Heves Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-26 / 21. szám
2005. JANUAR 26., SZERDA PF. 2 3 7 Az egri bor jó híréért Olvasva a Heves Megyei Hírlapban 2005. január 5-én megjelent cikket és az arra megjelent reagálásokat, konkrét javaslatot szeretnék tenni a szépasszony-völgyi problémák gyors megoldására. Ezen javaslatomat már több esetben elmondtam Eger város idegen- forgalmával foglalkozó, valamint az Egri Hegyközség vezetőinek is. Javaslatom a következő: az Egri Hegyközség, az Egri Borút Egyesület és az Egri Hegyközségi Tanács tudja, hogy melyek azok a pincék, borozók a Szépasszony-völgyben, melyek megfelelnek az elvárásoknak (szakmai ismeret, berendezés, felszerelés, minősítések stb.). Erről a listáról szóló lapot kellene készíttetni, név, pinceszám feltüntetésével. Magyar, angol, német és esetleg lengyel nyelven. Kiemelten jelenjen meg, hogy a város és a hegyközség, a borút a megjelölt pincészeteket felelősséggel ajánlja. Ezeket a szórólapokat szállodáknak, utazási irodáknak, idegenvezetőknek, minél több, Egert felkereső vendégnek kellene eljuttatni. A pénzügyi fedezetet a város, a hegyközség, a borút és esetleg a résztvevők biztosítanák (cca. 300.000 Ft). A kiadvány elkészítését, terítését a Tourinform Iroda vállalná. Ezzel az ajánlatommal véleményem szerint el lehetne érni, hogy a Szépasszony-völgy- be látogató turisták irányítást kapjanak arról, hogy melyik pincéket érdemes felkeresni. Biztos, hogy ennek hatására egyre több pince tulajdonosa kérni fogja a listára való felkerülését. A végleges megoldást a hatóságok összefogásával lehetne elérni. Ez pedig a Szépasz- szony-völgy, valamint pincéinek az ellenőrzését jelentené. Az egri bor és a Szépasszony- völgy jó hírnevének megőrzése érdekében ezt a lépést feltétlenül meg kell tenni. Bíró József Egri Borút Egyesület ügyvivő alelnöke Meghitt légkörben A Családsegítő Intézet Gondozó- nyolításában támogatást adtak Ápoló Otthona köszönetét fejezi és hozzájárultak ahhoz, hogy a ki azon intézményeknek, vállal- rászorulók is meghitt légkörben kozásoknak és magánszemély- ünnepelhessenek, nek, akik a karácsonyi ünnep- Varga István, ség megszervezésében, lebo- a Gondozóház vezetője Tiszta vizet a pohárba! Igazán nem akarom Önöket állandóan zavarni leveleimmel, de mindig adódik olyan, ami miatt összeszorul a gyomrom. Most a magyar vállalkozók határtalan leleményessége okozott nem kevés fejfájást. Már megint sikerült valamiben rekordot dönteni. Nevezetesen: 300 milliárd Ft- tal több áfát igényeltek volna vissza, mint amit befizettek. Ilyenkor az ellenőrzés nem tehet mást, mint leellenőriz mindenkit, és kiszűri a visz- szaélőket. Hogy a visszaélés szándékáért ki a bűnös? Az ellenőr vagy az elkövető? Mindenki tudja rá a választ. De ezt a mindenre kiterjedő ellenőrzést már 1990-ben be kellett volna vezetni, amikor a nép döntött: a kapitalizmust választja. Ahogy Németországban láttuk. Ott még a hírességekre is vonatkozik a törvény. Bevezetésével nálunk is el lehetett volna kerülni a Kaya Ibrahim, Josip Tot és egyéb ügyeket, és ma sem lehetnének veszteséges cégek a hajléktalanok révén, amit soha nem lehet behajtani, még akkor sem, ha az adásvételi szerződésen az eladó neve is szerepel. Az ártatlanoknak okozott kárt fizessék meg kamatostól azok, akik indokolatlanul szerettek volna több pénzhez jutni. Mindenesetre, ha az ilyen ellenőrzés átfogóbb lenne, évi több száz milliárd Ft-ot takaríthatnának meg a költségvetésnek, meg persze, a becsületes állampolgároknak. Illene már egyszer, még ha 15 évet késve is, de tiszta vizet önteni a pohárba! K.