Heves Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-03 / 1. szám
Átvágott torok, sérvet kapott „erőemelő" bűnügyi legek Az elkövetők leleményessége egyre kevésbé ismer határokat A háttérben látható új kocsik remélhetően segítenek a hatékonyabb bűnüldözésben is Szalay Zoltán — Melyik esetüket tekintik a megye rendőrségének bűnügyi vezetői és munkatársai a LEGkegyetlenebb bűncselekménynek? —Ezt a cseppet sem megtisztelő címet - szögezik le egyöntetűen a megkérdezett szakmabeliek- egy Lőrinciben történt emberölési ügy érdemli ki. Amint arról már a Hírlap is többször beszámolt, június 17-én a kora hajnali órákban D. József a vele korábban szakító barátnője, B. Z. lakóházának udvarára a kerítésen át bemászott, s elrejtőzött a pinceajtó mögött. Hogy készült későbbi tettére, azt bizonyítja, hogy egy konyhakést vitt magával. Az igen éles eszközzel hátulról megtámadta a lányt, elvágta a torkát, s több alkalommal meg is szúrta. Csaknem átvágta az áldozat nyakát, s még belevágott a nyakcsigolyába is. A sértettet D. József ezután a pincében elrejtette, majd elmenekült. Az emberölés elkövetésével megalapozottan gyanúsítható D. Józsefet másnap délelőtt Hatvanban fogta el a rendőrség. A ruházatán még akkor is vérgyanús szennyeződések voltak, a bal csuklója felett pedig vágott sérülés. Két kést is lefoglaltak tőle, továbbá a sértett személyi igazolványát, egyéb iratait, mobiltelefonját A férfi beismerte tettét. Azóta előzetes letartóztatásban van, s már a vádirat is elkészült az ügyében.- Bár az iménti bűneset szerencsére ritka, azért a teljes körű bizonyítás nem kis szaktudást igényel. Felvetődik az a kérdés is, hogy az idei évben mi jelentette a LEGnagyobb szakmai kihívást a megye bűnügyeseinek? — Még szeptemberben tett feljelentést egy egri lakos azzal, hogy valaki a Hergyimó- dűlőben lévő hétvégi házát felgyújtotta. A kár elérte a másfél millió forintot. A nyomozás során körvonalazódott, hogy T. Béla gyanúsítható megalapozottan e bűntény megvalósításával. A további vizsgálat azt is kiderítette, hogy a férfi legalább még 27 betöréses lopást és rongálást követett el. Igen .összehangoltan kellett elvégezni a nyomozati cselekményeket, mivel T. Béla sok esetben - hogy eltüntesse a nyomokat - felgyújtotta azokat az ingatlanokat, amelyekben előzőleg értékek után kutatott. Emiatt ingatlanszakértő bevonására is szükség volt, s a kétséget kizáró bizonyítási eljárás elég nagy szakmai kihívást jelentett. — No, de azért biztos akadtak olyan elkövetők, akik „munkálkodása” láttán még a zord rendőrök is úgy nyilatkoztak: a LEGügyesebb tettes? — Ez az eset a Gyöngyös melletti Pipis-hegyen történt. Az ottani székhelyű egyik kft. épületéből a feljelentő szerint még február elején ismeretien tettes eltulajdonította a cég betonkeverőjét. Ugyan a kár nem haladta meg a 40 ezer forintot, de azt a cég képviselője is elismerte, hogy az elkövetőnek roppant ügyesnek kellett lennie. Mégpedig azért, mert a gazdasági társaság említett épületét is biztonsági szolgálat őrzi, emellett az egész Pipis- hegyi objektumnak is külön van őrzővédő szolgálata, ki- és beléptető rendszerrel együtt... — Az sem mellékes, hogy tudjuk: milyen korúak a LEG- fiatalabb, illetve a LEGidősebb személyek, akik bűncselekményt követtek el? — Több esetről is beszámolhatunk. így Egerben egy Vallon utcai lakos még május közepén tett feljelentést az egri kapitányságon, hogy őt a Kemény Ferenc Általános Iskola udvarán előzetes szóváltást követően megrúgták, emiatt ő elesett, és 8 napon túl gyógyuló kézcsonttörést szenvedett. Az ügyben tanúként hallgatták ki a gyermekkorú S. P. 12 éves szintén egri kisfiút, aki