft-os belépési lehetőség. Létezik éves nyugdíjasbérlet, amelyet két részletben kell kifizetni (pontosan azért, hogy ne terheljük egyszerre őket ezzel), ha csak' évi kétszáz belépést számolunk is, 275 Ft/alkalom- ra jön ki a jegyár. Természetesen lehetne további kedvezményeket adni, de sajnos anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, mivel költségeink már nem bírják el azt, mint ahogy nem vállalhatjuk át az egészségügytől a gyógyfürdőszolgáltatás biztosítását sem. Az árakra nézve bár az ön- kormányzatnak nincs ármegállapító joga, ennek ellenére Eger Megyei Jogú Város Gazdálkodási Bizottsága december hónapban tájékoztatásra bekérte a 2005. évi belépőjegy-árstruktúránk tervezetét, és azt jóváhagyólag támogatta. Szolgáltatások árain keresztül szociálpolitikát gyakorolni roppant nehéz, és különösen nehéz igazságosnak lenni egy önkormányzatnak vagy egy cégének is. Nem véletlen, hogy még ott is, ahol ármegállapító joga van, nem alkalmazhat a cégein keresztül különböző árakat (nincs pl. nyugdíjas-hődíj, - vízdíj, de még -mozijegy sem). Piaci alapon működő magáncégek esetében ez a kérdés fel sem merül, hiszen például újságot sem lehet különböző árakon kapni rászorultsági elv alapján. Mindezeket azért írom le, hogy próbálják megérteni azt a helyzetet, amiben mi, mint önkormányzati tulajdonú cég vagyunk, és próbálják a mi oldalunkról is megismerni a dolgokat. Szente János Eger Termál Kft. igazgatója