-né B. Ágnes Hatvan (név és cím a szerkőben) Kreatív kisebbségiek? Értelmes célokról szeretnénk hallani Örömmel kezdem olvasni a tudósítást, miszerint egyik településünkön tevékenyen dolgozott az elmúlt évben a kisebbség. Mondom ezt minden hátsó gondolat nélkül, hiszen évek óta meggyőződésem, hogy az érintettek aktív bevonása nélkül értelmetlen bármilyen felzárkóztatásról beszélni. Örömöm azonban hamar szertefoszlik, mikor a kisebbségi vezető sorolni kezdi, mikor, milyen ajándékcsomagokat osztottak szét, hány gyermeknek nyújtottak beiskolázási támogatást és menynyi Mikulás-csomag kiosztásában vállaltak aktív szerepet. Hát valóban ennyi a tevékenysége egy kisebbségi ön- kormányzatnak? Valóban ez volt a szándéka a törvényalkotóknak, amikor Európában egyedülálló módon kisebbségi törvényt alkottak? Tényleg nem szól másról a kisebbségi önkormányzatok tevékenysége, mint az állami pénzek újraosztása, jótékonykodás és újabb kérincsélés? Nem hiszem, vagy legalábbis remélem. Az ilyen jellegű híradások tekintélyt adhatnak annak a kisebbségi vezetőnek, aki dönt a segélyek, csomagok szétosztásában, aki meghatározhatja, hogy mennyi tiszteletdíjat kaphassanak a képviselők, de rendkívül sokat árt annak a beilleszkedni akaró kisebbségnek, mely maga is szégyel- li, hogy a legtöbb településen csak erről szól a kisebbségi önkormányzat munkája. A sorok között ugyanis mást olvas az ember. Nem a kisebbségi önkormányzat tevékenysége, az egyes programokra történő mozgósítása, kulturális hagyományainak ápolása ragad meg bennünk, hanem a méreg, hogy olyan emberek osztogatják az állami pénzeket, akiknek ez nem feladatuk. Nem azzal kellene megelégedettnek lenni, hogy internetes számítógépe van a kisebbségi irodának, hanem azzal, hogy - akár csak kismértékben is - szerepet vállaltak a gyerekek olvasásra nevelésében, a fiatal lányanyák csecsemőgondozásában, az elesett, idős cigány emberek kiszolgáltatottságának csökkentésében vagy a konyhakertek megművelésében. Hasznos a média figyelme, különösen akkor, ha értelmes célok érdekében mozgósít, ha valódi eredményekről ad számot, de visszájára fordul a hatás, ha elpazarolt pénzekről, szereptévesztésről tudósít. A kisebbségi vezetők felelőssége, hogy miről adnak hírt, mivel akarják a közvéleményt megismertetni, de tudniuk kell, ha csak az általam is fizetett adókból befolyt pénzek szétosztásával dicsekednek, akkor a jövőben több ellenszenvet gyűjtenek, mint támogató szándékot. Ebben pedig, azt hiszem, a média képviselői is egyetértenek velem. G. R. Heves így is lehet vásárolni Sokat lehet olvasni a bevásárlóközpontokról. Általában kritikák, negatív cikkek jelennek meg. Szeretném megosztani Önökkel az ünnepek előtti tapasztalataimat, amit bevásárlásom során szereztem. Miskolci lakos lévén, a vásárlásaimat otthon intézem, de úgy hozta a sors, hogy betévedtem az egri TESCO áruházba. Karácsony előtt lévén, rengeteg ember, a vásárlási láz a tetőfokán. Minden olyannak tűnt, mint otthon a miskolci áruházban. Tömeg, tolakodás, tanácstalan vásárlók és különböző színű ruhákba öltözött alkalmazottak. Hosszas bolyongás után elin dúltam a pénztárhoz. Amikor megláttam a hosszú sort, aminek se vége, se hosz- sza nem volt, már azt is