kora miatt természetesen nem vonható büntetőjogi felelősségre. Nála is fiatalabb, pontosan 4 esztendős volt az a gyermek, aki a Hevesi Rendőrkapitányság illetékességi területéhez tartozó településen fiatalkorú nővérével tüzelőt lopni ment. Természetesen ellene sem indult eljárás, hiszen az életkora büntethetőséget kizáró ok. A legidősebb gyanúsítottak között szerepelt az a 73 éves parádi férfi, aki az egyik vendéglátóhely előtt perlekedést követően egy késsel a fia felé szúrt, őt meg is sebezte, de szerencsére a sértett csak 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Rajta is jócskán túltesz korban az a 90 esztendős horti asz- szony, aki lakása közelében az utcán hangosan ordítozott, majd mérgében a szomszéd ház ablaküvegét betörte. Vele szemben garázdaság megalapozott gyanúja miatt indított a Hatvani Rendőr- kapitányság eljárást. — Nem egyszer találkozhatnak a nyomozók csavaros eszű személyekkel, akik képességeiket is latba vetik, hogy könynyen juthassanak hozzá mások javaihoz. A kérdés úgy szól: volt-e olyan bűncselekmény, amit a LEGrafináltabb módon elkövetettként könyveltek el?- Az egyik ilyen pár a füzesabonyi kapitányság „fennhatósága” alá tartozó Kápolnán ügyködött. A férfi és a nő a „Dinnyecsárdánál” járták végig az árusokat, akiket fogyasztóvédelmi felügyelőknek kiadva magukat sorra megbüntettek, s a pénzzel eltűntek. Szeptember 18-ra virradóan Egerben a Szent János utcában egy cipőboltba ablak bezúzásával ment be az akkor még nem ismert elkövető. Onnan 25 pár sportcipőt vitt magával, a lopással 585 ezer, a rongálással további 30 ezer forint kárt okozva. Gyanúsítottként hallgatták ki utóbb a nyomozás eredményeként T. L. János mikófalvi lakost Az illető elismerte a bűntény elkövetését. Az is kiderült az eljárás során, hogy még további 29 hasonló bűncselekményért vonható felelősségre. A kihallgatáson arról beszélt a férfi, hogy ő tökéletesen ismeri az Egerben felállított térfigyelő kamerák elhelyezését, s a bűntények elkövetése során mindig vigyázott arra, hogy nehogy a kamerák látószögébe kerüljön. Nem füllentett, hiszen a térfigyelő kamerák felvételei ezekben az ügyekben valóban nem segítették a nyomozást.- Az esztendő befejezéséhez közeledve nem maradhat ki a sorból az a kérdés sem, hogy melyek voltak a LEGhumoro- sabb bűnelkövetési magatartások?- Meg kell említeni e csoporton belül B. László egri polgárt, aki május közepén az esti órákban besurrant egy, a megye- székhelyen a Széchenyi utcában lévő nyitott lakásba. Túl nagy szerencséje azért nem volt, mivel a tulajdonos kutyája észrevette, hogy idegen tartózkodik bent, ezért az illetőnek az egyik szobában az ágyneműtartóba kellett elbújnia. Miután a sértett hazaért, zsákmány nélkül volt kénytelen elmenekülni. Tréfáskedvűnek bizonyult az a tettes is, aki a délhevesi térség egyik helységében egy családi házba tört be. Buzgólkodása közepette rábukkant egy üveg italra, amit jó egészséggel meg is ivott. Ettől viszont elálmosodott. Kiment az udvarra, a lopott gázpalackot a feje alá tette, s máris horkolt. Arra ébredt fel, hogy a rendőrök költögetik. A hatósági közegek érdeklődésére azt a magyarázatot adta: valaki biztosan nagyon haragszik rá, mert alvás közben a feje alá tette a gázpalackot, a nyomozóknak pedig amúgy sincs bizonyítékuk ellene... Kálban egy konditeremben játszódott le szintén különös történet. Hárman edzették izmaikat, s ketten arra beszélték rá társukat, hogy próbálkozzon minél nagyobb súly kinyomásával. Ha netán nem bírná, majd ők segítenek neki. Amikor egy roppant nehéz eszközt kiemelt a helyéről, a két biztató sietve távozott a teremből. A pórul járt sértett