Heves Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-21 / 43. szám
2005. FEBRUÁR 21., HÉTFŐ PF. 2 3 5- HIRDETÉS Kiskirályok újra mundérban? A „jó sorsom” akaratomon kívül összehozott a közterület-felügyelettel. A dolog úgy kezdődött, hogy ifjú vidéki kollégámra bíztam kocsim esedékes vizsgáztatását. Ő az ügyintézés bonyolítása közben 3-4 percre megállt a Deák Ferenc út olyan helyén, ahol semmiféle tiltó tábla nem jelezte, hogy parkolni tilos, és állítólag a térkép szerint zöldövezet van. A sivár, fűmentes területen csak az elhanyagolt puszta Földet, az egymás melletti és az évek során kialakult mély kocsikeréknyomokat, s az ide besorolt autókat lehet látni a mai napig is. Több mint két hónap eltelte után előzetes figyelmeztetés nélküli, ún. „helyszíni bírság” érkezett postán, igen magas értékben. Próbálkoztunk mindketten a kissé megkésett művészfotó után (febr. 4-én, délelőtt) valamiféle egyezségre jutni a tiltó tábla, az elválasztó szegély stb. hiánya, netán a „zöldterületnek” minősítő felismerhetetlen- ség okán. Őszinte megdöbbenésünkre az ügyintéző durván, minősíthetetlenül, provokatív módon belénk fojtotta a szót, úgy viselkedett, amit még soha sem rendőri, sem egyéb hatósági szerv részéről nem tapasztaltam, még az ún. „átkosban” sem. A „kihallgatásunkat” végző „vezéregyéniség” többször is felugrálva szolgálatba helyezte magát, követelve a panaszt tevő személyi igazolványát, ill. annak átadását. Itt viszont már felmerül az önkormányzat komoly felelőssége is. így nem szabadna a város szívében elhanyagolni egy térkép szerint ún. zöldterületet. Miért nem jelzik egyetlen táblával, elválasztó szegéllyel, néhány méteres kordonnal, hogy arra a területre beállni tilos? A jövőben odatelepített gyep is megmaradna, így nem hoznák megalázó helyzetbe sem a gyanútlan autóst, sem a pénzbehajtó közeget. Egyetlen helyszíni bírságból megoldhatnák a terület védelmét, igaz, hogy kevés volna a bevétel az önkormányzat kasszájába. Ugyanakkor felvetődik az ügyfélszolgálaton dolgozó pályaalkalmassága is. Különben évtizedekig jómagam is köz- tisztviselő voltam - lehet, jóval felelősségteljesebb megyei beosztásban -, de sohasem engedhettem volna meg magamnak az ügyintézőjük általi szélsőséges modort. Kíváncsi volnék a hasonló módon begyűjtött pénz további sorsára. Netán a mára már akadálypályaként tönkrement járdák javítására (ld. Vörösmarty út stb.) költhetnék. Bár úgy lenne! Az újólag megállapított „helyszíni” bírságot különben időben befizettük, remélem, jó célt szolgál majd. P.M. Eger (név és cím a szerk.-ben) Nyílt levél egy zsebtolvajhoz Ez év február 11-én, délelőtt 10-11 között Egerben, a nagyposta előtt egy új típusú 12-es autóbuszra szálltam fel, utánam ön lépett fel, mellém állt a csuklórésznél. Egyszer meg is lökött, és valamit mormogott. Furcsa érzésem volt, ahogy nézett. Az arcát figyeltem meg. Kék szempár, fehér arcbőr, kissé hajlott, húsos orr, ápolt fogak, 20-25 év közötti fiatal, nem topis. Megnyugodtam, elhessegettem a rossz gondolataimat. A Felsővárosi Hőközpontnál, a hídnál készültem lelépni az autóbuszról, de öntől nem tudtam. Megkérdeztem öntől: leszáll? Azt felelte: nem. Én szeretnék, addig fogtam a nyakamba akasztott táskámat, akkor elengedtem. A zöldségesboltban vettem észre: a pénztárcám (ami irattartó is) nincs meg. Az OTP-ben vettem fel a férjem és az én nyugdíjamból. Maga, fiatalember, engem már ott kifigyelt és követett. Nagyon szomorúak vagyunk. Súlyos, beteg férjem életmentő gyógyszerének orvosi kiváltatlan vényei, be nem fizetett csekkjeim, az összes irataim, az egyhavi, mindkettőnk nyugdíját ön ellopta. Fiatalember, ha nem tudná, a szegény emberek utaznak autóbuszon, és maguk ezeket a szegény embereket rabolják ki. Vajon eszébe jut-e, ha nem, akkor én most mondom: tudja-e, mi lesz velünk egy hónapig? Nekünk nincs tartalékunk. Miből váltom ki a gyógyszereket? Miből élünk? Nincsenek papírjaim, TAI-kártyám, személyi igazolványom, miből csináltatok másikat? Tudja, hogy ez