megbántam, hogy betettem a Iábam ide. Kellett ez nekem? Egyszer csak mintha a földből nőtt volna ki, ott termett egy szökés, középkorú, kék ruhás hölgy, aki kezébe vette az irányítást, és szinte hadrendbe állított bennünket. Tette mindezt olyan udvariasan, mosolyogva, kedvesen, hogy észre sem vettük, és már egyik pénztártól a másikig terelt bennünket, és megszűnni láthető volt (a ruhájára kitűzött táblácskán éz állt: Ildikó), állandó telefonálás közben már egy idős bácsi kocsiját tolta és kísérte a mellettem lévő pénztárhoz. Intézkedett, segített pénztárosnak, vásárlónak egyaránt. Észre sem vettem, és már rám is került a sor. Hazafelé tartva elgonszott a tömeg. Nem volt több morgás, méltatlankodás. Közben a kedves hölgy, akinek mindez köszöndolkod- tam: hát így is lehet ezt csinálni? De miért csak Egerben? Ez az Ildikó nem akar lakhelyet változtatni? Szívesen látnánk a miskolci TESCO-ban! Perge Mihályné Miskolc, Szemere út Idősek öröme Múlt év decemberében a városi nyugdíjasklub ellátogatott a mátraházi idősek otthonába, ahol közös Mikulás-ünnepséget szerveztünk. Az ünnepség köszöntéssel kezdődött, majd Mészáros Pannika énekelt, Mező András pedig verseket mondott. Az énekbe bekapcsolódtak a jelenlévők is. Újévi köszöntővel és a nyugdíjas-induló eléneklésével fejeződött be a „hivatalos" program. Ezt követően süteménnyel és üdítővel kínáltuk az időseket. Szétosztottuk az általunk vitt ajándékokat. Az otthon lakói hálás szívvel köszönték, s kérték, hogy máskor is látogassuk meg őket Mi köszönjük a megyei önkormányzat segítségét, hogy létrejöhetett ez a szép nap, s a száz idős embernek tudtunk egy kis örömet szerezni. Kovács László klubvezető Ajándékoztak A Heves Megyei Önkormányzat Pétervásárai Gyermekotthonának és a Gyermekmosolyért Alapítványának nevében köszönetünket szeretnénk kifejezni mindazoknak a támogatóknak, akik a lakásotthonainkban élő gyermekek ünnepét ajándékaikkal szebbé tették. Földi Györgyné igazgató Pótszilveszter A Csányi Idősek Otthonában január 18-án pótszilvesztert tartottunk, melyen a lakók többsége és a dolgozók is részt vettek. A kitűnő hangulatú rendezvény előtt az új évet Pádár Sándomé igazgatónő köszöntötte, és kívánt minden jót. Az ezt megelőző időszakunk is mozgalmas volt, mert január 4-én Bálintné Judit gyógytornász mozgatta meg az eler- nyedt tagjainkat, Bodnár doktor úr pedig a lelkünket igyekezett karbantartani. Juhász Árpád Olvasóinkhoz Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat Az írásokat rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltéüenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Várjuk írásaikat címünkre: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Szigorítást remélünk a petárdázásról Véget ért az év végi nagy tűzijáBosszantó apróságok ték- és petárdaháború. Ez az állapot szinte olyan, mint egy valóságos háború befejezése. Tudom, sokan már nagyon várták, hogy a nagy durrogtatások időszaka végre befejeződjön. Egy 2003-as Korm. rendelet szerint Magyarországra az év végét megelőző időszakban már magánszemélyek Is behozhatnak pirotechnikai eszközöket. Minden év december 29-től az engedéllyel rendelkezők árusíthatják is ezeket. Használni azonban csak dec. 31-én 18 óra és jan. 1. reggel 6 óra között szabad. Mi történt ezzel szemben? A peterdák és tűzijátékok illegális árusítása már jóval karácsony előtt elkezdődik. Mire eljön december 29-e - a legális