az erőlködéstől sérvet kapott. Zsarukívánság Beszélgetőpartnereink azon túl, hogy a Hírlap valamennyi olvasójának sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánnak, természetesen nem titkolják el azt a reményüket sem, hogy a 2005-ös évben még kevesebben lépnek a bűn útjára, mint idén. Azt viszont határozottan ígérik, hogy igyekezetük szerint mind kevesebb bűnelkövető úszhatja majd meg büntetlenül tettét. Szuromi Rita incs annál kellemetlenebb, amikor egy álmos délelőtt az emberre ráparancsolnak, hogy „Pénteki portré kell!” Az első I döbbenet elmúltával többféle kérdés is megfogalmazódik a szerkesztői önkénynek kitett újságíró fejében: „Miért pont engem szúrt ki?” (A válasz sokszor egyszerű: hja, épp rosszkor léptem ki a folyosóra...) Avagy, ki a fenét lehet az egyik percről a másikra felhajtani, amit még a morcos és nyűgös szerkesztő is „megvesz”? S ha már ezeken túl vagyunk, hol és mikor lehet elérni az áldozatot, hogy még a leadási határidőbe is beleférjen az ügylet? Nos, ennyi unalmas és érdektelen részlet lepergése után kollégám jött, látott és - megmentett.- Járt itt egy művész Debrecenből - újságolja -, nagyon tehetséges fickó, csináltam róla portréfotót. Egy darabig még a városban lesz... Jó, gondolom én, akkor a kép elkészült, már csak a cikk kell hozzá. A figyelmes kolléga már veszi is elő zsebnoteszéből a művész nevét és a telefonszámát. Nem tudom miért, de rossz érzésem támad. Ezen az álmos napon nem mehetnek a dolgok ennyire simán. Itt valami buktató lesz. A telefon pár másodpercig csörög, majd bejelentkezik a művész úr. Pontosan az, akit kollégám is emlegetett. Már kezdenék hinni a csodákban, amikor a gyors időpont-egyeztetés körül gondok adódnak: a mai nap nem jó, de a holnapi sem, majd csak azután. De a délelőtt is zsúfolt, meg a délután is, talán este... Na ne, akkor inkább áldozzuk fel az ebédszünetet. A megértő művész úr ebbe is belemegy. Most már csak az utolsó felvonás következik: tisztázni kellene, hová is jöjjön. Annyit az ember rutinból ezen a pályán már megtanult, hogy a művészek többnyire kissé szórakozottak, időnként a legalapvetőbb dolgokat, helyeket sem találják meg. De a cél érdekében az újságíró bármire kész. Részletes magyarázat következik.- Ugye, tudja hol van a nagybuszmegálló?- Hát persze - hangzik a válasz.- Nos tehát, azzal rögtön szemben talál egy rácsos ablakú épületet...- Hol szemben? - szól az esetlen kérdés. Jézusom, hát ez tényleg művész! Vajon hány „szemben” van egy buszmegállónak? De akkor jobb ötlet jut az eszembe. Próbálkozzunk az ősi trükkel: Domus áruház. Azt csak mindenki tudja, hol vásárolta egykor családjával a bútorait.- De annak melyik oldalán? - jön újra a kérdés a telefon végéről. Még mielőtt feladnám, sután megkockáztatom: nem lenne kedve telefonon beszélgetni?- Nem, mert ez hosszabb lesz - így a művész úr. El van rontva a napom. Megadom magam. Utolsó esélyként, hogy mentsem hangulatom és idegállapotom maradékát, azt találom neki mondani: ha majd ideér, csörögjön rám, én kimegyek és összeszedem magát. S miután kattan a vonal, még egy gyors fohászt elmondok: hagyja el a művész úr a telefonszámom, ne csörögjön ide soha többet, vagy felejtse el az időpontot, s inkább a szerkesztő és a kollégám haragja, semmint a művész úr. Lassan telnek a napok, az idegállapotom és a hangulatom helyrejött, a művész úr érkezésére már csak egy rossz emlékű bejegyzés emlékeztetett a naptáramban. S persze egy sanda sóhaj: álljon már elő a lapindítón valaki, hogy bejött egy nagyon sürgős Pénteki portré! Reggel öltözködés közben megfordul a fejemben, mi lenne, ha beteget jelentenék. Se művész úr, se portré. Utoljára a középiskolában menekültem. Azóta túléltem többféle hisztis, sztárallű- rös művészt, álltam, vártam, hallgattam az öntömjénezésüket - úgyhogy nem pont ettől futamodok meg - születik meg a gyors döntés. S eljő a dél, s a telefon néma. A mellkasomról valami hatalmas készül lezuhanni. Egy kő. Tehát elfelejtette. Akkor már csak a szerkesztőnek kell magyarázkodni, megkörnyékezni egy-két kollégát, hátha valaki rejteget egy elfekvő Pénteki portrét, és akkor ez az ügy is megoldódni látszik. Halk telefoncsörgés. Jaj, csak nem!