az ellopott pénz önnek nem hoz örömet és boldogságot? Könny és bánat tapad hozzá? De én arra kérem a Jó Istent, bocsásson meg fiatalember önnek, mert így az élete ezen a Földön nagyon keservesen fog befejeződni. Ha megszólal a lelkiismerete, küldje vissza, a szerkesztőségben ismerik az elérhetőségemet. Isten legyen önnel, fiatalember! (név és cím a szerkőben) Aktív nyugdíjasok A jognak asztalánál sokba került Az eset elgondokodtató A káli nyugdíjasklub a nagy sikerű pótszilveszteri rendezvény után már az ez évi munkatervét készíti. A sok megvalósításra váró feladat közt szerepel kirándulás, színházlátogatás, ünnepségekre való felkészülés. Ezekre a rendezvényekre mindig műsorral készülünk. Tagjaink nagyon lelkesek, aktívak, akár verselésFelhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk ről, énekről vagy táncról legyen szó. Az egy éve alakult tánccsoport szép sikereket ért el Károlyiné Kiss Ida tanárnő vezetésével, aki nagy odaadással foglalkozik a csoporttal. Terveink megvalósításához sok segítséget kapunk az önkormányzattól anyagiakban is. Köszönet érte. Nagy Erzsébet, Kál, Petőfi u. nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Munkaszerződést kötöttünk egy közhasznú egyesülettel határozott időre, két évre. A munkáltató a munkaügyi központtal támogatási szerződést írt alá, s inkasszót. Két hónap után kiderült, az inkasszó fedezet nélküli, az egyesület működéséhez nincs biztosítva az anyagi fedezet. Munkakörünkön kívül köteleztek könyvelésre, iktatásra, adminisztrációra, takarításra stb. Ezt mind ingyen kellett végezni, munkaköri leírást nem kaptunk. Az áprilisban létrejött egyesület novemberben feloszlott. Ez a rövid idő sokba került az adófizetőknek, mert az épület bérleti díját az egyik minisztérium fizette. Utólag kiderült, a munkáltató tudta, hogy az egyesület anyagi feltételei nem biztosítottak. A tizenkét alapító szervezet is felelős a kialakult helyzetért. Iratainkat, járandóságainkat sem kaptuk meg, ügyünk a munkaügyi bíróságon van. Az eset elgondolkodtató. Semmilyen vizsgálat nem történt, azért, mert ezek a személyek különböző politikai holdudvarokhoz tartoznak. Rájuk más törvényék vonatkoznak? Jó lenne tudni, a bírósági döntésig miből éljünk? Az üggyel kapcsolatban mélyen hallgatóknak tudniuk kellene: „vétkesek közt cinkos, aki néma". (név és cím a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy KELLNER EMILNÉ sz. Mezey Klára életének 80. évében elhunyt. Drága halottunk végakarata szerint, hamvait szűk családi körben az egri Kisasszony temetőben helyeztük örök nyugalomra. A gyászoló család (144027) Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy özv. TRENKA FLÓRLÁNNÉ szül. Juhász Mária (a bőrgyógyászat volt dolgozója) életének 79. évében, váratlanul elhunyt. Temetése 2005. február 22-én 14.30 órakor lesz az egerszalóki temetőben. Előtte, 14 órakor engesztelő gyászmisét mondatunk. Gyászolja lánya, veie és unokái Fájdalommal tudatjuk, hogy özv. KÁLÓ JÓZSEFNÉ szül. Bartók Mária életének 83. évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése hamvasztás után 2005. február 24-én (csütörtökön) 15 órakor lesz a novaji temetőben. A gyászoló család (144485) Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ALI LÁSZLÓNÉ szül. Dobrányi Anna életének 78. évében elhunyt. Temetése az egri Kisasszony temetőben, 2005. február 23-án (szerdán) 13 órakor lesz . Előtte, a temető kápolnájában lelki üdvéért gyászmisét mondatunk. Gyászoló család „ _o 7 43908 Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy a legdrágább férj, édesapa, nagyapa KIS OLIVÉR az Erdőgazdaság volt dolgozója életének 85. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt. Temetése az egri Gröber temetőben, 2005. február 24-én 12 órakor lesz. Előtte 11.30 órakor a Hatvani temető kápolírájában gyászmisét mondatunk. A gyászoló család Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazon, közeli és távoli rokonoknak, ismerősöknek, akik id. FÜLEP ERNŐ temetésén részt vettek, virágaikkal vagy táviratban kifejezték együttérzésüket és mély fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család (14447,) Pénz útfelújításra A Hírlap január 26-i számában a „Pénz útfelújításra” című íráshoz szeretnék néhány gondolatot fűzni: a tudósításból kiderül, hogy a 15,8 km hosszú bükkszéktetői út felújításáról van szó, az Egerbakta vége táblától a pósvári útelágazásig. Idézem a tudósítás végét: „Mint megtudtuk: az idei felújítás, amelyre közbeszerzési pályázatot írnak ki, lehetővé teszi az Eger-Pétervásá- ra, valamint a Heves és Nóg- rád megye közötti terület jobb elérhetőségét is.”. A pósvári útelágazástól Péter-vására város még 4 km-re, a megyehatár pedig Bátony-terenye és Cered irányába is szintén kb. 10-12 km-re van. Valaki itt valószínűleg tévedett, vagy információhiányos. Szerintem nem lenne rossz, ha a térségről hozott döntésekről nem Budapesten, hanem Itt a városban, a kistérségben, ide kiszállva és az adott helyszínt bejárva döntenének az arra illetékesek. A cikkből kiderül, hogy erre összesen 378 millió Ft állami támogatás van. Rövid számvetést készítettem: 1 km út 24,08 millió Ft-ba kerül várhatóan, a Pétervásáráig hiányzó 4 km 96,3 millió Ft-ba kerülne. Amennyiben ez az útszakasz a Sirokot Pétervásárával összekötő alsóbbrendű úthoz tartozik, akkor is el kellene gondolkodni javaslatomon. Az ember hozta döntést ember által megváltoztatni az itt élők miatt, egy magasztos, felvállalható emberi tett lenne. A kérdés az, hogy a cikkből vett idézet vajon igaz vagy téves megnyilatkozás, ez a kistérség a két említett megye „közötti terület”, vagy Heves megye szerves része? Remélem, hogy javaslatommal az itt élő állampolgárok érdekeire hívtam fel az illetékes vezetők figyelmét. Szomszéd Attila pétervásárai polgár Elnémult a kürt... FOTÓ: GÁL GÁBOR A volt növendékek szólaltatták meg a hangszereket „A bennünk levő érték, adottságaink valóra váltásának alapfeltétele a tárgyilagos önismeret. Sohasem szabad feledni emberségünket, vagyis, hogy az emberi faj képviselői vagyunk. Ez segít magunknak és mások méltóságának felelősségteli tiszteletében.” (Czeizel Endre) A közelmúltban, fagyott lelkű világunkban egy nagyon melegszívű, fiatalon elhunyt zenészre, Lorenz Péterre emlékeztünk. Bohém barát volt, óriási humorérzékkel. Közvetlen emberi magatartása, európaisága, intellektuális hozzáállása a világ dolgaihoz - nem volt jellemzője környezetének. Őszintén mondta ki, amit gondolt: nem sértően, nem sze- mélyeskedően. Tanszakának magasan kvalifikált fúvósegyéniségeként ismertük meg. Tehetséges tanítványai ma már zenét hirdetnek itthon és külföldön egyaránt. Február 8-án az egri Farkas Ferenc Zeneiskola Bartók-ter- mében tíz év múltán néhány rokon, barát, kolléga és fellépő művész várta őt... Az emlékkoncert a Víg-család ötlete alapján jött létre: Víg Péter (kürt), volt tanítványa, lányai: Víg Dorottya (kürt), Víg Judit (zongora), valamint Karnizs Csaba (pózán) és Madarassy Balázs (trombita) volt növendékei szólaltatták meg hangszereiket. Víg Péter Lorenz Péter egykori tanítványa, aki jelenleg Madeira szigetén él a családjával, és a Funchali Zenekonzervatóriumban tanít, egy zeneművet (Antonio V. Almeida - Casamento A. Moda antigo) hozott volt tanárának Portugáliából, emocionális művészi szinten tolmácsolva. A koncert színvonalát olyan kollégák színesítették, mint Marik Erzsébet (EKTF), Jakab Enikő és Panyi Tibor zeneiskolai tanárok. Előadás után Víg Péter volt tanítvány így emlékezik: Nagybetűs tanár volt. Szigorú, vicces, végtelenül nagyvonalú és humánus. A tudásomat neki köszönhetem, az ő metodikája végigkíséri az egész életemet. Gyakran eszembe jut, hogy az új munkahelyemen úgy fogadott, mint vele egyenrangú magyart. Őszintén örült az új színfoltnak, amit a Kárpátokból hoztam magammal. Lorenz tanár urat Recsken is szerették, ahol ő vezette az Ifjúsági fúvószenekart. Tanított furulyát, trombitát, mély- és rézfúvós hangszereket, ám szerelme mindvégig a kürt maradt... Birta-Szabó Ágnes