árusítás napja -, addigra már iszonyatos mennyiségű petárda és tűzijáték van az embereknél. Ezt követően a legális árusításnak „köszönhetően” újabb hatalmas mennyiségű robbanószer kerül a vásárlókhoz. Sajnos nem csak az engedélyezett időpontban használják fel a petárdákat, hanem már napokkal, sőt hetekkel korábban is. Nem egy esetben láttam, hogy maga az árusító dobálta a petárdát és lövöldözte a tűzijátékot. Sokszor az utcán sétáló emberek közveüen közelében használják ezeket a veszélyes eszközöket Ha valaki figyelmezteti az Uyen embert, még ő van felháborodva, hogy miért merik őt felelősségre vonni. Rendkívül veszélyes lehet a váratlan nagy hanghatás a kisgyerekek számára, valamint megviselheti az idős, beteg embereket is. Arról már nem is beszélve, hogy ezen időszakban kutyát sétáltatni nem lehet, mert szerencsétlen állatok rendkívüli módon félnek az ilyen eszközöktől. Természetesen nincsenek illúzióim. Tudom, hogy ha ismét betiltják az árusítást és a használatot, akkor is lesznek, akik becsempészik az országba, és lesznek, akik használni fogják. Sajnos, ez már csak egy ilyen ország. Az számít menő embernek, aki megszegi a törvényt De mivel az árusítást és használatot legalizálták, egyesek úgy gondolták, hogy „akkor most már mindent lehet”! Hát nem lehet! A mostani szilveszter is bebizonyította, hogy mennyi baleset és még vagyoni kár is keletkezett a pirotechnikai eszközök szinte korlátlan használatától. Egész egyszerűen nem szabad a testi épséget és a vagyoni értéket veszélyeztető eszközöket felelőtlen, magukról megfeledkező emberek kezébe adni. Petárdázás mindig volt és lesz is. De a mértéke nem mindegy. A belügyminiszter mindezeket érzékelve már január 2-án kijelentette, hogy a kormányrendeleten változtatni kell! Kérem az illetékeseket, döntéshozókat és más ezért felelős személyeket, hogy mindent tegyenek meg azért, hogy álljon vissza a régi állapot Minderre azért van szükség, hogy 2005 decemberében már ne kelljen ilyen mértékű „háborús” hangulatban élnünk. If). Zajácz Zoltán Felsőtárkány Nagytályán élek, koromnál fogva ritkán járok Egerbe, de mindig elcsodálkozom, hogy milyen ütemben szépül a város. De vannak dolgok, amelyeken bosszankodom. Autóbusszal szoktam közlekedni, és látom, hogy az Expressz étterem előtt lévő ivókút - melyet még működni nem láttam - szoboralakja a hátsó részét mutatja az utasok, gyalogosok felé. A lépcsőn lefelé haladóknak meglehetősen furcsa látvány ez a köztéri alkotás. Javaslom, hogy építsék át a tér közepére, vagy bontsák le. A másik észrevételem, hogy Andornaktálya, Nagytálya, Makiár utasai mindig „mostohagyerekek” voltak a tömeg- közlekedésben. Az induló kocsiállásoknál még pad sincs, ahová le lehetne ülni, arról nem Is beszélve, hogy még egy védett beállót sem helyeztek el. Ugyanakkor a helyi járatos utasok kulturált helyen várakozhatnak az iskola előtt, ahol szintén található egy medence a parkban. Úgy gondolom, hogy a tervezője eredetileg „vizesnek” álmodta meg, de ott sem láttam még soha vizet. Ha az Érsekkertben meg lehetett csinálni és üzemeltetni a szökőkutat, itt a város közepén miért nem lehet? Szintén a buszpályaudvar mellett található az a terület, ahol valamikor a felszabadulási emlékmű állt. Szeretném tudni, hogy a volt emlékmű helyére — ami szintén központi helyen van, és ahol igen nagy a forgalom — mit terveznek? Szamosvölgyi Ferenc Nagytálya (cím a szerk.-ben)