- Jó napot, itt állok a Domusnál, de nem látom a rácsos ablakot!- Talán ha egyenesen maga elé néz, akkor lát - vágom rá, s érzem, hogy elegem van a művész úrból, utálom, még mielőtt betette volna a lábát a szerkesztőségbe. Hagyjon már békén és csapja el egy autó, miközben átkel a zebrán!- Nézem, de nincs!- Óh, az isten haragját, akkor járja körbe a Domust, és majd meglátja! Keresse a buszmegállót! Pár perc csönd. Talán elnyelte a fold. Talán meglátta álmai bútorát, betért, s most épp azt csodálja. Az autó biztos, hogy nem ütötte el. Az hangos lett volna. Na, de a meredek lépcsőn még lezuhanhatott! Nem, az sem valószínű. Akkor már szirénázna a mentő.- Itt járkálok, de se buszmegálló, se rácsos ablak - visít a művész úr a telefonba.- Na tudja, mit - mondom, miközben úgy hiszem, a művész úr valami szemfényvesztés áldozata lett. - Maradjon ott, ahol van, mondja meg, milyen ruhában jött, kimegyek és megkeresem. Pontos a ruhaleírás, a legapróbb részleteket is beleértve, már csak attól rettegek, hogy még a zokni és a gatya színét is megadja, hogy teljes legyen a személyleírás. Futok. Lépcsőn le és fel, buszmegállóból ki és be, Domus alsó bejárójától Domus felső bejárójáig. Ám a művész úr eltűnt. Szikrát szór a szemem. Visszafutok a szerkesztőségbe, remélvén, hogy időközben nem sétált be, mert akkor bizony tényleg felrúgom. De nincs sehol. Remeg a kezem, amíg újra hívom a mobilját.- Nem találom - lihegem. - Mondja már meg, mit lát maga előtt! Egy hipermarket nevét említi. Az lehetetlen. Van itt ugyan egy, de az se nem hipermarket, de még a nevének hangzása sem azonos azzal, amit mond.- Tovább! Hát nem lehet, hogy csak ennyit lát! Visításomtól a művész úr már megretten.- Látok egy 38-as buszt is...- Az nem lehet! Mondja, maga hol van?!- Hát itt, Debrecenben... A világ megfordul velem. Hát nem megmondtam, hogy a Heves Megyei Hírlaptól, és Egerből hívom, hogy végre pénteki portrésítsam a művész urat? Erre elmegy, Debrecenbe...- Mégis maga hogy kerül oda? - kérdezem immár kissé megkönnyebbülten, ugyanis ebből ma már nem lesz interjú.- Hazajöttem. Úgy gondoltam, hogy maga itt lesz. Uramatyám. A század művésze. Aki után 120 kilométerre kihelyezik a szerkesztőséget, a rácsos ablakaival együtt. Aki után egy megyei napilap rohan szomszédolni. S költözködik, mint Kossuth Lajos '48 telén...- Akkor itt tényleg félreértettünk valamint - nevetek immár a telefonba. - Tudja mit, menjen be abba a hipermar- ketbe, igyon egy kávét whiskyvel, vagy rumot, vagy tudja csuda mit szeret, aztán menjünk a dolgunkra.- És akkor a portrémmal mi lesz? - kérdez vissza immár érezhető sértődöttséggel.- Talán a debreceni Napló megcsinálja... lnnél a válasznál kollégáim már nevetnek a szerkesztőségi szobában, én pedig érzem a mázsás kő legördülését, bár tudom, hogy a Pénteki portré helyett egy szilveszteri tárcát követel majd a szerkesztő. Az elmúlt év bűnügyi LEG-mérlegének elkészítésében dr. Orosz Gyula r. ezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója és dr. Dósa Flórián r. alezredes, a vizsgálati osztály mb. vezetője volt a Hírlap segítségére.
